Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-03 / 207. szám
1969; szepember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az utolsó vacsora EGYETLEN EMBER tartózkodott augusztus 28-án, szombaton délután 5 óra tájban a törökszentmiklósi Lenin Tsz 32 vagonos félig kész gabonaraktárában, de a tető recsegésére még idejében ő is kimenekült. Emberéletben — ahogyan a rendőrségi hírekben írják — tehát nem esett kár. Kár esett viszont — s hozzá tetemes — a szövetkezet vagyonában. Azonkívül, hogy a leszakadt tető és az egyik hosszanti oldalfal kijavítása közel 100 ezer forintba fog kerülni, nem valószínű, hogy az annyira égető raktározási gond a történtek miatt még az idén megszűnik. A történet röviden: leszakadt a gabonaraktár teteje, mert a vonóvasak felszerelése előtt — melyek a tetőszerkezet rögzítésére szolgáltak volna — hullámpalával befedték a tetőt. Az épületet a törökszentmiklósi Építőipari Ktsz készíti. Pénteken az építők nem fogtak hozzá a tetőfedéshez mondván, a gerendák nem bírnák ki a pala súlyát. A LENIN TSZ tagsága viszont elhatározta, hogy közös vacsorát rendeznek és ha törik, ha szakad a készülő gabona- raktárban fogyasztják el az ízletes bírkatestet. (Szerencsére a vacsora megkezdése előtt két órával törött és szakadt — a tető.) Az sem hátráltatta őket szándékuk végrehajtásában, hogy a raktár még nem volt befedve. A vezetőség közül néhányan — Papp Sándor főagronómus, Lőrincz Imre főállattenyésztő, Nagy József anyagbeszerző, Koller István, a gépes, Szőke Mihály, a növénytermesztés brigádvezetője és Nagy János tsz-tag — még pénteken délután megbeszélték, hogy felrakják a hullámpalát a gabonaraktár tetejére. Buzgóságukban még aznap hozzá is fog tak a munkához és szombaton be is fejezték azt. SZERENCSÉRE a vendégsereg megérkezése előtt megtörtént a baj. így maradt el az első és valószínű, hogy az utolsó vacsora is. — bognár — Közgazdasági kísérletek 'C' elvetődött a gondolat: Miért ne lehetne kísérletezni a közgazdaság- tudományban is? Miért ne próbálnánk ki „laboratóriumi méretekben azokat az elgondolásokat, módszereket, amelyeket az elméleti szakemberek kidolgoztak. Hátha így kevesebb kockázattal járna egy-egy új gazdálkodási módszer bevezetése. Hátha „lemérhetnénk” azokat a hatásokat, következményeket, — amelyeket egy új ár, vagy prémiumrendszer kivált. A közgadasági tudományok művelőinek nincs egységes álláspontjuk erről, de abban megegyeznek a vélemények: a közgazdász a gazdasági életet nem zárhatja laboratóriumba, a gazdasági jelenségeknek éppen az a tulajdonságuk, hogy csak a legritkább esetben úgynevezett „tiszta” esetek. A gazdasági jelenségekre általában nagy befolyást gyakorol az emberi akarat, az emberi elhatározás, a pszichológiai tényezők is (pl. a vásárlók vásárlási hajlandósága, vásárlási kedve stb.) De a gazdasági életre, a természeti tényezők is hatnak (pl. a mezőgazdaságban) és ezt a hatást igen körülményes előre „kalkulálni”. — Mindezek ellenére bizonyos gazdasági folyamatokat lehet „laboratóriumban” előállítani. azdaságirányítási rend- szerünk napirenden lévő fejlesztése az eddiginél is jobban az érdeklődés előterébe helyezte a közgazdasági kísérleteket. Célszerűnek látszik az új gazdálkodási módszereket egy-egy vállalatnál, termelő, vagy értékesítő egységnél kipróbálni, éppen a várható hatások, következmények megfigyelése céljából. Mint ismeretes, jelenlegi gazdálkodási módszereink fő fogyatékossága, hogy a termelőt bizonyos mértékig elválasztja a felhasználótól, a piactól, a termelő érdektelen a szükségletek rugalmas és hatékony kielégítésében. Ez a kedvezőtlen körülmény elsősorban a külkereskedelemben okoz nehézségeket. Konkrétebben: az ipar már akkor teljesíti exporttervét, amikor a megrendelt árut átadja a külkereskedelemnek, az viszont csak abban az esetben, ha a termék elhagyta az országot. Vagyis az ipar akkor is teljesíti exoortfeladatát, ha az általa gyártott termék — esetleg — raktáron marad. A problémák áthidalá- sa céljából ebben az évben — kísérleti jelleggel — néhány új ösztönzési rendszert vezettek be. Tizenkilenc iparvállalatnál az exportterv teljesítésének alapjául a külkereskedelmi vállalatnak történő átadás helyett a tényleges külföldi értékesítést szabták meg; a teljesítést nem folyóforintban, hanem devizaforintban mérik; ha az exporttermelés és szállítás az előző évhez viszonyítva emelkedik, akkor a vállalat — és a gyáregységvezetők a túlteljesítés arányában juttatásban részesülnek. Ez a kísérleti módszer tehát az ipari és külkereskedelmi vállalatok exportteljesítésének mérését hozza egymáshoz közelebb és így megveti a közös anyagi érdekeltség alapját is. A kísérletek másik csoportjába azok a gépipari vállalatok tartoznak, melyeket nemcsak a devizaforintban előirányzott exportterv mennyiségi teljesítésére és túlteljesítésére ösztönöznek, hanem arra is, hogy a meghatározott devizaforint értékű terméket minél kedvezőbb folyóforint ráfordítással állítsák elő. így nem történhet meg az, hogy a vállalatok azoknak a termékeknek a gyártását részesítse előnyben, melyekkel legkönnyebben teljesítheti a mennyiségi előirányzatokat, függetlenül attól, hogy mibe kerül annak előállítása. Ebből a meggondolásból például az Egyesült Izzóban a kivitelre kerülő termelés gazdaságosságát veszik számba prémium- feltételként, vagyis azt, hogy a deviza-forintban mért árbevétel és az önköltség egymáshoz viszonyított aránya a bázis időszakhoz mérten hogyan alakul. E mellett a belföldi értékesítés többleteredményét is figyelembe veszik. Az ilyen módon számított többleteredményből egyelőre mintegy 100 vezető és középszintű vezető kaphat jutalmat, de ezek a dolgozók rendes nyereségrészesedésben nem részesíthetők. Érdekes kísérleteket folytatnak a Medicor Művekben. Itt az állammal szembeni alapkötelezettséget a bázisidőszak vállalati eredménye és a lekötött összes eszközök százalékában határozták meg. így a vállalat — a költségszint csökkentésén és a kedvezőbb export eladási árakon felül — azáltal is növelheti többleteredményét, ha termelési feladatait viszonylag kevesebb lekötött (álló és forgó) eszközzel oldja meg. A Medicor Művekben a minisztériumtól kapott tervmutatók számát is csökkentették, — illetve több évre előre meghatározták egy sor feladatot és kiterjesztették a vállalat önálló export-import jogát. np ovábbi figyelemre mél- tó kísérleteket folytatnak négy könyűipari és a velük partner külkereskedelmi vállalatoknál. A kísérlet lényege; érdekeltséget teremteni a devizahozam növelésében. Az ösztönzés alapja ezeknél a vállalatoknál a ténylegesen teljesített tőkés export árbevétele és a teljes anyagfelhasználás devizában kifejezett értéke közötti arány javítása. A kísérleteket — mint említettük — az idén kezdték. Ezért korai lenne még végleges ítéletet mondani egyikről vagy a másikról. A vezetők is most „tanulnak bele” az új rendszerbe, megalapozott értékelés legfeljebb 1—2 éves munka alapján készülhet. Egy fél esztendő legfeljebb arról győzött meg. hogy az érdekeltségi rendszerben is alkalmazkodni kell az iparági, termelési sajtosságokhoz; továbbá: ami beválik az egyik vagy másik iparágban, nem bizonyos, hogy ugyanolyan hatékony lesz a harmadikban, vagy a negyedikben. Ezért a kísérletezés időszaka jó alkalmat nyújt a „finomításokra”, az iparágak arculatának megfelelő érdekeltség kidolgozására. r s végül: ezek a kísér- letek — mindegyik a maga módján — magukon viselik a vállalatok egyedi jellegét, sajátosságait. Ezek vállalati kísérletek és ezért nem alkalmazhatók, nem ültethetők át mechanikusan népgazdasági méretekre. — Pontosan tehát nem is mérhető le az új érdekeltségi rendszerek valóságos hatása. Nem tudhatjuk, milyen hatékonyak lehetnek új árrendszer. új szállítási szerződéses rendszer stb. keretei között. Mindenesetre a kísérletek jó előiskolá- nak is bizonyulnak: fejlesztik, alakítják a gazdasági vezetők szemléletét, gondolkodásmódját. abban az irányba hatnak, hogy a vezetők valóban a jó gazda gondosságával mérlegeljenek és dön+senek. Dr. Varga György Csatornázni alc — Portaianítják az utat — TizenkétEakásos állaim házat építenek Kunszentmsírton bán Kunszentmrtonban a Kossuth úton a malom melletti üres telken egy 12 lakásos, kétemeletes állami házat építenek. A megyei Épszer V. már megkezdte a felvonulást és hamarosan hozzáfognak az alapozási munkákhoz. A községben a fő utca után a mellékutakat is oor- talanítják. Jelenleg a Dózsa György úton do.gozik a kecskeméti Útépítő Vállalat. A portalanítással egy időben a víz- és csatorna- művek a régi csöveket nagyobb nyomásra is alkalmas eternit-csövekkel cseréli lóA tekint ál ifi csak a szerénységgel és a kiiarió munkával lehet megszerezni Fiatal agrárszakemberek tanácskozása Debrecenben A KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ, a Földművelésügyi Minisztérium, a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Debreceni Agrártudományi Főiskola rendezésében „A fiatal mezőgazdasági szakember az üzem és a falu társadalmi életében” címmel szerdán ankétot tartottak a debreceni főiskola épületében. MEGHÍVTÁK a főiskola 2—3 évvel ezelőtt végzett hallgatóit, akik jelenleg hat megye — köztük Szolnok — állami és közös gazdaságaiban főagronómusként, főállattenyésztőként és beosztott mezőgazdászként dolgoznak. A tanácskozáson többek között megjelent Dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes és Halász Tibor, az MSZMP Központi BizottsáSzászberek határában, a J íszsági Állami Gazdaság 36 holdas öntözéses cukor* >atábláján két asszonymunkacsapat kezdte meg a répa szedését. A magas cukortartalmú répából körülbelül 200 mázsás átlagtermésre számítanak. Elbillegett. galambléptekkel „Szeged hírős város, Tápéval határos”: ez a nótasor volt az iránytűnk, amikor a kis faluhoz vezető utat kerestük Móra, Juhász Gyula, az ifjú tanárjelölt József Attila, az áldozat Radnóti Tisza-parti városában. A folyó jobb partján vezetett utunk a villamossínek mentén. A Ságvári telep végállomástól nem messze tábla jelzi, hogy onnan már Tápé a világ. Kihaltak voltak az utcák, az üzletek bezárt ajtaja, a házak lefüggönyözött ablakai, a fák mozdulatlan levelei, a fülledt levegő: a délelőtt áradó nyugalma szinte megbénította az embert. Hiszen pillanatokkal ide- érkezésiink előtt még Szeged mozgalmas városi forgalmát élveztük. A hirtelen változás élménye a „határátlépés” olyan volt, mintha az országot hagytuk volna el; Erre nem számítottunk. Psdig ide hallani a villamos csilingelését, látni a Dóm két tornyát, a töltésről az Űj-Szegedre ívelő karcsú híd bordázata is tisztán kivehető. A faluban egy-két gyerek játszott az árokparton, vizeskannákkal a karján fekete kendős öregasszony ballagott a kútra. — Néniké, az olajbányászokat keressük — szólítottam meg. Letette a kannákat. Arcán ezernyi öltéssel varrott ráncok árulkodtak a tovaszállt évekről. Halkan mondta a jónapotot, töprengett kicsit. ■— Nem tudom Kedves, én még sosem láttam őket. S már indult is volna, ha meg nem állítom. — Olyan nagy tornyokat építenek. — Mint a templomunké? — Olyat, olyat. — Miért nem ezzel kezdte Kedves? Amoda vannak a tsz majorjánál Az unokám hozta a hírét. Beszédes lett. Örült nekünk. nem titkolta. — A faluban dologidőben csak a magafajta idősek tesznek- vesznek a ház körül. Kék szeme volt nagyon mélykék. Ujjal begörbítve, már- már egészen a tenyerébe hajlottak Mintha mindig fogna valamit. Még azt mondta, menjünk vissza az italboltig, s onnan kövesét vezet a majorhoz. Azután elbillegett a kannáival, galambléptekkel. Fábián Féier ga mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője. A bevezető előadást Misi Sándor a KISZ KB osztályvezetője tartotta. A fiatal szakemberek fontos szerepet töltenek be a mezőgazdasági nagyüzemek, a falu társadalmi és kulturális életében. Terjesztik a legújabb termelési eljárásokat, bekapcsolódtak a párt és a KISZ-szervézetek munkájába. NEM KÖNNYŰ a fiatal szakemberek helyzete. Kezdetben bizalmatlanul fogadták őket. Ám a tekintélyt csak kitartó munkával, szerénységgel és gyakorlati eredmények elérésével lehet megszerezni. Elmondották, hogy meg kell küzdeniük a maradi nézetekkel, több helyen idegenkednek az új módszerektől, ragaszkodnak a régihez. Ilyenkor bizonyítaniuk kell, de a mezőgazdaságban egyik napról a másikra nem lehet eredményt produkálni. Jó volt hallani, hogy a fiatalok megállják helyüket a gyakorlatban. Néhány gazdaságban 2—3 év alatt — magas hozamokat értek el. Elfogadták a szakemberek javaslatait, növelték a vetőmag-normákat, szakszerűbben készítették elő a talajt, több műtrágyát adagoltak, s 19—20 mázsás átlagot takarítottak be búzából. Bevezették az állványos szénaszárítást, a jász- árokszállási Táncsics Tsz- ben a karbamidos takarmányozást. SZÓ ESETT a főiskolán elsajátított elméleti anyagokról is. A fiatalok beszámoltak arról, hogy ez jó alapot nyújtott nekik a gyakorlati munkához. De hiányolták, hogy nem ismerték eléggé a termelő- szövetkezetek működését. Javasolták, hogy több, jól gazdálkodó tsz vezetőjét hívják meg előadást tartani a főiskolára. A miniszterhelyettestől kérték, hogy tegyék lehetővé továbbképzésüket. Dr. Soós Gábor válaszában elmondotta: négy évenként a szakemberek részére egyhónapos továbbképzést tartanak. Közben olvasgassák a szaklapokat és ismerkedjenek meg az újabb kutatások eredményeivel. Beszéltek az anyagi megbecsülésről, a további előrehaladásról is. A tsz- ben dolgozó fiataloknak magasabb a fizetésük, az állami gazdaságban jóval kevesebb. A tsz-ben nagyobb az önállóságuk — néha túlzottan is — az utóbbi helyen kevésbé. A Hevesi Állami Gazdaság 9000 holdján például 15 agrármérnök dolgozik, többen brigádvezetői beosztásban. Ezt a beosztást technikusok is elláthatnák. A fiatal agrármérnökök örömmel vezetnek párt és KISZ-szemináriumokat. A fegyverneki Kossuth Tsz- ben és más gazdaságokban szakmunkásképző tanfolyamot. Tudják, hogy a képzettebb szövetkezeti gazdák céltudatosabban dolgoznak. A TAPASZTALATOK kicserélése mellett a tanácskozás résztvevői hasznos útravalót is kaptak. Hangsúlyozták: a fiatalok ne saját kárukon, hanem az idősebb szakemberektől tanuljanak. Igyekezzenek a gyakorlatot minél jobban elsajátítani. Legyenek szerények, példamutatóak. A kultúrát magatartásukkal, ruházkodásukkal is sugározzák. A szó igaz értelmében szeressék az embereket, a szövetkezeti gazdákat. Tanítsák, neveljék őket, legyenek türelmesek. Harcoljanak az újért, a további haladásért. w m. L 4