Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
1965. július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megfelelő arányokat alakítanak ki a tsz vezetők és a tagok jövedelme között A termelőszövetkezeti tagok az elért eredmények alapján részesülnek a termeit javakból. A tagok jövedelme tehát a hozamok és az árbevétel növekedésétől, illetve a költségek csökkentésétől függ. A gazdák részesedése — a gazdálkodási eredményekkel párhuzamosan — az utóbbi években örvendetesen növekedett. Tavaly például az egy dolgozó tagra jutó évi átlagos jövedelem meghaladta a 15 ezer forintot megyénkben. Azt hihetnénk, hogy a szövetkezeti vezetők és szakemberek is a gazdálkodási eredményektől függően kapták a jövedelmüket. Sajnos, a legtöbb helyen nem így volt. A vezetők jövedelmét a földterület nagysága és az állatok létszáma alapján fix-mun- kaegység jóváírással — állapították meg. Pedig nem a terület nagysága az elsődleges, hanem az. hogy az egységnyi szántóra mekkora hozam jut. hogyan alakul az áruértékesítés. csökken-e az önköltség és javul-e a gazdálkodási eredmény. Az állatok létszáma sem mindenható. Fontos, hogy egy tehéntől mennyi tejet fejnek, s hogyan értékesül a feletetett takarmány, tehát mennyi az állatok hozamértéke. Az utóbbi években a tsz- vezetők. szakemberek és a tagság jövedelme közt 'ó- néhánv gazdaságban kiáltó 3 ellentétek . voltak. Többször ’ hallottunk arról, hogy a tsz-elhöknek 10 000—13 000 forintos havi jövedelme van. s a főagronómus és a főkönyvelő keresete is meghaladta az 5000—6000 forintot. Jól tudjuk, hogy a tsz vezetői, szakemberei nem 12 órát dolgoznak naponta, s évi munkaidejük sem hat—nyolc hónapig tart. Rátermettségük, szakértelmük és felelősségük is nagyobb, mint a tsz egyszerű tagjaié. Nyilvánvaló, hogy a termelt javakból is többet érdemelnek. De az már túlzás, hogy a vezetőszakemberek havi jövedelme a tagokénak hétszerese legyen. Azt sem szabad megengedni — pedig erre is sok a példa —. hogy az elnök prémiuma meghaladja a tagok évi jövedelmét. A csépai Alkotmány Tsz-ben 1962-ben az egy tagra jutó évi átlagos jövedelem 12 66Ó forint volt. az elnök — csupán prémiumként — 20 513 forintot vett fel. területű és 16 millió forint feletti halmozott termelési értéket elért tsz-ben — a főmezőgazdász alap- jövedelmét 3500—4400 forintban állapították meg. Az elnök jövedelme ennél 10—15 százalékkal lehet több. A beosztott szakembereké pedig kevesebb. A második és harmadik kategóriában — a kisebb tsz- ekben — az alapjavadalmazás összege arányosan csökken. A rendelet javasolja, hogy az eredményességi javadalmazást a gazdaság eredményeinek megjavításától tegyék függővé. A tsz vezetők csak akkor kaphatnak prémiumot, ha a gazdaság bruttó jövedelme, áruértékesítése, felhalmozása és a tagok közösből szármató jövedelme növekszik és csökken az üzemi balesetek száma. — Tehát a prémiumfeltételek is arra ösztönzik a tsz vezetőket, szakembereket, hogy a gazdálkodás eredményeit megjavítsák. Az eredményeket pedig nemcsak a tervhez, hanem az előző évi mutatókhoz viszonyítva kell növelni. A prémium az alapjövedelem 30 százalékát nem haladhatja meg. A vezetők javadalmazásáról természetesen a közgyűlés dönt. A közösség mondja ki, hogy az alap- javadalmazást fix összegben. vagy munkaegységre átszámítva « határozza-e meg. A tsz szakemberek javadalmazásáról szóló rendeletet megyénk közös gazdaságaiban általában helyesen hajtják végre. A megyei tanács mezőgazda- sági osztálya a 16-os rendelet végrehajtásához javaslatokat dolgozott ki. s azokat eljuttatta a tsz-ek- be és a tanácsok mezőgazdasági osztályaira. Az FM rendelet nyomán általában megszűntek a kiáltó atónvtalanságok a tsz-vezetők és a tagság jövedelme között. Az elnök jövedelme a legtöbb helyen nem haladja meg a jól kereső tag jövedelmének kétszeresét. S ez jogos. Egyes helyeken fordított aránytalanságok is voltak. Az elnök szerénységből belenyugodott abba, hogy a brigádvezetők jövedelme — a prémiummal együtt — jóval nagyobb legyen az övénél. így volt ez Cserke- szöllőn és Tiszasason. A kunszentmártoni járásban a rendelet megjelenése előtt sem voltak kirívó aránytalanságok. Egykét tsz-ben — ahol állami dotációt is kaptak az elnökök — haladta meg a havi jövedelmük a 6000—7000 forintot. Van olyan példa is — az öcsödi Szabadság Tsz — ahol az államilag dotált elnök önként lemondott a jövedelme egy részéről. A tsz vezetők javadalmazására a járási tanács vezetői tettek javaslatot a közgyűlésnek. Az elnök havi jövedelme a nagyobb és közepes tsz-ekben nem haladja meg a 4000—5000 forintot. Helyes mondták az egyik közgyűlésen, de a hat elemis elnök ne kapjon annyit. Az elnök jövedelmének 90 százalékát kapja az elnökhelyettes és a főmezőgazdász, a főkönyvelő és a főállattenyésztő pedig 85 százalékát. Az elnökök a tagok között kiosztott minden 100 forint után 48 fillért kapnak. A tagok évi átlagos jövedelme tavaly 16 700 forint volt a kunszentmártoni járásban. A jobban dolgozó tagok azonban a 34' ezer forintot is elérték. Nem állítjuk, hogy minden termelőszövetkezetben megfelelően kialakították a jövedelemelosztás módszereit. Több helyen vannak még kirívó aránytalanságok. Azt sem szabad megengedni, hogy a képesítés nélküli adminisztrátorok kétezer forint felett keressenek havonta, s jövedelmük meghaladja a nehéz fizikai munkában résztvevő tagokét. Az FM rendelet ennek rendezésére is javaslatot tesz. A tsz közgyűlések feladata, a tanácsok mezőgazdasági osztályainak segítségével, hogy az aránytalanságokat megszüntessék. Málhé László JSaqylakarítás a legelőkön A megyében 600 hold ár. téri legelőt öntött el, a víz. Most már valamennyi terület szabaddá vált, s megkezdődött a legelőkön a nagytakarítás. Jól halad ez a munka Öcsödön. Kun- szentmártonban és a szolnoki—szandai üszőnevelő telepen. A legsürgősebb tennivaló most a pangóvi- zek leeresztése, a lecsapoló és az öntözőberendezések megjavítása, valamint a?, ártéri kutak, karámok, vályúk tisztítása, fertőtlenítése. A gyepállomány gyorsabb sarjadása érdekében mindenütt célszerű minél hamarabb elvégezni a bo- ronálást, a növényzet ápolását. Imigyen és amúgyan 4 szolnoki bútorgyár egyik konyhabútor garnitúrája nagy sikerrel szerepelt a tavalyi ipari vásáron: elnyerte a „könnyűipar legszebb terméke” díjat. Hogy miért nem lehet kapni az üzletekben? Csekélységen múlik, azon az apróságon, hogy nincs ára. Amíg nincs, addig nem lehet gyártani. Pedig a kereskedelem 150 garnitúrát rendelt 1965 második negyedévi szállítási határidőre. A szolnoki üzem beszerezte az anyagot, beillesztette a tervébe ezt a rendelést... Az árjóváhagyás még a mai napig sem érkezett meg. Felforgatták a termelési programot, az értékes faanyag feldolgozatlanul a raktárban hever. Igazán nem olcsó mulatság az ilyesmi. Mégis, hogyan történhetett? Az üzemi pártvezetőség titkára szerint legalább öt percig tartana, amíg azokat a szex-veket felsorolná, amelyek hivatottak az új. modern konyhabútor árát megállapítani. A Könnyűipari Minisztérium Bútoripar Igazgatósága, Országos Árhivatal és így tovább és így tovább öt percig. J elenleg az első percnél tartanak az illetékesek. Gyors számvetés: a tavalyi ipari vásár óta- több mint egy év telt el. Négy perc még hátra van. Amíg az akták befutják pályájukat, négy évre lenne szükség? Addigra ez a konyhagarnitúra patinás lesz, sót egyenesen antik. Nem érne különösebb meglepetés, ha az 1969. évi budapesti ipari vásáron viszontlátnánk a díjazottak között Imigyen: „a könnyűipar legöregebb terméke.. Amúgyan: gyorsabban nem lehetne... Négy percen belül? — f — p Az amerikai szövőlepke el só nemzedékének hernyói ellepték a fákat. Serege János és Fried Károly, a Szolnok megyei Növényvédő Állomás dolgozója a Kunmadaras! út mentén permetezéssel pusztítja a szövőlepke hernyóit Á törökszentmiklósi kombájnosokat nem könnyű utolérni A Törökszentmiklósi Gépállomás körzetében 6400 holdon várt betakarításra az őszi árpa. Két nappal ezelőtt már csaknem 5000 holdat learattak. A kombáj- nosok közül élenjár Vass Imre 32 vagonos teljesítményével. Az ugyancsak SzK kombájnnal dolgozó Lucza János 140 holdról 28 vagon árpát takarított be. Az ACD kombájnosok között legjobbnak bizonyult Fülöp Lajos, 101 holdról aratta le az árpát, s 20 vagon szemet szállítottak el a gépétől. D. Nagy Imre 17,3 vagonos teljesítménye szintén említésre méltó* Jó partnerek A torna j monostori Petőfi Tsz-ben 37 holdon termelnék burgonyát. Az újbur- gonya szedését megkezdték, s eddig 162 mázsát értékesítettek. A gazdaság vezetői számbavették, hogy menynyi szalmára lesz szükségük. s úgy határoztak: szerződést kötnek a földműves, szövetkezettel 10 vagon alomszalmára Ilymódon 50 ezer forint terven felüli jövedelemhez jut a termelő- szövetkezet. Az állami irányító szervek sokat foglalkoztak a szövetkezeti jövedelemelosztás elemzésével, bírálatával. Meghonosították és terjesztették a legjobban bevált módszereket. Ám elhanyagolták a vezetők és szakemberek javadalmazási rendszerének vizsgálatát* Végre 1964. december 30- án napvilágot látott a földművelésügyi miniszter 16- os számú rendelete. melv- ben javaslatot tesz a termelőszövetkezetekben foglalkoztatott szakemberek javadalmazására A rendelet három kategóriába sorolja a termelőszövetkezeteket a földterület nagyságának és az elért, halmozott bruttó termelési értéknek megfelelően. A szakembereket a munkakör, az iskolai végzettség, az eltöltött szakmai gyakorlat szerint iavasolia díiazni. A szakemberek javadalmazását alapiavadalmazásra és eredménvességj javadalmazásra bontja. Az első kategóriába — 50Ó1 kát. holdnál nagyobb A Bolygó A Bolygó története majdnem olyan, mint egy mese. Am mégsem az, Jászszentand- ráson élt egyszer egy szegény parasztember. Éles Lukács bácsi. Apó volt már javában, hetven esztendőnek is felette, öreg Bolygó, lovával összeforrva keresték ketten a kenyérre, meo a zabra valót. Egyszercsak megmozdult az egész falu. tetejéről a talpára fordult a világ, egymás után alakultak a szövetkezetek. Ment mindenki a közösbe, kocsijával, lovával, kinek amije volt. Csak éppen a Bolygó nem ment. Nem vitte Lukács bácsi. Megkötötte magát az öreg, ő ugyan belép a közösbe, de a Bolygótól meg nem válik. Magyarázták neki, ugyan már. Lukács bácsi, minek magának ilyen korban tovább gürcölgetni. Megkapja a nyugdíját, háztájit ad hozzá a szövetkezet, a Bolygót meg majd elhajtja valaki munkatehetősebb ember. Mondhatták is. S így ■egyszerre a Bolygó dolga faluüggyé kerekedett. Lukács bácsit tisztelte, szerette mindenki Szent- indráson. Távol állt bárkitől, hogy egy szóval is megbántaná. Egyezség született tehát Egyrészről az ötezer holdas Haladás Termelőszövetkezet majd ezer tagja, másrészről Éles Lukács bácsi, íz új szövetkezeti gazda között. Eszerint Éles Lukács megtarthatja i lovát. A szövetkezet nem tart igényt munkájára, de megbízza, hogy a háztáji földeken tevékenykedjék, ha kedve van és erejéből, egészségéből telik. Ezért a közös természetesen munkaegységet ir jóvá az öregembernek. így kezdődött a Haladás Tsz, Éles Lukács, valamint a Bolygó együttélése. A kisöreg azóta egyedül jár ekekapázgatni a gazdák háztáji szőlőjébe és kukoricaföldjére. A kisöreg, a kis ló a végtelennek tűnő szőlőkben, földeken. A legtöbbször éppen lassítva, akadályozva a gépek munkáját. Dehál ezt a bogarasságát megértőén elnézték neki. A baj akkor kezdődött, amikor híre jött, hogy nehány ember borravalózgatni kezdett. Erre fel a Bolygó gazdájába belebújt tán az ördög, mert kezdte nem sorba venni a munkát, hanem kihagyásokkal. Mint hírlik, ahhoz ment hamarább, aki még ráígért neki gy volt-e, nem, azt mm lehet pontosan tudni. De annyi bizonyos, hogy hovatovább nyűg lett a Bolygó a szövetkezetben. Ezért úgy döntöttek, a fogatosok meg a traktorosok sorban megművelik mindenkinek a háztájiját. Azt is. amit az öreg meg a Bolygó piszkálgatott már, s azt is, amihez még senki hozzá nem ért. Azután úgy voltak vele, a jegenyefák se nőhetnek az égig, s a Bolygó meg hát akármilyen öreg ló is, nem el majd örökké. Hanem akkor meg mi történt, mikor váratlanul elérkezett a Bolygó végnapjainak alkalma. A hosz- szantartó esőzés egy nagy vihara után belvíz zúdult Éles Lukács faluszHi, szerény kis házikóján ik udvarára. Még meg olyan erővel, hogy rövid időn belüli elsodrással fenyegetett mindent. S mindez csupán azért nem sikerült, mert ott termett a Haladás szövetkezet népe, kiváltán is a legmarkosabb a legbátrabb emberei. Mentették az apó ingóságát, útját állták o pusztulásnak. Sikerrel. Kiragadták a víz birtoklásából a kisöreget... ét kiragadták a Bolygót! A zóta már eltűnt a vizve- szély, s azóta már a Bolygó meg gazdája éppen olyan békésen poroszkálgat a szentandrási utcán, mint azelőtt És épp úgy bolyong rend- szertelenül a szőlőkben is, mintha mi sem történt volna. A Haladásbeliek néznek utánuk és mosolyognak rajtuk. Mert nagy birtok, hatalmas föld, kétezer embert foglalkoztató közösség a szentandrási. Nagy kollektíva... És csodaszép, nagy-nagy megértő türelemmel egy szocialista nagy család a bogaras kisöreg iránt. Borzák Lajos
