Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-10 / 213. szám
1965. szeptember 10. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAI 3 Kincsek az íróasztal npélyén ÍZ ÖNNYÜ a mesebeli hősnek, aki csodatevő lámpásával minden áldozat nélkül temérdek kincs nyomára akad. A földi halandó dolga nehezebb. Az élet nem szórja könnyelműen az értékeket, a földi javakért naponta keményen meg kell küzdeni. (Az öttalálatos lottózó ritka kivétele csak erősíti a szabályt.) Lámpásunk azért van — ha nem is olyan mindenható, mint az Óperenciás tengeren túli — ami megvilágítja cselekvésünk útját és kerülők nélkül célhoz vezet. Ez a segítőtárs az alkotó gondolat, amely üzemi kollektívák munkáját termékenyíti meg, erőt kímél és mesz- szire juttat. Néha azonban furcsán bánunk a gondolatokkal, bár világítunk a lámpással, mégis sötétben botorkálunk. Erőnket, értékeinket pazaroljuk, napi gondolna temetkezve, s nem kívánunk messzire látni. Az egyik üzemben elhatározták, hogy a műhelyekben és a raktárakban áttérnek a rakodó-lapos szállítási, tárolási rendszerre. Kimutatták, ha nem kell az alkatrészeket ömlesztve tárolni, feleslegesen átrakosgatni, minden harmadik anyagmozgató segédmunkás feleslegessé válik. A jó ötlet kivitelezése már az ez évi tervben szerepelt. Végrehajtására azonban mégsem kerül sor, mert az év eleji létszámcsökkentés éppen a rakodó-lapok gyártására hívatott üzemi fenntartókat érintette. Az üzemfenntartóknál megtakarítanak ugyan néhány főt, de a többszörösét elpazarolják az anyagmozgatásnál. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok — vallják egyes üzemekben. Sajnálják az erőfeszítést minden olyan ésszerű intézkedéstől amely pillanatnyilag áldozatot, munkát igényel, de később kamatostul megtérül. Nem egyszerűen a kicsinyes, hatásában gyakran pazarlást okozó látszattakarékossági megoldásokra kívánunk kilyukadni, hanem a formális munka,egy másik, hasonló tőről fakadó és hasonló kárt okozó tünetére. Nevezetesen az év elején kidolgozott, s azóta az íróasztalok mélyén porosodó műszaki szervezési intézkedések tervéről időszerű ma beszélni. INDEN üzemben kö- ", telező gyakorlattá vált a tervkészítés időszakában, hogy választ keresnek a központilag kitűzött célok elérésének hogyanjára. A műszaki-gazdasági szervek, a vállalat dolgozói számos javaslattal élnek ilyenkor a minőség javítását, a termékek korszerűsítését, a gazdaságos gyártást segítve. Ez a felbuzdulás azonban nem egy helyen, amikor a végrehajtás kerül sorra szalmalángnak bizonyul, a továbbiakban nem gazdagítják új javaslatokkal az intézkedési tervet, hanem a már elhatározott műszaki-szervezési feladatokról is megfeledkeznek. A vállalatokat időnként revizorok keresik fel, megnézik a számlákat, ellenőrzik, hogy rendeltetésszerűen használták-e fel az anyagi, pénzügyi eszközöket. Ha valami hiba, mulasztás, nyilvánvaló pazarlás történik, az irányító szervek szintén vizsgálatot indítanak és megkeresik a felelősöket. Azt viszont ritkán ellenőrzik vállalatainknál: hogyan sáfárkodnak a szellemi értékeikkel? Az elfekvő készletek miatt büntető kamatot követel a bank, az intézkedési tervek ellenben sokhelyütt következmények nélkül porosodhatnak. ÉHOL valóságos Sán- esés bánya rejtőzik az íróasztalok mélyén. Gondolatok, hasznos javaslatok évülnek el a közömbösség a nemtörődömség miatt. Az alkotó munka szolid gondolati lámpásai már egyszer rávilágítottak az észszerű tennivalókra, s most felelősségérzetre lenne szükség, amely az íróasztalok mélyéről előássa és hasznosítja ezeket a kincseket. Amit nem csinálunk meg, abból nem lehet baj — vallják nem egy helyen. Valójában milliós pazarlások forrása ez a szellemi restség és felelőtlen nemtörődömség. Nemcsak a konkrét tervben szereplő intézkedések tiszta hasznától esik el a vállalat, az ország, hanem passzivitásra kárhoztatja az alkotó szellemi erőket, leszereli a dolgozók kezdeményező készségét, veszélyeztetve a további fejlődés lehetőségeit is. K. J. A kozmosz vírusai Karanténbe kell-e helyezni a Holdról visszatérő űrhajósokat? Joshua Lederberg Nobel-díjas professzor ezt az elővigyázatossági rendszabályt javasolja. Az eddigi kutatások alapján feltehetőnek tartják ugyanis, hogy az élet a Holdon rrákro-o rganizmusok formájában található. A megfertőzött űrhajósok esetleg borzalmas járványokat terjeszthetnek el a Földön, amelyek ellen nem áll módunkban harcolni. Nemcsak az utasokat, de a járműveket is szigorú zárlat alá kellene vermi. Önállóbban dolgozzanak a műhely- és reszortbizottságok Ülésezett a vasas megyebizottság A legutóbbi szakszervezeti választásokon az az irányelv érvényesült, hogy a választott szervbe olyan aktívák kerüljenek, akiknek a megválasztásával a tagság egyhangúlag egyetért Akik rendelkeznek mindazon tulajdonságokkal. — adottságokkal, — amelyek szükségesek a szakszervezeti munkában jelentkező feladatok ellátásához. Társadalmi fejlődésünkben ugyanis a szakszervezetek egyre több olyan feladatot vesznek át, amit korábban az állami szervek végeztek. A Vas- és Fémipari Dől. gozók Szakszervezetének Szolnok megyei BTzOllságS'hoz tartozó alapszerveknél — az eddigi munka alapján — e feladatokat általában sikerrel oldották meg. Az Aprítógépgyárban, a Hűtőgépgyárban és a BMG törökszentmiklósi gyáregységében a szakszervezeti bi~ zottság mellett kialakított és ténylegesen is működő reszortbizottságok tevékenysége kisebb hiányosságoktól eltekintve — ami főleg a gyakorlat hiányából ered — jónak mondható. A TITÁSZ-nál és a Finom- mechanikai Vállalatnál nem választottak reszortbizottságokat. A vállalatok sajátosságaitól függően tizenhárom — bér, műszaki-újítási, mun. Hagymaszüret a kenderest Haladás Termelő «Következe t ben kavédelmi, nő, sport, munkáséi látási, termelési, kulturális, agitációs és propaganda, társadalombiztosítási, munka versenyértékelS, gazdasági és segélyezési — reszortbizottságban dolgoz, nak a szakszervezeti társadalmi munkások. A kialakított reszortbizottságok 30—40 százaléka munkaterv szerint dolgozik* amit — nagyon helyesen — a SzB munkaterve alapján készítenek el. Különösen jól dolgoznak a termelési, a bér és a műszaki-újítási bizottságok, — mert számos olyan kérdésben foglaltak állást, melyek a vállalatok termelési feladatainak végrehajtását segítették elő. Javaslatokat tették többek között az 1965-ös szocialista munkaverseny megszervezésére és közreműködtek a verseny irányelveinek kidolgozásában, a versenyeredmények értékelésében, valamint a termelési tanácskozások szervezésében. Sok segítséget adtak a vállalati bérszabályzatok, a prémium és nyereségrészes, sedés felosztási szabályzatának kidolgozásához és a normakarbantartás végrehajtásához. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a műhely- és osztálybizottságok igyekeznek egyetértési és véleményezési jogaiknak érvényt szerezni, ám még mindig gyakori az, hogy ez nem sok sikerrel jár. Ennek egyrészt az az oka, hogy nem eléggé tájékozódtak a törvények és rendeletek paragrafusaiban, vagy a gazdaságvezetés tudtukon kívül intézkedik egyes ügyekben. Ahhoz, hogy a műhely- és osztálybizottságok tevékenysége önállóbbá váljon* feltétlenül szükséges tagjainak, de elsősorban titkárainak képzése, a mozgalmi munka ellátásához szükséges ismeretek mielőbbi megszerzése. Hideg levegővel szárítják a napraforgót A jászapáti Alkotmány Tsz-ben nagy hagyományai vannak a napraforgó termelésnek. A bőven termő krasznodári fajtából az idén 300 holdat vetettek. Holdanként 10—11 mázsa átlagot várnak. Az olajnövény termelését gépesítették a gazdaságban. Hétfőn két — adapterrel felszerelt — kombájn fog hozzá a betakarításhoz. Bár több gépre lenne szükségük, de adapter hiányában nem tudnak újabb kombájnokat munkába állítani. A napraforgómag is igen magas víztartalmú. Ezért a tisztítás után — a korábbi évekhez hasonlóan hideglevegős széna-szárító berendezéssel szárítják. A fúvót éjjel nappal üzemeltetik, hogy a száraz magot mielőbb elszállíthassák. A napraforgó szárát is géppel takarítják be. Orkánnal tépik a szárát, majd a bomlás elősegítésére 1,5 mázsa nitrogénmű- : trágyát adagolnak holdan- ' ?nt és alászántják; i A személyzeti vezető hetek óta töprengett a problémán, de kiutat nem talált. A végső határidő pedig egyre közeledett. Ha addig nem jelentik be, hogy kiket küldenek a vállalattól jutalomként külföldre, az több kellemetlenséggel járhat. Legfőképp azzal, hogy a felettes szervek megváltoztatják eddigi jó véleményüket a vállalatról, s esetleg ugrik a prémium. Ezt nem érhetjük meg, határozta el a személyzetis immár ezredszer, s újból nekidurálta magát, hogy számbavegye a dolgozókat. S ekkor eszébe jutott a mentő ötlet. Miért ő? S miért egyedül legyen a felelősi Gyerünk az igazgatóhoz. Döntsön az. Az igazgató éppen bent tartózkodott szerény pompával, ipari televízióval berendezett irodájában. Elmélyedt figyelemmel tapadt a képernyőre. A titkos kamera a csinos Annabellára szegeződött. Az igazgató időnként elismerően eset- tintett a nyelvével, beideg- ződött mozdulattal megigazította nyakkendőjét, hátrasimította gyérülő haját, arcvonásait elemezte a tükörben. A személyzetis illemtu- dóan kopogott, majd az erélyes tessékre belépett. — Mi a baj — kedélyes- kedett a direktor a személyzetis fancsali képét látva. — Emlékszel, a múltkori központi értekezleten azt mondták, hogy öt dolgozót jutalomként elküldhetünk külföldre — kezdte mon- iókáját. — Ismered a kívánalmakat is: hogy csak olyan embereket delegáljunk, akik példamutatóak a munkában, makulátlan erkölcsűek, hiszen külföldre mennek. Hiába gondolkodtam, nem találtam sentetted, hogy a múltkor munkaidő alatt csókolózott a segédművezetővel? — És Rajz Béla? — Elmehetne... De 6 már négy évvel ezelőtt részt vett egy kéthetes tapasztalatcserén. — Kenéz Józsi bácsi? — Figyelj ide! Hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz. Emlékszel a vödör olajosrongy esetére...? — A szép Murányiné? Kit küldjünk külföldre ? kit, aki méltóképpen képviselhetne bennünket. — Ott, van Pác Lajcsi, küldd azt egynek — javasolta az igazgató. hogy minél hamarabb túl legyen a dolgon, — Nem lehet, túl fiatal. Alig öt éve dolgozik nálunk. Mit szólnának az öreg szakmunkások... De mi lenne, ha Fekete Palit küldenénk. — Arról szó sem lehet — intette le az igazgató. — Gyakran hiányzik, megbízhatatlan. — Kovács Rozi? — Na, ne. Már elfelej— Házasságtörő. — Kovács Benő? — Ügy gondolom eléggé megbecsüljük azzal, hogy négyszer kitüntettük jó munkájáért, erkölcstelen lenne, ha még külföldre is elküldenénk. — rabane Dénes? — Iszákos. — Laci János. Tudod, az a csendes? — Van, van, nem tűnik ki a dolgozók közül, nekünk meg olyan ember kell, aki példakép. — Kiricsi János? — A társadalmi bíróság javító-nevelő munkára ítélte. — László Vincéné? — Most kapott beutalót Siófokra, Elégedjen meg azzal. — Most már csak öten maradtunk — simított végig gyöngyöző homlokán a személyzetis. — A szenilis Vékony Lujzi, Krampács Annabella, Rozgonyiné. te, meg én. — Meg kell menteni a vállalat becsületét! — szögezte le ellentmondást nem tűrően az igazgató. — De mit szólnak majd, ha kiderül, hogy te, meg Annabella... — ellenkezett erőtlenül a személyzetis. —1 Hiszen már így is mindenki suttog a viszonyotokról. — Még szerencse, hogy a feleséged fülébe nem jutott el... — Semmiség az egész, — Intette le a direktor. — Persze, te könnyen beszélsz. Otthagiitad a családod, senki sem vetheti a szemedre, azt a kis flörtöt Rozgonyi- névál... — De... nyikkant meg Ismét, még erőtlenebbül a személyzetis. — Tudom, most azt akarod modnani, nemrég jártam külföldön. Az tanulmányút volt. kemény munka. Ez meg pihenés. És egyébként is. Egy igazgatónak ez jár! Szabó Zslgmorf
