Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-12 / 189. szám
1065. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 NÖVŐ EMBEREK — FOGYÓ VILÁGBAN Fiatalok a karcagi tanyákon I. Fogy, fejlődik, változik egyszerre 103 nap Délantetikában Hat országban aratott sikert a Magyar Állami Népi Együttes — Oxigénpalackok a színpad mögött — Futball a Flamingón Ahogy megyünk a gépkocsival, nehezen jutva előre a Lenin Tsz földútjain, a Hattyúsi kertészet felé, látjuk a lebontott tanyák maradványait; ahogy motorozunk a Béke Tsz földjein, az egyik tanya- központban elmondják, hogy tavaly, a másikban, hogy idén történt meg a villamosítás. Már nem támaszkodhatunk a statisztika felmért adataira s nem is tudjuk, hogyan érhetnénk utói. Hogyan állapíthatnánk meg, hogy hányán élnek a tanyán a fiatalok közül? Karsai Erzsébet szülei itt laknak, de ő beköltözött a sógorékhoz — Karcagra — és nem is kívánja elhagyni a várost. Öt általánost végzett. — Most, hogy ,,haza” ment, úgy tervezi, ősszel tovább tanul. Ha valaki itt azt mondja; hazamegyek, az úgy értendő; Karcagra. Ez talán mindennél többet mond, egy szóban foglalva ö«*e a vágyakat. A „kétirányú fejlődés" A fiatalok szinte kivétel nélkül szeretnének a városba költözni, végleg „haza” menni, van aki nagyobb városba, vagy éppen Budapestre vágyik. — Nem lehet azonban ezt úgy felfogni, hogy akkor ezt a tendenciát jól felhasználva mindenáron gyorsítható a tanyavilág „felszámolása” és a város vezetői nem is így látják. Figyelembe veszik például azt, hogy népgazdaságunknak szüksége van a magángazdaságok, a „háztáji” fenntartására, elsősorban az állattenyésztésben. De maguk a tanyaiak sem úgy gondolják, hogy egykettőre elmenni innen. „Előbb egy kicsit megszedem magamat” — mondta az az állat- tenyésztő, aki Pestre vágyik. — Másrészt meggondolandó, hogy különböző más okokból is (építkezések^ a tanyavilág még néhány évtizedig fennáll. Legalább addig, amíg a mai fiatalok meglett emberek lesznek. S addig mi történjen velük? Éljenek a növő emberek egy elhaló világban? Tanuljanak és művelődjenek ott, ahova már s,nem érdemes befektetni” tehát minden csak fogy, felszámolódik? Hogyan lehet ezt az ellentétet kedvezően megoldani? A megoldást a tények mutatják, ennek a megoldásnak jó a tendenciája, csak növelni kellene rmodén tekintetben a fejlődésnek azt az ütemét, ami ebben a fogyó világban történik. Nem egvmást kizáró ellentétek, hogy valami fogyjon és fejlődjön egyszerre. Minden évben fejlődik a villamos hálózat és szaporodnak a bekötőutak. Bővül a mozi és könyvtár- hálózat, egyre több a televízió. A Dimitrov Tsz mezőgazdasági technikum kihelyezett osztályát szeretné megvalósítani. Mindez nem valami olvan befektetés, ami később ..elvész” még akkor sem, ha építkezésekkel párosul. Nem vész kárba, mert Lanri Volpi búcsúja Giacomo Lauri-Volpi, aki az elmúlt negyven évben a legsikeresebb olasz lírai tenoristák közé tartozott, a Róma környéki Ariccában búcsúhangversenyen lépett fel utoljára az olasz közönség előtt. A 72 éves énekes még néhány búcsúhangversenyt ad európai fővárosokban és azután végleg nyugalomba vonul. ami kint van a tanyán, nem olyan sok, hogy később „fölösleges” legyen. A villanyra meg néhány épületre mindig szükség lesz. Legfőképpen pedig azért nem hiábavaló, mert az ott élő embereknek még évtizedekig személyes életszükséglet. «Jobban az emberek közé menni.. Karcagon öt termelőszövetkezet van. A fiatalok legtöbbje a városban lakik, onnan jár ki naponta a földekre. Álljon itt néhányuk nyilatkozata azok közül, akik kint laknak a tanyán; Pető Ferenc, a Lenin Tsz kertészetében dolgozik. Tanult kertész. Most gépkocsivezetői tanfolyamra jár — s ha végez? — Itt nincs annyi gépkocsi, majd máshová megyek, dolgozni. A rádiót szoktam hallgatni, szórakozni a városba megyek. Mile János a Lenin Tsz- ben dolgozik, tizennyolc éves, nyolc általánost végzett, nem akar továbbtanulni; — Bejárok a városba, moziba megyek, táncolni megyek. Ifjú Orbán Mihály pulykatenyésztő a Békében dolgozik. Most hányja a borsókáját a pulyka, hathetes korában, most kell vigyázni rá nagyon. — Ott beszélgettünk háromezer kispulyka között. — Rádiónk van, megveszem minden héten a Magyar Ifjúságot, meg a Néplapot, amikor hozzák, kétnaponként, ide ki. Meg a Szabad Földet szoktam néha olvasni. A postánál voltam, de itt a tsz-ben többet keresek. Havonta egyszr bemegyek Karcagra. — Tetszik a tanyai élet? — Ezen csak úgy tudok segíteni, ha egy kis pénzhez jutok s haza pakolok; A nagyvállalat üdülője ö hegyoldalban épült. — Üvegfalú, kiugró erkélyei a Balatonra néznek, s a felsőről rá is lehet látni a vízre. Innen csupa fény, fcáp- rázat a világ. Ügy érzi magát a pihenő, mintha valami óriási ragyogás közepében lebegne. Az alsóbb emeleten már „földközelben” van az ember. A távlatot lerövidítik a közbülső dombok ősfái. Modern is. romantikus is a hangulatos villa. Az U- alakban kapcsolódó épületfrontok betonozott teraszt zárnak közre. Ide a szer- pentinútról több rövid lejtőn át, s az őket összekötő negyvennégy lépcsőfokon lehet feljutni. Addig néhány keskeny sétány, udva- rocska sorakozik egymás felett. Valamennyi kavicsos, homokos és színes virágszegélyekkel díszített. Egyiket dús bokrok, gyümölcsfák árnyékolják, a másikra akadálytalanul ontja tüzét a nap. a harmadikon liliputi campingházacskák guggolnak. Legalul van a nagy homokos, füves, fás udvar — kis lubickoló medencével, hintákkal, röplabdahálóval. Itt játszanak legtöbbet a beutalt családok gyerekei. De az ő terepük a hegyoldal, a szikla, de még a nem éppen veszélytelen terasz- párkány is. A kisebbek közelében mindig ott vannak a mamák is. Szemük akkor is a csemetéken, ha olvasnak o piros-fehér lécű padokon, a fűre fektetett gumimatracon, vagy mikor fürdőruhában sütkéreznek a nyugágyakon. (Mint már mondtuk, haza egyenlő Karcag). — Csak jobban el tud lenni az ember. Valami isik ólára szeretnék menni. Valami mezőgazdasági dolgot tanulni. Van jószágom, de nem akarom magamat annyira lekötni, hogy semmire se tudjak jutni. Tanulni akarok és szórakozni is, jobban az emberek közé menni. Bányai Mihály tehenész a Béke Tsz-ben. — Soktól elesik itt az ember. A tanulás is problémás, nehéz a bejárás, nekem még van motorom, de busszal, kerékpárral nehéz... Erdei Sándor lóápoló a Béke Tsz-ben dolgozik. — Bemegyek Karcagra a Rózsába (Rózsabokor vendéglő) vagy bárba kerékpáron. Népszabadság jár a brigádtanyára, meg a Néplap, Magyar Mezőgazdaság. Megnézzük, ha ráérünk. Itt nehéz tanulni is, meg dolgozni is. Ha minden jól megy, lehet azért, hogy én is tanulok. Kálmán János a November 7 Tsz-ben dolgozik. — Nyolc átalános iskolát végeztem, ősszel traktorkezelő iskolára szeretnék menni. Rádiónk van otthon, a tv-t itt nézem a tanyaközpontban. Karcagra bejárok kerékpáron bálba vagy moziba. Nekem jobb itt, mint a városban. Jó levegő van, pihenni is jobb a szabadban. Bánhegyesi Erzsébettel a silózásnál beszélgettünk a November 7-ben. — Nyolc általánost végeztem, ötvennyolc óta vagyok tsz-tag. Kerékpárral járok be Karcagra. Otthon rádiót hallgatok. — Mi a kpdvenc műsora? — A tánczene. — A tv-ben mit látott? — A Csárdáskirálynőt megnéztem. Külön jelenség az anyák között Hontiné, a kissé dölyfös asszony. Naponta más-más. rikító bikiniben heverészik. Olajos-fényes arcát majd beborítja a divatos, kerek fekete napszemüveg. Világos bőre pi- rosságát még feltűnőbbre gyújtja fehér-szőke haja. Száján állandó sértődöttség ül. Szinte megbotránkozás azért, hogy mások is lustálkodnak a közelében, hogy az ő Palikáján kívül Péter. Sanyi, Laci. Gabi meg egyéb nevű gyerekek is játszadoznak. Senki nem tudja, mire vág fel. Többen ismerik hallgatag férjét, aki egyik előadó a sok között. Egyébként sikerült rövid idő alatt általános antipá- tiát kivívniok — maguk ellen. Ók mindig ellenkezőjét akarják annak, amit a többiek. Ha a társaság vacsora után inkább ultizni szeretne tv-nézés helyett, akkor ők leoltják a villanyt, és hárman, elkülönülten a műsort figyelik. A házaspárból árad ilyenkor az elégedettség, hogy mégis az történik, ami nekik tetszik. Máskor meg, pazar adások idején ők vonulnak be családi társasjátékokkal. Ez-khez még asztalokat is tolnak össze és — természetesen — a villanyt is felgyújtják. Nem izgatják magukat a mini borsosabb megjegyzések miatt. A Magyar Állami Népi Együttes április 19-én indult repülőgéppel Mexico Citybe és augusztus 1-én repülővel érkezett vissza. A száztagú együttes öt délamerikai országot járt be repülőgéppel (Mexikó, Fe- ru, Chile, Argentina, Brazília), egyszer utaztak buszon kétezer kilométert. A százhárom nap alatt kilencvenöt előadást tartottak. Mindenütt nagy sikert értek el az Ecseri lakodalmas című műsorukkal. Üti élményeiről beszélgetünk Sajti ^ Sándorral, a tánckar tagjával, aki Szolnokról került az együttes tagjai közé és kilenc év alatt már bejárta a nagyvilágot a híres művészcsoporttal. Most jól megérdemelt szabadságát tölti Szolnokon. Igazán magyaros vendégszeretet... — Hogyan fejezte ki tetszését a közönség az előadásokon? — Igazi délamerikai temperamentummal. Doboltak a lábukkal és ritmusokat tapsoltak ki. Kiabáltak is — legjobban mindig azt lehetett hallani, hogy „Hogy volt! Hogy volt!”, mert nagyon sok, különböző időkben kivándorolt magyar jött el az előadásokra. Legtöbben megígérték, hogy hazalátogatnak. Csakhát ez nem könnyű — nagyon drága az útiköltség, nem mindenki engedheti meg magának. Egyébként volt, hogy százunkból csak tizenöten vacsoráztak a szállodánkban. Előadás után a szi- nészbejárónái vártak a magyarok és meghívtak minket, igazi magyar vacsorára. Argentínában az őslakók is kétszeres szívélyességgel kínáltak paprikával, „chili”- vel, mikor megtudták, hogy mi is nagy paprikatermelő ország vagyunk; — Mi volt az általános élmény az délamerikai országokban? Ez a szembenállás a nagy többséggel a szalonnasütéssel egybekötött kirándulás napján érte el tetőfokát. A legeslegöregebbeket kivéve, akiknek a lába a hegymászást nem bírja már. minden épkézláb ember „beszállt” enni-inniv álóval. Ilontiék előkelőén, magyarázat helyett méla fintorral vonták ki magukat ebből is. Midőn sötét este vidám hangulatban hazatért a jónép, Hontiék a hatéves Palikával üzenték le, hogy „fel vannak háborodva”. A válasz az volt, hogy tüntetőén hangosabb lett a zsivaj és belenyúlt az éjszakába, jóllehet minednki fáradtan érkezett... Ettől kezdve teljes bojkott alatt állnak Hontiék. Míg azonban a házaspár egyáltalán nem veszi tragikusan, hogy levegőnek nézik őket az üdülőben, a kisfiú annál inkább megszenvedi szülei beképzeltségét. Nem hancúrozhat kedvére a többiekkel. Három hinta van, de ha Palika olyankor ül fel valamelyikre, mikor más gyerek is ezzel szórakozik, anyja affektálva hívja el. — Szállj le! Ezektől tiszta piszok a hinta. A gyerek csak sőváron lesheti, ha a többiek a fára másznak meggyezni. Fájhat a szive, mikor pajtásai — Elég fárasztó volt az út, főleg azért, mert mínusz három foktól plusz huszonnyolcig különböző nőmérsékletváltozásokat kellett kiállni, aszerint, hogy milyen messze voltunk az Egyenlítőtől, illetve hogy milyen magasra kerültünk a tenger színe fölé. Mexico Cityben, Mexikó fővárosában kétezernégyszáz méterre voltunk a tenger színe fölött. Itt amúgyis érzi az ember, hogy kevés az oxigén — hátha még táncolni kell! Ezért oxigénpalackokat állítottak fel a színpad mögött, s szünetekben abból szippantottunk. — Minden államra jellemzők a gyakori tüntetések — hetenként egyszer vagy kétszer tüntetnek mindenütt az Egyesült Államok ellen; Könyörgés kevesebb gyerekért és jobb bizonyítványért — Milyenek az indiánok? r— Mexico City külvárosában, a repülőtérről jövet rengeteg nyomortelepet láttunk a külvárosokban. Itt laknak az indiánok, gyümölcsös ládákból és hul- lámpapírból összetákolt, aj- tótlan kunyhókban. Persze vannak díszes népviseletbe öltözött, „idegenforgalmi indiánok” is. — Ez nagy búcsújáróhely? — Igen. Azt tartja a néphit, hogy egyszer itt egy öreg indián fehér ingén megjelent a Szűz Mária arcképe. A hatalmas templom állandóan zsúfolt. Akik valamit kérnek, térden csúszva mennek az oltárig, de maga az udvar is oly nagy, hogy már a küszöbig elérve felvérzik a lábuk, noha a gyerekek felváltva rongyokat terítenek a térdük alá. Főleg kevesebb gyerekért könyörögnek, mert igen sok születik és nem bírják őket eltartani; — Máshol is látott ilyet? indiúnosdit játszanak, rohannak, ugranák teraszról teraszra. Mióta mamája ilyesmitől is eltiltotta, úgy száguldanak el mellette, nintha nem. is lenne a világon. Pedig a kisfiúk, kislányok nem olyan kegyetlenek, mint az apukák, anyukák, akik „vasfüggönyt” húztak maguk és Hontiék közé. Amikor csak lehet, igyekeznek maguk közé fogadni a csendes, tejfelhajú, fehérbőrű Palikát. Most is éppen futballcsapatukba választották. Hontiné izgatott. Idegesen fordul hol egyik, hol másik oldalára a nyugágyon, de jó ideig nem szól. Végül csak nem állja meg. — Palikám, vigyázz az ujjacskáidra! Tudod, hogy te zongorázni tanulsz. A fiúcska elbátortalano- dik, csak lábatlankodik az ügyesek között. Kis idő múlva megint odaszól az anyja, miközben a játékban levő labdával egyenlő nagyságú másik labdát dob oda. — Nesze, itt a te labdád, ezzel játsszatok! Ez puhább gumiból van, nem sújt annyira. Tudod, ezt „Csesz- kóból” hoztuk. A gyerekek unják a primitív nagyzolást. Visszagurítják a „külföldi” labdát, sőt egyikük Palikát is kitessékeli a csapatból. — Menj anyukádhoz! Te csak zongorázzál! A kisfiú lába alig engedelmeskedik. Dermedten áll meg anyja és a csapat között. Előbb halvány szája széle kezd keserűen rángatózni, aztán csak nagy könnyei hullanak. Nem mozdul semerre, csak két lecsüngő karja, ujjócskái — Igen. Sant Ja goban, Chilében a gimnazista lányok mennek térden csúszva az oltárig és jó bizonyítványért könyörögneik; Macumba — a vallásos tánc, sok alkohollal — A Fekete Orfeusz című filmben láttunk érdekes képeket a délafrikai négerek életéről. Milyen a valóságban? — Nincs faji megkülönböztetés a délamerikai államokban. Színes forgatag mindenütt, a legkülönbözőbb emberfajtákból. Ami a Fekete Orfeuszban is szerepelt, a Macumbát láttam ©gy éjféli nyilvános összejövetelükön Sao Paulóban, Táncolnak és énekelnek, Jó táncosok is voltak köztük. Közben sok alkohol- tartalmú italt fogyasztanak. Flamingo és égő gyertya a tengerparton — És a tenger?... — Nagy élmény volt, hi- szent az Atlani-óceánt és a Csendes-óceánt is láthattuk. Rióban a Flamingóstrandon végig futballpá- lyák. Innen a híres csapat neve is. Különböző színű emberek halálra futballozzák magukat reggeltől estig. — Lehetett kagylót szedni? — Észak-Chilében, Arisában sétáltam a tengerparton; A parti mellvéd alatt a sziklákon egy Macumba- áldozatot láttam. Tálcán sörösüveg, kibontva, mellette égő gyertya és égő szivar. Apály volt. A nedves sziklákon sokféle tengeri állat. Kígyók, rákok, csigák, tengeri csillagok. Ezek órákig maradnak így. kibírják, míg visszajön a dagály; Persze több se kellett a tengeri állatokra éhes embereknek. — Szedtünk mindenfélét. L. L. moccannak az erőlködéstől, mellyel a hangos sírást visszafojtja. — Gyere ezektől a... ezektől a huligánoktól! — kel fel a nyugágyról Hontiné. Pipiskedve, kényes szisszé- nésekkel lépeget fia fdé a fűben, Palika arca ekkor eltorzul. Még a fogát is vicsor- gatja, dobbant jobblábával, hisztérikus dühhel siválkod- ni kezd. — Menj, menj innen! Soha, soha nem nyúlok a zongorához, tudd meg! Tudd meg. igenis! Azért is összeverem az ujjamat, nesze/ nesze! Hirtelen leveti magát a porba, üti-vágja két kis tenyerével a földet. Rúg, harap, mikor myja gügyögve felemelné. A gyerekek abbahagyják a focizást. Többen elsomfordáinak, fel a lépcsőkön. Mások téblábolva nézik, ahogy labdájuk aprókat pattogva gurul az ordítozó kisfiú felé. Mikor nekiütközik Palika vállának, az boldogan kap utána. Könnye s-maszatos képét elönti az öröm, amint feláll vele. Két vékony karjával úgy szorítja magához■, mint a kincset, és szipogva« mosolyogva megy vissza vele a fiúk közé. Anyja visszatartaná, de csak fél kanját emelgeti bizonytalanul, Aztán, hogy a kisfiú ficánkolva indul játékba pajtásaival — 6 csak áll, mint egy rakás szerencsétlenség. & ff Lőrinc Lóránd — Folytatjuk — Lázadás
