Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
1MB. augusztus ». SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n A Pierrelatte-i atomközpont VER ES PROFIT Me«nyi a haszon az US A mi Biomugflitnlf. a Tietnami szennyes háborún ? Ki fizeti majd az egyenleget? „Az AFP hírügynökség Jelentése szerint szombat reggel egy amerikai katonai repülőgép behatolt a franciaországi Pierrelatte fölé. Az amerikai gép, amely — mint később kiderült — RF—101-es típusú fényképező-felderítő gép volt, s a nyugat-németországi Ramsteinben állomásozó 38. rajhoz tartozik, hamarosan a rárepülő vadászgépek között találta magát.” (Hír az 1965. július 18-i napilapokból.) Provence festői vidékén a Rhone völgyében fehér sziklák és olajfák árnyékában működik a francia atomipar talán legnagyobb- szabású létesítménye, a Pierrelatte-i uránszeparációs üzem. Erre az üzemre alapozták a De Gaulle féle nemzeti atomütőerőt. Az üzemben U 235-ös uránium izotópokat állítanak elő, elsősorban a francia gyártmányú nukleáris fegyverék számára; A Pierrelatte-i üzemben gőzdiffúziós eljárással a természetes uránércből U 235 izotópban dúsított uránt állítanak elő. — Az üzem felépítésének lényege a négylépcsős elrendezés, tehát az üzem fő részei: az „alacsony”, a „közép”, a fcjnagas” és az „igen magas” üzemrész. — Az alacsony üzemrész 0,7 százalékos kohászati szempontból gondosan előkezelt U 235 érccel tápláláják tonnaszámra. Az „alacsony” üzemrészben feldúsított urániumizotóp már orvosi és egyéb kísérletek céljára felhasználható. A j MR. LACEyT| egy birminghami étterem tulajdonosa kicsit meglepődött, amikor észre vette, hogy nagy televíziós kocsi áll meg az ajtaja előtt. — Miért jöttek? Senki nem méltatta válaszra, sőt, a kamerákat cipelő férfiak egyszerűen félretolták az útból. Ekkor már a vendégsereg is kezdett gyülekezni. Néhány nappal korábban bérelték ki a kocsma egyik különtermét. Mr. Lacey akkor nem kérdezte, hogy szombat este milyen ünnepséget készülnek rendezni, csak eltette a bérleti díjként előre lefizetett öt fontot. Most azonban fúrta oldalát a kíváncsiság. Nem kellett sokáig várnia. A terem hamarosan megtelt. E pillanatban bekapcsolták a Jupiter-lám- pákat, s az egyik férfi, aki láthatóan a többiek vezetője lehetett, felállt és beszélni kezdett: — Azért jöttünk össze, hogy megalakítsuk a Ku- Klux-Klan angliai szervezetét... Mr. Lacey elképedve figyelte a történteket. Mintha egy giccses rémtörténet pergett volna a szeme előtt... — Tudjátok valameny- nyien, hogy hovatovább elözönlik Nagy-Britannia földjét a színesbőrűek. Meg kell indítani ellenük a harcot, s e történelmi szerep ránk vár — harsogta a szónok. A kocsma gazdája ezideíg tartóztatta magát. Ekkor azonban elhagyta a hagyományos angol hidegvér, a szónok elé lépett» s az aaz„középső” üzemrész a dúsítási fokot 10 százalékra emeli, ez a folyamat így megy tovább egészen az „igen magas” üzemrészig, ahol a feldúsított urániumot a végső fázisban elválasztják a dúsító műveletben fontos szerepet játszó uránium hexafluor gáztól. Nagy vonalakban ez a dúsító eljárás menete. Nagyon nehézkes és kényes a munka az uránium hexafluor gázzal, amely erősen maró hatású és ezért a gáz szekciókban előforduló műszaki berendezéseket speciális fémötvözetből készítették. — A gáz ezenkívül érzékenyen reagál a legkisebb légnedvességre, olajra is, így az üzemrészeket a legkorszerűbb szellőztetőberendezésekkel kellett ellátni. Nem jelent könnyű problémát talra lökte az előre lefizetett fontokat. — Takarodjatok — kiáltotta —, s többet ne is merjetek ide jönni! Ha hinni lehet a távirati irodák jelentéseinek, a klán újdonsült tagjai, számsze- rint huszonötén, a kocsmá- ros határozott fellépésére meghátráltak, s így a klán első, alakuló gyűlése elmaradt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy néhány napon belül ne gyulladjanak ki Birmingham és számos közép-angliai város színesbőrű lakóinak házai előtt, éjszakánként az Egyesült Államokból oly jól ismert lángoló keresztek. A klán viszont — ahogy erre többek közt az U.S. News and World című amerikai hetilap is rámutat — nem mindenben egyezik amerikai partnereivel. Vezetői, akik főként a Nemzeti Szocialista Mozgalom és más „rasszista” szervezetből regrutálódtak, keresik az alkalmat a nyilvános szereplésre. Előszeretettel adnának nyilatkozatokat, amennyiben kérnének tőlük. S még abban is mások, hogy elvetették a hírhedt fehér csuklyát, s helyette azt tervezik, hogy csupán a KKK-emblémás nagy kék jelvénnyel jelzik hovatartozóságukat. A lángoló kereszt angol banditái azonban a legteljesebb mértékben megegyeznek amerikai cinkosszervezetükkel a színesbőrűek ellen hirdetett harcban. A módszerek kicserélésére, a kapcsolatok elmélyítésére már meg is hívták Mr. Sheltont, a klán birodalmi nagymágusát, aki a meghívó kézhezvételekor a gépek karbantartása se«», mert a hagyományos olajzást és zsírozást ezeknél lehetetlen alkalmazni. Az üzem egyik főszerelője annak idején úgy nyilatkozott, hogy már a szerelés ideje alatt is sebészorvosokhoz hasonló steril öltözetben és kesztyűkben dolgoztak a szerelők. A Pierrelatte-i üzem 1964 óta dolgozik, de nincsenek pontos adatok arra vonatkozóan, milyen kapacitással és teljesítmény mellett. A franciák annyit már 1963-ban közöltek, hogy kb. 2000 kutató foglalkozik a gázdiffuziós eljárás tökéletesítésével. A Pierrelatte-i atomközpont kiépítése még napjainkban is folyik, elkészülése után 220 000 m3-en fog majd elterülni... E. L az alabamai Birmingham- ban a következőket mondotta: — Hamarosan Angliába megyek és nyilvánosságra hozom a klán ottani vezetőinek nevét. A klán tevékenysége néhány éven belül nagyban fellendül majd Angliában, ahol a szervezet azért harcol, hogy visz- szahívja a konzervatív kormányt és véget vessen a szocialista irányzatnak. — Angliának vissza kell térnie ugyanis az ősi angolszász hagyományokhoz. Í*SHELTONTÖlI a brit hatóságok ugyan megtagadták a beutazási engedélyt s a KKK angol szervezetét a faji kérdésekkel foglalkozó parlamenti titkár lekicsinylőén „egy maroknyi őrült” rendzavarásának nevezte. Ez azonban még nem akadályozza meg azt, hogy a színesbőrű családok házai előtt, éjszakánként ne gyulladjanak ki a hírhedt keresztek. Anglia, amely mindig büszke volt arra, hogy elutasít minden szélsőséges politikai irányzatot, egyre inkább teret ad azoknak, akik ezideig — jó pár ezer kilométerre a ködös Albiontól, a gyarmatokon érvényesítették a brit „jogállam” területén kevésbé szalonképes, szélsőséges nézeteket. Hogy az ország gyarmatbirodalma összezsugorodott, a faji politika fenegyerekei odahaza kezdenek szónokolni, a'csar- kodni s az amerikai példa nyomán kereszteket égetni Anglia színesbőrű lakóinak háza előtt... <ö. Gy4 Egy-egy Johnson-beszéd, nyilatkozat után mindig úgy tűnik: tovább már aligha lehet fokozni az alakoskodást, az álszenteskedést, a tények semmibevételét. Aztán következik egy még újabb Jonhson-beszéd, nyilatkozat — és máris kitűnik, hogy tévedés áldozatai voltunk; Mert az Egyesült Államok elnöke ismét bebizonyítja: a hazugságok létrája végtelen, különösen ha Vietnamról van szó. Amikor Henry Cabot Lodge, Amerika új saigoni főmegbízottja letette a hivatali esküt, Lyndon Johnson így indokolta az Egyesült Államok vietnami háborúját: „Azért tartózkodunk Dél-Vietnamban, hogy a* ország népét és kormányát hozzásegítsük ahhoz, hogy önmagukon segítsenek. Az Egyesült Államok soha nem hozta volna ezeket az áldozatokat, ha segítségét nem kérik, vagy nem látják szívesen...” És Johnson elnök szemrebbenés nélkül hozzáfűzte: „Amerika csupán kiegészíti (!) a vietnami nép hősies. bátor és kitartó küzdelmét, amelyet saját védelmében folytat". Ezek a szavak kommentárt sem kívánnak. De talán érdemes volna kissé közelebbről megvizsgálni, hogy valójában mit is egészít ki az. Egyesült Államok kormánya vietnami agressziójával, annak szüntelen fokozásával és kiterjesztésével. A válasz világosan megtalálható az amerikai pénzvilág lapjaiban és a „közönséges” újságok; magazinok „business”, azaz „üzlet” rovataiban. Amikor Johnson elnök bejelentette, hogy ötvenezer katona Dél-Vietnamba vezénylésével százhuszonötezer főre emeli az ott állomásozó amerikai csapatok létszámát, továbbá megkétszerezik a havonta behívot- tak számát, a New York-i tőzsdén hallatlan élénkség támadt. A Washington Daily Star azt írta: az üzleti világ „új szelet érez”, mégpedig „a háború által kiváltott felvirágzás közeledtének szelét”. „Trión városkában, alig 90 mérföldnyire Atlantától, a Riegel Textil Részvény- társaság üzemei éjjel-nappal dolgoznak, hogy eleget tegyenek a kormány 1,4 millió dolláros új megrendelésének, amely a vietnami körülményekhez alkalmazkodó trópusi katonaruhák gyártására vonatkozik. Ma- dison városban, az Oscar Mayer élelmiszeripari cég 2,6 millió doboz húskonzervet gyárt sietve 1 millió dollárért — a fegyveres erőknek. És Chicagóban a Borg-Warner cég megkezdte szállításait egy 2,6 millió dolláros rendelésre, amely több mint 700 ezer acélsisakot gyártat a hadseregnek..." A Newsweek című amerikai hetilap „Fényszóró a2 üzleti életre” rovatának legutóbbi terjedelmes cikke kezdődött az idézett sorokkal. S a Newsweek is hangsúlyozta: a kiragad9tt adatok csak a „perifériára” vonatkoznak, a vietnami háború „középszerű haszon- élvezőire az amerikai iparban”. Ahogy fokozódik a vietnami háború „lépcsőzetes kiterjesztése”, rohamosan fokozódnak e háború költségei. Rüssel szenátoi, az amerikai törvényhozás neves szaktekintélye úgy véli, ha folytatódik a jelenlegi ütem, a költségek jövőre, 1966-ra elérhetik a 14—16 milliárd dollárt, azaz a mostani egész katonai költségvetés egyharmadát! Rüssel szenátor számításainak alapját azok a feltételezések képezik, amelyek szerint a Dél-Vietnamba vezényelt amerikai csapatok létszáma még ez év vége előtt eléri a 200 ezer főt. Az emelkedő kiadások fedezésére Johnson elnök májusban 700 millió dollár, most pedig újabb 1600 millió dollár rendkívüli hitelt kért. A vietnami pusztítás, gyilkolás, az amerikai cégek jelentős sorának ropA Houghes Művekben éjjel nappal készülnek a legújabb helikopterek pánt profitot szül. A délvietnami harci övezetek számara havonta 125 ezer tonnányi hadianyag-utánpótlást szállítanak át Amerikából tengeri úton, további 35 ezer tonnát pedig légi úton. A szállítást jórészt magáncégek végzik, busás haszonnal. De a háború fő haszonélvezője változatlanul (és egyre nagyobb arányban) a repülő- gépipar. A Newsweek cikke elmondja, hogy a Pentagon 1961-ben összesen 286 helikoptert vásárolt, míg most alig néhány hét alatt ötször ennyit. A Hughes-gyár sokmillió dolláros rendelést kapott OH—6A típusú, négyüléses helikopterre. A szerződés 714 darabra szól. A Bell Aerospace Részvény- társaság 720 darabot gyárt száz millió dollárért UH— 1B típusjelű 9 személyes helikopteréből. De a lőszergyárak sem maradnak ki, hiszen a vietnami háború havonta 25 ezer tonnányi gránátot, és egyéb lőszert, 15—20 ezer tonnányi robbanóanyagot emészt fel. A Pentagonnak gyakran annyira sürgősek a rendelések, hogy azokat még csak le sem levelezik, hanem ..Helló, fiúk!” alánon telefonon, vagy táviratilag adják le. így például csak egy telefon előzte meg a Honeywell cégnél a legutóbbi 3,3 millió dolláros rendelést BBV—3 jelzésű láncos bombákra. A Kaiser Jeep gyár ugyanígy kapott rendelést 58 millió dollár értékben két és féltonnás katonai vontatókra. Ugyancsak telefonon rendelt a Pentagon minap 2,7 millióért 253 907 vászonnal borított trópusi bakancsot a Genesco nevezetű cipőgyártól és 1,3 millióért 100 000 darab trópusi kabátot a Rossi és Fia ruhagyártól. Vannak sokkal különösebb remielések is. A Mór- rison-Knudsen építési vállalkozó cég például 170 millió dolláros megbízást kapott a dél-vietnami amerikai katonai épületek felülvizsgálatára. és a bennük esett hadikárok kijavításának megtervezésére. — A Morrison-Knudsen cég a Raymond International nevű hasonló vállalattal társulva 500 szakemberét vezényelte a helyszínre. Az üzletről hamarosan kiderült, hogy tulajdonképpen új katonai létesítmények egész sorának építésére terjed ki. Ez a társulás építette a Da Nangi és Bien Hoa-i légitámaszpontokat, a bara kkok, utak és dokkok egész légióját. Az amerikai lapok üzleti rovatai lelkesen jelentik; hogy „csillagászati összegek” állnak rendelkezésre új fegyverfajták kikísérletezésére, a prototípusok előállítására, a nullszériákra. S ehhez mérve mindaz, amit fentebb ismertettünk, valóban csak a „periféria”. Vagy ahogy az amerikai sajtó írja: „a kalács morzsái”; Mert az igazi kalács egy- égy szelete így fest: 7 milliárd dollár az eddigi TFX néven ismert, most F—111 jelzéssel továbbfutó rekord-sebességű harcigép gyártására; 2 milliárd dollár a hangsebességet megközelítő, 800 személy szállítására alkalmas óriásgép, a C—5A kísérleteire és a gyártás megalapozására. Érthető, hogy ezért a rendelésért gyilkos harcot vív egymással az amerikai repülőgépipar három uralkodó monopóliuma, a Lockheed, a Boeing és a Douglas. Ezeknek a cégeknek az érdekei egybevágnak a vietnami háború kiterjesztésére és fokozására irányuló minden lépéssel. „A koreai háború óta nem volt ilyen szüret!” — így kiáltott fel a minap Lockheed egyik főrészvényese. Csakhogy e szüret gyümölcse végülis nagyon keserű lesz! A végső mérleg még nem készült el. És — hogy az üzleti nyelvnél maradjunk — a számsorok alá még nem húzták meg a piros záróvonalat: „egyenleg rendben”. Ezek a profitok vérből és szenvedésből valók és az ár, amit végül is értük fizetni kell, könnyen nagyon felboríthatja maj^ az egyenleget. — V A Pierrelatte-i uránszeparációs üzem e*ryik csarnoka LÁNGOLÓ KERESZTEK NAGY-BRIT ANNI A BÁN A különterem vendégei
