Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAr 1965. augusztus 20. Á népművelés új formái Várnai Zseni: Mint óriás kenyér Alkotmányunk sugárzó reggelén hazánk olyan, mint óriás kenyér, úgy mosolyog, és ontja illatát, szülöttei közt szétosztja magát. Búzakoszorú ékesíti őt, jelképezve a tág búzamezőt, piros pipacs, és kék búzavirág, mosolyog benne, mint az ifjúság. A föld szerelme: eső, és fény, itt ragyog mögt az ember kenyerén, s dicséri őt, ki szánt, vet és arat, mint a boldog, teremtő akarat. S hol nemrég még ellenség öldökölt, most százszorta virágzóbb lett a föld. közös erővel munkál rajt’ a nép, pacsirta szól, és zakatol a gép; De legszebb, hogy Törvénybe írva már; kenyér, és munka mindőnknek kijár, márványba vésve őrzi a Jogot, az Alkotmány, mit népünk alkotott. Légy köznapon is boldog szép honunk, mi benned élünk, érted dolgozunk, mert minden égtáj más, és idegen, nekünk csak itt jó a te szíveden! Néhány hét múiva nyitnak az iskolák, a színházak, fellendül a művelődési házak forgalma. Kezdődik az őszi évad, amely részben új feladatok elé állítja, részben pedig bevált, de széles körben még el nem terjedt ötletek, vállalkozások folytatására buzdítja a népművelési szakembereket. Ezek a feladatok és ötletek a legszorosabban összefüggnek társadalmunk fejlődésével, azzal a nagyméretű átalakulással, amely az elmúlt tizenöt-húsz évben végbement. Fontos, hogy ez az összefüggés hangsúlyt kapjon, hogy világos legyen: a népművelési munka nem öncélú, hanem — amint erre az MSZMP idológiai irányelvei nyomatékosan utalnak, — az ország szocialista építését, gazdasági programunk realizálását segíti. Nem lebecsülhető politikai jelentősége is van annak, mennyire sikerül erősíteni az új évadban a népművelés hatékonyságát. A felszabadulás óta, két évtized alatt kialakult a népművelés szilárd szervezete, létrejött intézményeinek hálózata. Ez sok pénzbe került, s jól szolgálta a közműveltség terjedését. Ma, a sok szempontból megváltozott új helyzetben is építeni lehet erre az alapra. Ugyanakkor növelni kell az intézmények hatósugarát. Nem érhetjük be a kialakult formákkal, amelyek viszonylag szűk körben hatékonyak. — A könyvtárak, szakkörök, műkedvelő együttesek, amelyek a népművelési munka gerincét adták — és sok helyen ma is adják — önmagukban nem felelnek már meg a növekvő igényeknek. Ezekre mindenekelőtt az a jellemző, hogy a korábbi ezrek és tízezrek helyett százezrek, holnap pedig már a milliók számára követel figyelmet és eszközöket. Szerencsére a tömegek közé hatolásnak, a figyelemébresztésnek és a jogos várakozás kielégítésének elég sok módja van. Ezekhez nem kell beruházás, az eddiginél nagyobb költségkeret, csupán az szükséges —> ami persze nem kevés —, hogy változzék a szemlélet: mozgékonyabb, rugalmasabb legyen a népművelő tevékenység. Mindenki .tudja, hogy a legtöbb ember művészi és kulturális érdeklődése ma a televízióra irányul. A színházközvetítésektől a tudományos felvilágosító előadásokig, a zenétől a politikai hírszolgáltatásig terjedő, széles skálán mozgó műsor élményeket kínál, vitára késztet, az ízlés és a közgondolkodás sok-sok problémáját érinti. A nézők szeretnek beszélgetni a látottakról, s meg is teszik ezt, ma még többnyire csak szűkebb családi vagy baráti körben. Itt pedig a tapasztalatok szerint a reagálás gyakran nem megy túl az indokolás nélküli tetszésen vagy elutasításon; Sokan szeretnék álláspontjukat részletesebben kifejteni, érvelni, a jót kiemelni, a rosszat megbírálni, de hiányzik a gyakorlat, a műsor tartalmi és formai kérdéseiben eligazító jártasság. Mindezt nem nehéz megszerezni, ha a népművelés irányítói felfigyelnek erre az igényre, ami ^— ha kielégítik — jelentősen erősítheti a művelődési házak vonzását. — Nincs olyan község — a városokról nem is szólva —, ahol nagy gond volna néhány, tv-nézésben gyakorlott. jóízlésű, megbízható ítélőképességű pedagógust felkérni tv-szakkörök vezetésére. Nagyobb figyelmet lehetne fordítani azokra a tízezrekre, akik esti iskolába járnak. Nekik a munka utáni tanulás fárasztó volta miatt kevés a szabadidejük. Műveltségük eey- oldalú, Iskolai keretek között maradó. Bővítésére alkalmasak lehetnek a művelődési házak, ha megtalálják a módját, hogy tanulmányaikban is segítsék a felnőtt diákokat. A fiatalok közötti tevékenység is fejleszthető. Egyrészük járatos az önművelésben; ez azonban nem azt jelenti, hogy most már egyszer- s mindenkorra lemondanak — és le akarnak mondani — érdeklődésük orientálásáról. Tanácsot várnak, s méginkább segítséget, hogy játszva tanulhassanak, műveltségüket gyarapítva szórakozhassanak. A fiatalokat például módfelett érdekli a jazz, a korszerű lakáskultúra, a kibernetika, — általában az automatizálás. Ezeknek a témaköröknek a fokozottabb beZsuzsinak szép nagy szeme van. Néha felizzik, mint a vas, néha meg elszü’oil, mint a szelídgesztenye. Már egv hete itt sündörgök körülötte, babrálgatom a biztosítékok fehér játékait, pedig semmi bajuk. Ö a legszebb a műhelyben. Nem néz senkire, nem szól, csak dolgozik. De miért olyan szomorú? Látom a tekintetén, hogy szomorú. Csúfol az egész villany- szerelő csoport. — Hülye vagy, öregem, tiszta hülye — mondta egyszer ebédszünetben Fekete Józsi. — Beszéltél már vele? — Még nem. — Mard le és kész. Mit nyavalyogsz?... Varga Gyuri bácsi, a csoportvezető is odajött hozzám. — Nem lesz ez így jő, fiam. Olyan vagy, mint a kuka. Nincs oda az eszed a munkához, figyellek egy hete... Lesütöttem a szemem. Nem is gondoltam, hogy így meglátszik az emberen. Pedig ez csak az én dolgom. Nem vagyok én gyáva, hiába is mondja Fekete Józsi. Elintézem én a magam dolgát. Igaz, mindjárt elvörö- södök, ha egy lánnyal beszélek. De Zsuzsit nem lehet lemarni, komoly lány. Ebéd után átszaladtam a raktárba foglalatokért. Visz- szafelé Zsuzsiék műhelyén jöttem keresztül. Magam sem tudom, hogyan kerültem Zsuzsi mellé. Ott álltam, nekem támaszkodott a fal, olyanok voltak gondolataim, mint a hangyák, végigmásztak gerincemen. Olyan váratlan és furcsa volt az egész, szinte hihetetlen. Az ablakból egy darabka júniust láttam, fékapcsolása az ismeretterjesztésbe és a szakköri munkába: nagyon esedé-. kés. A népművelésről folyó országos sajtóvita több résztvevője hangsúlyozta a politikailag egyértelműbb, tudatosabb népművelés jelentőségét. Rámutattak arra is, hogy ezt a korábbinál átfogóbb, praktikus igényekhez igazodó értelmezéssel lehet sikerre vinni. Módot ad erre a közvéleményt foglalkoztató gazdasági, kulturális nemzetközi és hazai társadalmi kérdések hosszú sora. A feladat nem az, hogy általánosságokban mozgó, elméleti jellegű előadásokat tartsanak. A népművelésnek ez a területe kívánja meg leginMészáros Lajos: Hajóállomás nyes volt, mint az almavirág. És beszéltem, szinte zavarodottan, de ő alig válaszolt. — ... és már VRH-s készüléket is csináltam. Tisztán szól, mint a kristály. Tudja, a legjobb szórakozás. talán az amatőrködés. Az ember hazamegy, nagyon egyedül van és rádiókkal bíbelődik. Olyan a szobám, mint egy igazi rádiósműhely. Mondta is a háziasszonyom. . Közel volt hozzám Zsuzsi, egy lépésnyire. Vagy mégsem? Nagyon sokszor elgondoltam ezt a beszélgetést. Most itt van, közelemben. Bárcsak meglátna most Fekete Józsi, gondoltam. Elintézem én a magam dolgát, de nem lehet minden lánnyal szélhámos- kodni. — Tudja, én... én nem akarom, hogy tolakodónak tartson... Tudja, nálam a munka nem számít. Megkérdezheti. Van olyan hónap, hogy kétezret is megkeresek. Szeretem a szakmámat. Villanyszerelő vagyok... Jó szakma... Tudja, Zsuzsika... szóval, csak azt akartam mondani, hogy szeret-e... táncolni? A lány lehajtotta a fekább a frisseséget, az aktuális eseményekhez kapcsolódó érdekességet. Nem is szabad a politikai tematikát előre tervezni. Ez a munka csak akkor lehet jó és eredményes, ha követi a poilitika eseményeit, értelmezi összefüggéseit. — Ajánlatos, hogy — mint a nyelvtanulásban — itt is tekintettel legyünk a fokozatosságra. Arra tehát, hogy a politikával rendszeresen foglalkozó, újságolvasó közönség mellett, az érdeklődő, de inkább még csak személyes tapasztalataik szűkebb körét szem előtt tartó munkások, parasztok, fiatalok is kapjalak vonzó politikai tájékoztatást. Dersi Tamás jét, nem szólt. Zavarba jött. látszott rajta, ideges, mégsem kellett volna mindjárt a tánccal kezdeni. Szé- gyellős. Talán még nem is udvarolt neki senki. Nem szabad elhamarkodni. Kezei össze-vissza kalimpáltak, én is megzavarodtam. — Vagy... vagy szereti-e a mozit? Aztán mindennapos vendég lettem Zsuzsiék műhelyében. Minden ebédidőben átszaladtam, sok mindent megtudtam róla, de éreztem, valamit titkol előttem. Nem értettem riadalmát, szomorú visszautasításait meghívásaim ellen. Fekete Józsiék sem hecceitek már, látták, hogy komoly a dolog. Varga Gyuri bácsi biztató huncutsággal kacsintott az öltözőben. Komoly tervekkel ban- dulioltam haza délutánonként. Lassanként elmaradtam a söröző társaságtól is, hiába hívtak. Egyszer moziba hívtam, gondoltam, előadás után majd sétálgatunk, kávézunk egy kicsit. Nem, ne haragudjak. mondta, ma nem tud eljönni, siet haza, majd máskor, de igazán ne haragudjak. És lehajtotta fejét, szemébe nagyon szomorú madár röppent. Nem értem, nem értem. Lehet, hogy van valakije. Meg kell tudnom az igazat, gondoltam. Meg kell tudnom az igazat... Mire a gyárduda a munkaidő végét jelezte, már a bélyegzőóránál voltam. Nem fürödtem, csak cicamódra lemostam arcomról a ma- szatot, magamra dobáltam a ruhát, és — most történt meg először — elsőként léptem ki a gyárkapun. A trafik mögé bújtam, ahonnan jól láthattam a kitóduló tömeget, engem viszont nem láthatott senki. Meg kell tudnom az igazat. Zsuzsi szép lány, talán 6 is kedvel engem, megérzi azt az ember. De miért olyan különös? Nicsak, most jönnek Fekete Józsiék. Észre ne vegyenek, mert még kinevetnének, a fene egye meg... Nem jön, nem jön. Már öt villamos csörgött el mellettem sárga suhanással. Biztosan fürdik. Jó, hogy elhúzódtam ide, csupa ismerősök jönnek ki. Mit szólnának?... Ni. az a kék- blúzos... Nem, nem ő. ... Olyan érdekes várni valakit a gyár előtt, ezt még sohasem éreztem. Körülöttem még vagy húszán állnak, és mint mágnesek, magukhoz vonzanak valakit a tömegből. Hátamra süt a nap. Szörnyű ez a hőség. Mihálczi bácsi, a portás, zsebkendőjével törölgeti a szemüvegét. Már csak szórványosan jönnek ki a gyárkapun... Szörnyű ez a hőség... Kip- kop, kip-kop... Ott jön Zsuzsi... Megbiccen bennem a világ le s fel jár bennem a döbbenet. Kip-kop, kip- kop. ott jön Zsuzsi... Csak mentem, irány nékül, lábaimra bíztam ma* gam. Benyitottam az Aranykerékbe. — Pálinkát kérek. Fekete Józsi értetlenül bámult rám, Varga Gyuri bácsi mellém ült, faggatni próbált. Koccintottunk. Egy korty az egész, kérek még egy féldecit. A cigány a pódiumon valami magyarnótát cincogott, a pincér újabb kerektalpas pohárkát tett elém, kezem tántorgott a levegőben... Kip-kop, kip- kop. megszédült bennem valami... Mintha süppedő lép- csőn mentem volna fölfelé, s csak Zuzsit láttam úgy, ahogy az imént kilépett a gyárkapun... Másnap a műhelyben kérdezgettek. .Mi volt velem? Nem mondtam semmit. Gyuri bácsi kísért haza, mesélik, nem emlékszem semmire. Csak egy hét múlva mentem újra Zsuzsiék műhelyébe. A szokott helyen ült, most döbbentem rá, hogy eddig csak ülve láttam. Felém fordult, pici öröm szaladt a szeme sarkába és megremegett kezében a munkadarab. Sokáig álltam ott, alig beszéltünk, az ablakból egy darabka augusztust láttam, és nekem támaszkodott a fal. — Zsuzsika, bocsásson meg... én szerdán megvártam magát a gyár előtt... Megrettent, ujjai közül kipottyant a csavarhúzó. — Ugye, nem haragszik? Sokat gondolkoztam a dolgon... és ...eljöttem megint... Felugrott, sírva szaladt ki a műhelyből. Ugyanazt láttam, mint a titkos randevún: nyomorék balliba felemásan kopogott a kövön, törékeny teste minden második lépésnél kicsit bodra billent. TÉNAGY SÁNDOR: ZSUZSI
