Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

SZOLNOK l»BG¥0 NÉPLAP 5 1965. augusztus 29. Magtárban a termés - zsákolás nélkül A nagykörűi Haladás Termelőszövetkezet gazdái a közepesnél jobb terméssel dicsekedhetnek. A termés magtárba való juttatása a régi módon sok fizikai fá­radságot jelentett volna a szövetkezetieknek. A vil­lanymotoros légfúvóval viszont fáradtság nélkül a vantatók pótkocsijairól „felfúvatják a terményt a magtárak padlásaira. így jelentős időt és főként fizi­kai erőt takarítanak meg Százhetvennégy szövetkezeti gazda új lakása az első félévben Tápé határában feltűnt a hatalmas fúrótorony. A szö­vetkezet kertészete terül itt el. A major épületeinek fa. lai, s még ameddig csak el­láttunk a fák, minden-min­den feketéllett az olajtól. Nemrégiben termálvizet ke­restek, de váratlanul olaj tört ki a kútból. A szerelőkocsiból magas, szikár ember lépett ki, de nem a fúrótoronyhoz tar­tott. hanem kicsit távolabb, a tartályok felé. Őket ke­restem a Nagy alföldi Kő­olajtermelő Vállalat mun­kásait. — A Fűrész-brigádot ke­resem — szólítottam meg. — Akkor minket keres. Jószerencsét. Fűrész Kál­mán vagyok. — A többiek? — Ebédelnek a bódéban. Közeledtünk az alvó kút­hoz, melyből, amikor ki­tört, ötven atmoszféra nyo­mással szökött fel az olaj. Tíz óra munka, sok-sok bosszúsággal Fűrész Kálmánon látszik a fáradtság. Fojtottan szó­lalt meg. — Igyekszünk, tépjük ma­gunkat, tíz-tizenkét órát dolgozunk egy-egy napon. S alig van hátra egy kevés Több mint kétezer fiatal mérnök és technikus a termelőszövetkezetekben A következő öt évben újabb 25 000 szakembert kapnak a falvak Az ajándékba kapott olajkát Divicsán György hegesztő­vel ismerkedtünk meg. — Nem szívesen dolgo­zom ilyen tűzveszélyes kö­rülmények között. Könnyen lángra kaphat az olaj. Óva­tos az ember, de sosem le­het tudni. Sziszegett a hegesztőpisz­toly a kezében, a kék-sárga láng varrta-varrta egymás­hoz a csöveket. A tisztásról széttekintve, különös a táj. A szövetkezeti gazdák ker­tészkednek, távolabb a fú­rótorony hatalmas teste ve­tette meg a lábát, emitt pe­dig a föld alatt, közvetlen alattunk, fekete gyöngy­szem van: olaj. Megyénkben az év első felében 174 szövetkezeti gazda kezdett hozzá új családi házának építéséhez. Az építők az államtól az OTP fiókok útján jelentős, több mint nyolcmillió fo­rint értékű anyagi támo­gatást kapnak. Az építők között tizenöt olyan ifjú mezőgazdasági szakember van, akik letelepedésükhöz ÉVEK ÖTA mindig si­került a kender termeszté­se a kender esi Vörös Cse­pel Tsz-btn. Az idén pedig mind az 50 holdon olyan egyöntetű, jó minőségű a növényállomány, hogy jo­gosan vártak rekordter­mést. Az egy holdra ter­vezett hozam 32 mázsa, de ennél jóval többet, 42—45 mázsát ígér holdanként a kender. Augusztus közepén fog­tak a levágásához, s már 30 holdon tudták le azt a munkát. Uliczki Gyuláné, B. Németh Kálmánná, Se­rege András és Bíró Ig­nác munkacsapata hét hol­don lelombozta, kévébe kö­tötte és kúpokba rakta a pénzes növényt. A szövetkezeti gazdák most aggódva figyelik, lesz-e még eső? A kenderre nem kellene, mert ha nem szé­pen szárad — foltos, vagy megfeketedik — már nem olyan értékes. Az 50 hold kenderből 296 ezer forint bevételre számítottak a szövetkezetiek. A gazdag termés lehetővé teszi — amennyiben jó minőségben sikerül a betakarítás —, hogy holdanként 1800—2000 forinttal fölözzék a terve­zett bevételt. SOK MUNKÁSKEZET igényel a forgatás, szárí­tás. lombozás, s a kender egyéb munkája. A közös gazdaság vezetői ezért a csépléstől felszabadult munkaerő egyrészét is a kenderföldre irányítják. — Egy hold rendbetevéséért 16,5 munkaegységet írnak jóvá a tagoknak. A szövet­kezetiek azt szeretnék — s ilyen értelemben már tár­gyaltak is a debreceni Rostkikészítő Vállalattal —. hogy a közvetlen vasúti kedvezményes hitelakció­ban részesültek. Az új ott­honok kivétel nélkül két- szoba összkomfortos, telje­sen közművesített házak lesznek. A legtöbb ház, számszerint 45, a szolnoki járás községeiben épül fel. Kunszentmártonban 26, a jászberényi járásban szin­tén 26, Mezőtúron pedig 15 lakást hoznak az idén tető alá. szállítás helyett kazalba rakhassák az átadott ken­dert. Erre aztán kifakadt a nevetés. — Megismerné a saját köpenyét? — Ez még a saját édes­anyját sem — kuncogta gúnyosan egy őrvezető. Andris tekintete a sem­mibe meredt, és fanyar mosoly kíséretében legyin­tett. — Meg hát, csakhogy... Olvasni lehetett volna gondolataiban. A szakasz­vezető figyelemmel tekin­tett az arcába. Andris el­kapta a tekintetét. — Lépjen ki és mutas­son rá! — hangzott félre­érthetetlenül a parancs. A katona elpirult. Lát­szott, hogy ideges. — Nem kell ahhoz ki­lépni, — felelte hadarva és sértődötten. — Ott van az őrvezetőn! — és rámuta­tott az imént gúnyolódóra. A KISZ Központi Bizott­ságának parasztifjúsági osz­tálya a közelmúltban lezaj­lott széleskörű adatgyűjtés tapasztalatai alapján meg­állapította, hogy mind a mezőgazdasági termelésben, mind pedig az ezzel ösz- szefüggő egyéb területeken országszerte megnövekedett a fiatal szakemberek ará­nya. A termelőszövetkeze­tekben dolgozó főmezőgaz­dászoknak és főmérnökök­nek 26, a mezőgazdászoknak és mérnököknek pedig 46.8 százaléka 26 éves vagy en­nél fiatalabb. A fiatal mezőgazdasági szakemberek nagy többsége jól megálllja helyét, dere­kasan kiveszi részét az új Az őrvezető homlokán összefutott a ránc és orr- cimpái kitágultak. — Hogy merészel ez a bolond — futtatta körbe tekintetét az arcokon, de csak hideg és vádló sze­mek tapadtak rá, rebbenés nélkül. Erre hangot vál­tott: — Na és! — csattant fel gorombán. -y Igenis, rajtam van! Nem' tetszik?! Kár magára az új köpeny. Egész nap a konyhán lóg, nemsokára meg nyugdíjba vonul. — Nem igaz? Andris összehúzott sze­méből gyűlölet sugárzott feléje. Mindenki néma volt, csak a szél zörgette az akácfák ágait. A szakaszvezető az őr­vezető mellé lépett, a hangja halk volt. de ha­tározott. munka, de a tartályokat nem tudjuk felállítani. Gép­kocsi kellene hozzá. De nem kapunk; Pedig kérve-kér tem. Igaza van. Nemcsak eb­ben az esetben, hanem ab­szocialista nagyüzemek po­litikai és gazdasági meg­szilárdításából, a falvak társadalmi életének kibon­takoztatásából. A KJSZ KB intéző bizott­sága ezért arra szólította az ifjúsági szövetség vala­mennyi vezetőjét, és alap­szervezetét, hogy a jövőben fordítsanak még nagyobb gondot a fiatal mezőgazda- sági szakemberek támoga­tására, életútjának egyenge- tésére. Rámutatott, hogy a következő öt évben, ami­kor újabb 25 000 mérnököt, technikust és más specia­listát kapnak a falvak, to­vább nőnek a KISZ fel­adatai. (MTI) — Örvezető elvtárs! Ves­se le a köpenyt, szedje le róla a csíkokat, és adja vissza a gazdájának! Az őrvezető egy másod­percig összeszorított szájjal nézte a szakaszvezetőt, majd szó nélkül teljesítet­te az utasítást és enge­délyt kért a távozásra. A szemekben fények csillan­tak. Nagy Andrisra hárman segítették fel a köpenyét. — Jól bemelegítette az őrvezető elvtárs — je­gyezte meg őszintén, ör­vendezve. 11. A terepen tartott harcá­szati kiképzés nemhogy el­terelte volna a katonák gondolatát a gyilkosságról, hanem méginlkább meg­mozgatta a fantáziájukat. Amint a kimerítő futkáro- zás, kúszás-mászás után pihenőre gyülekeztek és tüzet raktak az erdőszélen, azonnal szóbakerült a rendkívüli esemény. — Hát nem érdekes? — kérdezte valaki. — Az em­beren ütnek egy lyukat, és kifolyik belőle az üzem­anyag. — Hogy milyen ügyes az ember! — jegyezte meg Joós honvéd, miközben négyélű szuronyát babrál­ta. — Ezt jól megszerkesz­tették. Nemcsak arról van szó, hogy meg kell ölni valakit, hanem, hogy na­gyon meg kell ölni! Telje­sen! Hadd folyjon belőle a nafta négy csatornán! bán is, amikor a kapkodás­ra panaszkodik. — Egyik megkezdett munkának sem jutunk a vé­gére, mert hol ez az anyag, hol az hiányzik. A minap is öt oxigénpalackot igényel­tem, de csak egyet adtak. Fél napra, ha elég. Annyit bosszankodtunk már. szóvá is tettük. De csak nem megy jobban. A bódéban ebédjüket köl­tötték el az emberek. Far­kas Mátyás nehéz teste alatt megreccsen a szék, amint megmozdul, s pakol­ja a megmaradt elemózsiát; Csak hideg ételhez jutnak idekint. Csattan a bicska, kendőbe burkolja a kényé* rét; — Olyan a mi munkánk, mint a mélybányában. Ha a föld alatt rosszul ácsol­ják a támasztékot, az em­beréletbe kerülhet. Mi olaj­bányászok, sem tűrhetjük a felületességet. Nem adhat­juk a rossz munkát tovább. Gondoljon a fúrósokra. Amikor ők szerelik a tor­nyot, mindenre vigyázni kell. — Egy rosszul meghúzott csavar, s a súlyos csiga negyven méter magasból zuhanni kezd — folytatta a megkezdett gondolatot Ne- nádor Szilárd. — Azért nálunk is igye­kezni kell ám nagyon. Nem mindegy az, mennyi olajat veszünk ki a földből. A vál­lalatnak most sok az adós­sága; Azért igyekszünk na* gyón a próbaüzemre hamar felkészülni, mert ha bevá­lik ez a kút, akkor törleszt- hetünk — szólt közbe Ber- zák Iván;............ — Tudja, nekünk nincs külön meósunk. Csak a lel­kiismeret. Ugye, nyolc-tíz éve dolgozunk együtt. Hát hogy volna képünk hozzá rossz munkát adni a másik kezébe. Együtt nevelked­tünk Battonyán. most meg együtt keressük a kenyérre valót. Nem szabad a jóba­rátságot rossz munkával be- piszkolni — mondta Ku- binszky Albert; — Mind egy fene az, ha már megölnek valakit, hogy kicsit, vagy nagyon ölik meg, — szólt közbe nyögve az egyik katona, miközben két közelálló fa között igyekezett darabok­ra tömi egy vastag, ned­ves ágat. A pihenő lejárt, és a hadnagy sorakoztatta az alegységet, majd a közel­harc fortélyainak oktatásá­ba kezdett. A katonák gyorsan megértették a fo­gásokat, és ügyesen alkal­mazták. Különösen az ala­csonyabb termetűek voltak elragadtatva önmaguktól, hogy milyen könnyűszerrel képesek elbánni a góliá- tokkal. Jókorára nőtt ben­nük az önbizalom. A hadnagy elégedetten szemlélte erőtől és ügyes­ségtől duzzadó embereit, amint könnyedén dobálták egymást a levegőben, hogy aztán pillanatok alatt harcképtelenné tegyék a földre huppanót. — Hogyan kell megfoj­tani a földön fekvő ellen­séget? — hangzott a had­nagy kérdése. Öten is je­lentkeztek. — Pecker honvéd! Lép­jen ki! A megszólított kilépett a sorból és szabatosan je­lentett. — Ráugrok a fekvő el­lenség hátára és térdepel­ve ráülök a derekára. Ez­után megragadom a haját és hátrarántom a fejét. A másik kezem alkarját a szabaddá vált torka alá Geokán Trajára még so* kát mesélt a vándorélet ne­hézségeiről is, meg erről a most ajándékba kapott kút­ról. Mindannyian panaszol­ták, hogy a vállalat bizony nem gondoskodik róluk va­lami fényesen. Szállás után is maguknak kell szaladgál­ni, pedig a fúrósoknak már előre szereznek. Újságot se kapnak, rádió is elkelne, meg sakk, könyv. — A fúrósoknak még tV- szobát is csináltak — mondta Fűrész Kálmán. Olaj bau fürdettek a halak Együtt mentünk ki újra a lefojtott kúthoz. A nádas nem túl mély vizében sok volt az apró hal és a béka. Most nem igen látni, mivel olaj van a felszínen. Mond­ják az itteniek, hogy néha felbukkantak, megfürdöttek a halak az olajban, de már régen csak a szél mozdítja meg olykor a csillogó tük­röt.-— Elpusztultak szegény­kék — mondta az egyik; — Azt még nem mond­tuk magának, hogy van szépség is ebben a vándor­életben. Sok-sok faluval; sok-sok emberrel ismerke­dünk meg. Kedvesek i9 hozzánk. Mikor Égerben voltunk, lementünk ám a várat is megnézni. El is té­vedtünk alaposan, igaz-e, Albert? — így a másik. — Az sem kis dolog, hogy bíznak bennünket. Vala­hányszor új lelőhelyre buk­kannak, minket küldenek a tankállomást megcsinálni — mondta a brigádve2ető. Napestig szívesen hallgat­tam volna az olajbányászo­kat. de mégis csak búcsút kellett vennem tőlük, hiszen nekik sietniük kell. Ége­tően fontos a gyors munka.­— Jószerenesét! — mond­ták; És valóban a jószerencsé­ben reménykednek, hiszen; ha az ajándéfckút beválik; sok-sok tonna olajjal gaz­dagíthatják az országot: Fábián Péter dugom, hirtelen elengedem a haját és megfogom an­nak a kezemnek a csukló­ját, mellyel a torka alá nyúltam. Az alkarommal szorítást gyakorolok a gé­géjére, amíg el nem er­nyedt; Jelentem; befejez­tem. — Illetve befejezte a de­likvens — mosolyodott el a hadnagy. Ákos következett; Arra kellett válaszolnia, hogy hová kell döfni a háttal álló ellenségnek. Habozás nélkül jelentette: — Lapjára fektetett tőr­rel, a bal lapocka alá, a bordák közé. Egy pillanatra mindenki meghökkent, legkiváltképp a felelő: — Valamennyien ugyanarra gondoltak. A hadnagy szeme össze­szűkült, és félreérthetetle­nül kérdezte: — Honnan vette, hogy lapjára fordított tőrrel? Erről nem volt szó a fog­lalkozáson: Ákos elpirult, majd hir­telen elsápadt. Dadogva je­lentette: — ...Valószínűleg azért, hogy a tőr élét ne fogják fel a bordacsontok. Egyéb­ként... — jobbra-balra pis­logott — ha a Lábast meg. kérdeznénk, ő valószínűleg precízebb választ adn­(Folytatjuk) Féltik a kendert KENDERESEN OROSZ MIHÁLY : E PiílJL - RIUILiT

Next

/
Thumbnails
Contents