Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. szeptember 2*. A magyar párt- és kormányküldöttség vendéglátóinak hazája — Mongólia Mongólia az 1 560 000 hazánknál kb. tizenhétszer te köztársaság között helyez- négyzetkilométer kiterjedő- nagyobb, Ázsia szívében, a kedik el. Területének je* sű hatalmas ország, amely Szovjetunió és a Kínai Nép- lentős részét magas hegy­vidék borítja. A Mongol- Altáj és a Hangéj vonulata külön is említésre méltó. E két hegyvonulattól kelet­re fekszik az óriási kiter­jedésű, víztelen Góbi-siva­tag. Az ország éghajlata is igen kedvezőtlen. A szá­raz forró nyarakat nem egyszer mínusz 40 fokot ho­zó hideg tél követi. A mostoha éghajlati és földrajzi adottságok követ­keztében a jelenleg 1,1 millió főnyi lakosság fő foglalkozásává a nomád pásztorkodás vált. A mon­gol pásztorok egész éven át vándorolnak az egyik lege­lőről a másikra, csupán rö­vid ideig telepednek meg egy-egy sivatagi kút mellett. Változást az 1921-ben le­zajlott népi forradalom ho­zott az ország életébe. Ek­kor vált Mongólia köztár­sasággá. India-Pakisztán Az SZKP Központi Bizottságának plénuma folytatja munkáját Az SZKP Központi Bizottságának plénuma ked­den folytatta munkáját. A plénum _ megvitatta A. N. Koszáginnak az iparirányítás javításáról, a tervezés tökéletesítéséről és a gazdasági öszötönzőknek az ipari termelésben való fokozottabb alklamazáeáról elhang­zott beszámolóját. Vietnami helyzetkép Az MTI tudósítójának je­lentése szerint a Biztonsági Tanács kedden hajnalban felhívással fordult Indiához és Pakisztánhoz, és sürget­te a fegyverszüneti megál­lapodás tiszteletbentartását. A tanács felhívása igen ka­tegorikusan azt is követeli, hogy a megállapodásnak megfelelően mindkét fél vonja ki csapatait a vita­tott övezetből. Mint ismeretes, U Tfaant ENSZ-főtitfcár már kétszer szólította fel Indiát és Pa­kisztánt, készítsék elő a csapatok visszavonását. Er­re India még nem válaszolt, Pakisztán pedig azt mond­ta, hogy amíg Indiával nincs megegyezés, a csapa­tok visszavonására tervet nem is készít. A Karachiból és Űj-Del- hiből érkezett legújabb hír- ügynökségi jelentések ar­ról számolnak be, hogy a szembenálló felek ismét megsértették a tűzszünetet. A hírügynökségi tudósítá­sok azonban az elmúlt 24 óra harci cselekményeinek részletes ismertetésével adó­sak maradnak. A „Kasmír hangja” nevű titkos rádióadó, amelyet a Kasmír indiai részén tevé­kenykedő felkelők — India szerint pakisztáni beszivár­gók — működtetnek, ked­den bejelentette, hogy a harcosok az elmúlt nap fo­lyamán újabb támadásokat mértek indiai csapategysé­geikre és „nagy vesztesége­ket” okoztak nekik. Az indiai hadügyminisz­térium hétfőd jelentése sze­rint a pakisztáni hadsereg az ellenségeskedések naD- jaiban nyugatnémet gyárt­mányú Bolkow—810-es tank­elhárító irányítható rakétá­kat használt. A bonni kül­ügyminisztérium és hadügy­minisztérium rögtön kije­lentette, hogy Nyugat-Né- metország sem Pakisztán­nak, sem Indiának nem szállított fegyvereket. Az Űj Kína hírügynök­ség jelentése szerint vasár­nap Szikkimből három in­diai katona behatolt kínai területre és emiatt letar­tóztatták őket. Előzőleg In­dia a katonák indiai terü­letről történt „elhurcolását” jelentette be, de most — mint az Űj Kína hírügy­nökség közli — az incidens miatt a kínai külügyminisz­térium emelt étoshangú til­takozást A partizánok; 150—200 fő­ből álló csapata kedden a hajnali órákban támadást indított Can Tho várostól körülbelül 10 kilométerre, egy jelentős falu ellen. Á támadás éjfél . után erős aknatűzzel indult meg, majd a partizánok beha­toltak a faluba. Az amerikai szóvivő a támadásról adott jelentés­ben a dél-vietnami kör- mányerők veszteségét sú­lyosnak mondotta. A meg­lepett helyőrség sürgősen erősítést kért, de mire a két zászlóaljnyi kormány­erő a helyszínre érkezett, a partizánok már vissza­vonultak a dzsungelbe, fegyver-zsákmányukkal együtt. Mint a Vietnami Tájékoz­tató Iroda jelenti a VDK- ban bíróság elé állítják az amerikai légierő foglyul ej­tett pilótáit. A külügymi­nisztérium szóvivője ismer­tette a vietnami vöröske­reszt álláspontját, amely szerint a VDK területén foglyul ejtett pilóták az or­szág törvénykezésének meg­felelően vonhatók felelős­ségre. Az' amerikai légierő pilótái barbár támadásokat intéztek vöröskereszttel megjelölt szanatóriumok és kórházak ellen, s ezzel sú­lyosan megsértették a há­ború áldozatainak védelmé­vel foglalkozó genfi egyez­ményeket — állapítja meg a nyilatkozat. | MEGHALT | Rónai Sándor (1892—1985) Rónai Sándor elvtárs, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának Rónai Sándor elvtárs 1892. október 6-án született Miskolcon; Szegényparaszt családból származik. Építő­ipari munkás volt. — Már ikiőművestanonc korában Miskolcon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Kü­lönböző tisztségeket töltött be az SzDP-ben és a Ma­gyar Építőmunkások Or­szágos Szövetségében. — A Tanácsiköztársaság idején tagja volt a miskolci mun­kástanácsnak. 1922-től—1941 áprilisáig a miskolci, majd a Borsod megyei SzDP és a szakszer­vezetek titkára, a MÉMOSZ központi vezetőségének tagja volt 1941 áprilisában büntető- századba került, majd in­ternálták. 1944. október 16-án megszökött a nyila­sok elől, decemberben tért vissza Miskolcra; A felsza­badulás után közellátási, tagja, országgyűlési képvi­selő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnök­ségének tagja, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnöke szeptember 28-ra virradó éjjel, életének 73. évében váratlanul el­hunyt. Rónai Sándor elvtársat a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának Elnöksége saját halottjának tekinti. Rónai Sándor elvtárs hamvasztás előtti búcsúz­tatása szeptember 30-án, csütörtökön délután fél 4 órakor lesz a Kerepesi te­metőben, a munkásmozga­lom nagy halottal emléké­nek megörökítésére emelt Panteonban. az 1945-ös választások után kereskedelmi és szövetke­zetügyi, majd külkereske­delmi miniszter volt. 1950 májusában az Elnöki Ta­nács elnöke lett; Ezt a tisztséget 1952-ig — fel­mentéséig — töltötte bet Ezt követően az országgyű­lés elnöke lett. Ezt a tiszt­séget 1963-ig töltötte be; Rónai elvtárs 1956 óta a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának tagja; Hetvenedik születésnap­ján 1962 októberében a munkásmozgalomban kifej­tett több évtizedes tevé­kenysége és a szocialista társadalmi rend építésében végzett áldozatos munkája elismeréséül a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság Ér­demrendje kitüntetést ado­mányozta Rónai elvtárs- nakj berlin-tokvo-moszkva Kfjfiyóbko NEW-YORK-BELGRAD-LONDON Ammdr Abbasz Hoveida iráni miniszterelnök meg­hívására Ion Georghe Mau­rer román kormányfő ok­tóber 21—25 között láto­gatást tesz Iránban; * LONDON Joyce Shore Butler mun­káspárti képviselőnő közölte a rendőrséggel, hogy isme­retlen személy telefonon felhívta és megfenyegette: „Napjai meg vannak szám­lálva. Az angol Ku-Klux- Klan főtörvényszéke ha­zaárulásban bűnösnek mon­dotta ki és halálra ítélte”. A képviselőnő úgy véli, „bűne” az volt, hogy alá­írt egy törvényjavaslatot, amely megtiltja a fajok el­leni uszítást. * PÁRIZS Bejelentették, hogy az Arab Liga ez év végén képviseletet létesít a fran­cia fővárosban: * PHENJAN Az Űj Kína jelentése szerint a koreai—kínai fél hétfőn tiltakozott az ame­rikaiaknak a demilitarizált övezetben elkövetett kato­nai provokációi ellen. — E zónában aZ amerikaiak szeptember 15-én 150 lö­vést adtak le Korea irá­nyába; MANILA Kedden, helyi idő szerint a hajnali órákban (magyar idő szerint hétfő este) ki­tört a Fülöp-szigeti Taai tűzhányó, amely Manilától 80 kilométernyire délre, egy sziget tavából emel­kedik néhány méternyire a tengerszdnt fölé. A Fülöp- szigeti légitársaság egyik Viscount gépe 40 utasával éppen azokban a percek­ben repült át a sziget fö­lött, amikor a vulkán mű­ködni kezdett: A pilóta azonnal visszafordult és 5000 méter \ magasságban körözni kezdett a tűzhányó fölött. Az álmukból feléb­resztett utasok negyed órán át lenyűgözve bámulták a látványt, később elmond­ták, hogy először óriási rob­banást hallottak, aztán va­lami felvillant a kráterben, s közvetlenül utána hatal­mas, vörös tűzgolyó emel­kedett a magasba. Elre­pülve a helyszín felett, a pilóta és az utasok még sokáig hallották a robba­násokat! A pákozdi * A domboktól egészen ** Nyékig ezernyi tá­bortűz parazsa világított. A dombnak az ellenség felé eső, most árnyékba borított oldalán húzódott meg az előőrs. Gömöri Frigyes, Herczeg Balázs és a töb­biek. Gömöri, a kis csapat vezére felemelkedett, kö­rülnézett, s a szentjánosbo­garak tündöklő szikráit lát­ta szerte (F-dgmbokon. Egy pillanatra kihúzta magát, megropogtatva az ülésben megmacskúsodott tagjait. Lassú mozdulattal Herczeg Balázshoz fordult és szen­vedélyes hangon suttogta. — Csak már támadná­nak! Meddig tart még az átkos visszavonulás? A tömzsi, vastagnyakú Herczeg Balázs válaszolt: — Már nem sokáig! Lam- berg nem él! A pesti nép nem tétovázott tovább! — Jellasichot az osztrák küldte ránk, hogy minden ágy legyen, mint régen volt — mondta valaki a sötét­ben néma keserűséggel. — Dézsma, tized, porció, évti­zedes katonását, ingyen ro­bot... — Gyerünk! A kis járőr halk léptek­kel megindult. Csak a sár­guló fű zizzenése jelezte útjukat. A domb peremére igyekeztek. Onnan jól be­látni a tájat, a sötétben csillogó vizet, a némán hall­gató dombokat. Percekig, órákig álltak így figyelve, moccanatlanul. Egyikük sem vetett számot a múló idővel. Ezernyólcszáznegyven- mtőle szeptember huszonki- lencedikére virradt. A kis járőr tovább foly­tatta körútját. A szemközti dombolda­lon megmozdultak a szőlők. Elcsattant az első puskalö­vés. aztán a lovasberényi úton feltűnt egy kocogó, szigorú rendet tartó, szik­rázó sisakos ellenséges lo­vasosztag. Meglódult. A lo­vak patája nyomán szerte- szállt a harmatnyomta por. Előőrsök futottak fel a dombokra. MegdördüUek az ellenséges ágyúk. ömöri, Herczeg és a többiek ott álltak már a domb aljában, az önkén­tesek között. Előttük Iván­ka őrnagy, a zászlóalj pa­rancsnoka. Hangosan, ke­ményen beszélt, de szavai­ból bizakodás áradt. — Érzitek-e, hogy bízva tekint rátok a nemzet? Ké­szen álltok-e minden fára­dalomra és bajra a haza üdvéért? Szavait dörgő kiáltás nyomta el: — Éljen a haza! Megindult a sereg. A had iobbszárnyát alkották Iván­ka önkéntesei. Az egyik fél­század vezetője Gömöri, a másiké Herczeg Balázs volt. Gömöri a legszélső pontot foglalta el öt emberéve’ Az ellenség előrenyomult. Kezdődött a harc. Az ön­kéntesek rendületlenül ver­ték vissza a rohamokat, de a túlerővel szemben a jobb- szárny mindinkább vissza­húzódott. A lassú hátrálást látván Ivánka őrnagy, odavágia- tott eléjük, fel a dombra, az ellenség füzébe. Körü­lötte folyton zizegtek, sur­rogtak a golyók, de az őr­nagy mégsem riadt vissza, — Mi van, fiúk? Tán jobb lenne retirálni Mar- tonvásárra? Hé, zászlótar­tó! Ide, a sorok elé! A csapat visszanyerte szabályos alakját. A füst­lepte völgyből dobpergés hallatszott. Az őrnagy sze­me elé emelt tenyérrel vizsgálódott lefelé, aztán leszállt a lóról. Hány golyó kerülgette, hány puska csö­ve kereste, hány kéz rán­totta meg a ravaszt, csak­hogy megszűnjön dobogni a szív! De a bátrak nem halnak meg! A bátrakat szereti az élet! Az őrnagy példamutatása az ijedtet is felbátorította, Ivánka körülnézett és el­mosolyodott. Ismerős, villo­gó, harcrakész szemekkel ékes arcokat látott maga körül. A katonák nyomába zúdultak. Ágyútűz roppant mögöt­tük. A csapat azonban már nem torpant meg. Fegyve­reiket előreszegezve, állást foglaltak a dombtetőn. Vág. táthattok már félelmetes tömegben a Hardegg-lova- sók, jöhetett bármilyen fé­lelmetes sereggel a gya'og- ság, a hős önkénteseket nem lehetett többé vissza­tartani. Ivánka őrnagy em­berei inkább életüket ad­ták, de egyikük sem hát­rált egy tapodtat sem. A tarajos sisakú ellensé­ges lovasságot szuronyerdő folytonos puskatüz és a Miklós-huszárok fergeteges ellentámadása toppantotta meg. A dombtetőn váratla­nul felbukkant az óriás termetű Guyon. — Éljen a haza! Előre! E gyik kezében zászlóit a másikban széles pallóst szorongatott. Öles ugrásokkal törtetett lefe­lé, mögötte szuronyszegezve a két tolnai zászlóalj. Az ellenség nem várta meg a rohamot. Futott ki merre látott. Le a dombokról, a tó felé. A Hardegg-lovasok mór elporzottak az ágyúkkal együtt. Az ellenség tolon­gott, vergődött, kavargóit a sűrű porban. Itt-ott tisz­tek igyekeztek rendet te­remteni, de sikertelenül. Pátka felé a fehérkabátos magyarok elvágták az uta>'. Több, mint tízezer katona menekült a nádason át Fe­hérvár felé. Nyomukban ott rohamoztak a honvédek, nemzetőrök, önkéntesek. Többé semmi sem állíthat­ta meg őket. Száguldottak a huszárok. Gömöri és Herceg fél századával már túljutott a dombokon. AA ire a nap lebukni ké- *'* szült a pákozdi dom­bok mögött, széltében-hosz- szában volt a táj. Szabad Pokozd és Velence, Sukoró és Nyék. A dombok fölött diadalmasan lengett a ma­gyar lobogó. S a templo­mok harangja boldog kon- gatással hirdette orszíq- nak-világnak a fiatal hon­védsereg első nagy győzel­mét. Pataki Pál * Gömöri Frigyes negy­vennyolcas honvéd levele nyomán.

Next

/
Thumbnails
Contents