Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-19 / 221. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. szeptember 19. A cukorrépa — múltja — jelene • •• rt • — /ovo/e Mindenki számára, aki őszi időszakban vonattal utazik, megszokott . kép. hogy a vasútállomásokon cukorrépa hegyek emelkednek, és a tehervonatOK hosszú kocsisorokban cukorrépát továbbítanak a cukorgyárakba. Ezekből a répafejekből vonják ki hosz- szas eljárással azt a fehér színű, kristályos anyagot, amely nélkül életünk ma már szinte elképzelhetetlen tenne. ■n. cukorrépának azonban viszonylag nem régóta van ilyen nagy becsülete. A régészek kimutatták, hogy az ókorban egészen a középkor elejéig, csak a mézet használták édesítő szernek. Nagy Sándon macedón király indiai hadjárata során ismerték meg az európaiak a cukornádat. A cukor a XVI. században már széles körben elterjedt úgy, hogy a cukornád mellett másik cukor- tartalmú növény után kellett nézni. így merült fel az Biő-Ázsiában főzeléknek termesztett leveles répa használhatósága. A cukorrépa elterjedésének nagy lökést adott a napóleoni háborúk során az európai kikötők ellen alkalmazott blokád, mert így megakadályozták, hogy cukornádból készült cukrot hozzanak be tengerentúlról. A répa cukortartalma azonban ekkor még nagyon kevés volt (5—7 százalék), és kezdetben ennek is csak a felét tudták kinyerni. Megkezdődött a nagyobb cukortartalmú ré. pák kiválogatása és továbtr tenyésztése, úgy, hogy 1853- ban már 14 százalék cukrot tartalmazott a répa. A nemesítés továbbra is ebben az irányban halad: ma cukortartalma átlagosan 17— 18 százalék. Magyarországra 1790 körül Tessedik Sámuel hozta be az első répamagot, az első cukorgyár pedig 1830- ban kezdte el működését Nagyfödémesen. A század- fordulón már exportra is termeltünk cukrot. Hazánk egy részének adottságai a cukorrépater- mesztés szempontjából élég tésre végzett kísérletek azonban jó úton haladnak. Ugyanez vonatkozik a szedésre is. A kézi szedés fáradságos, lassú munka. Ki. szedés után kupacba dobálják a répát, és fejelik, azaz a levélzet alatt a répafejet egy vágással levágják a répa tövéről. Ezt mint» értékes takarmányt használhatják fel. A gépi betakarításnál ezeket a ‘o- lyamatokat is géppel végzik. de hazánkban a teljes gépesítés még nem terjedt el, Remény van azonban Az Munkában a magyar gyártmányú cukorrépa betakarító gép. (MTI Foto — Bajkov felv.) rók. Általában páradús nap. fényt és aránylag hosszú tenyészidőt igényel. Termesztése sok gondot, munkát okoz, de megéri a fáradságot. A talajelőkészítés, a vetés általában nem tér el a többi mezőgazdasági növényétől, speciális munkafolyamata viszont az egyelés. Ez okozza munka- szervezési szempontból is a legtöbb gondot, a gépesíÁllathizlalás — műtéttel Meglepő sokszor, hogy az ember tudományos tevékenysége milyen gyakorlati eredményt hoz magával. Az esetleg elvonatkoz- tatottnak látszó élettani kutatások például a gyakorlat által felvetett problémákhoz kapcsolódnak. Az idegműködés megismerése tette szükségessé az agyvelő egyes részeinek „feltérképezését”. Ezt úgy hajtják végre, hogy un. sztereotaxikus készülék segítségével szétroncsolják az agyvelő piciny területeit és megfigyelik, milyen elváltozást okoz ez az állat életműködésében és viselkedésében. — így jutottak el az agyvelőnek hipothalamusz-nak nevezett (magyarul „látótelep alatti rész”) részéhez. Á kutatók itt azt a megállapítást tették, hogy bizonyos kisebb területek szét- roncsolása után a kísérleti állatoknál un. farkasétvágy alakul ki. Más agyrészletek szétroncsolása után viszont az állatok nem vesznek fel táplálékot és a teli etetőtál mellett formálisan éhen pusztulnak. A táplálék felvétel az „éhség” és a „jóllakottság” érzéséhez kötött, így ezek a kísérletek azt bizonyították, hogy e két érzés az agy meghatározott területeihez kapcsolódik. Nem azért vagyunk tehát mi sem éhesek. mert üres a gyomrunk, hanem azért, mert agyvelőnk egy bizonyos területi* izgalmi állapotba kerül. fis megfordítva is igaz: üres gyomorral sem érzünk éhséget, ha a hipothala- musz egy speciális központja nem ér el meghatározott ingerületet. Ma már biztosan tudjuk, hogy a hiDothalamusz egvik részén van a jőllakott.sáei, másik részén pedig az éhségközpont. Ha a jóllakottsági központot kísérleti beavatkozással elroncsoljuk, akkor az éhségközpont válik egyeduralkodóvá, és állandó, kínzó éhségérzet lép fel. Az állat 2—3-szor többet és kétszer olyan gyorsan eszik, mint a nem operált. A nagymennyiségű táplálékfelvétel következtében a test erősen és gyorsan elhízik, tehát zsírtartaléka nagymértékben fejszaporodik. Ezt a kísérleti elhízást eddig egéren, patkányon, macskán, kutyán és majmon figyelték meg. Fentiek megállapítása nyomán jogos a kérdés, nem lehetne-e valamilyen; módon hasznosítani a me-; zőgazdaság gyakorlatában a; táplálkozási központokkal kapcsolatos beavatkozásokat? Házi állataink közül hizlalással a libát, kacsát és a sertést hasznosítjuk. A liba és kacsa esetében a hizlalás feladata a tömés gépesítésével megoldódott. Töméssel, a nagy kalória-? értékű takarmány mester-^ séges bevitelével tulajdonképpen a jóllakottsági központ elroncsolása után létrejövő farkasétvágy mo-1 delijét hozzuk létre. Sertés esetében a táplálék mesterséges bevitele megoldhatatlan probléma.! bár ennek nagy jelentősé-! ge lenne. Megoldaná a kér-! dést, ha a műtétes mód-! szerrel lehetne nagyobb! táplálékfelvételre kénysze-! ríteni a sertést. Ez nagy-! mértékben csökkentené a hizlalási időt, ami viszont; sok, létfenntartó takar-; mány megtakarítását ered-; ményezné, ezenkívül keve-J sebb munkaerőt, jobb fé-| rőhely kihasználást és ki-' sebb megbetegedési kocká-; zatot jelentene. Szovjet és; magyar kutatók most fog lalkoznak a kérdéssel. a. j. arra, hogy a jövőben ezzel a módszerrel jelentősen csökkenteni lehet a termesztés költségeit. A cukorrépatermesztést úgy szokták jellemezni, mint a gazdálkodás intenzitásának fokmérőjét. Termesztése megkívánja az intenzív vetésforgó alkalmazását, a megfelelő táp- anyag-visszatpótlást, a gondos talaj művelést, a növényápolást. Mindezt a cukorrépa annyira meghálálja, hogy a ráfordított mun. ka költségei fokozottan megtérülnek. Értékesítésével járó melléktermékei — a gazdaságban visszamaradó répafej, a cukorgyártás során termelődő szörplé és répaszelet — segítik az állattartást, főleg a tejtermelést. Ezt szocialista üzemeink mindjobban belátják és pl. 1964-ben már 231 60C kát. holdon (az 1930-as években 100 000 kát. holdon) termeltek cukorrépát, amelyből 445 000 tonna cuk. rőt állítottak elő. H. J. országutak kertészete A rohamosan fejlődő gépjárműforgalom egyre fokozottabb követelményeket támaszt az utakkal szemben. Az országutak korszerűsítése azonban nemcsak a műszaki igények kielégítését jelenti, az áttervezés ma már az útépítő mérnök és a kertészeti mérnök közös feladata. Az országot behálózó utak a legkülönbözőbb tájképű területeken futnak keresztül: a korszerű áttervezés az útfásítás- ra és a környező táj rendezésére is kiterjed. Az ország egyes vidékein már régebben is fákkal szegélyezték az országutakat, de legtöbbször sűrűn egymás mellé a padkára, az árokba, vagy az árok rézsűjébe gyümölcsfákat (eperfát, almafát stb.) telepítetti mczővazdasáqi repülőgép A csehszlovák mezőgazdaságban a trágyaszórásra, permetezésre eddig a „Bri- gadyr” típusú, mezőgazda- sági célokra átalakított repülőgépet használták.. A gép lényegében egy régi típusú felderítő repülőgép módosított változata. Jó szolgálatot tett, de időközben elavult és a mai nagyobb követelmények szükségessé tették új típusú gép megszerkesztését A feladatot a kunovics- ostrokovicei Első ötéves Terv Repülőgépgyár oldotta meg. Miroslav Langr mérnök főkonstruktőr kollektívájával igazán körültekintően oldotta meg a feladatot — ugyanis nemcsak repülüőgépet tervezett, ha-' nem elérte azt is, hogy az új technikát új munka- módszerek is kísérjék. — Gyakran megtörtént, hogy repülőgépekkel végezték a műtrágyázást egy-egy falu határában, de a repülőgép mellett hat-hét ember vízözön előtti technikával — lapáttal — töltötte meg a gép tartályát. Az ostrovieel konstruktőrök az új géphez egyúttal rakodóberendezést is szerkesztettek külön a műtrágya, külön a folyékony vegyszerek számára. Ez azt jelenti, hogy a gép kezeléséhez csak három ember szükséges — a pilóta, a rakodó és a gépész. Az utóbbi a berendezések üzemzavarmentes működésére ügyel. Az új repülőgép neve: Z—37. másképpen „Dongo”. Legnagyobb sebessége 200 kilométer óránként legkisebb 60 kilométer. tek. E helytelen ültetés rongálta az út állapotát, az egyenlő tőtávolságú és azonos fajú fák, melyek hosz- szan követték az út vonalát, csak méginkább kiemelték az út egyhangúságát és oldalról jövő fényt árnyékhatásukkal a vezető arcán táncoltatták és így bizonytalanná tették. Gazdasági szempontból nem sokat jelent a fák gyümölcse, lehulló termésük ugyanakkor csúszóssá, veszélyessé teszi az úttestet. Az útmenti fáknak és cserjéknek az utak közlekedés biztonságát kell szolgálni. Nem alkalmasak erre az egyenes utakat kétoldal- ról kísérő szabályos fasorok, mert egyhangúsággal a vezetőt fárasztják, a figyelmet csökkentik. Csak az átgondolt tervek alapján, ligetesen, látszólag ötletszerűen telepített fák és cserjék oldhatják fel az egyenes utak egyhangú hatását; Kanyarodó út esetében csak a külső oldalon kísérhetik az utat a szegélyező fák. A kanyar belső oldalára fa nem kerülhet, mert az csak a kanyar áttekinthetőségét zavarná. Ily móKülönös gondot kell fordítani a növényzet tervszerű elhelyezésére az útkereszteződéseknél. Kimutatták; hogy az olyan kereszteződéseknél. ahol semmiféle növényzet nincá. a balesetek száma sokkal nagyobb, mint az olyanokénál, ahol a fák, cserjék, gyepszőnyegek elehelyezkedését gondosan megtervezték. A növényeknek a keresztezésben pontosan jelezniük kell az utak vonalát, de nem szabad akadályozni a jó rálátást; A növényzet ugyanakkor segíti a gépkocsivezetők sebességérzékelését is. Az elválasztó útsávok növényzettel való tervszerű beültetése — nem csak egyszerű gyepesítése — már csak azért is előnyös, a közlekedés biztonsága szempontjából, mert kiküszöbölik a szembefutó gépkocsik reflektorainak vakító hatását. Télen, ha bőséges a havazás, sokfelé nagy gondot okoz a hófúvások elleni védekezés. Megfelelő fásítással, erdősávokkal, élősövé* nyekkel, a kertészeti mérnök irányításával végzett gondos telepítéssel, az utakat, vasutakat a hófúváso'- ellen biztosíthatjuk. Az országutak közvetlen környezetét botanikai szempontból meg kell tervezni: Az út egyik oldalán erdősáv, a másikon szép facsoportok, cserjék: a korszerű útfásítás jó példája dón viszont a fasor már messziről jelzi a kanyart. A domboldalra felfutó utak olyanok, mintha az égbe vezetnének, folytatására a vezető bizonytalanul következtet. Ilyen helyeken a fák és a cserjék helyes elhelyezése kapuszerű kiképzéssel zárja le a látóhatárt. Ha kanyarodik az út a dombofldalon, ez a külső oldalon álló magas fák segítségével jól láthatóvá tehető. ez a növényanyag körültekintő, gondos válogatását igénylő munka. Nemcsak az őshonos növényzetet, a talajtani, ldimatikai viszonyokat kell figyelembe venni, a tervező mérnöknek arra kell törekednie, hogy a fel. merülő esztétikai szempontokat is kielégítse. A. J. Minium« IVAJLO PETROVi IDPWH Nemrégen Matve) járt nálam vendégségben. Ittuk a bort, amit ajándékba hozott, és beszélgettünk a faluról, ahová agronómusnak nevezték ki. — Parányi és sivár, szinte megbújik a síkságon! — mondta Matvej koccintás közben, — Nyáron még úgy, ahogy elviselhető. Sőt még kellemes is, Három a határt- nézegetem az újonnan feltört földeket, letérek az aratókhoz, és elkészítem a kimutatásokat. Este holtfáradtan megyek haza és elalszom, mint akit agyonütöttek. De a nyár nem tart örökké. Jön az ősz. Az ég, a fák meg a fekete ugar a halódó természet csüggedését árasztja. Nap nap után mindjobban eltölt a mélabú, amely kezdetben csöndes, sőt valahogyan még kellemes is, de azután elviselhetetlen gyötrelemmé válik. Hiányoznak o pirkadó hajnalok, a végtelen látóhatár, a mezők illatos lehelete. Heteken át esik az eső, esik komoran, ellenszenvesen, valamiféle bosszantó csökönyösséggel. Állok a kis falusi szobában, és kinézek a homályos ablaküvegen. A sötétség beálltakor az idegeim eltompulnak, elfog a nehéz, kilátástalan csüggedés. Üjra kézbe veszem a könyveimet, az újságokat, a folyóiratokat, majd bámulok a falak rücskös vakolatára, és órákon át tűnődöm életem néhány mozzanatán. Amikor a jelen unalmas, a múlt bájjal és szépséggel telik meg, és a leghétköznapibb emlékek is vonzóvá lesznek. S a nappalok is ugyanígy telnek. Hová is menjek, mivel üssem agyon az időt? A gazdaság irodája az istálló tövében van. Mindent átjár a trágya meg a rothadó alom bűze. A könyvelő ki sem látszik az iratai közül, fulladozik, és köpköd a sűrű dohányfüstben. Az italbolt is üres. Az ódavalósi parasztok nem isznak. Sebtiben felhajtanak egy kupica ánizspálinkát, és máris mennek aludni. A munka dandárjában néha még éjszaka sem hunyják le a szemüket, de mihelyt túljutottak a dologidőn, átadják magukat az álmos, bágyadt hangulatnak reggeltől estig és estétől reggelig. Néha meglátogatom Nako bátyámat és LAnka nénimet, jólelkü emberek, akik olvassák a járási újságot. Linka néni üldögél, és tavon csónakázó grófokat és grófnőket hímez a szőttesre. Időnként maga elé húzza a tanulók füzeteit, aláírja, piros ceruzával, majd megint a szőttest böködi tűjével. Nako bácsi nem ül le, hanem falusi szokás szerint a kályhát támogatja, s közben panaszkodik, hogy az új tanító még most sem érkezett meg, aztán hol az időjárásról, hol meg az ártánya nagy étvágyú, ról elmélkedik. Aztán fokozatosan elcsöndesedik, akadozik a hangja, arcára együgyű kifejezés ül, és olyan édesen ásítozik, hogy könnybelábad a szeme, az orra meg összeráncosodik, akár a fonnyadt répa, — Unom magam! — mondom, Csehov hőséhez hasonlóan, és felállók, hogy elmenjek. A háziak úgy néznek rám, mintha nem ismernék ennek a szónak az értelmét. De lehet, hogy az ő szájtikról is elhangzott ez a szó, amikor ők is huszonhatévesek voltak, ugyanebben a falucskában és ugyanebben a szobában... S aztán megint fekszem, és bámulok a kis villany- körtére. Odakint a szél rázza az ágakat, nekifeszül az eresznek, hogy letépjen egy deszkát, aztán a keserves küszködésben kimerütlen elhallgat. Tudom, hogy a szél hajtja, űzi a felhőket és megtisztítja az eget. Néhány nap múlva lehull az első hó, betemeti az utakat, t úira
