Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-02 / 206. szám
IMS. szeptember 2, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Találkoztam a boldogsággal A nyám sokszor mesélte: „Gyerek koromban mi is közöskonyhás cselédíakásban laktunk Sul- phy báró uradalmában. Csupa ágy volt a szoba, mégis többen aludtunk együtt. Akkoriban éjjel ha egy gyerek leesett az ágyról, nem azt kérdezte az anyja, melyikőtök esett le, hanem, hogy hányán estetek le”. Én csak elképzeltem, hogy milyen lehetett az a lakás, ahol négy családnak jutott egy konyha, hiszen városban éltem világ életemben. Most azonban meggyőződhettem róla, saját szememmel, hogyan éltek egykor a cselédemberek az urasági birtokokon. Az épülő szolnoki MÁV kórház Tanácsakadémiára, főiskolára, egyetemre járnak a tiszafüredi járás községeinek tanácsi vezetői Évtizedek koromja, piszokja vastagon fedi a falakat. A szabadkémény füstje inkább a konyhába bújik meg, nem tör a magas ég felé. Csípi, marja a füst a szabadtűzhelyen főző asszonyok szemét. S a négy szobában négy család él. Szobában? Milyen szoba az, ahová tenyérnyi ablakon szökik be a világosság, s ahol tégla helyettesíti a padozatot? Még van egy ilyen cselédlakás Szandaszöllősön, de innét is már elfelé készülődnek a lakók. Ebben a cselédlakásban férfiak és asszonyok mind a Vörösmező Termelőszövetkezet tehenészetében dolgoznak, mint alkalmazottak. Nem tagok. Miért? Hosszú sora van ennek; — Azt hitték, másutt jobb lesz, könnyebb a megélhetés. Egyszer kapták magukat és szó nélkül elmentek Dunántúlra: Mesélik, hogy abban az időben elnöki segédlettel etette a Vörös Mező Tsz vezetősége az állatállományt. Egy év után aztán visszaszállingóztak a gondozók. Rájöttek: itt is van olyan jó, mint másutt; Akkor a tagság úgy határozott; csak alkalmazottnak veszik fel őket, nem tagoknak; Bizonyítsák be jó munkájukkal, hogy méltók a tagságra. Ám mégis előlegeznek bizalmat nekik; mert lakást építtetnek a szövetkezet építőbrigádjával számukra; Mindezt Domonkos Imréné mesélte él, miközben ott üldögéltünk egy régi cselédlakásban — az otthonában. — Már nem sokáig — újságolta; — A főagronó- mus azt mondta, nemsokára kész lesz az új lakás és költözködhetünk. Nem tudom elképzelni,- milyen lesz. Pedig naponta megnézzük; hogy folyik a munka.- Nem lesz kemencénk; pedig eddig magam sütöttem a kenyeret. — Biztosan jobban élnek majd; — Igen. De én gyerek koromban is ilyen lakásban laktam. Még nem volt külön konyhám; Azt mondják lesz veteményes-kertünk is: Az újba már az új bútoromat viszem; Vettünk szoba-konyha bútort, meg szőnyegeket is. Aztán képzelje, lesz fáskamránk is, meg ólak a jószágoknak. Először a szenet vesszük meg, az egész télirevalót egyszerre. Eddig csak apránként vehettünk, mert nem volt hova tenni. Az uram meg azt mondta, veszünk televíziót. Hosszúak ám az esték a tanyán; A gyerekek is sokat tanulhatnak majd, okosat láthatnak, hallhatnak. — Ennyi vásárlást bír a keresetük? — Megvagyunk elégedve. Az uram nagyon jó ember. Még az ő fizetését is én veszem fel. Mi csak úgy élünk együtt, nem vagyunk megesküdve. — Az első urammal nagyon rosszban voltunk, ez meg szeret minket, a gyerekeket. Egy mániája van csak, a pecázás... dehát valaminek csak lenni kell, — nem igaz? Tóth Józsefné, a négy- konyhás lakás másik lakója éppen akkor jött meg első osztályos kicsi lányával az iskolai évnyitó ünnepségről. — No. mikor költöznek az úi lakájba? — kérdeztem tőle i8; — Még nem tudom. De azt mondta nekem a főag- ronómus: No, Tóthné, nemsokáig söpröget már ezen a konyhán; Milyen is az az új lakás, amelyről úgy beszélnek az állatgondozók, mint egy mesebeli várkastélyról? — Szóljon helyettem Kárászok János, a hizlalda vezetője, aki elsőként foglalt el egy új otthont. — Tessék megnézni, milyen tágas. Van szép nagy konyhánk, szobánk, kamránk. Padlós a szobánk és cementes a konyhánk. Amikor beköltöztünk a családommal, a feleségemmel együtt elrendeztük a bútorokat és végre leülhettem a saját konyhámban az asztal mellé enni, nem tudom elmondani, mit éreztem. Nem is egyszer mondtam már azóta a feleségemnek: nem hiszem, hogy itt lakunk... Pedig Karászekék otthonosan berendezkedtek már. A szobában van televízió, rádió, s Janika a kéteszten- dős „trónörökös” háromkerekű biciklijének is megvan a helye. Sőt a kis betyár már azt is megtanulta, hogyan kell kinyitni a vízcsapot, s milyen mulatságos, ha a szandáljába engedi a vizet. Virág Jancsiék e nap reggelén költöztek be a szomszédos lakásba. Nem mentél az évnyitóra? — kérdeztem tőle. — Iskolába -mehetek, de most költözünk először új lakásba. Segítettem anyá- méknak én is. Reggel már megyek. Addigra készen leszünk a pakolással. Tizenegy lakást épít a tanya központjában a szan- daszöliősi Vörös Mező Termelőszövetkezet. Saját erőből és középlejáratú hitelből, saját építőbrigáddal. Régi épületeket fiatalítottak meg. Több mint fél millió Betévedtem az érettségizők bankettjére, ahol tulajdonképpen semmi keresnivalóm nem volt. De nem tudtam otthagyni őket, mert ahol szembe találkozom fiatalságommal, ott földbegyökerezik a lábam. Ajkam füttyre csücsörödik, s amíg a lányok és a fiúk a zene ütemére ritmikusan lejtenek. csöndben fütyülöm: „Ifjúság, jöjj vissza egy szóra!” A zene és a fütty így együtt disszonáns, mint ahogy én is disszonáns, majdnem groteszk vagyok itt harminc fiatal fiú és lány között, de miért bánnám... Az én mulatságomat elrontották a felnőttek, mert kényszerképzetük volt, hogy ez a küldetésük a földön. most én is küldetést teljesítek. Pedig lopni jöttem ide, hangulatot lopni, ifjúságot, önfeledtséget, naivitást, s tiszta gyermeki boldogságot. Engem is az alkalom szült tolvajjá. Betévedtem, megszimatoltam a gazdag zsákmány lehetőségét, s itt maradtam. Ismerősöm a székre rángat, hagyom magam. Még akkor sem szakad le a plafon, amikor kijelentem, hogy csak néhány percre, hiszen még dolgoznom kell, néhány esti hír leadása... A hangulat fölöttébb kellemes, az öreg szivarozó tanár megkérdezi tőlem: te is nálunk végeztél, fiam? Hirtelen elém ugrik egy álmos tekintetű, fekete, tizenforintot költöttek arra, hogy emberibb körülmények közé kerüljenek a közösben dolgozók. Hogy végre otthonra leljenek azok az emberek, akik vándormadarakként járták az országot keresve, kutatva a jobb életet. Lajkó László, a szövetkezet elnöke éppúgy, mint Kollár János főkönyvelő, Tóth Lajos párttitkár, vagy Csaoó István áruértékesítő egyformán vélekedett az építkezésről. — Most jutottunk el odáig, hogy lakásépítkezésre is fordíthattunk pénzt. A tagság határozott így. Ha rendezett körülmények közé kerülnek az állattenyésztők, még jobb munkát végeznek és annak csak a közös veszd hasznát. A régi cselédlakásokból meg gépműhelyt építünk, fürdővel, öltözővel. Most, amikor e sorokat írom, ismét elém villannak az arcok, emberek, akikkel beszéltem, ismét hallom a hangjukat: „...azt mondják, lesz fáskamránk is..., no, Tóthné nem sokáig söpröget már ezen a konyhán... amikor vé<” j leülhettem a saját konyhámban az asztal mellé enni...” Most már tudom: a boldogsággal találkoztam ezen a dédelőttön. A tavaly kezdeményezett felszabadulási munkaversenyben megyénk valamennyi földművésszövetké- zete részt vett. A cél — melyről már többször írtunk — az ellátás biztosítása. a bolthálózat szépítése, az fmsz-i vagyon növelése volt. A szövetkezeteik ezenkívül a „Kiváló fmsz” cím elnyerését is célul tűzték ki. A verseny első értékelésekor a tisza- sasiak voltak az élen, de felszabadulásunk évfordulójára a cserkeszöllői fmsz megelőzte őket. öt éves fiú, akit reggel fél ötkor az ágyban édesanyja költöget. A fiú könyörög, hogy „még csak öt percig tessék hagyni, anyukám.” Télen reggel ötkor hideg a vas, odaragad az ember keze. Nézem a kezem, mely a poharat fogja. — Nem, nem nálatok végeztem, kedves bátyám. — Verrik úr keze alatt végeztem. Gyöngyösön. — Magániskolában? — Igen, magánkisiparosnál. Nagyon jó szakember volt, a logarlécet is ismerte és használta. Engem is megtanított... A tanár újra tölt és azt mondja: — „nem baj az, fiam." Odajön hozzánk egy szőke fiú, karján csinos barna lány. A fiú szivart vesz elő, szájába dugja és a tanár úrtól kér tüzet, osztályfőnöke hanglejtését utánozva. Az öreg meghökken egy kissé, de elérti a tréfát, tüzet ad. Nevetünk. A lány pezsgőt önt a poharakba, a tanár javasolja, igyanak brúdert. — Szerbusztok. — mondja. A lány: csókolom Laci bácsi. A fiú: isten éltesse tanár úr! Győzött a tanár lelki antibiotikuma. A megnövekedett tiszafüredi járásban az idén a tavalyinál is fokozottabb gondot fordítanak a tanácsi vezetők szakmai, politikai képzésére, az általános műveltség növelésére. A legutóbbi járási tanács vb ülésen a tavalyi eredményeket értékelték. A vb megállapítása szerint A tiszasasiak úgy látszik nem nyugodtak bele „vereségükbe”, mert a legutóbbi értékelésre ismét visszahódították az elsőséget. Eredményük kimagasló és csaknem 200 ponttal megelőzték az utánuk következő csépaiakat. Kiskereskedelmi tervüket féléves viszonylatban 123,3, vendéglátóipari tervüket 100,9, felvásárlási tervüket 169,7 százalékra _ teljesítették. Ipari és szolgáltatási eredményük 184,4 százalékos. Kiváló eredményt értek el a munkavédelemben is, A fiú egy kissé pítyókás. Kedvesen csibészkedik, szellemesen csipked. Elmennek táncolni. Tangót, egészen felnőttesen, s kedvesen járják. Semmi rángatózás. — Testük lágyan simul, szemük szépen fénylik. A fiú suttog, a lány pirul. Minden fiú suttog, minden lány pirul. A tanár úr énekel. A szeme gyanúsan fénylik. Eres keze az abroszon veri i taktust. Ismét halkan fütyülök. Az a srác az előbb azt mondta nekem, hogy ő is olyan „menő fej” szeretne lenni, mint az újságírók... „Ne tedd fiam” — akartam neki válaszolni, de eszembe jutott, hogy álarc van rajtam, akkor tettem föl, amikor lopni jöttem, és már nincs kedvem levetni, csak néha, az öreg tanár előtt. Ezért csak bólogattam, hogy újságírás nélkül nem is ér semmit az élet. Francia konyakot iszom, a kislánytól az imént kapott Chesterfieldet szívom, kellemes ópiumos illata van... 1942 nyarán Rosita Sera- no délamerikai énekesnő a Margitszigeten minden este a továbbképzés, a beiskolázás tavaly megfelelő volt. A tanács vb vezetői és a tanácsi apparátus dolgozói közül egy befejezte a tanácsakadémiát, heten leérettségiztek, s többen tettek sikeres vizsgát általános államigazgatásból és más szakismeretből; Az idén további beiskolázásokra kerül, illetve került sor. így többek között szeptember 1-én Péter Erzsébet, a tiszaszöllősi és Nagy Balázs kunmadarasi községi tanács vb titkár kezdte meg tanulmányait a tanácsakadémián; A napokban kezdődő marxista— leninista esti egyetemre a járásból nyolcán járnak, huszonötén pedig gimnáziumi érettségit tesznek. A községi tanácsok vb vezetői az 1965/ 66-os oktatási évben valamennyien leteszik a szükséges szakmai vizsgát, s így jövőre már egyetlen vb vezető sem lesz, aki államigazgatási vizsga nélkül dolgozna. Sőt többen főiskolai, egyetemi diplomát szereznek jövőre; elénekelte a szabadtéri színpad közönségének az Ama- pólát és a Csiribirit. Mi két pengőért statisztáltunk és szünetben rohantunk Rosi- tát bámulni. Valószínű én szerettem a legjobban, mert rúzsos végű cigarettáját mindig a számba nyomta, ha jelenése következett. — Aztán visszajött és nézte a szemünket, a mesebeli tükröt, amelyben 5 a világ legszebbje volt. Az énekesnő még a bokáján is ujjnyi vastag aranyláncot hordott. Mindene tompa barna ragyogás volt. Csak szeme, foga és ruhája fehérje vakított a nyári éjszakában. Nekünk külön is fellépett a színpad háta mögött, vele dúdoltuk, énekeltünk. Énekesek, híresek, harmincévesek szerettünk volna lenni. Ö pedig — ma már tudom — fiatal, ártatlan, naiv, szerelmes. tizennyolc éves. A lány szódát iszik, a fiú konyakot. Megszűntünk számukra létezni. Nyakig ülnek a pillanat pezsgőfürdőjében. A fiú álmairól beszél úgy, mintha az máris valóság lenne. Terveiről, melyekkel természetesen a világot fogja megváltani. A lány hisz neki. Már a légvárakat is elhagyta a fiú és ő kötél nélkül lép ki a sztratoszférába, ott ragyogóan úszik, megelőzve a tudományt. A dobos szőlőzik. Béla a pincér beúszik a füstös Az atom tejet pasztőröz Hollandiában egy utrech- ti kutatóintézet élelmiszerek gammasugár kezelésével kísérletezik. Az intézetben már kikísérletezték a megfelelő adagolást, — amelyet betartva, minden káros következmény nélkül elpusztulnak a tejben a mikrobák és a penészcsírák. A holland szakemberek egy kísérleti berendezéssel már megkezdték a tej gamma-sugár kezelését. Azt állítják, hogy az új pasztőrö- zési módszer hosszabb tárolást tesz lehetővé, s épségben hagyja az összes vitamint és más értékes anyagot, amelynek százalékaránya a szokványos pasztőrözésnél csökken. KÁRTÉKONY HATTYÚK Angliában, Skandináviában és Németország északi részében a hattyúk any- nyira elszaporodtak, hogy egyenesen kártékonynak minősülnek. Megállapították, hogy három kifejlett hattyú naponta annyi szénát eszik, mint egy hatalmas bika. Ráadásul olyan agresszívek, hogy minden víziállat menekülni kényszerül előlük. A német hatóságok már el is határozták, hogy szabadon engednek vadászni a hattyúkra. sztratoszférába. Ezüst-tálcás csápjaival lesi, kémleli a vágyakat. Asztalunknál megáll egy sovány, törődött asszonyka. Szegény kis ázott veréb, honnét került ide? A lány tisztelettudóan köszön, az asztal alatt meglöki a fiú térdét. Az feltekint, elsápad, elvörösödik: — Anya. hogy kerültél ide? — kérdezi a fiú és látszik, fölöttébb szégyellj a jelenetet. Az aszony a hóna alól az asztalra teszi az újságpapíros csomagot. Kibontja és a fiú felé nyújtja a könnyű kis pulóvert. — Ferikém, nagyon kimelegedtél! Hazafelé majd vedd föl ezt. Tudod, édeském, te könnyen meghűlsz... mutatóujját a szájához érinti és leheletfinom puszit hüld fia felé. A fiú dühöng. Anyja szétpukkasztotta szappan- buborék álmait, az anyai gondoskodás megölte a „hőst”. Gyermekké fokozta őt, akinek a szivartól köhögni. a nőtől félni, az italtól tartózkodni kell. Szája- ize keserű. Megsemmisül- ten, esetten ül a lány mellett, mint márciusi napsugárban szántóföldeken a hó. Kimegyek. Friss az éjszaka. Jó volna egy könnyű kis lélekmelegítő pulóver. A portás tisztelettudóan vigyorog és azt mondja: jóéjszakát kívánok. v Suha Andor Varga Viktória Újra a tiszasamk kerültek az élre a „Kiváló Imsz” címért folyó versenyben Banketten
