Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

1965. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Határozott, szilárd vezetésre szükség van, de durvaságra nincs Az utóbbi években rossz híreket kaptunk a Csorbái Állami Gazdaságról. — A korábban magas hozamai­ról és nyereségességéről is­mert gazdaság 1963-ban 1,7 millió forint veszteséggel zárt. Eredményjavulás he­lyett a deficit tavaly meg­duplázódott. A növényter­melés hozamai visszaestek és leromlott az állatte­nyésztés is. A gazdaság ha­nyatlását jórészt a termé­szeti tényezők — aszály, jégverés, állatbetegség — okozták, de ezek nem vál­toztatnak a tényeken; Az eredményromlás ide­gessé tette a gazdaság ve­zetőit, különösen Nagy György főagronómust. A korosabb szakvezető már 12 éve dolgozik • jelenlegi beosztásában. Alaposan is­meri a gazdaságot és szív­ügye annak fejlődése. — Rendkívül nagy munkabí­rású ember, hajnaltól ké­ső estig gyakran még va­sárnap is a határban van. (Emiatt még a családját is elhanyagolja.) Nem tűri el a fegyelmezetlenséget, — szembeszáll a naplopókkal és a közös vagyon dézsmá- lóival. Ezek pozitív vezetői tulajdonságok, de mégis elhalványodnák, mert a fő- agronómus vezetési mód­szerei nem tartanak lépést a követelményekkel, ma­gatartása tűrhetetlenné vált; Keresztezi a beosztott vezetők intézkedéseit A gazdaságban számos embertől hallottuk: „Nagy György a főállattenyésztő, főgépész, agronómüs és brigádvezető egyszemély- ben”. Nem alap nélkül mondják ezt. Gyakori eset, amikor a főagronómus h beosztott vezetők helyett, sőt azokkal ellentétesen in. tézkedik. íme egy példa: Ott jártunkkor a főállatte­nyésztő és a tehenészet dolgozói a takarmányvál­tozás miatt bosszankodtak. Addig ugyanis zöldtakar- mányt kaptak a tehenek, majd egyik napról a má­sikra silóra tértek át. — A főagronómus utasítására ugyanis a méládért (ka­száló és járvarakodó gép) kombájnszalma kazlazásá- hoz vitték el. A tehenészek a tejhozam visszaesését féltették, mert a jószágok érzékenyek a változásra. Ha kevesebbet fejnek, a keresetük is csökken; A főagronómus tehát részletkérdésekben is _— mások tudta nélkül — in­tézkedik. Nem bízik senki­ben, pedig bizalom nélkül nem lehet irányítani a gazdaságot. A főgépész az 6 tudta nélkül senkinek sem adhat szabadságot. — Meglepő, hogy Nagy György készíti, vonalazgatja a pré. mium kimutatást. Ő intéz­kedik a konyha és az ét­kezde rendetlensége miatt. Durván bánik, útszéli hangon beszél az emberekkel De az említett bajok csak a kisebbek közé tar­toznak. A fő hiba: Nagy György nem becsüli meg az embereket. Durva hoz­zájuk és önérzetükben sér­ti meg őket. A sertéshizlal­da takarmánykeverékét a telep vezetője állította ösz- sze, a főagronómus mégis Szabó Gyula brieádvezetőt vonta érte felelősségre. A keverőüzem dolgozói előtt kiabált vele — ..fegyelmit indítok maga ellen”: A jogtalanul megbántott technikus a pártvezetőség­hez fordult panaszával. Ez olaj volt a tűzre. Néhány nap múlva vissza vágott brigádvezető most így ke­sereg: „két éve dolgozom itt, nem bírom tovább, — tönkre mentek az idegeim”. Szabó Gyula nem az egyetlen sértett ember. — Gidrán Gyula főállatte­nyésztő is távozni készül. Elege volt a főagronómus durvaságaiból. Az utóbbi években tehetséges, fiatal szakemberek szintén emiatt távoztak a gazdaságból. Az emberek tele vannak keserűséggel. Többen azt mondták: „A legszíveseb­ben máshol dolgoznám, de hova költözzek a gazdaság lakásából? Voltak, akik arra kértek: „ne írja meg a nevemet, mert féltem a munkámat”. Neki már mindegy Balogh Gyula traktoros nyíltan mer beszélni, ösz- szeveszett a főagronómus- sal, előbb az Sz—100-ról váltották le, majd mások füle hallatára közölte ve­le Nagy György: „Addig nem nyugszom, míg el nem megy innen”. A kazlazásnál nyolc trak­torossal beszélgettünk az ebédszünetben. Ök is meg­erősítették Balogh szavait; — Elmondották társukról, hogy nem rossz szakember de: „akire rá teszik a nyer. get. annak futnia kell”. Az egyik traktoros iga­zolást hozott a szemorvosi kezelésről. A főagronómus mégis azzal fogadta más­nap: „menjen az isten... nem azért van a traktor, hogy a feneke rajta le­gyen”. A gazdaságban botosispán­nak nevezik a főagronó­must. Találó ez a meg­jegyzés, mert a módszerei valóban a tőkés nagybir­tok rettegett hajcsáraira emlékeztetnek. „Ha reggel valaki f el hosszon t ja. min­den útjába kerülő embe­ren kitölti a haragját”. — Sajnos sok embertől hal­lottam ezt a megjegyzést. A napokban a gazdaság tiszteletben álló kertészét bántotta meg. Azelőtt a konyhai lányok hordták sírva az ebédet. Augusz­tusban a kazlazóknt küldte el az isten... és fél napig nem dolgoztak emiatt. Az aratás idején a műhelyve­zető kelt fel a párttaggyű- tésről, mert soknak talál­ta a főagronómus sértege­téseit. Egy évvel ezelőtt Tamasl József technikust (jelenleg párttitkár) fenye­gette meg, hogy pofonvág­ja, amiért nem nyelte le a durvaságait. Ég mit szól az igazgató ? A legtöbbször semmit. — Áldását nem adja rá. de eltűri, hogy az emberek ön­érzetébe gázoljon. Sán­dor Kálmán igazgató így vélekedik: „Nem az a baj. hogy megmondja a véle­ményét, hanem az, ahogy mondja”. „Ezen alapvetően kellene változtatni...” De ki változtasson raj­ta? A párttaggyűlésen óva­toskodva bírálnak a kom­munisták. mert tartanak a retorziótól. A városi párt- végrehajtóbizottság több­ször foglalkozott a csorbái gazdaság problémáival. Ke. ményen bírálta az ottani állapotokat, az emberek­kel való tűrhetetlen bá­násmódot. Máskor a vb- tagjai mennek ki a hely­színre „rendet csinálni”. — Néhány hétig csend van, aztán mintha mi sem tör­tént volna, folytatódik a durvaság. A főagronómus módsze­rét néha átveszik a bri­gádvezetők is. Legutóbb Vasku Gyulánét a pártve­zetőség javaslatára levál­tották, mert nvomdafpsté- ket nem törő hangon be­szélt a címerező gyerekek­kel. Esetenként az igazga­tó is elragadtatja magát, s nem válogatja a szava­kat. A nyáron a norma, a kereset miatt panaszkod­tak neki, s így válaszolt: „Egész nap a ...vakarjátok, azért még ez is sok”. Több embertől hallottuk: „Kálmán bácsi már nem a régi, ha panaszunk van zsebredugott kézzel áll, ránk se néz”. Mosolyognak a gazdaságban: „Kérni mentél az Igazgatóhoz? — a főagronómus úgy sem fogja megengedni...” Antiszociális bánásmód A Kisújszállástól 18 kilo­méterre fekvő Csorbán kiáltóak az ellentéteik. — Amit a társgazdaságokban rég megoldottak, itt csak vajúdóban van. A Tóth ta­nyán villany világít az is­tállóban (agregátor termeli az áramot) a közeli laká­sokban petróleumlámpa ég. A Nagykunságban autó­busz hordja a gyerekeket az iskolába, itt gyalogol­nak a sártengerben. (Ta­valy lemorzsolódás is volt emiatt.) Pedig jármű és kis­vasút is van. A napközi otthon ügyben az igazgató és a városi tanácselnök le- velezget. A Tóth tanyán nincs ivóvíz. Sándor Kál­mántól hallottuk: „igaz lajttal is vihetnénk, míg nem lesz artézi kút”; De nem visznek. Ujfalusi Lukácsné jár­művet kért az igazgató­tól, mégsem kapott. Tur- gonyba gyalogolt nyolc ki­lométert, onnan vonat vit­te a karcagi kórházba, s amikor beért, két óra múl­va megoperálták. Mi ez, ha nem a gazdaságvezetők nemtörődömsége ? A tsz tagok fogatot, jár­művet kapnak a gyerme­keik nem gyalogolnak az iskolába. Az állami gaz­daság még térítés ellené­ben sem ad járművet, a tüzelő és a háztáji termés hazaszállításához. Rausch Béla tehenész, a zárlat idején otthagyta a karantént. Hibát követett el, meg is bűnhődött érte, mert utána kézhez kapta a munkakönyvét. Ám az öt­családos ember felesége is tehenész. Az asszony má­jusban szült. Gyermekeitől augusztus elsejétől meg­vonták a kedvezményes te­jet. Közben a férjet is visszavették (nem állandó munkára a gazdaságba), de az anya jogán Is járt vol­na a tej. A panasz süket fülekre talált, s a felsőbb szervek intézkedése nyo­mán kapták csak újból a tejet a hat éven aluli gyer­mekek. , A Csorbái Állami Gaz­daságban megromlott a légkör, pattanásig feszült a húr. Idegesek a veze­tők, a beosztottak és a munkások Félnek a főag- ronómustól .Azt mondják: „nálunk vakfegyelem van”. A szakszervezetnek nincs tekintélye, az igazgató te­hetetlen, a pártszervezet küszködik az árral. Ezen a helvzeten mindenképpen változtatni kell; Jó dolog, hogy a növény- termelés ágazatai rekord- eredményt hoztak, s az ál­lattenyésztés is kiheverte a súlyos betegséget. — A gazdaság az idén nyeresé­ges lesz. Ám az eredmé­nyek nagyobbak is lehet­nének. Nem állítjuk, hogy a főagronómus mindig ok nélkül szidja az embere­ket. Szükség van a hatá­rozott. szilárd vezetésre, de nem a durvaságra. Remél­jük. az illetékes szervek határozott intézkedései nem váratnak magukra és mi­előbb változás lesz a csor­bái gazdaságban; Máthé László A PÁRTÉLET FÓRUMA A közvetlenség, őszinteség sok segítőtársat ad P ártmunkát csak akkor végeznek szívesen az emberek, ha értik mit és miért tesznek. Ebben az esetben szívesen vállalnak részmunkát, részfeladatot. Ez a meggyőződés is se­gített abban, hogy most kevesebb magyarzattal is értjük már egymást. Vállalatunkná' igazán van arra lehetőség — és ezt saj-.os ki is használtuk —, hogy az emberekkel csak utasító hangnemben beszél­jünk. Kiadtunk határozato­kat és tetszett vagy nem, értették a dolgozók vagy nem, végrehajtották. De amit csináltak, azért már nem éreztek elég felelőssé­get. Az egyetakarás gondo­lata így nem szőtte át, nem fogta össze gazdasági, eladói tevékenységüket. Gépnél szórják a trágyát az abádszalőki Lenin Tsz- ben. A rakodást trágyamorkolóval végzik. Őszi készülődés Felkészült a cipőkereske- delem az őszi-téli idényre. A divatos, könnyű, hajlé­kony ragasztott talpú férfi cipőkből a tavalyinál tizen­két százalékkal több kerül üzletekbe. Nagyobb meny- nyiségben . — körülbelül százezer pár — hoznak for­galomba vulkanizált vé­konytalpú vízhatlan férfi félcipőket. A női félcipők választékát is a könnyebb, de vízállóbb vulkanizált és műanyagtalpú fajtákkal nö­velték. Gondoskodott a ke­reskedelem a nők részére elegendő gála cipőről is. Mintegy tizenöt százalékkal több tűsarkú körömcipő várja a vásárlókat, s új­donságként hatvanezer im­port női lakkcipőt is forga­lomba hoznak. Gyermek szárascipőből több mint két és félmillió pár áll a vevők rendelkezésére, ezen belül a tavalyinál nagyobb mennyi­ségű tartós műanyagtalpú lábbeli. Sár. és hócipőben sem lesz hiány; A fegyveren erők napjára készülünk A HAGYOMÁNYOKHOZ híven az idén ismét Kar­cag város dolgozóival, az iskolásokkal együtt emlé­kezünk meg a fegyveres erők napjáról. Adottsága­inkhoz mérten igyekszünk a szeptember 29-ét megelő­ző napokban is több olyan rendezvényt tartani, mely egyrészt látványos és szó­rakoztató. másrészt honvé­delmi nevelő hatással bír. A körülbelül egy hetes program részletes tervét a napokban beszéltük meg a városi pártbizottsággal. a KISZ-el, a különböző tár­sadalmi szervezetekkel. Karcag öt iskolájában, valamint a KISZ székhazá­ban szeptember 20 és 30 között rendszeresen tartunk honvédelmi jellegű filmve­títéseket. Gondoltunk az úttörőkre is. Szeptember 25-én a városi úttörő el­nökség és a karcagi honvéd helyőrség közös rendezésé­ben az úttörők részére szí­nes látványos bemutatót, hadijátékokat tartunk SZEPTEMBER 26-AN dél­előtt honvéd zenekar ad térzenét a városban. Szep­tember 28-án délután \ karcagi fegyveres erők kép­viselői megkoszorúzzák a szovjet hő:i emlékművet, majd este a Déryné műve­lődési otthonban ünnepi megemlékezést tartunk. — Másnap dkelőtt lóversenyt rendezünk a honvédség, a rendőrség, a munkásőrség és a tartalékos tisztek rész­vételével. Végül október 8-án a fegyveres erők nap­jára rendezett ünnepség- sorozat záróakkordjaként a Magyar Néphadserqeg Mű­vészegyüttese ad műsort a szocialista brigádok tagjai, valamint a mezőgazdasági V?rs'"v'l«n '■ -liáró dolgo­zók tiszteletére. Asztalos Mihály őrnagy A felelősségvállalást, fe- felelősségérzetet igyekeztünk megteremteni. Nem csak óhajokkal, tettekkel. A ke­reskedelemben nagyon fon­tos, hogy bízzunk egymás­ban és higgyünk egymás­nak. A bizalmat pedig csak őszinteséggel lehet megala­pozni. Mint ahogyan a ve­vő nem magyarázza körűi ha egy kiló cukrot vagy kenyeret kér, mi sem pél- dálódzgatunk. Nevén neve­zünk mindenkit és minden­ki hibáját. Nemrég az alapszervezet egyik fontos gazdasági ve­zető beosztású tagját nyil­vánosság előtt megbíráltuk^ mert régóta nem tanul. — Ugyanakkor van olyan pár- tonkívüli dolgozó nálunk, aki már elvégezte az esti egyetemet. Ha mi nem szól­nánk is róla, az emberek el tudják bírálni, hogy baj van a példamutatással. — Miért ne tudhatnák, hogy a pártvezetőség is velük ért egyet ilyen esetekben. A közvetlen kapcsolat kialakulását, a biza­lom növekedését segíti az a jól bevált szokásunk is, hogy a taggyűlés előtti dél­utánon fogadónapot tartunk. Sokan keresték már fel a vezetőséget a legkülönbö­zőbb kérésekkel, észrevéte­lekkel. Az őszinteség, közvetlen­ség megteremtésének sok más „kellékét” is igénybe­vettük. A jutalmazásokat vagy büntetéseket a válla­lat igazgatója Turóczi Fe- rencné például sohasem te­kinti véglegesnek, amíg a pártvezetőséggel vagy leg­alább velem meg nem be­széli, akár párttagokról; akár pártonkívüliekről le­gyen is szó, hisz azonos érdemekért ugyanaz az el­ismerés vagy azonos hibá­kért ugyanaz az elmarasz­talás, büntetés illet min­denkit; Ha vitatkozunk ilyen ese­tekben — és vitatkozunk — az igazgató elvtársnő soha­sem törekszik arra, hogy nálam „hatalmasabbnak” mutassa magát. Én viszont nem akarok nála pártsze- rűbbnek vagy _ okosabbnak látszani. A vállalat és a három és félszáz ember ér­dekeinek egybehangolása vezet bennünket. Volt példul egy eset, ami­kor egyik törökszentmiklósi boltos feljelentette a köz­vetlen munkatársát. Én a feljelentő mellett napokon át kardoskodtam, mert csak később bizonyosodtam meg, hogy a szabálytalanságokat — csaknem egy éven át — együtt követték el. Most sem a megbánás, hanem a boltvezetői tisztség „meg­pályázása” ösztökélte az őszinteségre. A megfontoltságnak, a pártvezetőség véleménye meghallgatásának is betud­ható, hogy az év első fe­lében 130 munkával kap­csolatos ügyből huszonket­tőt követett reklamálás. — Ezek közül öt fordult rész­ben vagy egészen a felleb­bező javára. Azzal is bizonyíthatom a közvetlenség, az őszinteség eredményeit, hogy a tag­gyűléseink aktívak, s a pártnapjaink mindig na­gyon látogatottak. S ha le­het még ennél is többre tartom azt, hogy mindenki szívesen vállal pármunkát. A pártonkívüliek is min­dig pontosan elvégzik ha valamire megkéri őket a vezetőség. A legközelebbi taggyűlésen az ideológiai irányelvekről tanácskozunk. A vezetőségi tagok és a pártesoportbizal- miak már hetek óta foglal­koznak azzal. hogy az irányelvek tükrében elemez­zék saját helyzetüket. A taswűlésen már azt vitat­juk. hogy mit tegyünk, hol javítsunk. L| a mindenki érzi, hogy ** szükség van a véle­ményére. munkájára, szíve­sen dolgozik és szívesen töpreng azon, miképp lehet­ne még jobb alapszerveze- tünk munkája. Elmondta: Sándor Géza, a Szolnok megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi V pá rt tik ára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents