Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-18 / 194. szám

1065. augusztus 18, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL .......-......* ............................ O lvasóink írják Tilos a taxi telefonszáma? mel élek a lakásban, te­kintélyes összeget fordítot­tam a szerelési munkák Én nem ! Én sem ! elvégeztetésére, — sajnos azonban ennek eddig nem sok hasznát vettem. Ne­hezen várom, mikor lesz végre világosság a laká­somban? Tóth Sándor Mezőtúr — Vajon akkor ki ? Augusztus 11-én délután negyed hétkor felhívtam telefonon a mentőket, mert egy éves kisfiam rosszul lett és kórházba akartam szállíttatni. A mentőorvos azt javasolta, hogy az SZTK-ba vigyem előbb, s ha ott azt mondják: a gyermeknek szüksége van kórházi ápolásra, akkor kijönnek. Ez érthetetlen számomra, hiszen sürgős esetekben úgy tudom, a mentőknek kötelességük hívásra megj elenni. Mindenesetre megfogadtam a tanácsot, s taxival szerettem volna elvinni gyermekemet az SZTK-ba. Nem tudtam a telefonszámot, s felhívtam a 08-at. Ott az ügyeletes bemondta a számot, az egyiket. Ál­talános tapasztalat, hogy a taxi számai foglaltak. — Ezért kértem, hogy a másikat is mondja meg. Arra azonban nem volt hajlandó. Talán tilos a taxi száma? Bíró László' Szolnok A napokban vá. lasztóim kerestek fel azzal a pa­nasszal, hogy nem kaptak dinnyét a termelőszövetke­zetben, s tegyem ezt szóvá illeté­kes helyen. Több­ször hangzik el ilyen panasz. A községben ugyan­is, bár a termelő­szövetkezetekben termelnek zöld­ségfélét, azt még­sem lehet kapni sem a boltban, de még a piacon sem. Tanácsülésen is szóvátettem ezt, ahol a tsz elnöke kijelentette. ők nem fogják bizto­sítani a zöldség­gyümölcsöt, mert az ráfizetéses. Az áruhiányt ezzel indokolta az fmsz ügyintézője is. Hát ha ők nem gondoskodnak a község zöldség­gyümölcs ellátá­sáról, vajon kinek a feladata ez? Nagy Mátyár Jászágó Neki sem mindegy, de a népgazdaságnak sem Fizetnék, ha Hetvenöt éves vagyok, a feleségem hetvenkilenc. Mindketten betegek va­gyunk. Jánoshidán 16-5 hold földdel léptem a termelő- szövetkezetbe még öt esz­tendővel ezelőtt. Az első években megadták a hat mázsa fejadagot és 208 fo­rintos áron számolták azt el. Az utóbbi időben azon­ban csak akkor kapom meg a fejadagot, ha előre kifi­zetem a búza árát. Igenám, de nincs miből. Eddig lenne miből ugyanis mindig a földjára­dékból vonták le annak árát. s az ki is futotta. Most azonban kaptam egy felszó­lítást, miszerint a kenyér- gabona járandóságomat csak akkor kapom meg, ha el­lenértékét, az 1035 forintot a tsz pénztárába befizetem. Szükségem van a búzára, fizetni azonban nem tudok, s méltánytalannak tartom ezt az eljárást. Bálint Károly Jánoshdda A Ceglédi Gépjavító Ál­lomáson dolgozom egy éve. Ügy vettek fél, hogy gép van, munka nincs — keres­sek magamnak. Az egy év alatt szinte állandóan Szol­nok megyei tsz-ekben dol­gozom. Jelenleg is a szajoli Vörös Csepel Tsz-ben va­gyok, egy Sz—100-as gép­pel. Sajnos, azonban nem dolgozhatom, mert nincs üzemanyag. Telefonon több­ször, sőt személyesen is kértem Ceglédről, de mind­hiába. Eddig a tsz-től kap­tam kölcsön, de most már ott sincs. Két hete kaptam olyan utasítást, hogy a géppel menjek át Abonyba. A já­rólánc azonban rossz, s erre képtelen vagyok. Akkor vas­úton menjek át, szólt az utasítás. Nem merem meg­kísérelni, mert esetleg a lánc után tönkre megy a csillagkerék is. Ez pedig a lánccal együtt 120 ezer fo­rintba kerülne. Családos ember vagyok, nem mind­egy, hogy mennyit keresek, de gondolom, a népgazda­ságnak sem, hogy egy gép áll, illetve tönkre megy, Tóth András a Ceglédi Gépjavító Állo- lomás dolgozója. Tiszafüreden van egy jó szesz­főzde és még sincs. Ugyanis már két hete hi­tegetnek bennün­ket, hogy meg­kezdik a pálinka- főzést, de ezidáig Erjed a cefre Szolnokról még nem jöttek ki, hogy azt üzembe helyezzék. Nem jól van ez így. Összeszedtük a sok epret, gyü­mölcsöt és a cef­re érik, erjed, las­san teljesen érté­két veszti. Fárad­ságos munkánk és a cefre vész kár­ba emiatt; özv. Markás Andrásné Tiszafüred Az autóbusz vajon nem mindenkié ? Sokat beszélünk az udvariasságról, emberségről, nálunk azonban ez nem tapasztalható. Zagyvarélcasról járok be dolgozni Szolnokra. Egy alkalommal a reg­geli munkásvonathoz induló autóbuszt vártuk zuhogó esőben, de o gépjármű kii'ön intésünkre sem állt meg a megállóhelyen. Annak ellenére történt ez, hogy a gépkocsivezető látta átázott ruhánkat, s az autóbuszon is Volt annyi hely. hogy felfértünk volna. Másfél órás késéssel, teljesen átázva értünk munkahelyünkre. Nem tudom, mivel magyarázza az ilyen autóbusz- vezető tettét, akkor, amikor szemünk láttára vesz fel utasokat a megállók között. Ügy tudjuk, azok barátai. Vajon az autóbusz nem mindenkié? Pálinkás István Zagyvarékas Még az építőipari vállalatnak is illik válaszolni Az ÉM Szolnok megyei Építőipari Vállalat az ál­tala épített Szolnok, Ságvá- ri körút K/I. és K/II. épületek kéményeit a központi döntőbizottság jogerős határozata alap­ján kötelesek kijavítani. — A javítási munká­kat ismertető lakógyűlésen a vállalat képviselői részé­ről elhangzottakkal kapcso­latban a K/I. épület hu­szonöt lakója július 6-án ajánlott levelet küldött a vállalatnak. A levélben a későbbi viták elkerülése és megelőzése végett választ vártak néhány kérdésre a vállalattól. Arra azonban várhattak, mert egy hónap után még mindig nem kap­ták meg. Mi az oka a hallgatás­nak? Szeretnénk, ha a vál­lalat kötelességének érezné a válaszadást. Ságvári körút K/I. épület lakói Hagyomány tisztelők A törökszent­miklósi Bercsényi Miklós gimná­zium fiataljainak ezúttal harmad­szor is sikerült el­nyerniük a KISZ KB emlékzászla­ját a Lékai János ifjúsági építőtá­borban. Az évenként in­duló három bri­gád közül egy mindig megnyeri a versenyt. így a brigádok mindig egymástól veszik át a zászlót. ■s már hagyomány- nyá lesz. hogy a törökszentmikló- siak lesznek az el­sők. B. S. Kengyel Az ígéret hídja Már három hónapja hitegetnek bennünket, hogy -..egesinálják házunk előtt az átjárót. Amikor a csa­tornát megépítették, akkor kaptunk egy rendes átjá­rót. Az út betonozásakor azonban ismét tönkretették azt, és rendes átjáró helyett csak ígérgetéseket ka­punk. Hamarosan bejön az őszi esős időszak és kis unokámmal gondban vagyunk, hogyan járunk majd át a járd ás oldalra. özv. Győré Mihályné Tiszavárkony Mikor lesz végre világosság? Két évvel ezelőtt OTP kölcsönnel házat építettem Mezőtúron az Esze Tamás utcában. A villanyszerelési munkákat is elvégezték, a villany bekapcsolása azon­ban még a mai napig sem történt meg. Ez ügyben többször fordultam már kéréssel a mezőtúri üzem- vezetőséghez. Két kisgyer­mekemmel és felesé gem­Az illetékesek intézkedtek Megszűnik a bűz Juhász László, Szolnok, Gutemberg tér 8 szám alatti lakos panasszal fordult szerkesztőségünkhöz. — Elmondota, hogy lakóháza mellett van a Felszabadu­lási Halászati Tsz halfeld olgozó részlege, s emiatt egészségtelen, bűzös a levegő. Nyáron a hal hulla­dék miatt keletkező szag szinte elviselhetetlen. Idős, beteges ember, igényelné a friss levegőt, emiatt a lakását nem tudja szellőztetni. Panaszának intézésére az Állami Közegészségügyi felügyelőt kértük meg, aki az alábbiakat válaszolta: A Felszabadulás Halászati Tsz elleni panasz jogos. Utasítottam a tsz vezetőit, hogy a hulladékanyagot megfelelően, zártan tárolják és naponta gondoskod­janak annak elszállításáról. Remélhetőleg így meg­szűnik a bűz a környéken. OROSZ MIHÁLY : ii PirajL , Hifii — A kis hülye... Egy hó­napja ígérgeti, hogy meg­adja. És még ő az okos. Je­gyezd meg, szép lehetsz, de okos nem. Aki fizet, az pe- tyegtet. Nem tudod? Lábas tajtékzott. — Megbánod még, Fa­ragó. Lehet, hogy aki fizet, az petyégtet. De egy pofon­ból kettő visszajár! Nagy pofon, Faragó! Valaki megfogja Lábas karját. — Hagyd Feri, ittál. Egy kicsit be vagy zsongva. Faragó e pillanatban ösz- tönszerűen félre lépett. Szerencséje volt, az ütés csak a vállát érte. Nagy Andris villogó sze­mekkel nézett körül, és dü­hösen markolta a piszka­vasat. Teli torokból ordí­tott. — Te fokoztál le... Te dög!... Te... Faragó úr...— markában újra ütésre len­dül a vas. Valaki vissza- kézből akkora pofont adott neki, hogy keresztülbukott az asztalon. Vigyorogva fel- tápászkodott. Lábas magábaroskadtan ült a széken, öklével szét­mázolta könnyeit, — Engem megpofozni... Ezt megkeserüli, eskü­szöm... — szipogta, fokáig békítgették őket, — bár mindenki tudta, hogy felesleges. Végül is a fotosok indítványozták, — hogy kezdjék el a szakköri munkát. Az egyik Faragót, a másik Lábast fogta ka­ron és elindultak a labora­tórium felé. Kopogtak. — Bújj be — hangzott bentről. A labor félhomályában csak a dolgok körvonalai látszottak. Hosszú, keskeny asztal állt szorosan a fai mellett, rajta a nagyítógép. sötétkamra lámpa, külön­féle hívó és fixáló folyadé­kokat tartalmazó tálak, csi­peszek. Munkához láttak. Az előbbi veszekedés keltette feszültség még nem osz­lott el. Faragó a középső hoked­lire ült a nagyítógép elé. Ketten mellé telepedtek, jobb és baloldalról közre­fogták. Két másik katona a hátuk mögött állva fi­gyelte a fehér fémlapon Hozzászólás cikkeinkhez Kártyások, akik nem olvassák a Néplapot A Néplap augusztus 11-i számában „Kártyások, tkik nem olvassák a Néplapot" című írásukban arról írtak, hogy Jászapátiban az AC 34-93 forgalmi rendszá­mú Moszkvics vállalati gép­kocsiban három személy mintegy másfél óráit kár­tyázott. Az ügyet megvizsgáltuk, s megállapítottuk, hogy az eset valóban megtörtént. A Papír Nagykereskedelmi Vállalat és a Délmagyaror­szági Üveg- Porcelánértéke­sítő Vállalat instruktora 13.45 órakor érkezett a 2-es számú bolthoz, rendelés fel­vétele végett. A boltot zár­va találták. Mivel ez idő­ben a szakmánk cikkeit tartó boltok Jászapátin zár* va vannak, nem találtok más megoldást, mint hogy beálltak a bolt melletti mellékutcába, árnyékos helyre és ott várakozás közben a kocsiban kártyáz­tak, míg a bolt kinyitott, A boltok nyári ■ hosszas déli zárva tartása hátráltat­ja vállalatunk munkáját. Éppen ezért a földműves­szövetkezetek vezetőivel tárgyalunk, s megkérjük őket: tegyék lehetővé a fo­lyamatos rendelés feladá­sát, még a déli zárvatartasi idő alatt is. Üveg- és Porcelánértékesítő Vállalat — Szolnok Levelekre válaszolunk Meddig jár a táppénz ? M. I.-né kunszentmárto­ni olvasónk az iránt ér­deklődött, hogy meddig jár SZTK kezelés, kórházi ápo­lás és táppénz. Érdeklő­dött továbbá, hogy nyug­díjazás után a lakót kite- hetik-e a szolgálati lakás­ból. Kérdésére a következő­ket válaszoljuk: A kereső- képtelen dolgozót munka­bér vesztesége pótlására legfeljebb egy éven át, gü- mőkóro® betegség esetén pedig legfeljebb két éven át táppénzben kell része­síteni. Ha a dolgozó kere­sőképtelenségét közvetle­nül megelőzően egy, ille­tőleg két évnél rövidebb ideig állt folyamatos mun­kaviszonyban, táppénzt csak a folyamatos munka- viszonyának megfelelő időn át kaphat. A dolgozót a betegségi biztosítás egyes szolgáltatá­saiban a munkaviszony megszűnése után is része­síteni kell. Az ezekre vo­natkozó szabályokat a Mi­nisztertanács állapította meg. E renedelkezés sze­rint, ha a dolgozó táppénz jogosultsága, vagy kórházi ápolása munkaviszonyának megszűnését követő 15 na­pon túl fejeződik be, orvo­si gyógykezelés valamint minden olyan szolgáltatás, amely a gyógykezeléshez szükséges, még legfeljebb 13 héten át jár: A lakástörvény rendel­kezése szerint, ha a mun­kaviszony bármilyen cí­men megszűnik, a szolgála­ti lakásra létesített bérleti jogviszony is megszűnik és a bérlő köteles a lakást 15 napon belül kiüríteni. Ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a bérlő részére másik meg­felelő lakást ajánlottak fel. Megfeleő lakást a munka­adónak kötelessége biztosí­tani. megjelenő negatív képet. — Levlapra? — kérdezte Faragó. — Ja, — hagyta rá jobb­oldali szomszédja. A töb­biek nem szóltak. Kint valaki a kilincset babrálta. — Eresszetek be — szólt egy furcsa hang, majd rö­högés hallatszott. — Én is hadd fixirozzak: 4 ndris várt bebocsá­tásra. — Menj a másik utcába — kiáltotta dühösen Fa­ragó. — Engedjük be — szán­ta meg valaki. — Akkor békén marad. — Legfeljebb szétcsapja a fejemet — morgott ma­gában Faragó. — Ügy se megy el az ajtóból. Lábas köhintett. Ajtót nyitott. Andris vihogva beosont. Faragó beállította a gép magasságát és megforgatta a lencsét. A fehér fémla­pon kirajzolódtak a kon­túrok. — Jó lesz? — kérdezte. — Fáin! — lelkesedett Nagy Andris. — Jó — dörmögte vala­ki, majd Nagy Andrisnak címezte: — Kuss. Faragó jobboldali szomszédja köz­beszólt: — Vedd nagyobbra, és akkor csak ezt a részét — és ujjával megmutatta a kifényképezendő rész­letet. — Persze, — szólt a bal­oldali szomszéd — a fotó­zásban tulajdonképpen nem a fényképezés a művészet, azt mindenki meg tudja csinálni — hanem a vágás. Az, hogv mit emelünk ki a képből. Szóval az egyen­súly. — Az összhang — hang­zott hátulról. Lábas hallgatott. faragó mégegyszer éles­re állította a képet, majd a lencse elé fordította a piros fényszűrőt. — Papírt tett a vetített kép alá és ide-oda tologatva beállí­totta; — Hat másodperc... jó lesz? — kérdezte. — Várj! — szólt a jobb­oldali szomszédja, és egész halkan számolt: — Vedd nyolcra. A többiek egyetértettek. — Mérjétek — mondta Faragó, majd fennhangon számolt: — Három, kettő, egy, nulla, most! — gyors mozdulattal félrekattintotta a piros fényszűrőt. A foto­Kórusban számoltak. — Egyes... kettes... né­gyes... hetes. Most! A piros fényszűrő vissza­kattant a lencse elé. Halk reccsenés hallat­szott, majd mély, hörgő sóhaj. Egy pillanatig mozdulat­lan volt mindenki, aztán az asztal a padló felé dőlt, magával rántva a mellette ülőket. A nagyító a kőre csat­tant, üvegek csörömpöltek, folyadék loccsant. Tálak zuhantak a padlóra. Valaki panaszosan fel­nyögött: — Mi az istent csináltok, marhák?! Nagy Andris röhögött. — A nagyító! — hallat­szott félénken. — Lesz eb­ből balhé... — Gyújtsátok meg a villanyt! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents