Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-10 / 187. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZOLNOK MEGYEI A MEGYE! PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANAC5 LAPJA 13 XVI. évfolyam, 187. sázm. Ara 50 fillór 1965. augusztus 10., kedd. A sok írott anyagot a jó munkakapcsolat teszi mellőzhetővé Szegedi randevú Az árvíz- károsultakért A riportfílm egyik képsora — mely alig — néhány hete a Duna menti árvíz után készült — még ma is emlékezetes számomra. öreg parasztasz- szony összekulcsolt kézzel állt rombadőlt háza előtt. Némán állt, de tekintete, összekulcsolt keze beszélt. Ezt mondta: uramisten, mi lesz velem ezután? Hogyan kezdhetek én új életet? E néma kérdésre egy ország népe adott választ öregnek és fiatalnak, minden embernek, akit oly kegyetlenül sújtott a szörnyű elemi csapás: az árvíz. Választ adtak azzal, hogy felajánlották segítségüket: pénzt, munkát, terményt, építőanyagot. Nincs az országban egyetlen olyan üzem, szövetkezet, hivatal vagy vállalat. ahol ne beszéltek, volna. s ne beszélnének még ma is az emberek a segítés módjáról. Nem légből kapott megállapítások ezek. Tények alapján vonhattam le ezt a következtetést. ßzekben a napokban csupán itt nálunk, Szolnok megyében számtalan ember tett és tesz felajánlást a bajbajutottak megsegítésére. S mi több, már eddig is tetemes ösz- szeget fizettek be az árvízkárosultak számlájára^ Szolnok megyében a pénz-felajánlások eddigi összege — csupán az. mit a szakszervezetek tartanak nyilván, megközelíti az ötmillió forintot. így például a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó üzemek félmillió forintot jegyeztek a gyűjtőívekre. Ez országosan is kiemelkedő eredménynek számít. Ugyancsak szép példáját adták segítőkészségükről a vasutas dolgozók: az általuk felajánlott pénzösszeg több mint 400 ezer forint. Az építőmunkások azon túl. hogy majd 300 ezer forintot ajánlottak fel, közülük több mint ezren vállalták: segítenek az újjáépítésben is. És nem egyszer írtunk az újság hasábjain arról, hogy a termelőszövetkezetek — köztük Törökszentmiklós hat közös gazdasága — terményeikkel is hozzá kívánnak járulni ahhoz, hogy minél előbb a megszokott kerékvágásban haladjon az élet a legkisebb kárt szenvedett községben is. Eddig a felajánlásokról beszéltem. Pedig érdemes szót ejteni arról is, hogy az emberek lehetőségeikhez mérten igyekeznek minél előbb befizetni a csekkszámlára az általuk felajánlott forintokat. Megyénkben meghaladja a két éa félmillió forintot az az összeg, amelyet az üzemek, a hivatalok, az intézmények és a vállalatok eddig befizettek a 10 20O-as csekkszámlára. A segíteni akarást példázza továbbá, hogy ezekben a napokban egyre több ember keresi fel a , vörösíkeresztes aktívákat, s elmondják: szívesen vállalnák egy-egy árvízkárosult család gyermekének nyaraltatását. Éppen , azért, mert egyre többen fordulnak ilyen javaslatokkal az illetékesekhez, a SZOT válasza e kérésekre a következő: a helyi tanácsok segítségével bonyolítsák le ezeket az üdültetéseket. Mi ez, ha nem egy nép válasza a bajbajutottaknak? Mi ez, ha nem egy újfajta kapcsolat az emberek között, melyet mi az elmúlt húsz esztendő alatt építettünk ki. Az elmúlt két évtized alatt, amikor könnyebben vagy nehezebben, de megtanultuk: egy mindenkiért, mindenki egyért! Közösek örömeink és közösek a gondjaink is. Ez a közös sorsvállalás is példázza — éppúgy, mint az országban sok minden más: a hatalmas gyárak, a szövetkezetek gazdag termése, az üdülők és a gyermekvasutak. a nyugdíjas öregkor, a gondtalan ifjúság — népünk, amikor 1945-ben kezébe vette saját sorsának irányításét, nem indult el rossz úton. Megtanultuk: a közösség az a nagy erő, mely boldogabb holnapot biztosíthat mindannyiunk számára. És ez a közösség az a nagy erő is, mely könnyebbé teszi a Duna menti emberek, a kárt szenvedettek magukra találását. Nagy kár zúdult reánk. Nem végleges adatok szerint 1222 ház dőlt ösz- sze és 2670 családi hajlék rongálódott súlyosan. Négyezer család varja a segítséget tőlünk — mindannyiunktól. A Duna mentén mindenütt társadalmi bizottságok döntenek arról, ki az a rászorult, aki segélyben részesülhet, aki a kapott pénzből bútort, ruhaneműt vagy élelmiszert vásárolhat. Egyet akarunk: az életnek tovább kell mennie. S hogy mehessen úgy. mint az elemi csapások előtt, ezért adunk pénzt. Ezért vállalnak a KISZ-fiatalok önkéntes munkát az árvízsújtotta falvakban. Ezért ad az állam sokmillió forint kölcsönt. Ezért vállalnak vasárnapi munkát, a téglagyárak munkásai, az építők. Egy öreg parasztembertől hallottam: kiöntött bennünket a víz a harmincas években is. De akkor senki nem törődött azzal, miből építjük fel újra a házat, hová húzódunk be, ha jön a tél, miből pótoljuk az elveszett motyónkat. Régen volt ez? Húsz év tulajdonképpen nem nagy idő. Ám a mi népünk történetében — s velünk együtt sok nemzet életében — évszázados elmaradások pótlását jelentette. S egy új rend születését is. melyben a közösségi érzés nemes tettekben nyilvánul meg. Varga Viktória Ötezer tonna borsót hántanak # Új borsóhántoló üzem Törökszentmiklóson ® 30 millió forint értékű terményt dolgoznak fel Ilyenkor nyár derekán, aratás-cséplés idején nagy a forgalom a Szolnok megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat minden telepén. Terménnyel megrakott autók, vontatók, lovaskocsik várnak arra, hogy megszabaduljanak terhűktől. A „török malom” irodája előtt — a vállalat közvetlen közelében búzát tisztítanak, a törökszentmiklósi kirendeltségen pedig naponta többszáz mázsa gabonát vesznek át. A központban is akad újság, érdekesség bőven. A meglevő takarmánykeverék gyártása, a gabona feldolgozása és rizshántolás mellett újabb mezőgazdasági termény feldolgozásával bővült a vállalat profilja. Erről beszélgetünk Szőnyl Nándorral, a vállalat műszaki osztályának vezetőjével. KÖZÖS ERŐVEL — A városfejlesztés során Budapestről több ipari üzemet telepítettek vidékre. Köztük a Soroksári úton levő borsóhántoló üzemet is — mondja Szőnyi Nándor. — A szakemberek a takarékosság szem előtt tartásával, több megyében levő üzemet felülvizsgáltak, s végül is úgy döntöttek, hogy Törökszentmiklósra telepítik a 24 óra alatt 6 vagon teljesítményű üzemet. A volt rizshántolóban kezdték meg 1965. január elején az Élelmiszeripari Javító-, Szerelő- és Szolgáltató Vállalat dolgozói a szerelési munkákat. Közös akarattal épült az új üzem. A vállalat dolgozóinak minden segítséget megadtunk. Szakembereink az egyes építési és szerelési munkákat közösen végezték. Ennek eredményeképpen az új üzem szerelési munkáit — program szerint — június 30-ig befejeztük. Tervszerű volt a műszaki átvétel és a próbaüzemeltetés is. Augusztus 3-a óta két műszakban dolgozik az üzem, s előreláthatóan az év végéig 5000 tonna borsót hántol, közel 30 millió forint értékben. A MUNKA FOLYAMATOK TÖBBSÉGE AUTOMATIZÁLT Szekeres Sándor műszaki előadóval járjuk az üzemet. Kívül-belül valóban impozáns látványt nyújt, a zúgó munkagépek között csupán hat dolgozó tevékenykedik. — Három millió hatszáz- ötvenezer forint beruházással készült a borsóhántoló üzem — magyarázza kísérőm. — A közös munka eredményeként az előkalkuláció szerint néhány ezer forintot sikerült megtakarítanunk. A beépített gépek nagy többsége új gyártmány. Csupán néhányat — mint például a hántológépét — telepítettek át a budapesti üzemből. A hántoló mellett épült a 65 vagonos lemezsiló és egy 170 vagonos vasvázas szín. Ezzel sikerült a nyers és késztermék tárolását megoldanunk. Az alapanyag szállítása anyagmozgató gépekkel istenik. A MELLÉK- TERMÉKET IS FELDOLGOZZÁK A vasúti kocsikat fogadó garatba ürítik, ahonnan automata mérlegre jut a termény. Az előtisztítás után serleges felvonók szállítják a 65 vagonos lemezsilóba. A silóból feldolgozásra láncos szállítószalag serleges felvonón át az üzeEgyenletesen búg a két cséplőgép. Nem kévével etetik, hanem a kombájnoktól beszállított búzát lapátolják a rostájára az asz- szonyok, lányok. Hetek óta éjjel-nappal etetik az éhesszájú masinákat. Itt az egyes üzemegységben ezt a kettőt, a központi és a martfűi kombájnszérűkön a többit is. Kiss Gábor és Lengyel Józ'-if, a két traktoros gépkezelő vállalkozik az informálásra: — Amikor az eső nem hátráltatja a munkát, s ledolgozhatjuk a két műszakot egy-egy géppel 500 mázsa gabonát kitisztítunk. Ezen a kombájnszérűn harmincán dolgozunk, illetve ne hagyjuk ki Major András bácsit sem, a magtárost. Az ő kezén megy át minden. — Maguknak akadt-e már sok munkájuk? — A gépekkel? Nem panaszkodhatunk. A legtöbbször ráérünk sétálgatni. S így jó, mert ez azt jelenti, hogy nincs baj a masinákkal. A többiek dolgozhatnak, halad a magtisztítás. — Most kik vanak műszakban? — Majd Laci megmondja, ő a mindenes. Gvere csak egy percre — kiáltanak oda a zsákoló fiatalembernek. — Ennél a gépnél Ber- náth János, Molnár Antal, Oláh Juli, Pólyák Ilona, Tóth Istvánná — helyette most a férje van itt — és jómagam dolgozunk. Este hatkor Karai Károly munkacsapata vált bennünket S mi reggel 6-kor kezdiük ismét a műszakot. — Elnézést, de mennem kell — búcsúzik Papp László, s a következő nercben már társa segítségével mázsára rakia a tiszta búzával telt zsákokat mi előkamrába juttatja a feldolgozásra kerülő anyagot. Mérlegelés után mágnesfelületen válasszák ki a vas-szennyeződést. Több féle osztályozás, tisztítás, gőzölés, hűtés után elérkezik a hántolt alapanyag a feldolgozás utolsó munkafázisához. Üstökbe kerül, ahol fényezik. A kész terméket az önműködő adagolómérleg zsákba tölti. — És a melléktermékkel mi történik? — Mondhatnám úgy is, nálunk nincs melléktermék. A borsó héját kalapácsos darálókon megőröljük. És mint fehérjedús alapanyagot a takarmánykeverékek gyártásánál felhasználjuk — fejezte be Szekeres Sándor. — AJ — A másik cséplőgép mellett éppen váltotta egymást a lapátolásban két fiatal- asszony. — Általában minden ötödik zsáknál váltunk, de most egy kicsit ráhúzunk, mert Ambrusnét is helyettesítjük. A személyi igazolványát kellett kicserélnie, azért ment be a községbe — újságolja Berkes Lászlóné. Aztán, amikor Szelindi Sándomé volt soros a rövid pihenésben, ő sorolja: — Vállalt területünk is van. Nekem két hold kukorica, egy hold cukorrépa. Berkesnének még több, három hold kukorica és 2000 négyszögöl répa. Most, amíg csak tart az aratás Dayka Mihályt, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársát kérdeztük meg, milyen a megoszlása a fiatal pedagógusoknak? — Negyvennyolc egyetemet végzett középiskolai tanárt kaptunk. Az általános iskola felső tagozatán huszonkilenc, a kicsiknél negyvenegy, az óvodákban tizenhárom nevelő kezdi meg munkáját. . Megkapta a beosztását egy népművelő, egy közgazdász, három zenetanár, két testnevlés- tanár és egy szőlésztechnikus. — Mit jelent ez a pedagógus ellátottság szempontjából? — Azt mondhatom, hogy lassan egyenesbe jövünk, ismeretes, hogy két-három évvel ezelőtt még igen Bolgár úttörők érkeznek Szolnokra A bulgáriai Rusze város úttörőházi tánccsoportja augusztus 16—23-ig viszonozza a szolnoki úttörőház tánccsoportjának és zenekarának júniusi látogatását. A Szolnok városi KISZ- bizottság és úttörőház vendégeként 21 úttörő és 5 vezető érkezik jövő hétfőn városunkba. Az egyhetes tartózkodás során meglátogatják a kis vendégek a cukorgyárat, a Kilián Repülő Tiszti Iskolát, a mezőtúri fazekasokat és szőnyegszövőket (Mezőtúron fel is lépnek), egy napot budapesti városnézéssel töltenek, s a tervek szerint szerepelnek a tiszai vízikarneválon is, az úszószínpad műsorában. hol nappal, hol éjjel itt dolgozunk a szérűn. Ennek a munkacsapatnak a férfi tagjai Gyilán Bálint, Kávási László és Mészáros Károly. Váltótársuk pedig Birkás Lajos munkacsapata. A négy lány Gyulai Eszti, Balogh Mária, Dudás Teri és Kiss Ilona munkaidejét az szabja meg, hogy mikortól, meddig dolgoznak a kombájnok. A szérűre beérkezett vontatókról ugyanis ők lapátolják le a gabonát. Itt a szérűn a maga posztján mindenki úgy dolgozik, hogy a tiszaföldvári Lenin Tsz gabonaföldjeinek termése mielőbb magtárba kerüljön. N. K. nagy probléma volt a szakos nevelő ellátás, azaz minden szaktárgynak szakképzett nevelő által való tanítása. Némi területi aránytalanság mutatkozik azért Öcsödön, Kunmadarason és Jászladányban még elkelne néhány egyetemet végzett pedneóeus. a 12 évfolyamos iskolákhoz. Az általános iskola felső tagozatára tavaly és az idén háromszakos végzettek kerültek ki. Ez lényeges javulást jelentett az iskoláknál. 1963-ban megállt a nevelői kar felhígulása a képesítés nélküliekkel, azóta folyamatos, mintegy évi 2 száza’ékns javulás mutatkozik. Ennek eredményeképpen tavaly már nem vettünk fel kénesítés nélküli tanítót, idén már tanárt sem. Két műszak a szérűn Napvilágon és villanyfénynél is tisztítják a gabonát Fiaiatok a kaf odrán Százharminckilenc új nevelő a megye oktatási intézményeiben
