Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-03 / 181. szám

i 965. augusztus 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 82 kihasználatlan traktor A tiszafüredi járás közös gazdaságai elmaradtak a talajmunkákkal A fizikai erő mellé okos számítgatás is kell A tiszafüredi járás ter­melőszövetkezeteiben a több mint hatezer hold őszi ár­pa aratását július 18-án be­fejezték. A hét közepéig a tavaszi árpa felét, a kenyér- gabonának kis híján egy­negyedét vágták le. Az aratással tehát nincs kü­lönösebb baj. Annál inkább a talajmunkával. A szám­adatok szerint járási szin­ten a tarlónak csupán 10.8 százalékát szántották fel. Mi az oka a lemaradásnak? A gépállomás föagronómusa szerint — a járás 17 szövetkezete közül mindössze öt igényli a munkánkat. Ezekben a gazdaságokban kilenc gé­pünk egy műszakban végzi a talajmunkát — mondta Gulyás József, a Tiszafüredi Gépállomás föagronómusa. — Nem jól van ez így. Gyorsítani kell a talajmun­ka ütemét. Ennek t érdeké­ben ismét felkeressük a tsz-ek vezetőit, hogy az ed­diginél jobban együttmű­ködve sürgősen változtat­hassunk a jelenlegi hely­zeten. Előre tudtuk, hogy a kombájnok és szántótrak­torok egyidejű üzemeltetésé­hez kevés az erőnk. A 40 kombájnra nyolcvan embert kellett biztosítanunk. A műhelymunkások és a lánc­talpas géppel dolgozó trak­torosok közül együttesen huszonkettőn ültót kom­bájnra; A tsz-ekkel idejé­ben megegyeztünk, hogy géphez értő embereiket át­adják gépállomásunknak a nyári munkák idejére. Né­hány helyen, ahol ez meg is történt. a jobb kereseti lehetőség miatt már ott hagyták a gépet az embe­rek. — Ilyen gondjaink van­nak, s ezeket csak a tsz­vezet őkkel együtt oldhatjuk meg. Mielőbb meg kell ezt tennünk, mert a talajmun­ka nagyon sürgős. Egy termelő­szövetkezeti szakember véleménye Molnár Pál, a tiszaőrsi Búzakalász Tsz főagronó- musa így vélekedik: — Az aratáshoz többféle járulékos munka kapcsoló­dik. Ezek közé tartozik a talajmunka is, amelynek a jó megszervezése épp oly fontos, mint a gabona be­takarításáé. Az aratás kez­detén nálunk is voltak zök­kenők. De most már el­mondhatjuk. hogy párhuza­mosan halad a munka. A 12 szántótraktorunk közül 8 két műszakban üzemel. S a gépek lehetőleg egy táblán dolgoznak. Vetőszán­tást és másodvetést 260 holdon végeztünk, 160 hol­don tarlóhántást. A gépek napi teljesítménye alapján úgy számítjuk, hogy az ara­tást augusztus 15-re, a ta­lajmunkát pedig 20-ára le­tudjuk Mit mond az operatív bizottság elnöke — Elöljáróban azt emlí­tem — kezdte Erdélyi Fe­renc, a jársi tanács vb el­nökhelyettese. egyben az operatív bizottság elnöke —. hogy a jelentés és adatszol­gáltatás nem pontos. A 10.8 százalék csupán az ősziek alá történt szántásnak felel meg. Nincs benne a tarló- hántás s a másodvetés sem. De ezek hozzáadásával sem lehetünk elégedettek a talaj­munka ütemével. A 18 SZ—100-as. a 34 DT—54-es és a 30 DT—413-as traktor nincs kihasználva. Számí­tásunk szerint heti négy­ezer hold tál ajmunkát le­het elvégezni, ha mindenütt kellően szervezik, irányít­ják a gépeket. Természete­sen ehhez az is szükséges, hogy kettős, illetve nyújtott műszakban üzemeljenek a traktorok; A Kunhegyes) 1 Gépállomás — területünkön ők is dolgoznak — igyek­szik ezt biztosítani. a Ti­szafüredi Gépállomásnak viszont csak egy traktora üzemel két műszakban. A tsz-ekben is gépre kell ül­niük a traktorhoz értő em­bereknek. Az elmondottakhoz csu­pán annyit fűzünk, hogy a tiszafüredi járásban — és máshol is — az szükséges, hogy felszámolják a pató- pálos, ráérünk arra még hangulatot. Az erők össze­vonásával. jó szervezéssel biztosítani lehet, hogy az aratással párhuzamosan ha­ladjon a többi időszerű munka is. N. K. Háromszáz Tagon kenyérgabona az államnak A mezőhéki Táncsics Tsz tábláin 18 kombájn aratja és csépeli a gabonát, Be­fejezték — 943 holdon — az őszi árpa betakarítását, mely tisztított állapotban 21,1 mázsás átlaggal fizetett. A búza szintén rekord- termést hozott Mezőhéken. Tavaly 15,3 mázsát takarí­tottak be holdanként, most 20 mázsa körüli átlagot várnak. Erre feljogosítja őket, hogy az Etoil de Shoy francia fajta és a magyar Fertődi 293-as 20 mázsás átlagot adott. Pedig — mint Csótó István elnök mon­dotta — ezek a gyengébb tábláik. A Bezosztája ennél jóval többel bíztat. A termelőszövetkezet 300 vagon búza értékesítését tervezi. Ebből 104 vagon­nal vetőmagként adnak el. Az eredeti tervhez képest a gazdaság 60 vagonnal több gabonát értékesít. A ma­gasabb termésátlagok le­hetővé teszik, hogy 300 va­gonnál is több gabonát ad­janak el az államnak. Azt mondják a tiszabői tsz-tagok: beleszakadhatunk mi a munkába, akkor se megyünk ötről a hatra. Meg is magyarázzák, miért: Hagyomány már az náluk, hogy a vezetők csak maguk intézkednek, a szövetkezet tagjait nem hallgatják meg. — Mondanánk pedig a véleményünket — mondja a Fazekas házaspár és sza­vukra legalább harmincán helyeselnek. — Még a meg­torlástól sem félünk külö­nösebben, mert a kapa mel­lé, a mi helyünkbe olyan nagyon senki sem pályázik. Minek koptassuk az eszünket minek keveredjünk vitába viszont, ha úgysem meg­hallgatják, csak elhallgat­ják, amit mondunk? A „minek beszéljünk’’- nek a vége júniusban is az lett. hogy nem tudták meg­tartani a közgyűlést, mert a több mint négyszáz tag közül harmincán sem jöttek össze. Rengeteg megbeszél­ni való lett volna pedig az aratási előkészületekről, a 4 „láthatatlan“ művezetőnek A Z ALUMÍNIUMEDÉNY és a háztartási hűtő­szekrény-gyártás meghono­sodása. valamint e termé­kek állandó mennyiségi nö­vekedése következtében ál­landóan szaporodott a nő­dolgozók száma a jászbe­rényi Hűtőgépgyárban. Ma körülbelül hatszáz nő dol­gozik az üzemben, s a me­gye legnagyobb könnyűipari bázisa a Tisza Cipőgyár után — ahol több mint két és félezren vannak, — ilyen szempontból a máso­dik helyet foglalja el. A jóformán minden kor­osztályt magában foglaló, tekintélyes létszámú női munkaerőnek a termelésben végzett tevékenységét a vál­lalat vezetői elismerik, be­csülik. A Hűtgépgyárban a Szakszervezeti Bizottsággal és a KISZ-szervezettel együttműködve, nagyon jól dolgozó nőbizottság segíti a nők sokrétű problémái­nak megoldását, politikai, világnézeti fejlődését. Ebben az üzemben azon­ban ahol jól szervezett, ütemes és gazdaságos ter­melés folyik, ahol a dol­gozók anyagi szempontból is megtalálják számításukat, ahol a dolgozók szociális ellátottsága szinte kifogás­talan — már hosszú ideje felszámolásra váró hiányos­ságok tanyáznak. Ezek már most is, de a jövőben még nagyobb gondot okoznak majd a nők megnyugtató módon történő foglalkozta­tása és a női középvezetés megoldatlansága miatt. A közel hatszáz női dol­gozónak csupán a két-há- rom százaléka jár munká­ba a Jászberény- környéki községekből. Ez azt jelenti, hogy a bölcsőde és óvoda jelenleg is botrányosan szűk befogadóképessége a jövőben megoldhatatlan kér­dés elé állítja a vállalat vezetőit. Az az anya. aki nem tudja gyermekét böl­csődébe adni, vagy egyéb felügyelet alá helyezni, a többműszakos termelés miatt kénytelen lesz munkahelyé­től megválni. A TERMELÉS FEJLŐ­DÉSÉVEL — sajnos országos probléma — nem fejlődik arányosan a fenti intézmények befogadóképes­sége. A vállalat nem ren­delkezik bölcsőde építésére felhasználható „kerettel” s egyébként is a gyermekin­tézmények fejlesztése taná­csi feladat. Sajnos Jászbe­rény város távlati fejlesz­tési tervében sem szerepel új bölcsőde vagy óvoda építése, sem a mostaniak bővítése. Ez az egyik súlyos gond, amely a dolgozó nők. a nőbizottság és a vállalat vezetőinek vállát nyomja. ■A másik sem -sokkal ki­sebb. A magas női létszám ellenére a Hűtőgépgyárban egyetlen művezetőd vagy üzemvezetői poszton sem találhatók meg a gyengébb nem képviselői. Sajnálatos módon a női szocialista bri­gádok legtöbbjének férfi a vezetője, mint például a mélyhúzó üzemben lévő „Petőfi” jelvényes szocialis­ta brigádnak is. Egyébként az idén hat női szocialista brigád küzd a cím elnye­réséért, illetve megtartá­sáért. A felső vezetés szintjén nem ilyen kedvezőtlen a helyzet. Nő a főkönyvelő, az igazgatási főosztály veze­tője, a termelési főosztály- vezetőhelyettes, a munka­ügyi- és a munkásellátási osztályvezető. A női főosz­tályvezetők és a fizikai dol­gozók között azonban óriási űr tátong. H ogyan lehetne ezt a szakadékot át­hidalni? Természetesen to­vábbképzéssel. tanulással. Ezzel azonban probléma van. Az az asszony, aki öt vagy hat évet fizikai munkával töltött, többet szeretne ke­resni az átlagos havi 1300— 1400 forintnál. Ennek a vá­gyának hangot is ad, mire azt a választ kapja, hogy tanuljon, szerezzen megfe­lelő képesítést magasabb munkakör ellátására. A ki­fogás ilyenkor mindig az, hogy „családom van, nem érek rá”. Valóban. A csa­ládos anyák a napi munka után, az otthoni tennivalók ellátása mellett nehezen tudnak időt szakítani a ta­nulásra. A gyermektelen asszonyok azonban jobban. Az érthetetlen inkább az. hogy lányok sem vállal­koznak arra, hogy egy tech­nikusi oklevél vagy mér­nöki diploma megszerzésé­vel jogot formáljanak mű­vezetői. vagy üzemvezetői pozíció betöltésére. U ÍG AZ ELŐZŐ prob- ■ * léma nehezen meg­oldható — mint mondtuk országos gond — addig az utóbbin változtatni sokkal könnyebb lenne, amire vál­lalati, de egyéni érdekből is mielőbb sort kellene keríteni a hűtőgépgyári nőknek. A nődolgozók és az őket szervezetté formáló üzemi nőbizottság a termelő munkán kívül sok hasznos tevékenységgel hívják fel magukra az egész gyár fi­gyelmét. Minden házassság és szülés kicsit az ő gond­juk is. Törődnek a nyug­díjasokkal, az önkéntes vér­adás és a női brigádok megszervezésében is sokat segédkeztek. Ezen kívül a nőbizottság a beteglátoga­tást is a kezében tartja és remekül csinálja. Hu­szonnégy órán belül minden beteget meglátogatnak, s ennek is köszönhető, hogy jelentősen lecsökkent a „képzelt betegek” száma. A KISZ-ben a fiatalok 60—65 százaléka leány, s az ő lekötöttségük nagyobb mint a fiúké. Míg a fiúk csak az ifjúsági szervezet­ben és valamely munka vagy szocialista brigádban dolgoznak, addig a lányok az ifjúsági mozgalomban, valamilyen brigádban, s legtöbbször a nőbizottság­ban is tevékenykednek. A hűtőgépgyári nők a munkán, a családi fészek melegének biztosításán, és sok-sok gondjukon túl egy kis áldozattal a gyárban is barátságos légkört vará­zsolnak. — bj — A tehenész brigád gyűlése A karcagi November 7 Tsz éves tej termelési terve 3956 hektoliter. Ebből az első félévben 1400 hektoli­tert számítottak értékesíte­ni. A féléves felméréskor 240 hektoliter volt a lema­radás. A tehenészek a minap brigád gyűlésen beszélték meg, milyen módon "kitol­hatják a hiányt. A lelkiis­meretes munkára, a hoza­mok növelésére serkent a terven felül kifejt tejért járó prémium is. ámelv li­terenként 50 fillér. Ezen­kívül minden 90 napos. 130 kg-os leválasztott borjú után 100 Ft a prémium. munka pontos elosztásáról; Nagyon kellett volna be­szélni az árvízzel járó ká­rokról. Arról, hogy épp a nagyüzemi szervezettség adta lehetőség alapján pó­tolhatják a víz okozta ki­esést. Már javában zajlott a részes kapálás is, de még jóformán mindenki azon sopánkodott, hogy nem a tsz-tagok, hanem családtag­jaik nevére írtak művelési szerződést. így mindenkitől jövedelemadót vonnak majd, s erről előre nem tá­jékoztatták őket. Papp Mihály, a mostani tsz-elnök — aki maga is fi­zikai dolgozó volt a szövet­kezetben — jó szándékkal kezdett munkához. Megvolt a lehetősége annak, hogy vele összefogva az évek óta tartó szervezetlenséget meg­szüntessék, pénztelenségü­ket kiegyensúlyozott gazda­sági helyzetre váltsák át. Megszűnjön az. hogy az óvatosan tervezgetett 20— 30 forintos munkaegységen­kénti jövedelemnek szinte egy évtizeden át csak a fe­lét osszák, s az év elején kidolgozott terveket csak hézagosán hajtják végre. Halvány remény­sugár volt igaz, a mostani elnök sze­replése a változáshoz, mert akinek leghamarabb fel kellett volna ezt ismerni, akitől az új elnök segítsé­get várhatott volna — a pártszervezet — nem segí­tett. Négyesi Sándor párttit­kárnak sem elég akarata, sem elképzelése nem volt ehhez, a pártvezetőségnek úgyszintén. Tisztázniuk kellett volna pedig mindenekelőtt azt, hogy egyedül a kimerültsé­gig feszített munka nem hozhat eredményt, hanem csak az, ha a fizikai erőfe­szítés mellé egy közös mun­kára szövetkezett kollektí­va, okos számítgatás, a gondos, jó szervezés is társul Fizikai erőfeszítésben ugyanis nincs hiány, a Pe­tőfi Tsz-ben. A tavasszal, mire jött. a tiszai árvíz, az ártéri földön megkapálták az 500 holdnyi kukoricát — amiből 130 hold háztáji te­rület volt — rendbetették a szőlőt. És a tanerőre rop­pant éhes külső földeken már kapálták a cukorrépát: Ahogy lehetett, a víznyo­másos foltokat is körülka- parcsolták az utolsó talp­alatnyiig. Százával dolgoz­tak a határban akkor is, ha a vezetők közül senki nem volt még a községben sem. — Mégis mindig azt vág­ják a községi, meg a szö­vetkezeti vezetők a fe­jünkhöz, hogy azért nincs jövedelmünk, mert nem dol­gozunk — mondja Bozsó Mihály, Baranyi Mihály, Czégér Lajosné, és aki csak hallja, mindenki így véli. Sőt hozzáfűzik, hogy a köz­ségi tanácselnök és az ed­digi tsz párttitkár is na­gyobb mestere a poharaz- gatásnak, mint a munka '& összehangolásának. Aztán sorolják: tavaly hagyták a tsz szakvezetők elperegni a borsót, rengeteg csöves ku­koricát leszántottak, mun­kaegységre nsszegvű’töríék a hatalmas búzatarlókon a kanarékot. aztán legtöbbjét leszántották, stb.. stb. Az ilyenekért Rimóczi főa-ronómust okol'ák — Azt sem teszik meg, hogy a háztájiból elszállít­tassák a trágyát. Pedig oda­adnánk egy kis alomszal­máért — mondja T7'gyesi András. — Sokan már elad­ják. A fegyverneki tsz-ek pénzt is adnak értej Vannak olyanok is, aki­ket nem zavar a közösség gondja/akik inkább kihasz­nálják a szövetkezet vezeté­sében levő gyengeséget; Amikor árvíz volt, sokan elsősorban azt szorgalmaz­ták, hogy a háztájit azon­nal mérjék ki újból a kö­zös kukoricavetésből. Ak­kor is, ha a közös állatállo­mánynak nem marad ta­karmány. Azon, hogy mi­lyen módon pótolják a kárt, a kiesést, csak kevesen töp­rengtek. A vezetőség a borsót most harmadába adta ki aratni; Voltak, akik nem átallották azért kardoskodni, hogy a learatott szemtermésnek a felét vihessék. S nem volt, aki, vagy nem voltak, akik határt szabjanak az ilyen végleteknek, akik netováb­bot intsenek a harácsolók- nak. Mindez azt mutatja, hogy a fizikai erőfeszítéseiket nem egészíti ki ebben a szövetkezetben sem a veze­tőség, sem a szövetkezetben dolgozó párttagok követke­zetessége, felelősségérzete, Hiányzik az a törekvés, hogy a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei alapján erősít­sék, gyarapítsák a közös gazdaságot, s ezáltal a szö­vetkezet tagjai is boldogul­janak. A szövetkezeti tagok több­ségének azonban nincs is alkalma kifejteni a véle­ményét, úgy, hogy az ne csak egymás közötti őrlő- dés legyen, hanem útkere­sés, útmutatás a közösség boldogulásához. A pártszer­vezet, amelynek ezt kezde­ményeznie kellene, erőtlen: A taggyűlésekre a pártta­goknak 40—50 százaléka, ha eljárj A járási párt­bizottság közbelépése A járási pártbizottság most határozottan hozzáfo­gott a tiszabői „hagyomány’* eltüntetéséhez. Szinte min­den párttagot felkerestek, meghallgattak (jó lett vol­na a pártonkívüliek közül is néhánnnyal beszélni) en­nek alapján összesítik a tapasztalatokat, meghatá­rozzák a teendőket. Nagyon kellett ez a vizs­gálat. A tények ismerete se­gíti őket abban, hogy a tiszabői gondok megoldásá­hoz segítséget nyújtsanak; Ami viszont a tények is­meretével egyformán fon­tos: legyenek következete­sek. Tiszabőn csak az se­gíthet, ha azokat a külön­böző községi és termelőszö­vetkezeti poszton levő ve­zetőket — akik a mértékte­len italozásoktól a közösség lebecsüléséig sok minden­nel eljátszották a józan köz­nép bizalmát — leváltják. Helyükre pedig olyan em­berek kerülnek, akik nem­csak szavakban, hanem tet­tekben is együttműködnek azokkal, akiktől tulajdon­képpen függ: megközelíti-e a közeljövőben az igazán nagyüzemi szintet a Petőfi Tsz gazdálkodása, javul-e tiszabői tsz-tagok megél­hetési lehetősége? Borsi Eszter ~/V<£iapU*

Next

/
Thumbnails
Contents