Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-30 / 230. szám

1965. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A KÖNV K ulturális életünknek esztendőről esztendő­re növekvő jelentőségű ese­ménye a könyv falusi ün­nepe. Nem véletlenül. A könyvvel találkozni annyit jelent, mint kedves isme­rőssel beszélgetni. A könyv jóbarát, amely mellénk sze­gődik tétlen óráinkban ép­pen úgy, mint amikor meg­lévő ismereteinket kíván­juk bővíteni. Nemcsak más emberek világába kalauzol bennünket, de segít megis­merni önmagunkat, hozzá­járul látókörünk szélesíté­séhez, tudásunk gyarapítá­sához, elgondolkoztat, tanít, szórakoztat. Immár ötödször kerül sor hazánkban az őszi megyei könyvhetek megrendezésé­re. Az október elsejei meg­nyitótól december közepéig két és fél hónapon át egy­mást követik majd a fal­vakban az író-olvasó talál­kozók, könyvbarátnapok, irodalmi estek, szellemi vetélkedők, könyvkiállítá­sok. A cél: a könyv és az olvasók találkozásának elő­segítése, a könyv iránti igény felkeltése, ébrentar­tása és a falusi olvasótábor növelése. Különösen a mai magyar irodalom, elsősor­ban a szocialista mondani- valójú művek és a mező­gazdasági szakirodalom népszerűsítése áll a könyv­hetek központjában. A z elmúlt négy eszten- “ dő tapasztalatainak ta­núsága szerint egyre nép­szerűbbek a könyv hetei a falusi lakosság körében. — Elegendő bizonyíték erre a tavalyi két hónap könyv­forgalma, amely meghalad­ta a tizenhat millió forin­tot! Csupán a házról házra árusítás keretében két és fél millió könyv talált gaz­dára. Hogy mit jelent két hónap alatt tizenhat mil­liós könyvvásár, azt csak az érti meg igazán, aki is­merte a huszonöt-harminc év előtti magyar falut, — amelyben a könyv olyan ritka vendég volt a pa­rasztházakban, akár a fe­hér holló. V elentős pozitívuma en­nek az évről évre is­métlődő eseménynek, hogy nem csupán mind több jó szépirodalmi könyv talál gazdára a falusi emberek körében, hanem egyre erő­sebb a mezőgazdasági szak- irodalom térhódítása is. — Következik ez abból, hogy a nagyüzem több tudást és feltétlen szakosítást kíván. Az a parasztember, aki ko­rábban univerzális szakem­ber volt a kisgazdaság kö­vetelményének szintjén, — most vagy a kertészetben, az állattenyésztésbal vagy éppen a növénytermesztés­ben dolgozik. A megválto­zott körülmény új termelé­si módszerek elsajátítását teszi szükségessé. Ezért ezrek és ezrek tanulnak a különböző szakmunkáskép­ző tanfolyamokon és a dol­gozók iskoláiban. A szak­könyv megkönnyíti ismere­teik gyarapítását — sokan ezért vásárolták meg eddig is. Most itt az alkalom, hogy újabb ezrekkel és tíz­ezrekkel ismertessük meg a munkát segítő és könnyí­tő mezőgazdasági szak­könyveket. Az őszi megyei könyvhe­tek nem egyszerűen könyv­árusítási akciót jelentenek, hanem egy általános kul­turális megmozdulást a fa­lusi népművelési idény kez­detén. Mindannyiunk szá­mára ismeretes: a könyv nagyobb térhódítása jelen­tős kulturális előrelépést jelent a falu életében. Ép­pen ezért a könyvterjesz­tés nem lehet csupán a földművesszövetkezetek fel­adata. A tavalyi könyvhe­tek megrendezése ott volt a legeredményesebb, ahol a — földművesszövetkezetek munkáját széleskörű társa­dalmi összefogás segítette. A művelődési házak és a könyvtárak, a könyvbarát bizottságok és az iskolák, valamint a társadalmi FALUSI ÜNNEPE szervezetek egyaránt részt kell, hogy kérjenek ebből a munkából. Természete­sen mindenki a maga mód­ján. A művelődési házak a gazdag és színvonalas mű­sorok biztosításával, a pe­dagógusok irodalmi isme­retterjesztő előadásokkal, a könyvtárak kiállítások meg­rendezésével működhetnek közre az őszi megyei könyv­hetek program-sorozatában. Nagy feladat vár ebben az időszakban a tanyavilá­got és a kisebb települése­ket járó művelődési autók­ra. A filmvetítések és a könyvkölcsönzések mellett könyvpropagandával és árusítással járulhatnak hoz­zá a könyvhetek sikeréhez. Tevékenységük azért is fon­tos, mert éppen a kevésbé látogatott helyeken lehet­nek terjesztői, szószólói a szépirodalmi és mezőgaz­dasági könyveknek. A könyvhetek sokrétű “ feladatot állítanak a népművelők elé. A me­gyei ünnepélyes megnyitó­kon túl minden községben egy vasárnapot az őszi me­gyei könyvhetek ünnepévé kell emelni. Az egésznapos rendezvény-sorozat lényege: délelőtt gyermek- vagy if­júsági könyvankét író rész­vételével; házról-házra áru­sítás; délutáni szellemi ve­télkedő; este irodalmi est, utána könyv-bál. Az író-ol­vasó találkozó, irodalmi est színesebbé, vonzóbbá téte­lében sokat segíthetnek az irodalmi színpadok erre az alkalomra összeállított mű­sorukkal. Tavaly kétszázötven si­keres író-olvasó találkozó gazdagította a programot. Az idén legalább ennyit rendeznek ismét az őszi megyei könyvhetek kereté­ben. Ezúttal azonban első­sorban olyan községekben, tanyaközpontokban, terme­lőszövetkezetekben és álla­mi gazdaságokban kívána­tos sort keríteni író és kö­zönség találkozására, ahol ilyet még soha nem ren­deztek. így szélesíthetjük tovább a falusi olvasók tá­borát s ébreszthetjük fel a könyv szeretetét még szé­lesebb tömegekben. Könyvet minden falusi házba! Ez a soronkövetke- zŐ két és fél hónapos idő­szak nemes jelszava. A kul­túra munkásain és terjesz­tőin a sor, hogy ez valóság­gá váljék. (P. r.) Nem a kuriozitás kedvé­ért választották búvárko­dásuk tárgyául a statiszti­kusok a közelmúltban a tévedések vizsgálatát, ha­nem alapos tudományos megfontolásból A hazai és külföldi tapasztalatok sze­rint tudniillik a különféle kérdőívek, adatszolgáltatási lapok, népszámlálási lajst­romok, stb. kitöltésekor — hogy-hogynem — hibák csúsznak a válaszokba. Ez pedig többé-kevésbé meg­hamisítja tudományos fel­dolgozás eredményeit, sőt olykor helytelen következ­tetések tévútjaira is vezet­heti a szakembereket. A magyar statisztikusok tévedés-felmérésük alkal­mával a legkényesebb te­rületet, a népszámláláskor összegyűlt születési évszá­mok halmazát térképezték fel. Kiválasztottak hatvan­ezer kor-bevallást — az érintettek között megfelelő arányban voltak budapesti­ek és vidékiek, nők és fér­fiak, idősek és fiatalok — s a hivatalokban fellelhe­tő hiteles nyilvántartások alapján valamennyit kont­rollálták. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy nincs okunk szégyenkezésre; sőt, elmondhatjuk: a nemzet­közi őszinteségi ranglistán igen előkelő helyet fogla­lunk el. A hatvanezer kontrollált adatból ugyan­is mindössze másfél szá­zalék nem állta ki a pró­bát, a válaszok 98,5 száza­léka hajszálra megegyezett a valósággal. Ez nem cse­kélység, hiszen a hasonló jellegű külföldi ellenőrző vizsgálatok általában 2—3, de nem ritkán 4—5 száza­lékos pontatlanságra derí­tettek fényt. A statisztikusok tüzete­sen elemezték azt is, kik­ből tevődik össze a feledé­kenyek — vagy szándéko­san rosszul emlékezők — másfél százalékos tábora. A vizsgálódás konklúziója­ként leszögezték: „A nők kor-adatai szinte törvény­szerűen megbízhatatlanab­bak, mint a férfiaké és be­vallásaikban szisztematikus tagadási tendencia érvé­nyesül”. A tagadást illető­en azt is megállapították, hogy ebben főként a 30— 39 év közöttiek járnak az élen. Hozzáfűzték azonban, hogy nem lehet egyformán elmarasztalni a fővárosi és a vidéki nőket, mert a vi­dékiek — ha életkorukról van szó — jóval szavahi­hetőbbek pesti társaiknál. A számok tanúsága szerint ezer 15—60 év közötti lány, illetve asszony közül a fő­városban 15—17, vidéken viszont csupán 6—9 „té­ved”. Fény derült arra is. hogy az önfiatalítás ördöge jobbára az özvegyeket és az elváltakat kísérti meg. Az asszonyoknál az életkor lekerekftésében az esetek viszonylag nagy százaléká­ban a férjek a ludasak, akik feleségük távollétében kozmetikázott születési ada­tokat mondtak be a szám­lálóbiztosoknak. Elgondol­koztató, hogy a statisztika szerint éppen kétszer any- nyi férj tudja rosszul neje születésének évét. mint ahány feleség a férjéét Elkészült a racovai gyűjtőtó A Besztercén lévő vízi­erőművek építői befejezték a racovai vízierőművet el­látó gyűjtőtó létrehozásához szükséges munkálatokat. Az új tó hossza három km, szélessége két km és 11 millió köbméter vizet tar­talmaz. Létesítése céljából 600 000 köbméter földet mozgattak meg, 70 000 köb­méter betont öntöttek és több mint 20 000 négyzet- méter fenéktömítést végez­tek. A racovai gyűjtőtó szer­ves része azoknak az inten­zív előkészületeknek, ame­lyeket a Besztercén dolgo­zó építők az azonos nevű vízierőmű mielőbbi üzembe helyezésére tesznek. Ez lesz a kilencedik, a Stejarultól lefelé épülő 12 vízierőmű közül. A vízierőművek számára szükséges vízmennyiség tá­rolásán kívül a tó nagy terjedelmű mezőgazdasági terület öntözését teszi le­hetővé, és ugyanakkor újabb turisztikai kirándulóhelyet jelent. Megfékesték a törökszentmiklósi Iskolakerülők és felmentettek Az iskolaév megkezdése után tizennégy szolnoki szülő a városi tanács sza­bálysértési előadójának szo­bájában találkozott. Mind- annyiukat kisebb-nagyobb összegű pénzbüntetéssel sújtották az 1964—65-ös tanévben. Ugyanis a több­szöri figyelmeztetés elle­nére gyermekeik sokat hiányoztak igazolatlanul. A közös beszélgetésen a szü­lők a meghívott tanácsta­goknak, a városi művelő­dési osztály szakfelügyelő­jének és a szociális és gyámügyi előadónak mond­ták el problémáikat. Az érveket a szakfel­ügyelő elfogadta és javas­lata alapján az iskolák igazgatói néhány gyermek­nek részleges felmentést adtak. Ezek a tanulók be­teges szüleik helyett gon­dozzák kistestvéreiket. A felmentés megadásakor fi­gyelembe vették, hogy így legalább a többi gyermek ellátása biztosítható. Egy túlkoros fiatalt a szakvéle­mény alapján gyógypeda­gógiai iskolába írattak be, míg egy házaspárnak meg­engedték, hogy gyermekük magántanuló legyen. A beszélgetés végén nyo­matékosan figyelmeztették a szülőket, hogy az állami szervek bármikor megad­ják a tőlük telhető támo­gatást, de elvárják, hogy a szülők ne éljenek vissza bizalmukkal és biztosítsák gyermekük iskolába járá­sát. tömeges vérhasmegbetegedést Rosszak a piacok, vásárok egészségügyi viszonyai — A hivatásos elárusítók több mint fele nem jelenik meg a kötelező orvosi vizsgán A napokban ülést tartott a Szolnok megyei Köz­egészségügyi Járványügyi Bizottság. A szakembere­ken kívül megjelent Lévai István, a megyei pártbi­zottság képviselője. Meg­tárgyalták a dizentéria (vérhas) elleni küzdelem időszerű kérdéseit, vala­mint a piacok és vásárte­rek árusításának közegész­ségügyi viszonyait. Mintegy öt éve már, hogy Szolnok megyében is igen sok a dizentériás megbe­tegedés, az elmúlt évben is meghaladta az ezret. Az esetek zöme augusztus— szeptemberben fordul elő. Az elmúlt napokban Tö- rökszentmiklós egyik böl­csődéjéből indult ki töme­ges dizentéria-megbetege­dés, melyet az egészségügyi szerveknek nagy erőfeszí­téssel sikerült megfékez­niük. Nehezíti e munkát, hogy gyakran a beteg nem is megy orvoshoz, mivel csu­pán egyszerű, közönséges hasmenést észlel. S a fel nem ismert. és nem kezelt betegek másokat is meg­fertőznek, különösen ak­kor, ha élelmiszerekkel, gyermekkollektívákban vagy vízműveknél dolgoz­nak, A második napirendi pont tárgyalásához a KÖ­JÁL, a kereskedelmi osz­tályok és az egészségügyi állandó bizottságok közös vizsgálata szolgáltatott anyagot. Sok hiányosságot tapasztaltak: a piacokon, vásártereken sokhelyt nem jó . a vízellátás; kifogásol­ták a WC-ék, ámyékszékek állapotát; megengedhetet­len, hogy a hivatásos el­adóknak mintegy 60 száza­léka nem jelenik meg (vagy csak késve) az előírt orvosi vizsgálatokon. A JÓTEVŐ | JÁSZBERÉNYBŐL jött a levél, mely egy bejelen­tést tartalmazott: egy em­bert bezárva tart egy ottani kisiparos. Soha sehová nem engedik, pénzt nem kap, ho­lott minden munkát vele végeztetnek. Őszintén szólva első pillanatban kétségbe vontuk a bejelentés igazát: létezik-e ilyen 1965-ben? Mégis kivizsgáltuk, mert ezt megtenni kötelességünk. S ha mindenben nincs is igaza a bejelentést tevőnek, szót kell ejteni a vizsgálat tapasztalatairól, eredményé­ről. Horti István cipész kis­iparos mestert jól ismerik a városban. Valamikor 20— 25 segéddel, inassal dolgo­zott. Saját bevallása szerint még 1949-ben is voltak be­jelentett alkalmazottai, az­óta azonban csak egyedül dolgozik. Ügy mondja: „azt a kis javítást magam is el tudom végezni.” Amikor a lakásán keres­tük Horti Istvánt, nem ta­láltuk otthon. A munka mégsem állt a műhelyben. A hosszú munkaasztal mel­lett egy sovány, idős ember dolgozott, mellette sorakoz­tak a javításra váró cipők. Az ember épp oly elhanya­golt volt, mint a műhely, melyet talán már évtizedek óta nem takarítottak ki rendesen. Megkérdeztük, milyen minőségben dolgozik itt? „Mint családtag!" — felelte. Valóban a család­hoz tartozik? Nem! Vala­mikor 1926-ban kezdte a munkát a mesternél. Aztán jött a háború, a fogság. Amikor hazatért, újra be­kopogtatott Hortihoz. Az adott neki munkát, s né­hány jó szót: „amíg nekem kenyerem lesz, ne féljen, magának is lesz”. Tóth Ist­ván azóta is ott dolgozik. Hol cipészmunkát végez, hol a házkörüli teendőket. Mit kapott munkájáért? — Két öltöny ruhát, téli kabá­tot, némi fehérneműt meg étéit, s fedelet a feje fölé. Éppenséggel nem nagy fi­zetség ez 20 esztendei mun­káért. Az ember — Tóth István — most 59 éves. Kérdeztük, hol alszik: „Hol kint, hol bent” — fe­lelte, de nem adott pontos választ. A műhely egyik sarkában egy gyermekvas­ágy állt szürke pokróccal leterítve. Kértük, mutassa meg a ruháit. Erre behívta a mes­ter feleségét, aki kulccsal kinyitotta saját szobájuk szekrényét, s kivett onnan két öltöny ruhát, meg egy bársonygalléros téli kabátot. Furcsa! Miért kell bezárni a szekrényt egy családtag előtt? Hortiné egyébként el­mondotta: ők szívességből tartják ezt az embert, aki egyébként idegroncs. Nem enged például a ágyához nyúlni sem. Amikor meg­jött a fogságból betegen, ők látták el, s ők kezelte­tik ma is, ha netán beteg Ugyanis Horti István test­vére jónevű orvos. KÉSŐBB 1 beszéltünk a házigazdával is. Bizonygat­ta: „tessék elhinni, inkább én alkalmazkodom Tóth Istvánhoz." „Ha nagyon ide­ges, még feketekávét is fő­zök neki, attól megnyug­szik.” (Érdekes, eddig úgy tudtuk, hogy a kávé koffein tartalmánál fogva inkább izgatólag hat az ember szervezetére.) Küldte ő, hogy menjen Tóth István máshová dolgozni, dehát nem ment. Pedig ők akkor is ellátták volna minden­nel éppúgy mint ma. — „Csak úgy szívességből?” — kérdeztük. Eut válaszolta: „Kérem, aki nem dolgozik, ne is egyék”. Mit mondanak a szom­szédok? Az egyik: „md min­dig Hortiéknál javíttatjuk a cipőinket. Igen, ott dol­gozik az az ember. Nekünk azt mondták, családtag. De nagyon gyámoltalan. Ha kérdezünk tőle valamit, mindig azt mondja: „majd a Horti úr megmondja”. Egy másik szomszéd: „Ti­zenkét évig egy házban lak­tunk Hortiékkal. Nagyon rendes család, soha nem volt bajunk egymással. Igen, ott dolgozik az az ember. Az idős mester inkább csak szab, Tóth István dolgozik, aki kiváló szakember, na­gyon jó cipész. Ott alszik a műhelyben. Családtagként kezelik. A gazdáék adnak neki enni, s vesznek neki ruhát is. Teljesen ép elmé­jű, nincs annak semmi baja. A lakónyilvántartó-könyv bejegyzései szerint Tóth István cipészsegéd 1948. február 14-én költözött oda Hortiékhoz, mint munkavál­laló. És nem mint család­tag. Olyannyira nem, hogy 1945. szeptember 11-től 1949. október 2-ig az SZTK járulékot is fizették utána Hortiék — persze mindig csak néhány napra. Például 1948 január 9-től 10-ig majd 14-től 16-ig, vagy 1949 március 10-től 12-ig. | OKTÓBERBEN | nyilvá­níthatták családtaguknak Tóth Istvánt, s azóta nem fizetnek utána járulékot, holott az ember dolgozik — hisz mi is munka köz­ben találtuk. Egyébként, hogy rendszeres munkát folytatnak a Horti-féle ci­pészműhelyben, azt bizo­nyítja, hogy a 70 esztendős (egyébként 75 százalékos hadirokkant) mester a ne­gyedévenkénti anyagkiuta­lását mindig igénybe veszi és fel is használja azt. * [tÖTH ISTVÁN I most 59 éves. Egy év múlva nyug­díjas lehetne, ha fizették volna utána az SZTK-járu- lékot. Mi lesz vele néhány év múlva? Mi lesz, ha már az öreg mester nem tudja tartani? És mi lesz, ha Tóth István olyan beteg lesz, hogy már semmit sem tud segíteni Hortiéknak? Hisz ott az elv; aki nem dolgozik, ne is egyék. Utcára biztos nem kerül, mert államunk gondoskodik majd róla. De vajon maradhat-e észrevét­lenül, szó nélkül Horti Ist­ván manipulációja? Legyen családtag Tóth István! Így munkájáért kap kosztat, szállást, némi ruhaneműt és minden héten két lottó és két totó szelvényt. Elég fizetség ez! Vagy mégsem? Varga Viktória Síaíisstihai felmérés —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents