Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-02 / 206. szám

IMi, «eptembcr 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mii vár a színház az áj évadiéi ? Beszélgetés Berényi Gábor igazgatóval Hivatalosan ma, az évadnyitó társulati üléssel kezdődik a Szigligeti Színház 1965 66-os színiévadja. Az első bemutató természetesen még elég messze van, közel egy hónap választ el bennünket tőle, de a próbák hamarosan megkezdődnek. A nyári szünet utolsó beszélgetésére kértem Be­rényi Gábor igazgatót, és mi másról eshetett volna szó ezen a beszélgetésen, ha nem az új évad felada­tairól, várakozásairól, hiszen a színház igazgatója a „vakáció” utolsó napjaiban is — érthetően — min­den idegszálával már az új évadra koncentrál. lap értékelte az elmúlt évadban végzett munkán­kat.' Nagyon sok megálla­pításával egyet kell érte­nünk. Elsősorban azokkal, amelyek a rendezői és színészi munkára vonat­koznak. Ebben az évadban olyan jó rendezői kollektí­vát szeretnénk kialakítani, amelyik az egyeségesebb, egyenletesebb rendezői munka biztosítéka lehet. — Valóban igaz az is, hogy az elmúlt évadban a szín­ház nem aknázta ki eléggé a rendelkezésre álló színé­szi gárda adottságait. Azt hiszem, nem árulok el tit­kot, ha elmondom, hogy ebben az évadban például Győri Ilona a Boldogtalan hold című O’Neill darab­ban pályája egyik legje­lentősebb, legizgalmasabb feladatát kapja majd. De nagyon szép feladatok vár­nak Mádi Szabó Gáborra, Hegedűs Ágnesre, Gyön- gyössy Katalinra, Szekeres Ilonára, Horváth Sándorra és Upor Péterre is Miller Sálemi boszorkányok cí­mű drámájában. Úgyszin­tén brilliáns színészi lehe­tőségeket kínál a Windsori víg nők is, amelyet külön­ben vendégrendező, Vámos László rendez. A színház legfiatalabb tagjait elsősorban két da­rabban, a Rómeó és Júliá­ban és az Úton című Ro- zov drámában foglalkoztat­juk majd. Természetesen a többi produkcióban is számítunk rájuk. — Szolnok közönsége igényli és szereti a zenés darabokat. — Tudomásom szerint ebben az évben erősítették a társulat zenei részét is. — Igen. Űj szerződteté­sekkel véleményem szerint sikerült megerősítenünk ze­nés társulatunkat. Ebben az évben az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet szeretnénk fordítani a ze­nés produkciók igényesebb előadására is. — rideg — JOGI í anácsadó A munkajogi fegyelmi eljárás A módosított munkatör­vény fegyelmi felelősségre vonatkozó rendelkezései kétségtelenül szigorúbbak az előzőnél, de ugyanak­kor a dolgozó védekezési lehetőségét is biztosítják. Emellett alkalmasak arra is, hogy a felelőtlen dol­gozóval szemben olyan in-' tézkedést foganatosítsanak, mely mind az elkövetőre, mind az egész vállalati kol­lektívára megfelelő nevelő hatással lesz. A fenti alapvető célt szolgálja az a rendelkezés, miszerint a büntetés ki­szabása előtt a munkavál­lalót személyesen meg kell hallgatni, s biztosítani, hogy védekezhessen. Erről minden esetben jegyző­könyvet kell felvenni; E rendelkezés ellenére több vállalatnál úgy vél­ték, hogy a személyes meg­hallgatás kötelezettsége a vállalati jogtanácsosra, — vagy a fegyelmi biztosra átruházható. A meghallga­tási kötelezettség átruházá­sára azonban a jogszabály nem ad lehetőséget. — A dolgozót mindig annak kell meghallgatni, aki a fegyel­mi jogkört gyakorolja, aki a fegyelmi határozatot alá­írja. Az egyik szolnoki válla­lat a főügyészséghez be­nyújtott panaszában a szó­beli meghallgatás mellőzé­sével hozott fegyelmi ha­tározatának hatályon kívül helyezését sérelmezte. Vé­leménye szerint egy köze­pes nagyságú üzem igazga­tója e kötelezettség betar­tása esetén munkaidejének jelentős részében a fe­gyelmi eljárás alá vont dolgozókat hallgatná meg, holott az igazgató elsődle­ges feladata a vállalat irá­nyítása. Ez utóbbi megál­lapítás helyes, ezért ad le­hetőséget a jogszabály ar­ra, hogy a fegyelmi jog­kört a vállalat igazgatója a termelési egységek veze­tőjére, valamint a vállalat Augusztusban nem történt közúti baleset Jászberényben, Mezőtúron és Kisújszálláson A járások közötti versenyben a szolnoki vezet Az egyenruhaviselésről, az iskolai pénzgyűjtésröi és a tanulmányi kirándulásokról A tanévkezdés alkalmá­ból több, a szülőket sokat foglalkoztató kérdésről tá­jékoztatták a Művelődés- ügyi Minisztériumban az MTI munkatársát. Elmon­dották, hogy sem az álta­lános, sem a középiskolák diákjai nem kötelezhetők egyenruha viselésére. Hét­köznapokon célszerű, ha ruhájuk kímélése érdeké­ben a gyerekek iskolakö­penyt viselnek, de erre ’S vonatkozik, hogy költséges egyenruházati cikkek be­szerzését, illetve viselését nem szabad kötelezően elő­írni. Az érvényes rendelkezé­sek értelmében az iskolák pénzt semmiféle címen nem gyűjthetnek a szüIők- től. Ugyanez áll a szülői munkaközösségekre is. A rendtartás előírása szerint a tanulmányi kirán­dulás — amely a tanterv­vel függ össze, s célja egy- egy földrajzi, történelmi, kulturális nevezetességű hely, továbbá egy-egy gyár, üzem, vagy a szocialista építőmunka egy-egy ki­emelkedő létesítményének megismerése — az osztály minden tanulójára kötele­ző, ha az úticél helyben, vagy a közelben, a környé­ken van; Távolabbra két- három napra tervezett ki­rándulás csak a szülők hozzájárulásával rendezhe­tő. A kirándulások költsé­geit úgy kell megállapítani, hogy az a szülőket csak a legszükségesebb mértékben terhelje. lány beszélgetett. Amint a teddy-bundás nő kifordult a kapu alól, az egyik — fe­kete nadrágot viselt — in­tett a társának. — Kövesd. Én közben te­lefonálok. A fekete nadrágos lány a legközelebbi telefonfül­kéhez sietett. A vonal má­sik végén férfihang jelent­kezett. — Ida vagyok — darálta a lány a beszélőbe. — Egy acélkék teddy-bundás nő volt náluk. Vali utána­ment. — Meddig tartózkodott ott? — Talán tíz percig. — Jó. Maradjon ott és figyeljen tovább. Valika intézi a többit. Félóra múl­va megy Harangi. A kocsi­val jöjjön be! Jó? — Értem. Vége. A telefon kattant. A lány Visszasétált a ház elé! . A másik, Valinak neve­zett lány a teddy-bundás nő nyomába szegődött. A Rákóczi úton villamosra szálltak és a belváros felé utaztak. A nő a Kígyó ut­cánál szállt le, és betért a Mézes Mackóba. — Kávét ivott, majd egy üveg Cin- zanót vásárolt. A Petőfi Sándor utcába ment, betért egy házba, de fél perc sem telt el, ismét megjelent a kapuban; Tétován körül­nézett, majd rövid várako­zás után megállított egy iskolás kislányt. Néhány mondatot váltottak, — nem lehet tudni miről — aztán a kislánnyal együtt visszament a házba. Körül­belül egy óra múltán a kis­Kézenfekvő a kérdés; — mit vár a színház az elkö­vetkezendő hónapoktól és vajon mit várhat a szín­háztól a közönsé ’? Ez utóbbiról el kell mon­danom, hogy az elmúlt évekhez képest — összeha­sonlíthatatlanul nagyobb figyelemmel kísérte már a készülődést is, és talán ezt a megnövekedett érdeklő­dést példázzák a néhány héttel ezelőtt megtartott népes színházi közönség- szervező ankéton elhang­zottak is. Ezen az értekez­leten alakult meg a szín­házbarátok köre, amely működésével minden bi­zonnyal szorosabbra fűzi majd a színház és a város közönsége közötti kapcso­latot. — A közönségnek általá­ban tetszik a műsorter­vünk, elégedett vele. Ez a tetszés realizálódik abban is, hogy már most három­százzal több felnőtt bérle­tet váltottak, mint tavaly — mondta Berényi Gábor igazgató. — Éppen a bérletezés si­kere veti fel azt a problé­lány kijött a kapun és a posta felé szaladt. Kék bo­rítékot csúsztatott a bejá­ratnál lévő postaládába, majd visszafordult a Kos­suth Lajos utca felé. Vali, miután gondosan körülné­zett — a sarkon megállí­totta a gyereket. — Mondd csak, melyik iskolába járs2? — Egy osztályba jársz a Fejes Marikával? A kislány készséggel vá­laszolt. — Nem. Ilyen nevű nincs az osztályban. — Hogy is hívnak té­ged? — A kislány megmondta; Vali nevetett, megsimogat­ta az arcát, elköszönt tőle, és a postára sietett. Telefo­nált. Néhány perc múlva le­vélszedő gépkocsi állt meg a postaláda mellett. A le­velek belepotyogtak a vas- csatos bőrtáskába, és a ko­csi tovagördült... Pikó százados kényelme­sen hanyatt dőlt a fotelben. Ügy forgatta az ujjai kö­zött az olcsó borítékot, — mintha valami becses egyiptomi papirusz lenne. Sokáig nézegette a címzést, a ragasztást, a bélyeget, majd egy határozott moz­dulattal felnyitotta; A levélpapíron apró, szabályos, gyerekes betűk­kel ez állt: $• „— Kedves Ferikém! Leveled már elég régen megkaptam. Látod milyen lusta vagyok, még csak most válaszolok rá. Pedig nagyon szeretlek ám, csak ezt ne a levelező készsége­mét, vajon a meghirdetett műsort látják-e majd a bérlettulajdonosok? — hi­szen az elmúlt években bi­zony a műsor megváltoz­tatásával jónéhányukat csalódás érte. — Az évad folyamán sor kerülhet a műsorterv bizonyos módosítására, — elsősorban a zenei darabok tekintetében, de csak olyan­kor, ha ez indokolhatóan szükséges. Természetesen nem lesz változás a meg­hirdetett kulcs-darabok előadásában, — Az esetleges csalódá­sok elkerüléséhez két dologra van szükség. Egy­részt a közönség bizalmá­ra, hogy az esetleges mű­sorváltozás az ő érdekeit szolgálja, másrészt arra, hogy a színház csak ab­ban az esetben változtas­son műsortervén, ha meg­győződött róla, hogy a vál­tozás a közönségnek is elő­nyös. Ilyenkor, évad elején a közönséget az is érdekli, hogy vajon szakmai szem­pontból mit vár a színház az új évadtól. — A nyári szünetben a mén mérd le. Inkább gon­dolj a sok együtt töltött kellemes órára, és akkor bizonyára nem fogsz kétel­kedni bennem. Egyébként minden a szokott módon folyik, a munka bent is és otthon is nagyon egyhan­gú. Én nem is tudom mi lesz velem, ha még sokáig távol leszel. Nem is írok többet, mert csak a bőgés jön rám; csókollak, csókollak a Te kis ..............d”; P ikó sokáig, gondterhelt arccal tanulmányozta a szö­veget. Talán tíz cigarettáit is elszívott, de nem tudott kiokoskodni semmit. A te­lefon után nyúlt. — Kapcsolja Elek főhad­nagyot — mondta a köz­pontosnőnek, majd amikor a hívott jelentkezett, meg­kérte, jöjjön át egy percre. A főhadnagy nemsoká­ra benyitott. — Elek elvtársi nézze meg ezt a levelet — és át­nyújtotta a papírt. Elek előbb a borítékra pillantott, majd megkér­dezte: — A Faragó ügy? Pikó bólintott. A főhadnagy szeme né­hányszor végigfutott a so­rokon, és szája széles mo­solyra húzódott. A levelet az asztalra dobta. — Ez szép kis szerelmes levél! — Vegyük a mon­datok kezdő betűit Kezd­jük az elsővel, tegyük hoz­zá az ötödiket, majd foly­tassuk a másodikkal, hato­dikkal és így tovább. Pikó tollat vett elő, és az utasí­tás szerint sorba írta a be­tűket. „LELÉPNI” — egészült ki végül a szó. Pikó őszinte elismeréssel gratulált torsának. — Ez gyors munka volt; Amaz legyintett. — Ugyan, semmiség... Különben is Várjon csak... Azt hiszem, aki ezt rejtjelezte, nagyon jól tud­ta, hogy percek alatt meg­fejtjük. Sőt! Talán éppen ezért írta! 15. Valter és menyasszonya az indiánokat is megszégye­nítő csatakiáltással rontot­tak a mamára. — Még szép, hogy ebéd­re hazajöttök! — zsörtölő­dött Val térné. (Folytatjuk) Július végén jelent meg a Közlekedési Balesetelhá­rítási Tanács felhívása, melynek lényege: augusz­tusban és szeptemberben ne legyen megyénkben ha­lálos és gyermek baleset. Ugyanakkor díjakat tűztek ki — 3—3000 forintot az első helyezetteknek és 2— 2000 forintot a versenyben második helyezést elérők­nek — külön-külön járás­ra és városra vonatkozóan. Természetesen e pénzt a nyertesek majd balesetel­hárítási felszerelések vá­sárlására fordíthatják. örvendetes, hogy a me­gye üzemeinek, gazdaságai­nak vezetői is magukévá tették a balesetelhárítási tanács felhívását. Több he­lyen különféle jutalmakat tűztek ki a balesetmente­sen közlekedő gépjárműve­zetők részére. A Megyei Közúti Bal­esetelhárítási Tanács teg­nap értékelte, milyen ered­ményeket értünk el a bal­esetek csökkentésében au­gusztusban. — Mindenek­előtt megállapították: sokat segített a mozgalomnak, hogy a gazdaságvezetők is magukénak érezték e ne­mes célkitűzést. Nekik is köszönhető, hogy bár 17 százalékkal nőtt a forga­lomban résztvevő gépjár­művek száma — megyénk­ben a múlt évhez képest kevesebb baleset történt, ugyanakkor nem volt any- nyi súlyos baleset, mint 1964 év hasonló időszaká­ban; Tavaly 500 forinton felüli kárral járó baleset 56 történt a megyében; Az idén ötven. Tavaly három halálos és 36 súlyos bal­eset volt. Az idén egy ha­lálos és 23 súlyos baleset; Nem történt közúti bal­eset Jászberény, Mező­túr és Kisújszállás váro­sokban. A további sorrend a városok versenyében a következő: Karcag, Túrke- ve, Szolnok, Törökszent- miklós. A járásoknál a kö­vetkező sorrend alakult ki: első a szolnoki, majd a törökszentmiklósi, a kun­szentmártoni, a tiszafüredi, és a jászberényi járás kö­vetkezik. Szeptemberben tovább nő a közúti forgalom me­gyénkben is. Részben az­zal, hogy ismét úiahb és újabb gépkocsik’ érkeznek a megyébe, részben azzal, hogy megkezdődnek az őszi szállítások. A gépjár­művezetőknek továbbra is pontos, figyelmes munká­val kell dolgozniok, hogy még további eredményeket érjünk el a balesetek meg­előzése, illetve a balesetek számainak csökkentése ér­dekében. vezető állású dolgozóira át­ruházhatja. Az átruházott hatáskörben eljárt veze­tőnek azonban feltétlenül kell, s lehet időt szakítani arra, hogy a fegyelmi ha­tározat meghozatala előtt a dolgozót személyesen meghallgassa. Ugyancsak a munkavál­laló érdekvédelmét szol­gálja az is, hogy nemcsak a terhére, hanem a javára szolgáló tényeket is — erre irányuló külön kére­lem nélkül — hivatalból fel kell deríteni a fegyel­mi eljárás során. Durván sértette fenti jog­szabályi rendelkezést az alábbi ügyben eljáró fe­gyelmi hatóság: Az egyik állami gazda­ság azért, mert egészség- ügyi zárlat idején a városi főorvos engedélye nélkül a dolgozó a munkahelyét elhagyta, fegyelmi határo­zattal elbocsátotta. A Te­rületi Munkaügyi Döntő- bizottság a fellebbezéssel támadott határozatot ha­tályon kívül helyezte, mert a határozat meghozatala előtt a dolgozót nem hall­gatták meg. A megismé­telt eljárás során is csak a fegyelmi vétség elkövetését bizonyító egyetlen tanút hallgattak meg. Elmulasz­tották vizsgálni, megállapí­tani azokat a fontos té­nyeket, körülményeket, — amelyek a dolgozó javára szolgáltak és ismét a leg­súlyosabb fegyelmi bünte­téssel sújtották a dolgozót; Az új határozat így ismét törvénysértő lett, mert nem voltak figyelemmel a nyomatékos enyhítő körül­ményekre: a munkahely elhagyását a gazdasághoz kihelyezett' állatorvos en­gedélyezte, a dolgozót a munkahely elhagyása előtt fertőtlenítették, a munka- vállaló felesége betegen feküdt stb; A fegyelmi eljárásnak új rendelkezése az is, hogy a fegyelmi határozat, az ellene benyújtott panasz jogerős elbírálásáig nem hajtható végre. Különösen fontos ennek betartása a legsúlyosabb fegyelmi bün­tetés, az elbocsátás kisza­bása esetén, mert a mun­kaviszony a fegyelmi ha­tározat jogerőre emelkedé­séig fennáll. E rendelkezés­sel összhangban a mun­kakönyvbe bejegyezni az elbocsátás tényét csak a határozat jogerőre való emelkedésének napján le­het, s e napon kell kiad­ni a dolgozónak a munka­könyvét is. Mivel a fegyelmi határo­zat kiadásakor a dol­gozót állásától fel kell füg­geszteni, s e felfüggesztés időtartamára munkabért kL fizetni nem lehet, ha a leg­súlyosabb fegyelmi bünte­tést, az elbocsátást a mun­kaügyi döntőbizottság meg­változtatja és a dolgozót eredeti munkakörébe visz- szahelyezik, a kiesett időre járó bért a vállalatnak meg kell fizetni. Éppen ezért az ilyen fegyelmi büntetés ki­szabását nagyon meg kell fontolni, mert ha a határo' zat nem megalapozott és az elbocsátást a döntőbizottság megváltoztatja, a törvény a dolgozó érdekeit részesíti fokozott védelemben. Fentiekből is megállapít­ható, hogy a fegyelmi el­járás valamennyi jogszabá­lya a nevelést szolgálja; 8 személyeskedésből eredé visszaélésekre következmé­nyek nélkül nem ad lehe­tőséget. Dr. C*. » OROSZ MIHÁLY: R ML * in 14; A ház előtt két fiatal

Next

/
Thumbnails
Contents