Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-24 / 225. szám
1965. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á jászboldog házi tehenészet Az üzemvezetők „csekkfüzete" ismét a régi Kiheverték a súlyos csapásokat Lapunk január 15-i számában „Egy nagyarányú állatmérgezés tanulságai” c. cikkünkben foglalkoztunk a jászboldogházai Aranykalász Tsz-ben történt tragédiával. Megírtuk, hogy sajnálatos tévedés folytán takarmánymész helyett nagy mennyiségű karbami- dot (fehérjepótló vegyszer) adtak a jószágoknak és 51 nagy tej hozamú tehén rövid idő alatt elpusztult. Egy hónappal később a ragadós száj- és körömfájás pusztított a köZös gazdaság tenyészetében. A jászboldogházi szarvas- marha tenyésztés országos hírű. A gazdák már az egyéni korban igen magas színvonalra emelték a tenyésztést. Ez a munka a szövetkezetben tovább fejlődött. Tavaly, az országos mezőgazdasági kiállításon két arany, két ezüst, egy bronzérmet és elismerő oklevelet nyertek kiváló egye. deikkel. Az idei súlyos csapás után úgy látszott, hogy az Aranykalász tehenészete visszaesik és jó ideig nem éri el a régi szintet. — A látszatban most kellemesen csalódtunk; — A száj- és körömfájás» csak a hízó- és növendékmarháknál volt, a központi telepet, a tehenészetet elkerülte — tájékoztat Konkoly Béla elnök. — A gondozóink betartották a szigorú egészségügyi rendszabályokat. A vezetőség gondoskodott a tehenészekről, minden nap főztünk nekik, fél deci pálinkát, az istállókba rádiókat, napi lapot és folyóiratokat vittünk. A tehenészetben csak megfigyelési zárlat volt; A kár így is tetemes, hisz a hízómarhákat csak most tudják leadni, továbbá hat hét alatt 390 ezer forint értékű tej árbevétele esett ki. — Ki kellett volna a tejet önteni — mondja Mohári Károly brigádvezető, — de sajnálták a gondozók. A tehenekkel itatták meg. Miközben a ragyogóan tiszta, önitatóval felszerelt százas istállókat járjuk, a brigádvezető elmondja, hogyan jutottak túl a nehézségeken; — A tehén létszám év végén 338 lesz, több mint a karbamidos mérgezés előtt volt. Az idén 84 saját tenyésztésű vemhes üszőt állítottunk be, közülük 29 már leellett. Ezenkívül 25 vemhesüszőt értékesítettünk 9000—9500 forintos egységáron. Az elpusztult 51 tehenet az idén mindenképp kiselejteztük volna, hisz tbc-pozitívek. A kár mégis nagy, mert kevesebb marhát hizlalhatunk. Az I-es számú, százas istállóban 65 előhasi tehén van. Az istállóátlag mégis igen magas, 9,5 liter. A Il-es istállóban most 10 liter körüli az istállóátlag, a III-asban meghaladja a tízet. (Itt 61 tehenet fejnek most.) A jászol feletti táblák szemléltetően is mutatják a hozamot: Helga, Rózsa, Perge 21—21, Csendes 23 liter. Egyedülálló eredmények ezek a megyében. Jászboldogházán rekord magasságot ért el a tej zsírszázaléka. — Jelenleg 4,1—4,2 között van. — Abrakkal 3—4 tizedet is tudunk javítani. A zsírtartalmat jól fizeti az átvevő vállalat. — Minden tized zsírszázalékra (kilónként) 56 forint pluszt adnak. A borjak fölözött tejet isznak, ebből 180—260 ezer forint jövedelem többlete van a közös gazdaságnak. Meglepő az is, hogy Boldogházán háromszor fejnek naponta, méghozzá géppel. Száz tehenet nyolc személy gondoz, összedolgoznak, délben két személy fej. Rendszeres itt a szabadnap. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanári kollektívájának újítása az új nagyüzemi libatömő gép. A tatabányai Vasipari Ktsz-ben a nullszéria elkészítése után — amelyről a Gépkísérleti Intézet igen kedvező véleményt adott — megkezdték a sorozat- gyártást. Ez az egyedüli olyan gép, amely alkalEgy levéllel kezdődött, ámbár abban szó sem vo't róla. Benne csak az állt: egyik rokonunk ekkor meg ekkor átutazik Budapesten és menjen ki „valaki” az állomásra, mivel csomagot hoz. Nem szeretem az ilyen határozatlan meghatározásokat, mert annak rendesen az a vége: — Maga úgy is szeret korán kelni... Ez a „Maga” én vagyok. Szeretek korán kelni, amíg nem kell, de amint elő van írva, azonnal nem szeretek. A nevezett vonat valamikor hajnali négy óra tájban érkezik — természetesen — a Keletire. Azért oda, mert ennél távolabbi állomás hozzánk nincs. Ha Rákosfalván laknánk, nem kétséges, hogy összes átutazó ismerőseink Kelenföldre érkeznének, Már beAz Aranykalász Tsz 8550 hektoliter tej értékesítését tervezi. Csupán tejből 2,5 millió bevételük van. A jászboldogházi tehenészet ismét a régi, az állatlétszám és a hozam igen magas. Kiheverték a csapást, dicséret illeti érte a gazdaság dolgozóit. Máthé László más a nagyüzemi libatenyésztés megoldására. — Nemcsak biztonságos a tömés vele, hanem a géppel tömött állat jobban hízik, s kiváló minőségű és nagyobb a mája. A tatabányai Vasipari Ktsz 230 darabos első sorozatát a napokban adták át az Ag- rotr őszinek. le is törődtem, bár a Keleti megközelítése hajnalban nem olyan egyszerű. Éjszakai villamos — nagyon helyesen — nincs, így a szolgálati kocsival utaztam és fájó szívvel pislogtam a Déli, valamint Nyugati „in- dóházakra”, amelyeket átutazó ismerőseink elkerülnek. A rokon-asszonyság — természetesen .— nem várt, azaz keresett az indulási ol. dalon, úgy okoskodva: amint leszállt a vonatról, megszűnt érkező utas lenni, tehát lehet annyi eszem, hogy ott nem is keresem. Sajnos, nem volt. De azért egy órán belül csak megtaláltuk egymást, ami az érkező és induló vonatok zűrzavarában szerencsének mondható, örültünk, s ezt az örömet a tekintélyes csomagok bennem majdnem lelkesedéssé fokoztál^ Az Nagyobbak lesznek a libamájak Kipróbálják az új gépet FEKETE ISTVÁN : Száz tojás Amikor a termelésről, a műnkről beszélünk, mind gyakrabban szóba kerül az anyagi ösztönzés is, mint a tervek teljesítésének egyik fontos feltétele. A prémium és a jutalom az ösztönzésnek elengedhetetlen réséé. A jelenleg érvényben és gyakorlatban lévő prémium és jutalmazási rendszer azonban már nem lesz hosszúéletű, a termelés fejlődéséhez viszonyítva túlságosan maradi és „aggkori gyengeségben” szenved. A gazdasági mechanizmus továbbfejlesztésének, finomításának egyik feltétele, hogy a mostaninál sokkal célravezetőbb, újabb és merészebb anyagi ösztönzés előzze meg. Ez a prémiumrendszer már kimunkálás alatt van és mindenki türelmetlenül várja megjelenését. Azt, hogy újjászületésének milyen óriási fontosságot tulajdonítanak egyes vezetők — akik saját maguk is érzik, bogy a jól és időben alkalmazott pénzjutalmak milyen lendítőd lehetnek a munkának — mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy nem várták meg országos bevezetését, hanem bátran, önállóan máris cselekedtek. A szolnoki Tiszamantl Vegyiművekben az elmúlt esztendő októbere óta olyan jutalmazási és célprémium rendszer • van érvényben, amilyen még a megye egyetlen más üzemében sem található. Bán László igazgató szerint azért volt az új jutalmazási és célprémium rendszer bevezetésére szükség, mert úgy gondolták, a korábbinál sokkal célravezetőbb lesz. Érthető, hiszen ilyen nagy vállalatnál az igazgató egy személyben csak nagyon felületesen tudja elbírálni a pénzjutalom jogosságát vagy pedig szubjektív ítélőképességére van utalva. Az üzemvezetőknek munkaköri feladata, hogy ismerje a munkásait, beosztottait, s ne csak névszerint felületesen. hanem mélyebben is, s alaposan tájékozódjon családi problémáik felől. Ha a vállalat rendelkezésére álló jutalmazási és célprémium keretet az egyes üzemvezetők kapják meg, akkor ebből egyszerre két jó is származik. Az egyik az, hogy a közvetlen vezető bosztottjainak minden tevékenységéről saját maga győződik meg, tehát módjában áll a kimagasló teljesítményeket vagy az előírtnál gondosabban végzett munkát azonnal jutalmazni. Ezzel minden eddiginél nagyobb tekintélyre tesz szert, s a másik jó ebből származik: aki gyorsan ad, kétszeresen ad. Régebben is ugyanazt az összeget fordította a vállalat jutalmazásra, mint most. Mennyiségi változás az új rendszerrel nem következett be, de minőségi annál inkább. A megszokott ünnepeken való jutalmazáskor már legkevésbé a dolgozó emlékezett arra, hogy miért is kapta a jutalmat. Rendszerint bizonyos időnként automatikusan is sorra következett, s a két-három- száz forint átvételekor mélyebbről jövő örömet és munkája iránti közvetlen elismerést alig érzett; A vegyiművekben ma már más a helyzet. Annak, aki a részére előírt feladatokon túl önmagától valami pluszt ad, például nemcsak összesöpri a körletét, hanem a kezelésére bízott gépcsoportot vagy berendezést lefesti, letisztítja, a művezetője, vagy a csoportvezetője ötven vagy száz, esetleg kétszáz forintról szóló utalványt nyom a markába, amit a pénztárnál azonnal fel is vehet. Megbecsülés ez, a legjobbak anyagi megbecsülése. A Tiszamenti Vegyiművekben a B—C savüzemben a háromnegyédévre 2790 forint volt az üzemvezetők jutalmazási kerete. A célprémium keret 5188 forint egész esztendőre. A szuperfoszfát üzemben a létszámhoz viszonyítva természetesen több a jutalmazásra fordítható pénz. Az üzemvezetők szerint ez a fajta anyagi ösztönzés összehasonlíthatatlanul jobb az előbbinél. A vezetők tekintélyének növekedésén túl rendkívül elősegíti a termelést a termelő munka minőségét, zavartalanságát biztosítja. A szuperfoszfát üzem ie lenleg is nagy feladat előtt áll. A granulált (szemcsé- zett) műtrágya teljes meny- nyiségét exportképes minőségben kell legyártani. Nagy szó mert 100 százalékos minőséget kell elérni. De nem lehetetlen ezt megvalósítani, mert az üzemvezető a vezetői jogkör latbavetésén túl még 5000 forint célprémiumot is az asztalra tesz a siker érdekében; A szuperfoszfát üzemben tavaly óta minden célfeladatot teljesítettek — mondta az üzemvezető. Az anyagi ösztönzés megreformálására irányuló bátor kezdeményezés — nyugodtan mondhatjuk, sikerrel járt a vegyiművekben. Külön még nem mérhető a hatása, de a mostani nagyon jó termelési eredmények elérésében a dolgozók erkölcsi megbecsülésén túl a második legfontosabb tényező. ' B. J. ................................ ■■■■■uininimniiuiij ■ ■ ■ ■ I Mi lesz a rizsszalmával? | ! A tiszapüspöki Rákóczi Tsz-ben éveken át az volt • ! a gyakorlat, hogy a rizsszalmára szerződést kötőt- ! ! tek. s átadták ipari célra. Nem vonakodtak ettől ak- j I kor sem, amikor kevesebb volit a szalma, 120—130 ! 1 vagonnal adtak a cedlulózgyámak. ! Idei tervükben is 45 vagon rizsszalma értékesítése ; ■; szerepel. A terv jóváhagyásakor senki sem tett észre- > j vételt erre vonatkozóan, s csak akkor lepődtek meg | I a tsz vezetői, amikor a törökszentmiklósi földműves- j I' szövetkezet nem kötötte meg a szerződést. Azóta mái I I több helyen jártak ebben az ügyben, de még mindig ! ! nem biztos, hogy sikerül értékesíteniük a szalmát. Ez ! pedig nagyon érzékenyen érinti a közös minden tagját, ! ! ugyanis a rizsszalmából 180 ezer forint bevételt tervez- ■ ! tek, s ha ez nem lesz meg, a munkaegység értéke 2 ! I forinttal csökken. I j Érthető, hogy Tiszapüspökiben mindenkit érdekei: ■ ■ mi lesz a rizsszalmával 7 például, amelyet vidáman felkaptam, olyan súlyos volt, hogy Gödöllőre is kiutaztam volna érte. — Nem nehéz? — kérdezte kedves rokonunk — a fehérneműm van benne. Hosszabb időre megyek; A csomag majdnem kiesett a kezemből. Olyan nehéz lett egyszerre s alig tudtam megvigasztalódni, amikor reggelizés közben azt mondta: meg fogunk lepődni, milyen kedves ajándékot gondolt ki számunkra. — Száz tojást hoztam, legalább százat... de hogyan!? Ebben a kis szatyorban... A szatyrot felbecsülni — ahogy mondani szokás — egy pillanat műve ^ volt. Benne csak mint rántotta férhetett volna el száz tojás, ezért úgy mosolyogtam, mint akinek semmi kedve a mosolygáshoz nincs. A szatyrot fekete kendő borította s a rokon egy szoborleleplezéshez méltó áhítattal bontotta meg a leplet. A szatyorban egy kis kendermagos tyúk ült. Körülnézett a resti neonfényében és tyúknyelven valamit mondott, utána rögtön ásított. — Na, mit szól hozzá! Ez a tyúk minden nap tojik és még csak most kezdte... Nem tudom, mit mondtam. Nem tudom, miként vágtam csodálkozó, lelkes és elismerő képet a meglepetéshez, de azonnal megállapítottam: hálátlan és aljas farizeus vagyok, mert a tyúkot legjobban szerettem volna a falhoz vágni, vagy legalábbis felkelni és hűtlenül otthagyni. A rokon nő már régen elutazott s mi még mindig ott ültünk kettesben, amíg a pincér finoman nem figyelmeztetett, hogy tyúkomat vagy vigyem el, vagy takarjam le. mert ez —étterem. A tyúk — úgy látszik — szerette a társaságot, mert azonnal kikezdett a pincérrel és később a villamosok utazó közönségével. A rokon elvitte a leplet s én — ölemben a szatyorral — elkeseredetten állapítottam me'. hogy ennyi állatbarát sehol a világon nincs, mint Pesten. Rettegtek a feltűnéstől. De nem lehetett elbújnom, mert a tyúk minden leszállót, felszállót hangos káricsálással üdvözölt és a kalauznő fényes ollóját megcsipkedte... Végre leszálltunk s akkor megfenyegettem a tyúkot, hogy vagy csendben iesz. vagy elhallgatom a száz tojást és akkor fazékba kerül. De nem hallgatott el és — nem röstellem —, mire hazaértünk, én voltam megfőzve. Hogy miket mondott kotyogó, káráló tyúknyelven — nem tudom, de benne volt az elhagyott rét, a napsütéses udvar, a kútgém és a szénáspajta, a csalán a kerítés mellett, a gólyafészek a keményen... benne volt az elhagyott táj s a fakadó ri- bizlibokrok, benne volt minden s akkor már éreztem, hogy ebből a tyúkból nem lesz leves soha. Nem is lett! Egy kosárban alszik a faházban, mindennap meglátogatjuk elbeszélgetünk vele, kézből etetjük es nem múlik el nap, hogy hol itt. hol ott tojást ne találnánk utána. Válogatott, szép, valódi „teatojásokat”... Igen, már a huszonnegyediknél tartunk s a Közért érdemes vezetője nem tudja elképzelni, miért veszek mindennap egv tojást. Csak egyet. Aztán eltüntetem róla az áruló számozást-.. Mert tojni, amióta megvan, nem tojt még egy darabot sémi
