Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

1965. szeptember 12. s: .AP 5 Pályázat Madách Imí*e szobrának elkészítésére Négyen—önmagukról Fiatalok, utak, életcélok Kunszentmártonban i Madách Imre szobrának elkészítésére pályázatot hir- •ie* a Fővárosi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága és a Mű­velődésügyi Minisztérium. Az új műalkotást a Mar­gitszigeten állítják majd fed, az egykori Ybl-fürdő he­lyén kialakított pázsitos parkban. A szobrászművé­szek és építőművészek a pályázatra egyéni, vagy kö­zös tervet egyaránt beküld- hetnek. A szobor csak egy­alakos lehet, a kompozíció ugyanakkor akár álló, akár ülő helyzetben ábrzolhatja Madáchot. Részvételi szán­dékát minden pályázónak a fővárosi emlékmű fel­ügyelőségnél — VI. kerület, Liszt Ferenc tér 10. — kell bejelentenie szeptember 20- tól október 15-ig. Az írás­beli jelentkezés alapján a művészek részletes tájékoz­tatást kapnak, s átvehetik a szobor felállítási helyé­nek terep- és környezet­rajzát. A pályaművek be­küldési határideje: 1969. decmber 15. A pályázatra beérkező legjobb szoborterv bekül­dője megbízást kap a Ma­dách szobor megalkotására. Ezenkívül 10 000—10 000 fo­rintos két II. díjas és há­rom — egyenként 7000 fo­rintos — III. díjat ítélnek oda. (MTI) HAZAI ESEMÉNYEK A kisvárdai kórház szü­lészeti osztályán hármas ik­reknek adott életet Bakó Lás zl óné, mezői adányi asz- szony. Az újszülöttek — két fiú és egy leány — az any­jával együtt jó egészségnek örvendenek. • ,,Három évszázad divatja” címmel szombaton viselet- történeti kiállítás nyílt az Iparművészeti Múzeumban. Hanthy Hanna, Kossuth- díjas kiváló műviész és Mi­hali k Sándor, a művészet­tudományok kandidátusa is­mertette a kiállítás anyagát, amelyben a XVII, század elejétől a XX. század kü­szöbéig módi öltözékek so­rakoztak tarka sokaságban. Négy fiatal KISZ-taggal ülök együtt Kunszentmár­tonban. Hárman húsz éves­nél is fiatalabbak, a negye­dik meg valamivel idősebb. Kiss László a Zalka Máté Tsz asztalos és bognár szakmunkása, Kozák Piros­ka a járási tanács pénz­ügyi osztályán költségveté­si előadó, Gyenes József villamossági műszerész a Gépjavító Állomáson, Var­ga Kati pedig gyógyszerész technikus. Hogyan kezdő­dött útjuk az életben? Si­került-e elérniük, amit sze­rettek volna, ha nem, mi­ért? Voltak-e akadályaik, s ha igen, mik voltak és le­győzték-e ezeket? * Gyenes Jóska kezdte: — Az általános iskola el­végzése után ipari tanuló­nak mentem, s bevallom, nem éreztem jól magam a szakmában, idegen környe­zetben, idegen emberek kö­zött. Azt hittem, soha nem szokom meg. S mi lett vé­Gyenes József gül? Higgyétek el, hogy szí­vesebben vagyok itt, mint bármilyen állásban valahol egy nagyvárosban. Fiatalok közt vagyok — beilleszked­tem. És még egy: érzem, hogy amit csinálok, az sa­ját sorsunk javulását segí­ti elő. Van értelme a mun­kámnak, s eredménye is. Szórakozás? Az csak úgy csendesen. De ez érthető is. Vettem TV-t, rádiót, mun­ka után fáradt vagyok, kijjebb is lakom a község­től, nincs mindig kedvem átöltözni, visszamenni. En­gem kielégít az, hogy dol­gozom, ráadásul most be­iratkoztam a gimnázium levelező tagozatára, az is elfoglaltság. Vagy könyvet fogok — régebben csak öt­letszerűen —, ma már nem is tudok meglenni olvasás nélkül. — És mindez, amit el­mondtál, elég neked? Kö­zös örömök, gondok nem foglalkoztatnak, nem izgat­nak? — Kozák Piroska ve­ti közbe e szavakat. — Tudod — gondolkozik el Jóska, — a gépjavító egy erdősávval van körülvéve. És olyan ez, mint egy szim­bólum: el vagyunk zárva a világtól, a többiektől. Pe­dig kezdetben próbáltunk kezdeményezni, de vala­hogy lelohadt minden. Munkatársaim messze lak­nak, más községekben él­nek, nem tudnak későig itt maradni, így aztán nehéz boldogulni. — Igen, ez valóban nem könnyű, de máshol is van­nak hasonló problémák. Emlékszem, a középiskolá­ban — tavaly érettségiztem ugyanis —, építőtáborok­ban is adódott elő ilyen helyzet. Ne csak KlSZ-gyű- lés legyen, és a KISZ-mun- ka necsak abból álljon, hogy elmennek a taggyű­lésre. Illetve ne csak fel­adataik legyenek. Valahogy vonzóbbá kellene tenni ná­lunk a szervezeti életet. — Különben a fiatalok­nál lép fel ilyesmi. Náluk ugyanis nem lehet mind járt kezdetben az „öntu­datára építeni, előbb meg kell fogni őket kötetlenebb foglalkozások keretében, a OROSZ MIHÁLY t 0 PLQT610 XXIV. ivei — Mondtam már. Gon­dolom, hogy a pálinka a magáé — jegyezte meg tü­relmetlenül a százados. A sovány lezúdította a torkán a decinyi pálinkát és megeredt a nyelve. — Kérem... én becsület, szavamra mondom... én csak baráti szívességből... nekem semmi közöm az egészhez. — Beszéljen világosab­ban! — vágott közbe Pikó. — Mondja el, hogy mi kö­ze a cigarettához, kinek kell odaadni, hányszor tet­te ezt eddig, mit fizetnek érte? Szóval érti? Nem? — Értem kérem... El­mondok én mindent, de higyje el, hogy semmihez semmi közöm. Én egy sze­rencsétlen munkásember vagyok... — Kezdje már, — ko­pogtatta meg az asztalt a százados — a lényeget akarom hallani. — Tavaly tavaszon meg. szólított az állomáson egy öreg forma ember. A feje be volt bugyolálva. Először megkérdezte, hogy én va­gyok-e Hallgató Illés. — Mondom, hogy igen. Aztán • kezembe nyomott há- ■nwi ~1~ forintot, azt mond­elmondta, hogy a kereszt­fia itt szolgál fent a he­gyen, de egyszer éjszaka* rágyújtott az ágyban, és kigyulladt a szalmazsák. Megbüntették, és azóta nem kap cigarettát. Mivel én minden másnap feljárok az öszvérrel moslékért, nem kerülne fáradságom­ba, hogy néha-néha felvi­gyek a gyereknek egy kis cigarettát. — Hogy hívják a kato­nát? — Hiszen, ha tudnám — legyintett széles mozdulat­tal Hallgató Illés. — Soha életemben nem láttam. Na persze nem is muszáj lát­ni, mert a cigarettát a szeméttartóba kell beleten­ni. így szólt az egyezség. Tetszik tudni, ott rakodom mellette a moslékot. Pikó nem vette le tekin­tetét az egyre többet hado­nászó alakról. — Honnan tudja, hogy mikor kell cigarettát fel­vinni? — Minden nap átmegyek a hídon. Ha ki van rajzol­va az oszlopra egy kis izé... szóval tetszik érte­ni... akkor van a talpfa alatt cigaretta. — Hányszor vitt már fel — Üzenetet azt nem vit­tem, kérem. Csak cigaret­tát. — Na, szóval cigarettát. Cigarettát hányszor vitt? — türelmetlenkedett Pikó. — Vagy hatszor-nyolc- szor. Nem számoltam, ké­rem. — Azóta találkozott az öreggel? A pályamunkás ismét a pohár után nyúlt, de a százados leintette. — Többet ne igyék. Fe­leljen a kérdésemre. — Hát... Találkozni nem találkoztam. Ellenben, — emelte magasba mutatóuj­ját — mar Kétszer is ho­zott a postáslany száz fo­rintot. Az a gyanúm szorította halantéttara ujja- hegyét —, hogy alighanem ö Küldhette, igen finom, rendes ember lehet. — Na persze — bólintott Pikó. De monoja csaK, nem lett volna egyszerűbb, ha maga vásárolja meg a ci­garettát? — Hiszen éppen ez az, kérem, — meresztette nagyra szemeit a palya- munkás. — En is mond­tam az öregnek! De ra­gaszkodott hozzá, hogy csak azokat vihetem. Pikó idegességében do­bolt az asztalon, majd hir­telen a gazda szemébe te­kintett. — És maga ezt nem ta­lálta gyanúsnak? — Gyanúsnak? Valódi igazi cigaretta volt az, ké­rem! — háborodott fel méltatlankodva Hallgató. — Minden dobozból elszív­tam egyet. így szólt az utasítás is. — Ezt nem értem. Mond­ja el részletesen! amikor már összeszoktak igénylik egymás társaságát, a KISZ-t, akkor kerülhet sor a komolyabb munkára. — Varga Katalin így látja a kérdést. — Jól összekovácsolódott a mi kollektívánk — szó­lal meg Kiss Laci. — Köztük én is megszerettem a szak­mámat. Tulajdonképpen rádiószerelő akartam lenni, de most már, mint asztalos dolgozom. És jó is ez így. Jelenleg gépkocsivezetést tanulok, s ha megszerez­tem a jogosítványomat, ki­tanulom a rádióműszeré- szetet is, hiába, ez vonz a legjobban. Kozák Piroska sem olyan munkahelyre került, ahogy azt előre elképzelte: — Sosem gondoltam ar­ra, hogy pénzügyi vonalon Kozák Piroska működöm majd, mindig a Kertészeti Főiskolára vágy­tam. De most, egy év után már letettem erről, jobban érzem itt magam. Ez per­sze nem azt jelenti, hogy letettem a tanulásról, csak szakmai szinten folytatom tovább. Az élet? Nálunk, az iskolában egész más­képp magyarázták az éle­tet, s csalódást okozott a ■ valóság. Valahogy olyan nagyot, különöset vár az ember. És közben folyik a „harc”, természetes is ez, hiszen nem elég az még nálunk sem, ha valaki fia­tal, tettrekész, és tegyük fel, tehetséges is, érvénye­sülni csak tudással lehet. És ez helyes is. — Ti mennyit kerestek, hogy tudjátok beosztani? — kérdi Kati. — Ez na­gyon érdekel, tanulságos is lehet mindamnyiunk számá­ra. Nekem körülbelül 1000 forintom van havonta. — Édesanyámmal élek, egye­temista öcsémet taníttat­juk. Bizony, takarékoskod­ni kellett nagyon, amíg részletre tudtam venni egy televíziót. — Az enyém 1350 — szólal meg Piroska. —Szü­leimmel lakom, ők is ke­resnek, majdnem mind megmarad nekem. Ez na­gyon kényelmes megoldás számomra. — Az én keresetem meghaladja a kétezret, de mind hazaadom. Egyéb­ként édesapám egyúttal a brigádvezetőm is, tehát ő veszi át. Bizony „szomo­rú” helyzet teszi hozzá nevetve Kiss Laci, ami azt jelenti, hogy nem kell fél­ni, azért neki is megvan mindene. Gyenes Jóska ezernyolc- százat kap, ő gazdálkodik vele, de marad a mamá­nak is. * Négy fiatal sorsa, életút­ja, céljai, gondolatai bon­takoztak ki előttünk. Raj­tuk keresztül némiképpen egy egész generáció ma­gánéletével, örömével, — gondjaival ismerkedtünk. Mindegyik eltér valami­ben a másiktól, s mégis van bennük közös vonás is. Ez az élet, a közösség, a munka szeretete, és az, hogy saját jövőjüket ők maguk akariáir alakítani, formálni.---------Attila H írünk az országban A rossz időjárás követ­keztében a mezőgazdaság legnagyobb problémája még augusztusban is a gabona betakarítás volt. Az orszá­gos lapok mindegyike fog­lalkozott a sokáig elhúzódó aratási, betakarítási mun. kákkal. Augusztus 4-én 'r- ja a Népszabadságban Böcz Sándor: „Szolnok megyében a, búza nagyobbik fele még kombájnra vár”. A Magyar Nemzet a Szolnok megyei „Modern aratási vásárokról ’■ számol be. A lap egy má­sik helyén arról olvasha­tunk, hogy több mint ötven mozgóárus járja, a megye határát hűsítő gyümölcsle- vekét kínálva az aratóknak. Az Élet és Irodalom Balázs Árpád írását közli: .,Aratók között”. A riportban szol­noki aratókról is olvasha­tunk. A Magyar Mezőgaz­daság augusztus 11-i sza­mának címlapján a kunhe­gyest Lenin Tsz-ről közöl fényképet. A Magyar Nemzetben „Kalászől a rizs" címmel a megye rizstermesztésének problémáiról olvashatunk. Böcz Sándor a Népszabad­ságban: ,,Tisztázott hatás­körök, kevesebb hiba” cí­mű cikkében a szolnoki iá. rási tanács és a járási párt- bizottság együttműködéséről és az együttműködés . igen jó eredményéről ír. A Magyar Mezőgazdaság­ban sok kisebb írás jelent meg. Kovács Mihály, a Hé- ki Állami Gazdaság főgé­pésze a PCW—430 eke állí­tószerkezetének megerősíté­séről, Stiegler Attila, a ti- szaföldvári Lenin Tsz mű­szaki vezetője a gazdasági utak karbantartásáról, Tóth Pál, ugyancsak a Lenin Tsz- ből az OVP—20 jelű gabo­natisztító karbantartásáról írt. A Magyar Nemzet és a Népszabadság egyaránt közli, hogy öt megye, köz­tük Szolnok népfrontbizott­ságának képviselői tanács­koztak Szolnokon a terme­lőszövetkezeti tagság to­vábbképzéséről. A Képes újságban Bod­nár István „Kenyerünk'’ cí­mű fényképes riportjában a jászsági acélos alföldi búzából sütött kenyérről ír a cikkíró. Meglátogatta a híres sütőasszonyokat és végül a jászberényi ke­nyérgyárat, ahol a vidék legjobb kenyerét sütik. A Népszavában Rozs- mann János három hasá­bos nagy cikkben a Tisza Cipőgyár állami díjas Pe­tőfi szocialista brigádjá­nak eredményeiről tájékoz­tat. „Az ötvenkilencedik paragrafus” címmel. A Hétfői Hírek Fahidy József beszélgetését hozza az Országos Vízügyi Igaz­gatóság osztályvezetőjével: „Tiszalöktől 120 kilométer­re felépül a második vízi- lépcső.” Az új hatalmas víztároló a Jászság és Kun­ság földjének öntözésével, és vízierőmű működtetésé­vel óriási hasznot hajt a népgazdaságnak. Az Esti Hírlapban „Évek óta módo­sítják a programot: elma­radt a bútoripar rekon­strukciója” címmel a szol­noki Tisza Bútorgyár fej­lesztése körüli huzavonák­ról írnak. A Szövetkezeti Hírlapban Szatmári Tibor: '„Fiatalok a Kunság centrumában”, a karcagi Általános Szerelő KTSZ fiatal szakmunkásait mutatja be. A Szövetkezeti Hírlapban a Jászapáti Vas- és Fémipari KTSZ új gyárt­mányairól olvashatunk. Az országos lapokban a legtöbb hír és fénykép ez­úttal Szolnokról jelent meg. A Népszabadság és a Népszava: „Épül a második, szuperfoszfát üzem Szolno­kon” címmel képet hoz az épülő gyárrészlegről. — A Népszavában és a Hajdú- fiitoar sMorat fliaánhnn a. Zagyva partján épülő MÁV kórházat látjuk. A Népszabadsag: „Minő­ségig kifogást emelünk” kez­detű cikkében megemlítik, hogy a Szolnoki Húsipari Vállalat füstölt áruja ellen ismétlődő kifogások van­nak. Augusztusban igen gaz­dag volt a művelődésügy­ről, megyénk kulturális éle­téről megjelentetett cikk és híranyag. Az a hír, hogy megyénk­ben 18 felesleges tanysi iskolát árvereznek el, nagy sajtóvisszhangra lelt. A _ Népszavában ’ Mikló - Dezső: „Eladó iskolák titka nyomában” címmel részle tes beszámolót olvashatunk a Szolnok megyében fel­épült tanyai kollégiumok­ról. A Hétfői Hírek: „Fe­lesleges iskolák”-r ól írva szintén az új internátuso- kat sorolja fel. A Népsza­vában a bővülő diákotthon­hálózatról írnak. A Ma­gyar Ifjúság „Készülődés. Új kollégiumok” című cik­kében a Tisza várkony bari épülő két új általános is­kolás kollégiumról olvas- hatunk. Érdekes problémát vet fel a Szabad Földben Fábián László: „Hétszer mérj, egy­szer bonts” című írásában megyénk tanyai kollégiu­mai feleslegessé tették a volt tanyai iskolákat. De ezek az iskolák a felnőt­tek népművelési bázisai vol­tak, a művelődési autók állomáshelyei. A cikkíró azt javasolja, ahol az épü­letek még jók, a felnőtt lakosság társasélete, szerve­zett népművelése érdeké­ben használják fel az üre­sen maradt iskolákat. A Népművelésben két igen érdekes tanulmány je­lent meg. Bognár Gyula a „Televízió és aktivitás” cím­mel a tv mezőgazdasági szakműsorainak feldolgozá­sáról — és országosan el­sőnek, e feldolgozás gya­korlatban lemérhető ered­ményeiről számolt be a jászberényi járásból. Bauer György és Novak József „A népművelés mel­lett szavaztak” című beszá­molójukban a tanítóképző intézetek szakmai pályáza­tának eredményeit veszik számba. Ezzel kapcso­latban a Jászberényi Taní­tóképző Intézet díjat nyert növendékeiről írnak. Verő Gábor a 20 éves felszabadulási kiállítások tapasztalatairól írva ki­emeli a Jászkunság 1965- ös ünnepi számát, mint kö­vetésre méltó kezdeménye­zést. A Művészet-ben Mészáros Fülöp kritikáját olvassuk a „Keletmagyarországi Képző­művészek I. Tavaszi Tárla­táról Baján.” A tárlaton a szolnoki művésztelep alko­tói is részt vettek. A kriti­kus elismerően nyilatkozik Chiovini Ferenc, Baranyó Sándor, Berényi Ferenc, Nagy István, Simon Ferenc és Szabó László műveiről. A Petőfi Népe közli, hogy Bács Kiskun megye képző­művészei találkozót szervez­nek a szolnoki művészek­kel. A Film Színház Muzsi­kában Gyöngyössy Katalint, a színház tagját mutatják be. Hat országos és helyi lap emlékezett meg. a Szolno­kon megrendezett másodiK nemzetközi eszperantó ta­lálkozóról. Szerelmi töldrajz Két amerikai „a szere­lem térképe” címen összeál­lított egy ismertetőt. A tér­képen különböző színekkel tüntették fel az Egyesült Államoknak azokat a hely­ségeit, ahol több a férfi* mint a nő. Feltételezik, hogy a térkép kiadása után a nőknek megnövekednek az. esélyeik a férjhezaMB*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents