Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
1965, szeptember 12, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Áz egységről és az akcióegységről írta: CSÁKI ISTVÁN A nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért folyó harc kérdései hosszabb idő ót* — és ma is — párttagságunk ügyeimének é9 érdeklődésének középpontjában állnak. Párttagságunk a politikai rendezvényeken a legkülönbözőbb módon juttatja kifejezésre egyetértését pártunk Központi Bizottságának az 1960-as moszkvai nyilatkozatból következő állásfoglalásával és intézkedéseivel. Ugyanakkor számos kérdés hangzik el minden alkalommal az egységért folyó harc helyzetére és eredményedre, az új fejleményekre és nehézségekre vonatkozóan. A kérdésekből az aggódás és felelősségérzet csendül ki mintegy alátámasztva a moszkvai» nyilatkozat azon kitételét, miszerint: „Minden marxista —leninista párt legmagasz- tosabb internacionalista kötelessége gondoskodni a nemzetközi kommunista mozgalom egységének állandó erősítéséről.” Pártunk Központi Bizottsága az időszerű ideológiai feladatokról szóló irányelveiben kifejti, hogy; „A nemzetközi kommunista mozgalomban kialakult vita is új feladatokat állít politikai, ideológiai munkánk elé.” A Központi Bizottság irányelveinek e gondolata szellemébén és az érdeklődés ismeretében kívánunk e cikk keretében felvetni néhány olyan elméleti, politikai kérdést, amely elősegítheti a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott küzdelem lényegének, fontosságának, fő- és részfeladatainak mélyebb megértését és ránk háruló feladatait. 0 A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folyó harc nem teljesen új keletű. Történetét tekintve egyidős a nemzetközi munkásmozgalom kialakulásával és része — fontos alkotó eleme — a marxizmus— leninizmus tisztaságáért, helyes értelmezéséért és alkalmazásáért folyó küzdelemnek. Az egységért folyó küzdelem végig kísérte azt az egész évszázadot, amelynek során a mai helyzet és a mad állapot kialakult, amiről az 1960-as moszkvai tanácskozás a következőket állapította meg: „Korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik”, továbbá, hogy: „A kommunista világmozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje, a társadalmi haladás legfontosabb tényezője lett" A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért folyó harcnak tehát külön is gazdag története van, aminek ismerete nagyban megkönnyíti a mai helyzet megértését. Mindezeket figyelembe véve is óriási a különbség az egységért folyó harcban azon idők, amikor a szocializmus még nem győzött sehol a föld kerekségén és napjaink között, amikor már szocialista világrendszer van, amikor három kontinensen állami berendezkedés formájában 14 országban jelen van a szocializmus, amikor eszméink és a szocialista építés eredményei iránt egyre növekszik az érdeklődés a világ munkásai és a gyarmati sorból felszabadult százmilliók részéről. A szocialista tábor történelmi küldetésének valóra- váltása a szocializmus világméretű győzelméért folyó harcban, a imperialista mesterkedésik szétzúzása, a fejlődés békés menetének biztosítása teszi ma sürgőssé az egység megszilárdítását és további erősítését. A nemzetközi kommunista mozgalomnak sok összetevője van. Miközben az egyes országok kommurfista pártjai egy közös célért — a munkásosztály hatalmáért, a szocializmus építéséért küzdenek — más-más világrészben, más és más társadalmi, politikai, gazdaság Viszonyokra kell kialakítani azokat a konkrét politiaki kérdéseket és lépéseket, amelyek a fő célhoz elvezetnek. Miként ítélik meg az egyes kommunista és munkáspártok a nemzetközi helyzet alakulását, országok politikai, gazdasági helyzetét, mit tekintenek elsődleges, mit másodlagos feladatnak — ilyen és ehhez hasonló kérdések egész sora, a róluk kialakított vélemény adja meg az egységet, vagy éppen a. véleményeltérést. Az egység nem jelenthet és nem Is jelent — minden kérdésben — és főleg részletekben — egységet. Minden kommunista párt maga dolgozza ki a marxizmus—leninizmus tanításain alakuló programját, amiben természetes, hogy az egységet, együttműködést szolgáló közös — nemzetközi tanácskozásokon kialakított — elveket és megállapodásokat figyelembe veszi, A nemzetközi kommunista mozgalom egységének alapját az 1957-es és 1960- as moszkvai megállapodások, közösen kialakított elvek tartalmazzák. Ebből kiindulva a nemzetközi méretű nézet- és cselekvési egységet — a sok fontos kérdés közül különösen — megalapozzák, elősegítik a következők: 2. Egységes nézet, felfogás és cselekvés a kapitalizmus elleni harc távlati kérdéseiben, feladataiban. A nem egészein fél évszázad — mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől napjainkig eltelt — alapvetően átalakította a világ k£pét, A földkerekség 35 százalékán a szocialista tábor uralkodik. Az imperialistákkal szembenálló gyarmati sorból felszabadult országok területe mintegy 40 százalék. A főbb kapitalista országok ma már csak mintegy 25 százalékát uralják a földkerekségnek. A főbb kapitalista országok vezető politikusai — USA, Nagybritannia és mások — nyilatkozataikban gyakran annak adnak kifejezést, hogy vissza akarják állítani a kapitalizmust az elveszett területeken. Ez azonban meddő álom. Reális helyzetismeret alapján ilyenre semmiképpen nem számtíhatnak, sem helyi háborúval, sem thermonukleáris háborúval. Azonban az imperialisták ereje — gazdasági, katonai — és befolyása a világ egyes övezeteiben még mindig olyan, amivel a szocializmus erőinek számolni kell. Az imepiralizmus mohósága, gyarmatéhsége ma is ugyanaz, mint amikor egyedül uralta a földgolyót, de helyzete, pozíciói merőben mások. Számolni kell az imperializmus, a kapitalizmus szándékával és figyelembe kell venni pozícióit, lehetőségeit. Átoktól, szidalmaktól nem lesz gyöngébb és kevésbé vérengző az imperializmus. Az csak a nemzetközi proletariátus összehangolt küzdelmétől, minden ország munkásainak konkrét harcától vé- rezhet és vérzik el. Mit kell tenni nemzetközi akció keretében a nemzetközi burzsoázia hatalmának kisebbítése és fokozatos megsemmisítése érdekében, mi esik ebből a különböző országok munkásosztálvár®. dolgozóira távlatokban és naponként, ez a lényege a kérdésnek. A burzsoázia nemzetközileg szolidáris a munkások elleni harcában és egyes ilyen irányú cselekvésében. A főbb imperialista hatalmak — belső ellentmon-. dásaik, ellentéteik ellenére is igyekeznek egységfrontot kialakítani a szocializmus ellen. A burzsoázia nemzetközi összefogásával szemben a világ munkásainak szolidaritása hozhat teljes sikert. Csak összehangolt, egységes nézeten alakuló harc hozhat új és új vereséget a kapitalistákra és hozhatja el a nemzetközi munkásosztály világméretű győzelmét. 2. Egységes nézet, felfogás és cselekvés a gyarmati felszabadító mozgalom kérdésében, a felszabadulásért küzdő népek támogatásában, a már függetlenné vált népek függetlenségének megszilárdításában. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől napjainkig az imperializmus elvesztette fő gyarmati területeit. 1900-ban a világ területének 70 százaléka gyarmatbirodalom volt. Jelenleg mintegy 8 százalék ez az arány. Távol-Keleten az imperialistáknak csak morzsák maradtak a régi gyarmatbirodalmakból. Az arab népek fokozatosan vívják ki nemzeti függetlenségüket. Afrika — az imperializmus minden erőlködése ellenére — elveszett számukra. Az amerikai földrész elnyomott népei — Közép- és Latin- Amerikában — egyre gyakrabban adnak kifejezést szabadságra, függetlenségre való törekvésüknek. A gyarmati elnyomás elleni harc a függetlenségért, a kivívott függetlenség megszilárdítása, az önálló — az imperialista hatalmaktól független — ipar, mezőgazdaság megteremtése és fejlesztése ezekben az országokban, a szocializmus világméretű győzelméért folyó küzdelem szerves része. Éppen ezért az egész csak összhangban, összehangoltan lehet teljesen sikeres. Egymástól elválasztani, vagy szembeállítani csak kudarc forrása lehet. Ezért fordítanak a szocialista tábor országai, a világ kommunista- és munkáspártjai nagy figyelmet ebben is az összhang megteremtésére. 3. Egységes nézet és felfogás a háború és béke, valamint a szocializmus világméretű győzelméhez zető út kérdéseiben. Századunkban két világháború sújtotta az emberiséget. A sokmillió megölt ember, a nélkülözés, az éhség miatti szenvedésen túl ez — megközelítően pontos számítás szerint — mintegy 4 billió (4 ezer milliárd) dollár anyagi veszteséget is hozott. Ebből az összegből a ma élő emberiség kétharmadrészének — mintegy 500 millió családnak — új otthont lehetne építeni és még legalább negyedszázad élelmezési költségét is kifutná. Ma évente 120 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre. S mindezen túl a thermo- nukleáris fegyverek előre ki nem számítható pusztítást okoznának. A minden eddiginél nagyobb pusztítás reális veszedelemként leselkedik az emberiséére. Amíg csak magántulajdonon alapuló társadalmi rendszerek voltak, amíg a kapitalizmus egyedül uralkodott, törvényszerűen következte!' ° nusztító háborúk. Amíg a szocializmus rendszere kisebbségben volt, nem lehetett elhárítani a háború kitörését. Ezt a II. világháború előtti és alatti történelem tanúsítja. De ma már a helyzet más. Az 1960-as moszkvai tanácskozáson részt vett 81 kommunista és munkáspárt küldöttsége arra az egyöntetű következtetésre jutott, hogy — szembe a történelem előbbi szakaszaival; „Elérkezett az idő, amikor meg lehet hiúsítani az imperialista agresszorok azon kísérletét, hogy világháborút robbantsanak ki. A szocialista világtábor, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, a háború ellen fellépő valamennyi ország és az ösz- szes békeszerető erők közös erőfeszítéseivel el lehet hárítani a világháborút.” Ez a következtetés adja meg korunk küzdelmének teljes értelmet, és a békés egymás mellett élés politikájának tartalmát. Van olyan út, amely nem torkollik thermonukleáris háborúba, s rajta haladva a nemzetközi munkásosztály mégis kivívhatja a szocializmus világméretű győ- zemét. A békés egymás mellett élés politikája az imperializmus állásait kezdi ki. azt rombolja, mert ez osztályharcos, nem pedig harcról lemondó politika. Ezt az imperialisták is tudják, azért ágálnak és azért mesterkednek ellene. Ők és a kishitűek nem bíznak abban, hogy a szocializmus, amely nem egészen fél évszázad alatt világtáborrá lett. ahol az ipari termelés ütemének növekedése háromszorosa a főbb kapitalista országokénak — ahol a dolgozó emberek százmilliói az érdekek felismerésén alapuló lelkesedéssel munkálkodnak a termelésen, dolgoznak és ha kell fegyverrel harcolnak — képes a fejlődés tempójának tartásával és fokozásával elérni, megelőzni, lehagyni és legyőzni. a kapitalizmust. 4. Egységes nézet, felfogás a kommunista és munkáspártok egymáshoz való viszonyáról; a teljes egyenjogúság alapján való együttműködés kialakítása. Az egyes kommunista pártok szervezeti egységét a demokratikus centralizmus biztosítja. A mozgalom kezdeti időszakában ezt az elvet érvényesítették nemzetközi méretekben is, amikor az Intemacionálé határozatai kötelézőek voltak az egyes pártokra. Jelenleg a nemzetközi kommunista mozgalomnak nincs szervezeti központja. Ez a mozgalom nagyarányú előrehaladásával, az egyes kommunista és munkáspártok megerősödésével, a marxizmus—leninizmus elterjedésével függ össze. — Nincs nemzetközi szervezeti központ, s ezért az egységes cselekvés kizárólag az eszmei- egységen alapul, hat. Ebben a helyzetben minden kommunista párt teljesen egyenjogú, nincs fölé és alárendelt párt és az érintkezés formája is ennek kell, hogy megfeleljen. Az egyes kommunista pártok tanulmányozzák egymás tapasztalatait, kicserélik azokat, időnként pedig átfogó nemzetközi tanácskozáson — úgy ahogy 1957-ben és 1960-ban tették — alakítják ki véleményüket a viláSDolitikat a szocializmus világméretű győzelméért folyó harc egyes kérdéseiről. — Az 1960-as moszkvai nyilatkozathoz hű pártok minden tekintetben az egyenjogúság elvén alakítják ki kapcsolataikat. Mindezek mellett számos más tényező is van, ami kritériuma az egvsé- ges cselekvésnek, azonban ha ezekben a kérdésekben a nézet, a felfogás és a cselekvés egységes, gyakorlatban valósul meg, hat és állandóan erősödik a nemzetközi kommunista mozgalom egysége. A nemzetkö?i kommunista mozgalom soron lévő feladatai között az egységnek a megszilárdítása szerepel a legsürgősebb feladatok között. Ilyen szempontból bír jelentőséggel a 19 kommunista és munkáspárt ezév márciusi tanácskozása, az elfogadott nyilatkozat kibocsátása és a moszkvai nyilatkozat mellett kiálló kommunista és munkáspártok fáradozása. A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott harcban mind gyakrabban hallhatunk az akcióegységről. Az SzKP Központi Bizottságának lapja a „Pravda” 1965. június 20-án „Az akcióegység — az imperialista-ellenes harc parancsoló követelménye” cím alatt nagy cikkben foglalkozott a kérdéssel. Ezzel kapcsolatban is számos kérdés hangzik el pártszervezeteinkben, amire választ várnak elvtársaink. Az akcióegység a kommunista és munkáspártoknak ß szocializmus világméretű győzelméért folytatott harcéban egy-egy időszakra eső feladat megoldására való összpontosítás függetlenül attól, hogy az általános politikai kérdésekben kialakult-e a teljes egyetértés és egység. A mozgalom története bővelkedik olyan időszakokkal és olyan eseményekkel, amikor a sok fontos kérdés közül egy kiemelkedő jelentőségű volt és az egyes pártok arra összpontosítottak, abban a kérdésben akcióegységet teremtettek. Ilyen szempontból kiemelkedő jelentőségű a fasizmus elleni küzdelem, a III. Intemacionálé 1935-ben tartott VII. kongresszusa, ahol a fenyegető fasiszta veszedelemmel szemben a teljes forradalmi egységfront kialakításának vetették meg az alapját, ami feltétel volt a népfront-politika kialakításához, nem utolsó sorban a német fasizmus feletti győzelemhez. Ma a szocializmusért vívott harcban kiemelkedő jelentősége van az amerikai imperializmus háborús próbálkozása elszigetelésének, Távol-Keleten a szocializmus pozíciói megvédésének, az imperialista agresszió elszigetelésének és megsemmisítésének. Az amerikai imperialisták felfogása szerint háromféle háború lehetséges. 2. Különleges hadviselés: 2. Lokális háború; 3. Általános thermonukleáris háború. A legutóbbi események azt mutatják, hogy Dél-Vietnamban a különleges hadviselés politikája csődbe jutott, s ma már az amerikaiak teljes nyíltsággal az agresszió útjára léptek. Átlépték tehát az ún. „lokális háború’ határát, s innen még könnyebben belesodorhatják az emberiséget egy nagyobb konfliktusba. ami katasztrófához vezethet. Minden ,,szabadságról”, „emberi jonokról” szóló hangzatos kijelentés ellenére — amit a Fehér Ház urai sajtókonferenciákon a világ közvéleményének félrevezetésére ismételgetnek — az Amerikai Egyesült Államok kegyetlen gyarmati irtóháborút folytat a délvietnami nép ellen és gáládul, a történelemben alig ismert elvetemültséggel — hadüzenet nélkül — támadja nap mint nap, a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Mindehhez hozzászámítva India és Pakisztán konfliktusát, az amerikaiak más földrészeken folytatott beavatkozását a világpolitikai helyzet könnyen válságosra és veszedelmesre fordulhat. Ezért van nagy jelentősége a 19 kommunista és munkáspárt akcióegységre .való felhívásának, mely szerint: „Még ha vannak is nézet- eltérések a politikai irányvonal. az elmélet és a taktika sok fontos problémájú tekintetében, akkor is teljesmértékben lehetséges és szükséges akcióegységre törekedni az imperializmus elleni harcban, a népek felszabadító mozgalmának sokoldalú támogatásában, az egyetemes békéért és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért vívott harcban, függetlenül attól nagy, vagy kis országról van-e szó, a munkásosztály létfontosságú érdekeiért és történelmi céljaiért vívott küzdelemben. A fennálló nézeteltérések leküzdésének legbiztosabb útja: az akcióegység az e célokért vívott harcban.” Az ezév márciusi konzultatív tanácskozás legnagyobb eredménye, hogy a kommunista és munkáspártok túlnyomó többsége kiáll a 19 párt állásfoglalása mellett. Az említett Pravda- cikk megjelenése időpontjáig 41 párt csatlakozott a kezdeményezőkhöz s azóta ez a szám tovább növekedett. Most az imperialista agresszió elhárítása a legsürgősebb, de — mintahogyan a nyilatkozatból idézett részből következik — ez nem i 'lenti, hogy utána az akcióegység véget ért. Uj helyzetben új feladatokra, új tennivalókra összpontosul az akcióegység, törekvés. Az akcióegység tehát nem jelent lemondást álláspontokról, állásfoglalásokról, de jelenti azt, hogy a közös ellenség ellen egyesült erővel lép fel a nemzetközi munkásmozgalom, jelenti azt, hogy a nagy célok közül sorra, rendre azokat oldják meg, amiben az egyöntetű nézetek kialakultak, jelenti azt, hogy egyes — ma vitás kérdésekben nem az erőszakos fellépés, nem az egyesek merev álláspontjának másokra való ráerőszakolása valósul meg, hanem a bölcsesség és a türelem. ' Áz akcióegység tehát nem más, mint a nemzetközi kommunista mozgalom előtt álló sok és bonyolult kérdések sorolása időszerűség és fontosság szerint, arra teljes erő összpontosítás függetlenül attól, hogy más — esetleg hasonlóan fontos — kérdésben kialakult-e már a teljes egyetértés. * Nem törekedhettünk a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folyó harc kérdéseit elemzés tárgyává tenni. Néhány olyan gondolatot vetettünk csupán fel, amely elvtársaink körében a különböző rendezvényeken, a politikai pártnapokon az érdeklődés középpontjában áll. Számunkra nagyon lényeges, hogy miközben az egység megszilárdításáért - kemény harc folyik, a szocializmus világméretű győzelme — ha bizonyos egyébként elkerülhető akadályok leküzdése útján is — halad előre. A szocializmus poziciói a legutóbbi tanácskozás óta eltelt 5 esztendő alatt is tovább javultak. A marxizmus—leninizmus változatlanul járja hódító útját. Növekszik a kommunisták hatalmas serege, nő a szocialista társadalmi berendezkedés iránti érdeklődés a felszabadult országok körében. A kapitalista táboron belül — a kérkedés és fenyegetés, a munkásmozgalomra szórt rágalmak ellenére — nő a belső feszültség, a tőkés országok és az osztály közöt- * ti ellentét, növekednek a szocialista forradalom elemei. De az egység és az akcióegység ebben a helyzetben még gyorsabbá teszi a f*úlődés ütemét.
