Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-06 / 184. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. augusztus •. A venezuelai parasztok ellen Felrobbantották a Da Nang-i Esso-telepet semmisült, két másik pedig súlyosan megrongálódott. Az amerikai hatóságok a kárt négymillió liter üzem­anyagra becsülik. * Csütörtökön a hajnali órákban a dél-vietnami par­tizánok a Mekong folyó deltájában, Chuong Thien tartományban három tá­madást hajtottak végre. — Aknával lőtték Vi Thanh, Cu Long, valamint Long My helységet. Ezek körül­belül 170 kilométernyire fekszenek Saigontól dél­nyugatra. illetve délkeletre. A fővárostól 50 kilométer­nyire nyugatra, Tay Minh tartomány Suoi Cao hely­ségét a partizánok egy szá­zada támadta meg. Saigon­tól 270 kilométernyire dél­nyugatra, még a szerdai napon kezdődött meg a partizántámadás Ham Minh sziget ellen. Döntésre — amerikai közlés szerint — az egyik fronton sem ke­rült sor. Á genfi leszerelési tárgyalásokról és az NSZK atom felfegyverzéséről Magasszíntű tanácskozás Washingtonban Vietnamról Johnson elnök összehívta legmagasabb rangú diplo­máciai. katonai és hírszer­ző tanácsadóit annak a je­lentésnek a meghallgatásá­ra, amelyet Vietnamról nyújt be Maxwell Taylor távozó saigoni nagykövet. Taylor kifejti nézeteit a hadihelyzetről, s áttekinti a folyamatban lévő diplo­máciai és politikai kezde­ményezéseket. RÖMA Az olasz elnöki hivatal bejelentése szerint Saragat elnök szeptember 10 és 23-a között öt dél-amerikai országba: — Braziliába, Uruguayba, Argentínába, Chilébe és Venezuelába utazik. A jelentés hozzá­fűzi, hogy az elnök nem hivatalos látogatáson a pe­rui elnök vendégeként Li­mában is megszakítja út­ját • TEL-AVIV Dr. Török Sándor, akit a Tei-Aviv-i nyugatnémet nagykövetség vezetőjének helyetteséül jelöltek ki, el­halasztotta utazását. Tö­röknek, aki ellen tünteté­sek zajlotak le Izraelben, eredetileg már szerdán meg kellett volna érkeznie az izraeli fővárosba. Az OVP vezetője csütör­tökön a BM központi klub­jában átadta az Elnöki Ta­nács által adományozott ki­tüntetéseket és az Árvízvé- delemért-érmeket, az árvé- deQtezésben hősiesen helyt­állt vízügyi dolgozóknak, pártmunkásoknak és a víz­gazdálkodási társulatok leg­jobb munkásainak. Megyénkből Munka Érdem­rend ezüstfokozatot kap­ta Csikász Sándor, a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­Mint a Prensa Latina kubai hírügynökség tudó­sítója jelenti Caracasból, több mint háromezer, ame­rikai tanácsadók által ki­képzett katona és rendőr „tisztogató” hadműveleteket folytat a venezuelai parasz­tok ellen. Napirenden van a gyilkosság, a kínvallatás, a nők megbecstelenítése és a terror megannyi más megnyilvánulása. A fővá­rosban és más helységek­PANAMA Egy perui teherszállító repülőgép, fedélzetén hét személlyel a panamai re­pülőtér közelében lezuhant. A gép, amely Peruból Mia­miba 8 tonna súlyú árut szállított, a panamai repü­lőtérről, ahol megszakítot­ta útját, rendben felszállt és röviddel ezután isme­retlen okból zuhant le. A héttagú személyzet életét vesztettéi • KAIRÓ Az Állambiztonsági Leg­felső Bíróság előtt folyó kémperben az ügyész ha­lálbüntetést kért a két fő­vádlottra, Wolfgang és Clara Lotz nyugatnémet állampolgárra. A harmadik vádlott, Franz Kiesow el­len csütörtökön mondta el vádbeszédét; gatóság árvédelmi osztag- vezetője, Molnár Lajos mű­szaki főelőadó és Szurmai Károly műszaki tiszt. Mun­ka Érdemrend bronzfoko­zatot pedig Dinka Zoltán technikusnak, Szigeti Ede csoportvezető főmérnöknek és Tompa Mihály szakasz- mémökség-vezetőneík ado­mányoztak. Az ünnepség után Dégen Imre árvízvédelmi kor­mánybiztos fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére, ben a rendőrönkény lett úrrá különösen amióta Leoni elnök utasította a rend­őrséget és a hadsereget, hogy tartóztassák le a „kommunistákat”. Caracasban több tucat közéleti személyiséget és politikust tartóztattak le, de a kisebb Maracaibo váro­sában is több mint húsz embert vettek őrizetbe. A reakció támadására válaszul megélénkült a par­tizánok tevékenysége. A Si­mon Bolivár front egyik osztaga Lara államban tü­zet nyitott egy katonai őr­járatra; a tűzharcban egy katona elesett, többen meg­sebesültek. Egy másik osz­tag Tequez közelében meg­rohamozott egy rendőrlak­tanyát. Berceiona közelé­ben a rendőrség néhány bombát fedezett fel az ame­rikai olajtársaságok olaj­vezetékei alatti • A Szakszervezeti Világ- szövetség titkársága szer­dán nyilatkozatot tett közzé. Ebben tiltakozott a vene­zuelai terror ellen, amely­nek következtében a bör7 tönben meghalt Luis Emim Arrieta szenátor, Emirónak nem adták meg a szüksé­ges orvosi segítséget. — Ugyanez a tragikus _ sors fenyegeti Jesus Fariát és Eloy Torrest. akikhez szin­tén nem engednek orvost — hangzik a nyilatkozat Dem olvasták tel... A Pravda csütörtöki szár ma közli azt az üzenetet, amelyet a szovjet békevé­delmi bizottság intézett az atom- és hidrogénfegyverek betiltása tárgyában megtar­tott tokiói értekezlethez. Az üzenet üdvözli az ér­tekezlet résztvevőit, elítéli az amerikai imperializmus vietnami, laoszi, kongói és más háborús kalandjait, szo­lidaritásáról biztosítja a hős vietnami népet. A szovjet békevédelmi bizottság ugyancsak szoli­daritását nyilvánítja a ja­pán atomfegyverellenes mozgalom iránt. A Pravda szerkesztőségi megjegyzésében sajnálattal állapítja meg, hogy a szov­jet békevédelmi bizottság üzenetét fel sem olvasták a tokiói értekezleten. Ma hajnalban, saigoni idő szerint két óra 30 perc­kor, a dél-vietnami haza­fiak csaknem teljes egé­szében megsemmisítették az Esso-társaság üzemanyag- lerakatáit, amely a Da Nang-i amerikai légitámasz­pontot látja el. Nyugati hírügynökségek sürgős jelzéssel továbbítot­ták a jelentést, hogy a re­pülőtértől 15 kilométernyi­re északnyugatra, a Da Nang-i öbölben lévő ben­zin- és olajraktár a leve­gőbe repült, s kilométerek­re látható hatalmas lánggal ég. Az óriástartályok több millió liter benzint és Die­sel-olajat tároltak, amely­nek javarésze a robbanás következtében megsemmi­sült. Egy amerikai tankhajó éppen olajat eresztett le a kutakba. amikor _ a partizá­nok megindították az ak­ciót. A tartályhajó legény­sége az utolsó pillanatban tudta csak elvágni az olajt- csöveket és nyílt tengerre menekítette a hajót. A Reuter-iroda tudósítója szerint a partizánok óramű pontossággal készítették elő a robbantást. A 150 főnyi dél-vietnami katonaság által védelmezett raktártelepre először _ pusztító akna- és gyalogsági tüzet zúdítottak, aztán robbantó különítmény behatolt a belső védelmi övezetekbe. Szétzúzva az el­lenállást, a partizánok fel­robbantottak egy generátort és ezzel sötétségbe burkol­ták az egész környéket, majd hatástalanították a tűzoltó-berendezéseket, vé­gül pedig tartályról tar­tályra járva levegőbe rö­pítették az üzemanyag- készletet. Mielőtt megindí­tották volna az akciót, alá­aknázták az öböl felé ve­zető utakat és így hiúsítot­ták meg, hogy Da Nangból erősítéseket küldjenek a helyszínre. Az egyik ilyen aknán levegőbe repült egy dél-vietnami katonai teher­autó. Később az amerikai egy­ségek tüzérségi támogatás­sal megpróbálták visszavág­ni. s dél-vietnamj repülő­gépek is bombázó bevetés­re indultak az öböl fölé, az ellenakciókról azonban az amerikai fél nem adott ki közleményt. A robban­tást csak egy század dél- vietnami partizán hajtotta végre. Az Esso képviselője sze­rint négy, egy amerikai szóvivő szerint pedig két óriás-tartály teljesen meg­Az Izvesztyija hasábjain Nyikolaj Poljanov kom­mentálja a genfi leszere­lési tárgyalásokat. A szem­leíró rámutat, hogy a Bundeswehr atomfelfegy­verzésére irányuló bonyolult játék most új fordulatot vesz, és ez összefügg a Géni­ben újra kezdődő 18 hatal­mi leszerelési tárgyalások­kal. Az amerikaiak és angol szövetségeseik egyfelől azt bizonygatják, hogy hét la­kattal keÜ elzárni az atom­fegyvereket és megakadá­lyozni további terjedésüket, másfelől azonban igyekez­nek valami kibúvót találni, hogy Bonn hozzájuthasson az atomarzenálhoz. A nyugat és a Szovjet­unió mindaddig nem foly­tathat eredményes eszme­cserét az atomfegyverek további terjedésének meg­akadályozásáról, — folytat­ja a szemleíró — amíg Washingtonban és az Atlan­Az Imbert-junta amnesz­tiát kínált fel a dominikai hadsereg tisztjeinek és köz­katonáinak, akik jelenleg a főváros „felkelő övezeté­ben” tartózkodnak, ha au­gusztus 8-ig megadják ma­gukat. Az Imbert-kormány hangsúlyozza, nem része­sülhet közkegyelemben sen­ki, aki kapcsolatot létesí­tett a kommunistákkal. A junta nyilatkozata sze­ti Szövetség más fővárosai­ban végérvényesen és visz- szavonhatatlanul nem mon­danak le a nyugatnémet szövetségi haderő atomfel­fegyverzésének minden vál­tozatáról. Mindenekelőtt fel kell hagyni ezzel a kaland­dal és utána kell leülni a tárgyalóasztalhoz. Más út nincs: ez századunk politi­kai logikája, amelyet a nemzetközi erőviszonyok diktálnak. Az Egyesült Államok és Anglia Genfben azt a lát­szatot keltik, hogy készek megegyezni az atomfegyve­rek terjedésének megaka­dályozásában. A nemzetek palotájának falain túl azon­ban azzal foglalkoznak, hogy ezeket a fegyvereket eljuttatják az európai szo­cialista országok határaira. De hiába számítanak arra, hogy a Szovjetuniótól se­gítséget kapnak ehhez a csaló játékhoz — fejeződik be Poljanov cikke. rint a felkelőkhöz csatla­kozott tisztek szabadon el­hagyhatják az országot és ez esetben a kétszeresét kapják korábbi illetmé­nyüknek. J uan Maria Lóra a for­radalmi erők vezérkari fő­nöke haladéktalanul vissza­utasította az ajánlatot. Nem kell dupla zsold olyanok­tól, akik. külföldi kormány­tól kapják bérüket — je­lentette ki. BÉR LIN-TOKYO-MOSZKVA Igkyléig NEW-YORK-BELGRAD -LONDON Szolnoki vízügyi dolgozók kitüntetése Pénzt ajánlanak fel az árulóknak A fekete „ hadsereg Brahminok, boncok, muftik 1541-ben lett Loyolai Ig­nác a Jézus Társaság első i,generális”-a és ekkor fo­galmazta meg azt a tör­vényt, amely a Fekete Had­sereg törvényei között ta­lán a legfontosabb: „Enge­delmesség az elöljárónak, mintha az ember halott test lenne, vagy bot egy öreg ember kezében”: A legfőbb elöljáró személyét i,Szent Péter utódjá”-ban, a pápában jelölte meg, de már a tridenti zsinat is azt mutatta, hogy nem annyira a jezsuiták voltak a pápa „bot”-jai, hanem a pápák is eszközök voltak a Jézus Társaság generá­lisának és más vezetőinek kezében. De — mint a Loyolai le­szögezte — „csak az várhat el engedelmességet, aki maga is engedelmes”, — s ezért a katonai szempon­tok alapjáií építette fel a társaság szervezetét. — Az engedelmesség három fo­kát különbözteti meg a társaság máig érvényben lévő szabályzata: „1. A pa­rancsok puszta végrehaj­tása. 2. Saját akaratunkat a parancsoló akaratával cseréljük fel és így hajtjuk végre a parancsokat. 3. A legmagasabbrendű, a leg­kívánatosabb fok: végleg felhagyni az önálló gondol­kozással.” Loyolai szerint a „meggyőződés feláldozásáig terjedő korlátlan engedel­messég a legnagyobb öröm”, s a társaság első generálisa szerint — „ezt érezhette Ábrahám is, ami­kor Isten azt parancsolta neki, hogy áldozza fel fiát, Izsákot”.­Mit „parancsolt Isten” a jezsuitáknak? Hogy szán­janak szembe a feltartóz- hatatlannak látszó refor­mációval, de ne olyan ha­tástalanul mint a domini­kánusok és a ferencesek, hanem részben úgy, hogy látszólagos engedményeket tegyenek — mint a már idézett tridenti zsinaton — részben pedig úgy, hogy a megfélemlítés, a lelki ter­ror, s a „befolyásolok be­folyásolása” új és új mód­szereit találják ki és al­kalmazzák. 200 korbácsütés Még élt a Loyolai, ami­kor legkedvesebb tanítvá­nya, Xavier-i Ferenc In­diába utazott, hogy — mint „térítő” — kiterjessze a portugál gyarmatbirodal­mat, amelynek legnagyobb szorgalmazója és haszonél­vezője VI. Sándor pápa volt. S ugyancsak a Loyo­lai küldte Kínába Ricci atyát, aki ott eleinte Budd­hát imádta, hogy így raffi- nált módon megvesse egy je­zsuita gyarmatosító-közös­ség alapjait. „Kereskedő a kereskedővel, katona a ka­tonával” — volt a jezsui­ták második nemzedéké­nek híressé vált jelszava. A XVII. század elejére a jezsuiták mindenütt kiépí­tették támaszpontjaikat Délkelet-Azsiában, brah- minnak, boncnak és mufti­nak öltöztek, messzeme­nően alkalmazkodtak a helyi szokásokhoz. Mexi­kóban viszont, ahol a spa­nyol konkisztádorok — és a ferencesek — megalapoz­ták már a „keresztény” uralmat, nem sokat törőd­tek azzal, hogy alkalmaz­kodjanak a „benszülött” tradíciókhoz, szokásokhoz. Ea Landa nevű jezsuita Yucatában leromboltatta az ősi azték templomokat, elégette a régi kéziratokat. A „nemes atya” rendsze­rint 200 korbácsütést mé­retett a hitetlenséggel gya­núsított Indiánra, és ha az indián ezután is „renitens” volt, forró viasszal öntöt­te le a szerencsétlen hátát. A jezsuiták buzgalmá­nak köszönhető, hogy a ró­mai egyház a gyarmati kor végén megkaparintotta Mexikó, Peru, Columbia és Ecuador nemzeti vagyoná­nak több mint a felét. Az „Üj-Spanyolországnak”-nak nevezett közép és délame­rikai spanyol gyarmatbi­rodalomból a Jézus Társa­ság kincstárába a XVII. század végén több mint 20 millió pezo folyt be éven­ként. A korona jövedelme ennek alig húsz százaléka volt. Nem csoda hát, hogy a jezsuiták neveztették ki Űj-Spanyolország és Mexi­kó alkirályát. Guarani indiánok között Az „atyák” igen nagy szerepet játszottak a rab­szolgakereskedelemben is. Évről-évre rabszolgahajó­kat küldtek az afrikai An­golába. (Angola és Goa, ez a két jezsuita segítséggel meghódított portugál gyar­mat különben a mai napig is fontos bázisa a jezsuita missziós—munkának, s a „spanyol vonal” híveinek a spanyolországi, olaszor­szági és japáni „provincia” mellett — legjelentősebb székhelye.) A spanyol je­zsuiták a XVII. és XVIII: században külön államot szerveztek meg Paraguay- ban. A jezsuiták szeretik hangsúlyozni, hogy lám, ők az „igazi kommunis­ták”, hiszen ők annakide­jén — Bolívia és Brazília között, az őserdőkben — „kommunista államot ala­pítottak”. Paraguay azon­ban valójában rabszolga- tartó-állam volt, ahol az indiánok általános munka­kötelezettség alapján dol­goztak és szolgáltatásokra voltak kötelezve a jezsui­tákkal szemben. A terület őslakóinak, a guarani in­diánoknak száma három emberöltő során majdnem kétszázezerről 74 ezerre apadt. Ha a spanyol koro­na — persze nem az in­diánok iránti részvét, ha­nem a maga anyagi érde­kei miatt — nem vet vé­get, szabályos háborúban, a jezsuita államnak, az In­diánok végképp kipusztul­tak volna: A függetlenné váló kö­zép- és dél-amerikai álla­mok mindegyikének első intézkedése a jezsuitáik ki­űzése volt. S a jezsuiták a XVIII. század végén már annyira népszerűtlenek voltak Európában is, hogy XIV. Kelemen pápa kény­telen volt „elítélni”, sőt „kiátkozni” a társaságot. De éppen mert — többek között — a spanyol gyar­matbirodalom bomladoznl kezdett, mert valamennyi spanyol szabadságharc an- tiklerikális jelleget öltött, a pápa és a spanyol koro­na századunk elejére na­gyon is megbékélt a feke­teköpenyes atyákkal. — A jezsuiták befolyása alatt lévő egyházi körök nem sokkal előtte még „szocia- listá”-nak, sőt — ami még rosszabb — „eretnekének bélyegezték XIII. Leó pá­pát, a munkáskérdéssel — természetesen nagyonis fel­színesen, s az igazi prob­lémákat megkerülve — foglalkozó „Rerum nova- rum” enciklika szerzőjét. De aztán megszületett a spanyol atyák és a Vati­kán új barátsága, a Spa­nyol Köztársaság ellen lá­zadó Franco leghívebb — és legravaszabb — támoga­tói kezdettől fogva a je­zsuiták voltak, s ők hívták fel a pápa figyelmét is Francora. A Fekete Hadse­reg spanyol osztaga — de egész nemzetközi hadsere­ge is — rögtön felismerte Francisco Franco generá­lisban azt az embert, aki­nek érdemes engedelmes­kedni, hogy „elvárható le­gyen az ő engedelmessége k”... Lovag Antal * Következik: Aki nem bűt • pokolbubft

Next

/
Thumbnails
Contents