Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-13 / 190. szám

IMS; augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tízemeletes - lakásos ház épül Szolnokon # A szanálásra kerülő épületek bontását már megkezdték # Az óv végéig elvégzik az alapozást Szolnokon, a Táncsics Mihály utca végén, a Szig­ligeti Színház közvetlen kö­zelében, modem, minden igényt kielégítő, 63 lakásos, tízemeletes ház épül. Ala­pozását még az idén meg­kezdik a Szolnok megyei Építőipari Vállalat szak­munkásai. — Éppen rosszkor jött. Azon izgulunk már napok óta, hogy milyen lesz a megjelenés a nyári mun­kák miatt. Most aztán még jobban drukkolhatunk. A nem éppen marasztaló szavakat Lévai Zsigmond, a mezőtúri városi tanács vb-elnöke mondta az au­gusztus 11-i tanácsülés előtt. Mint később kiderült, az izgalom felesleges volt, mert a nyolcvanhét tanács­tagból ötvenhét jelen volt. „Hát hérem itt volnék“ Délelőtt kilenc óra. A tanácsterem egyelőre üres. Ügy látszik a késés, illetve a várakozás a még hiány­zókra Mezőtúron is szokás. — Igen, általában félórán belüli késéssel szoktuk kez­deni a tanácsülést — mond­ja Bíró István, a városi tanács titkárságának mun­katársa. — Kell az a kis idő az egymás üdvözlésére, néhány baráti szó váltásá­hoz S miközben a tanácsülés előkészületeiről beszélge­tünk, megjelenik az első részvevő. Idős néniké, bo­rítékkal a kezében, körül- körül néz, keres valami útbaigazító táblát. Ritka vendég lehet a tanácsházán. — A múlt héten kaptam ezt a meghívót. Sohsem valtam én még ilyen ülé­sen. Gondoltam, ha hívnak csak eljövök. Igaz a szom­szédok is bíztattak: menjen csak Kötél néni. Csak az­tán mondja el, hogy igazán megjavíthatnák már a XX. utcában is a vízlevezetőt. Hát kérem itt volnék. Kötél Bálintné vendég a Már megkezdték az elő­készületet. Három épület kerül szanálásra. Az építő­ipari vállalat nyolc fiatalja szerződést kötött a beruhá­zóval. Vállalták, hogy a bontást augusztus 5-én megkezdik. Az építtető pe­dig felajánlotta, hogy az épületek bontásából nyert tanácsülésen. Mintegy száz választónak küldtek meg­hívót. Ügy látszik külön­leges napirendi pontot vitat ma a város „parlamentje"’, mert 9 óra 20 perckor több mint ötvenen jöttek el a meghívottak közül. Egy órás vita egy napirenden Megkezdődik a tanácsülés. A városfejlesztés, a kom­munális ellátottság az első napirendi pont, majd a népművelés helyzetéről szó­ló jelentést alapos vita kö­veti. Színvonalasabb műso­rokat, jobb ismeretterjesz­tést kémek. Fontosnak tartják az iskola és a csan. Iád kapcsolatának további javítását. Többen az okta­tása reform gyakorlati vég­rehajtásában jelentkező hi­bákra hívják fel a figyel­met. A több mint egy órás vitában szó van arról is, hogy a vállalatok intéz­mények vezetői a szociális alapból nem biztosítanak kellő összeget dolgozóiknak kulturális célra. Az oktatással kapcsolatos szinte valamennyi probléma szóba kerül. Ezekre ad vá­laszt felszólalásában Bárdj Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese, aki elis­merően nyilatkozik a város népművelő munkájáról. A következőkben az idei városfejlesztési tervek tel­jesítése, az igazgatási ál­landó bizottság munkája és előterjesztések szerepelnek a napirendi pontokban. — Órákon át vitatkoznak, míg végül a legfontosabb prob­lémák megoldására hatá­rozat születik. Majnár József anyagot — munkadíj fejé­ben — ellenszolgátatásként a szanálást végzőknek ad­ja. A fiatalok — OTP köl­csönnel — két 8 lakásos társasházat építtetnek az Áchim utcában. A fiatalok vállalkozását a KISZ bi­zottság is támogatja, — Szeptember 15-re átadják a területet az építőknek, akik megkezdhetik a 11 millió Ft-os beruházás kivitelezé­sét. Nem építik — szerelik Eseménynél! számít egy tizemelet magasságú épület szerelése. Igen — szerelése — ismételten hangsúlyozza Kovács József, a Szolnok megyei Tanács Tervező Iro­dájának igazgatója, — Az új épület, újfajta technológiával, szerkezeti megoldással készül — a hagyományostól eltérő — 16 centiméter vastagságú, teljesen előregyártott fal­panelekből. A padlófödém­től a mennyeztdg érő „fa­lakat” csak szereléssel le­het egymáshoz illeszteni. Nemcsak a falakat, hanem a födémszerkezetet is előre kell gyártani. A tervezés alkalmával gondoltunk ar­ra is, hogy megfelelően oldjuk meg az épület hö- és hangszigetelését. Vala­mennyi helyiséget gázfűté­sűre terveztünk. Igyekez­tünk elképzelésünket úgy papírra vetni, hogy kivite­lezés után, az új ház lakói­nak kényelmes otthont biz­tosítsunk. Modern, beépített konyhabútorok mellett, a szellőző berendezés auto­matizálásával könnyebbé akarjuk tenni a háziasszo­nyok munkáját. Jelezzen, ha otthon van A lakók mellett a ven­dégek kényelmére is gon­doltak. A földszinten a bejárat közelében minden lakó névjegye mellett csen­gő és jelzőberendezést sze­relnek. A látogató meg­nyomja a csengő gombját, mire az jelez, a felhívott pedig ugyancsak automata berendezés segítségével tu­datja, hogy otthon van és fogadja a látogatókat. — AJ — Ülésezett a város „parlamentje" M. ZAHAROVi (nevezés — Elég! — mondták a minisztériumban. — Félre a tréfával! Kinevezünk igaz­gatónak és kész! —- Minden szörnyűségre elkészültem, de erre nem. — Miért, mit vétettem?! — kiáltottam, s kezem két­ségbeesve tördeltem, — Nekem családom van, feleségem, anyósom, felnőtt gyermekeim. Mit mondjak nekik?... Hogy nézzek a szemükbe?... Térdre omlottam, át akar­tam ölelni a vezető mun­katársak lábát, de minden hiábavaló volt. Az emberek félrehúzódtak tőlem, mint a pestisestül. — I-gaz-ga-tó! l-gaz-ga- tő! — kiáltozták felém a gi/erekek a városi óvodá­ban, miközben ugrándoztak, kurjongattak és sértő célzó.- sokkal dobáltak. — Szeren­csétlen bürokrata! Szolga­lelkű! Te vagy a múlt csö- kevénye! Csak nagy üggyel-bajjal jutottam el dolgozószobá­mig. — önhöz jöttünk — mondta fenyegetően az if­júsági szervezet titkára, aki mintegy tíz-tizenöt fiatalt tessékelt be maoa előtt. Mindegyikük kezében bala- lajka volt. — Ez a mi agi- táeiós brigádunk. — Szeret­nénk. hogyha jóvá hagyná csasztuskánk szövegét. — Hát ez igazán nagy­szerű! — szóltam örömmel. — Aztán miről fogtok éne­kelni? — A vezetőséget akarjuk kiszerkeszteni. Különös te­kintettel az igazgatóra. Vil­lát neki — ahogy mondani szokás — az oldalába. — Már miért kellene ne­kem villát döfni az olda­lamba? — nyöszörögtem. — Hiszen engem még éppen csak hogy... — Csak egy pillanatra! Megengedi? — Irodámba beszáguldott egy ember, markában vastag jegyzet­tömböt szorongatott. — En­gedje meg, hogy bemutat­kozzam: író vagyok, afféle irodalmár, s konkrét ,nya- gokat gyűjtök... Mindössze néhány kérdést szeretnék feltenni önnek. Milyen ta­lálmányokat fektetett már el eddig? Kiket szorít háttér­be a prémiumosztásnál? Ki fúrja önt, és miért? Még szóra sem nyithat­tam a számat, mikor vakí­tó reflektorfény villant iro­dámban. — Figyelem, felvétel! — kiáltotta egy — isten tudja honnan előkerült — ope­ratőr. — Mi ez, kérem?! — pró­báltam tiltakozni. — Maguk honnan jöttek? — A szatirikus híradótól. — S miért filmeznek en­gem? — Minden eshetőségre készen. Mérget veszek rá, hogy még szükségünk lesz rá. — Szóval így állunk?! — dörögte mérgesen a belépő szakszervezeti bizalmi. — Az ördög tudja, mifélékkel veszi magát körül! Az egy­szerű ember még csak a színe elé se juthat. Vizet prédikálsz és bort iszol, mi? Jobb lesz. hogyha letérsz erről az útról, barátocskám. — Lefogták az igazgatót! KETTŐS JUBILEUM Száz év — kétezer hajó Közép-Európa legnagyobb úszódaru-gyára Három tenger vizein ■* * Kettős jubileumot ünne­pel az idén a Magyar Ha­jó- és Darugyár angyal­földi üzeme: most tölti be 100. élet­évét, és most építik a gyár fennállása óta ké­szült 2000. hajót. A múlt század hatvanas éveiben egy vállalkozó szellemű fiatalember, Hart­man József hajóépítőmű­helyt alapított a Duna új­pesti partján. Alapításának első éveiben a görög, ro­mán, orosz hajóstársasá­goknak építettek áruszállí­tó hajókat az Al-Dunára, a Fekete- és az Azovi-ten- gerre. Később olasz, szerb, osztrák cégek vásároltak magyar hajókat. A század- forduló után már a Duna- medence legnagyobb, leg­korszerűbb hajógyára mű­ködik itt. Ebben az idő­ben készültek a Szent Ist­ván, a Ferenc Ferdinánd nevét viselő híres kerekes gőzösök. 1911-ben került az üzem Ganz Ábrahám bir­tokába. Az 1920-as években Jendrassik György talál­mánya forradalmasította a hajóépítést: ekkor kezdték meg a Diesel-motoros ha­jók építését. A harmincas években kezdték meg a Duna—tengerjáró ha­jók építését a magyar kereskedelmi hajózásnak. Ezek a Földközi-tengert kötötték össze a főváros­sal. Legnagyobb gyártmá­nyuk a két 4000 tonnás te­herhajó volt, a Magyar Vitéz és a Magyar Tenge­rész. 1943-ban készültek el, nem sokkal később a Fe­kete-tengeren bombatáma­dás után mind a kettő el­süllyedt. A feszabadulás után alap­vetően megváltozott a gyár struktúrája. Addig fő­leg folyami hajókat gyár­tottak, 1945 után tengeri áruszállítókat, úszódaru­kat, vontatókat. Közép- Európa legnagyobb úszó­darugyára található most itt, melynek gyártmányai a Földközi-tenger, a Feke­te-tenger, az Északi-tenger; a Karib-tenger kikötőiben működnek. A tengerjárók java része is idegen vizekre készült, kereskedelmi flottát épí­tenek szovjet, norvég, egyiptomi rendelésekre. A jubileumi hajó, a két­ezredik, a norvégoknak épülő flotta tagja, ősszel indul rendeltetési helyére. A sorozat hat ha­jója már az Északi-, a Fe­kete-, a Földközi-tengeren közlekedik. 500 hektó pálinka Bonomittal vonják be az erjesztő­kádakat fertőtlenítő anyaggal vonjuk be az erjesztő kádakat. Az őszi szezonban főleg almá­ * I * I ra, szilvára és kevés tör­kölyre számítunk. — w — CIKKÜNK NYOMÁN Felelősségre vonják a hanyagság elkövetőit Lapunk július 25-1 szá­mában „Nagyobb halak — nélkülözhetetlen emberek” címmel cikket közöltünk, lius 9-én több személyt fe­gyelmi úton felelősségre vont. Ugyancsak a MÉK igazgatója 1964. július Szombati János szinte gyerekkora óta foglalkozik pálinkafőzéssel. Elégedetten számol be munkájukról: — Hatszáznegyven hekto­liter pálinkát „gyártottunk’' itt a csépai pálinkafőzőié­ben. A terv 500 hektó volt. Jelenleg az üzem nem mű­ködik. A nyárvégi és őszi gyümölcsdömpingig rendfoe- hozzuk a berendezéseket és — kiáltotta a szélvészként berohanó takarítónő, s ke­zében az esti újság legfris­sebb számát lobogtatta. — A miénket? — kiáltot­ták vidáman az agitációs brigád tagjai. — Még nem! A szomszéd gyárét! A jelenlévőkön a csalódás hullámai áradtak szét. — Mi a fenét ceremó- niáznak a miénkkel? — EIvtársak, drága bará­taim! — kiáltottam, s igye­keztem mihamarabb ma­gamhoz térni. — Ki ne merészeld nyit­ni a szádat! Még a tekinté­lyére szeretne hivatkozni! — kiáltozták a jelenlévő „elv- társak és barátok”. — A nap hátralévő részét félhalottként lézengtem át. Egész éjjel rémképek gyö­törtek. Egy hét óta nem tudok aludni, elvesztettem a nyu­galmam, étvágyam, bará­taimat és az egészségemet. Feleségem elvált tőlem, gyermekeim elhagyták. Röviden: igazgató lettem, s éppen ezért — rossz em­ber, érzéketlen, fennhéjázó bürokrata. Nem hiszik? Nézzék csak meg, hogy ki­készítenek az irodalomban, színházban, még a szatiri­kus híradóban is. Ford.: Molnár Sándor amelyben — közérdekű be­I jelentés alapján — foglal­koztunk néhány, a MÉK- nél tapasztalt rendellenes­séggel. Kifogásoltuk, hogy a MÉK apparátusában bör­tönviselt és elítélt embere­ket foglalkoztattak, kellő ellenőrzés és éberség nél­kül jártak el a dolgozók felvételénél, s mindebből következőleg a társadalmi tulajdont is kár érte. Cikkünk nyomán Varga Illés, a MÉSZÖV igazgató- sági elnöke vizsgálatot in­dított, amelynek eredmé­nyéről az alábbiak szerint tájékoztatta szerkesztősé­günket: „A Néplap július 25-i számában .Nagyobb halak — nélkülözhetetlen embe­rek’ című cikkében foglal­kozott a MÉK apparátusá­ban tapasztalt visszássá­gokkal. A cikkben felvetett tények nem vitathatók, — megtörténtek, a cikket he­lyesnek és seeítőszándékú- nak tartom. A megállaoí- tott tények egv része azon­ban régebbi és lezárt, az említett személveket an­nak ideién felelősségre vonták elbocsátották, — ezért a bemutatott helvzet jelenleg már nem áll fenn. A tárolásnál előfordult lopás és bércsalás miatt a MÉK igazgatója 1964. jú­13-án azonnali hatállyal elbocsátotta Berki Árpádot és Fekete Istvánt viselt dolgaik miatt. Bár a bér­csalás elkövetése után át­menetileg helyükön ma­radtak, ez amiatt történt, hogy megvárták a tárolás befejezése utáni elszámol­tatást. Steiner Sándor szolnoki MÉK kirendeltségvezető leváltása 1965. június 21-én a bírósági ítélet után tör­tént meg. Az elbocsátást az a körülmény késleltette, hogy a zöldborsószezon kel­lős közepén a kirendeltség­vezető leváltása zavarokat idézett volna elő. A MÉK vezetőit felelős­ség terheli azért, mert fe­lelős munkakörökben a kö­telező szabályok figyelmen kívül hagyáséval (erkölcsi bizonyítvány, előző mun­kahelyen való tájékozódás) állítottak be embereket — Felelősség terheli az igaz­gatót, mert nem követelte meg a beosztott vezetők­től a kinevezés megfelelő előkészítését. Utasította a MÉK igazgatóiát. hogy a hatáskörébe tartozó sze- mélviigyi előadót vonja fe­lelősségre. Köszönjük a Nénlap se­gítségét és kérjük, hogy j fogadják el a cikk utáni tájékoztatónkat,8

Next

/
Thumbnails
Contents