Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-30 / 230. szám
LMK. «Mptember 30, SZOLNOK MEGYEI NfiPbAT 3 Munkadif rendkívüli helyzetben Anyagilag ösztönzik a traktorosokat és a betakarítókat A tanulmányi felelős Az abádszalóki Aranykalász Tsz-ben az idén 3,7 millió. forint kárt okozott az ár- belvíz és jég. Hétszázötven holdon 100 százalékos volt a pusztítás. A júniusi belvíz előtt a vetőmagnak szánt búzatábláról 18—20 mázsás átlagot vártak, de csak öt mázsát takaríthattak be. Különösen érzékeny a kertészet egy millió forintos vesztesége és a harminc vagon széna megsemmisülései A , gazdaságvezetőség intézkedési tervet dolgozott ki a pénzbevétel és a takarmánykiesés pótlására, összesen 334 holdon vetették másodnövényt. Most már biztos, hogy a takarmány elegendő lesz az újig; A lucernát négyszer kaszálták, s az átlagtermése meghaladja a 40 mázsát. Mintegy 2000 köbméter silót készítenek — zömét már elrakták — és számosállatonként 10 köbméter lédús takarmányuk lesz: A nagyobb gondot az elmaradt bevételek okozzák, s ez kihatással van a munkaegységrészesedés alakulására is. Mindenütt, de a súlyos kárt szenvedett gazdaságokban különösen szükséges, hogy minden terményt betakarítsanak; A pusztulás láttán a szövetkezeti gazdák elkeseredtek, s a munkafegyelem érezhetően meglazult. A vezetőség úgy látta, hogy a szép szón kívül anyagilag fokozottabban kell érdekeltté tenni az embereket a növények ápolásában és betakarításában. A másodvetésű zöldbab, uborka és zöldborsó kapálását a családtagokra és a kívülállókra bízták; — A munkaegység szerinti művelés díjának 60—80 százalékát hetenként fizették ki az embereknek. Ez hatásosnak bizonyult, mert esetenként százan is dolgoztak a kertészetben. A szedést szintén a családtagokra bízták. A zöldbab és borsó kilogrammjáért egy-egy forintot fizetnek. A leszedett uborka kilójáért tavaly 20 fillért adott a tsz. Most rájöttek, hogy ez < káros a közösnek, szítást és a mélyszántást. Három DT a Karcagi Gépjavító Állomásról jött két- műszakoe munkára. Igen nehéz a dolguk, mert a „belvizes” földeiken rendkívül kemény a talaj, s a traktorosok nem tudják az előírt normákat teljesíteni. Ráadásul a javító állomás vezetői a lánctalpasokhoz, a körmöshöz való — TE— 300-as — ekéket adtak. Az ekefejeficet naponta kell élezni, cserélni, de ezzel már nem törődnek a karcagi állomás vezetői. — A tsz gondoskodik a cseréről és az élezésről. Természetesen a traktorosokról is. Szállást, takarót biztosított nekik, s rendszeresen kapnak tejet is. A traktorosok nem károsodhatnak a rossz talajadottságok miatt. Ezért a vezetőség úgy döntött, hogy normálholdanként öt forint bér- kiegészítést ad. A közös is jobban jár, mert gyorsul a szántás üteme. A részes művelésre és a készpénz szerinti díjazásra való áttérést nem mindenki helyesli a szövetkezetben. Párttagok is akadnak, akik ellenzik ezt. A tsz vezetőség is átmeneti megoldásnak tekinti, s jövőre már nem alkalmazza. Ám a rendkívüli helyzetben mégis helyes intézkedés volt. Ösztönöz a jobb munkára, s lehetővé teszi, hogy minden terményt betakarítsanak és időben elvessenek. Parányi helyiség ablak nélkül. Egész nap villany ég benne. Magas, hajlott hátú szikár ember a ktsz raktárosa, aki az irodának titulált kis szobába szorított két íróasztal egyike mellett ül. Amolyan nyugdíjkiegészítő ötszázforintos állásban van itt az öreg, már ötödik éve. Nem is kellene neki csak fél napig dolgozná, mégis reggeltői estig bent üldögél. — Mit csináljak otthon? Unatkozom. Aztán meg, ha valami pontosan ebéd után kellene a szerelőknek, akkor caplassak át? Nem, az a sok járkálás nem érné meg. Jobb ez így, emberek között vagyok. Jön ez is, az is, beszélgetni mindenkivel lehet — Ilyen az élet. Mind a két fiam messzire került, Dunántúlra. Az egyik villany, a másik meg motor- szerelő volt. De csak volt, mert azt vettem észre, hogy rövid időn belüí mindkettőből bányász lett — A fiatalabb pedig nagyon kötötte az ebet a karóhoz, amikor az a híres brigádvezető, a Lastyán — hívta a bandájába. Ugye hallott a Lastyánról? — Nem? Pedig neves bányász. Szóval hívta a fiamat. Az meg mondta neki, hogy akkor megy, ha majd ablak lesz a bányán. — Egy szép napon jött a levél, hogy — bányász lettem édesapám. A másik is ott kötött ki. Jól megy nekik, nagyon jól állnak. — Csak az bánt, hogy a villanyszerelő fiam, az nem maradt meg legalább a szakmában. Nem azért mondom, mert jómagam is az voltam, nem szép a szakmai sovinizmus, csak... Jobb lett volna, ha mégis marad. Húsz évig voltam a TITÁSZ vezető szerelője, mégis kibírtam, mert nagyon szerettem azt a munkát. Onnan is mentem nyugdíjba. így mondja el mindenkinek Bérényi Gyula bácsi, a kunmadarasa ktsz raktárosa. így hallottam tőle én is. Közben négy óra is elmúlott, amikor a sötét kis irodába benyitott egy harminc év körüli férfi. — Hányra mész? —kérdezte tőle élénken Gyula bácsi. — ötre. A termelékenység növelését szolgáló újítások és új eljárások kidolgozására szólította a kiváló ifjú mérnök, közgazdász és technikus-mozgalom részvevőit a KISZ Központi Bizottsága ifjúmunkás osztályának most kiadott pályázati felhívása. Az elért eredményekről szóló beszámolókat — szak- dolgozatokat, tamulmányoA TÜZÉP Főigazgatóság tájékoztatása szerint újabb 50 millió forint értékű kedvezményes tüzelőutalványt bocsátanak ki. Ez azt je— Siess fiam, siess. — Minden rendben? — Minden Gyula bácsi; — Na jó, el ne késs. Mikor az lerakta a szerszámokat és kifordult az ajtón, az öreg még mindig utána nézve megszólalt. — Villanyszerelő. Gimnáziumba jár. Nagyon rendes, jóeszű. ember. Tanuljon is, nem igaz? Közben újabb vendég futott be. Tizenkilenc év körüli szőke, göndörhajú fiú. — Jancsikám, a kutyafáját el ne késs. Még haza mész? — Persze. Át kell öltöznöm Gyula bácsi. — Jól van, de szedd a lábad. Elrohant ő iS; — Villanyszerelő a fiú. Tanulónak egy kicsit könnyelmű volt, de mióta felszabadult, nagyon sokat változott. Akkor nem szeretett tanulni. Most meg? Látja, csak úgy rohan az iskolába. Szintén gimnazista. Technikumba szerettük volna, ha jár, de nem sikerült. A felvételi pa' pírral volt valami baj. De így is jó. Érettségizzen le, azután felsőfokú technikumba mehet. Tanulni kell. állandóan azt rágom a fülükbe. De különösen nekik, hiszen villanyszerelők. — bikát — előbb megyénkint, illetve a fővárosban értékelik, s csak a legjobb munkák kerülnek az országos zsűri elé. Eredményt 1966. március 31-e után hirdetnek, a nevezési határidő január 31. A pályázat győzteseit iparáganként külföldi utazással, a második és harmadik helyezetteket pedig egyéb díjakkal jutalmazzák; lenti, hogy országszerte újabb 100 000, főleg hazai brikettre érvényes utalványt váltanak be november 30-ig. r így nincs sok A karcagi Il-es téglagyár első félévi termelési tervét 94 százalékra teljesítette. Augusztus elsejéig 25 lakás építéséhez szükséges tégla gyártásával adósak. Most is — legyen az a legragyogófob őszi nap — naponta 7—8000 téglával kevesebbet készítenek a tervezettnél. Az elmaradásnak több oka van. Régi, rossz a sinhálózat, kevés a szárítóterület, a kuli „mozdonyokat” nehezen tudják beindítani, s ezért sokszor órákig is állnak, stb., stb. Számos hasonló okot rakott még egybe a téglagyár pártszervezete legutóbbi taggyűlésén az elmaradás magyarázatául. Első hallásra úgy tűnhet, hogy itt a kommunisták nem kerülik meg a kényes kérdéseket, kipakolnak a hibákkal. Igen. Kirakják a tervteljesítés súlyos akadályait, de... azon mód ott is hagyták azokat. A taggyűlés ugyanis azon túl, hogy a jórészt közismert akadályokat — talán már nem is először — egy csokorba fűzte, nem tett mást. Nem bízott meg például senkit olyan feladattal, nem kért meg egyetlen műszaki embert sem olyan teendőkre, ami a termelés sok akadálya közül legalább egyet is odébb lendíthetett volna. Pedig a kis kuli „mozdonyok” üzembiztonságához elég lett volna egy embert felelőssé tenni — talán éppen Halla Albert gyárvezetőt, az alapszervezet tagját —, hogy biztosítson tartalék— m. L — foganatja... gyertyákat a kuli-vezetőknek. Másokat azzal — hisz várható az őszi esőzés —, hogy a szikkadt anyagok jó tárolásával, gyorsabb mozgatásával csökkentsék a se- lejtet, növeljék a szárítóteret. A hibás sínek javításához is bizonyára van vagy volna hozzáértő, ha nem kimondottan szakember is, stb., stb. Ehelyett végülis a taggyűlés elfogadta Nyíri Sándor gazdaság vezető megállapítását: ..Mi gyáriak kevesek vagyunk ahhoz, hogy utolérjük magunkat, felsőbb segítség kell ahhoz, hogy a termelés feltételeit javítsuk”. A hibákat tehát megállapították. A taggyűlésnek azonban nem lesz sok foganatja. Vagy legalábbis közel sem lesz annyi, amennyi kellene és amennyit — ha valóban elkelne is sok felsőbb segítség — a maguk erejéből is tehetnének. Ehhez azonban kisebb-nagyobb méretű felelősség meghatározás, felelősségvállalás kellett volna. Felelősségvállalás, amelyből a legkisebb tettek végrehajtásához Is sokszor több kell, mint a legnagyobb hibák kinyilatkoztatásához. Mert a hibák felsorakoztatása is csak akkor hasznos igazán, ha ahhoz is eljutnak: mit lehet és kinek, mit kell tennie azért, hogy csökkentsék a termelés elmaradását. — borsi Pályázat kiváló ifjú mérnökök, közgazdászok és technikusok részére Október 1-től újabb 100 000 kedvezményes tüzelőutalványt váltanak be ELTŰNT EGY EMBER mert csak a nagyra nőtt, tehát a salátának való termést takarították be. — Ezért mindössze 60 fillért kaphat a tsz az értékesítéskor. Az új bérezéssel a csemegeuborkáért 80, az ecetesért 60, a salátának valóért 20 fillért adnak. A munkások is jobban járnak, mert 12 óra alatt 80— 120 forintot is kereshetnek. A tsz pedig 3,50—4 forintért értékesítheti a csemegeuborkát. Az ösztönzőbb díjazással, a másodvetésű kertészeti növények révén 300 ezer forint többletbevételhez jut a szövetkezet. A cukorrépa műveléséért, betakarításáért mázsánként 13 forintot fizet a szövetkezet. Plusz egy forint jár a rakodásért. — Évek óta bevált az a művelési forma, a tagok a mielőbbi betakarításban is érdekeltek. Van olyan tag, áld 500 négyszögölön 107 mázsa répát termelt. De nem általános ez, mert 60 holdon semmi sem lett, kivitte a víz. A tsz vezetősége „eszmei” díjjal kárpótolja a gazdákat. A ráfordított munkaegységérték 60 százalékát fizeti ki részükre. A burgonyát munkaegység alapján művelték, a betakarítását mázsánként 23 forintért vállalták; A gazdaságban nyolc traktor végzi á talajelőkéC irámy Elmér egy reg^ gélén arra ébredt, hogy váratlanul eltűnt. Emlékezett még, hogy este átfutotta a napi sajtó érdekesnek ígérkező híreit, aztán — elaludt. Minden különösebb előérzet nélkül aludt el, ami méginkább fokozta eltűnésének döbbenetét. — Sietve megborotválkozott, remegő kezekkel .irányította a gombokat a gomblyukakba, nyakkendőjét alig tudta megkötni. Hiába, nagy dolog az, ha eltűnik egy ember. Főleg váratlanul, Sirámy Elemér nincs többé, Sirámy Elemér eltűnt — motyogta rezignáltan, arcát megnyújtotta az ijedelem, sápadtan, zsibbadt testtel és lélekkel indult! a hivatalba. Elhatározta, hogy nem szól senkinek. Hogyisne, még az állásába kerülne! Hol van az a bolond vállalat, amely egy eltűnt embernek státuszt biztosít? Remélte, hogy kollégái nem vesznek észre semmit s reményében nem is csalatkozott. Az élet ugyanúgy folydogált megszokott medrében, mint azelőtt, csupán a riadalom növekedett Sirámy Elemér szívében szokatlan gyorsasággal. A z idő szaladt, s ami kezdetben még remény volt. később elviselhetetlen fájdalommá sűrűsödött, Sirámy Elemérnek jól esett volna, ha valaki odamegy hozzá, vállára teszi a kezét, arcizmait mosolyformára húzza és megkérdezi: — Mi a csuda van magával, Sirámy kartárs, olyan furcsa mostanában. — De nem, ilyen ember egy sem akadt, senki sem találta furcsának, hogy eltűnt egy ember, csak a kimutatásokat és grafikonokat látták, amit Sirámy Elemér, a Töpörtyúzsugorító Vállalat termelési felelőse és közönségszervezője készített. Hosszú éjszakákon át töprengett, vizsgálgatta önmagát, a külvilágot, de semmit sem értett. Már arra is gondolt, hogy bemegy a rendőrségre, Elképzelte a jelenetet: esetlenül topog az őrszobán, kalapja szélét morzsolgatja, a rendőrtiszt hellyel kínálja, ö elmondja a történteket, a tiszt megrökönyödve bámul rá, homloka teleszalad ráncokkal, hülyén csóválja a fejét és — legjobb esetben — kidobja. De az is lehet, hogy telefonál a zártosztályra. — Pedig... kérem szépen... ez a tényállás — motyogja majd a rendőrnők, de az bizonyítékot követel. — Én... én csak egyszerűen eltűntem, százados elvtárs... már bocsásson meg, hogy tudnám ezt bizonyítani... egész éjjel aludtam és reggel arra ébredtem, hogy eltűntem... — Hm... hm... — gondolkodott hangosan Sirámy Elemér s folytatta sétáját négyszer-négy méteres albérleti szobájában, az asztaltól a szekrényig, a szekrénytől a kályháig. Minden ötödik fordulónál töltött egy pohárka konyakot, amit kizárólag azért vásárolt, hogy frissítse gondolatmenetét. Furcsának találta azt is, hogy háziasszonya sem vett észre semmit. Pedig, ha megtudná, hogy nincs albérlője. — Tiszta vizet a pohárba! — kiáltott fel úgy éjféltájban Sirámy Elemér, miután a kcmyakosüveg utolsó cseppjét is poharába sanyargatta. — Bizonyítékot szerzek... Bizonyítékot! C hogy következetes le^ gyen elveihez, valóban megtöltötte poharát valódi tiszta vízzel s egyhaj- tókára kiitta. Brrr — mondta aztán szomorúan s igen élvezte a víz hideg simoga- tását. Torka lázas volt a szesztől, agya kábult a tehetetlen gondolatoktól, szíve pedig keserű, végtelenül keserű Hol is kezdődött az ő rendkívüli története? — Mert hogy nemcsak úgy ukmukfuk eltűnt, az bizonyos. Végig kell gondolni. De kell hatolni a dolgok gyökeréig! Végigdőlt ruhástól az ágyán, mozdulatlanul feküdt, mint egy tetszhalott. Szemében mozdult valami kis értelem, legyőzve a konyak zsibbasztó hatását, de a belső energiából csak egy sóhajra futotta. — Tömegember lettem... szürke tömegember... KJ em akart ő sohasem rendkívüli dolgokat véghezvinni, nem kívánt sztárként a rivaldafényben hajlongani, méacsak holmi nemzeti hős szerepében sem óhajtott tetszelegni. Végezte napi munkáját, kimutatásodat és grafikonokat szerkesztett, szorgalmasan, csöndesen, minden elégedetlenség nélkül... mígnem azon a bizonyos reggelen ráébredt a kegyetlen valóságra. Sirámy Elemér eltűnt. — Ahá... megtaláltam mindennek a nyitját — ujjongott fel Sirámy Elemér. Attól a naptól kezdve minden igyekezetével, idegszálainak rezdülésével egyetlen célt akart elérni: észre- vétetni magát. A precíz, szorgalmas munkaerőből kotnyeleskedő, izgő-mozgó ember lett, a rönrműlések és termelési értekezletek félelmetes hozzászólója. A küzdelem nem is lett eredménytelen: itt is, ott is elhangzott Sirámy Elemér neve, tudomásul vették, beszéltek róla; annál is inkább, mert Sirámyt olyannyira lefoglalta ezirányú igyekezete, hogy munkájába is becsúszott egy-két baklövés. De nem baj, gondolta hősünk, az a fontos, hogy legyen mit megbocsátani. Majd kijavítom a hibákat * C s amikor háziasszonya “ egyre mérgesebben követelte az elmaradt lakbért s a gyakori konyak- zásokat is szóvá tette, Sirámy Elemér szívébe beköltözött a győzelem mámoros érzése. Létezem, vagyok! — kiáltotta ivócimboráinak olyan lelkesen, hogy Hamlet bizonyára elszé- gyellte volna magát a nyafogó Lenni vagy nem lenni? szállóigéjével, ha látta volna Sirámy Elemér megdönthetetlen emberi szilárdságát. — Arról aztán már igazán nem tehetek — filozofálgatott tovább Sirámy Elemér —, hogy a becsületes átlagembert nem értékeli az emberi közöny... hehehe... nem igaz?... A rriódszereket a külső körüU menyek diktálják... De talán fölösleges is tovább folytatnunk Sirámy magáratalálásának különös történetét. Még csak av.y- nyit, hogy azóta nevét *'s megváltoztatta. Egyéniségéhez méltó nevet keresett. Vígházy Elemér néven emlegetik a sarki söntésben. Ténagy Sándoi
