Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

INS. }Ú!!US 11: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „KIVÁLÓ LETTEM, ÉDESANYÁM" Nagyon szeret táncolni, imádja a zenét. Most azon­ban könnyen ellenállt a csábító dallamoknak. Leült az asztalhoz, sört rendelt, s megitta felét. Nézte a ke­ringőző párokat, cigarettát vett elő, s gondolataiba mé­lyedre eregette a füstöt. Átrepülte a folyókat, vá­rosokat, falvak maradtak mögötte, s megpihent Sár- pentelén, ebben a dunán­túli kisfaluban. Elmosolyo­dott. Aggódó szempár né­zett vissza rá, melyről sze­retettel, s biztatással csó­kolta le a könnyeket — Hogy bírod majd. kisfiam? — simogatta meg sötétfeke­te, rövidre nyírott haját egy kérges tenyér. Kibontako­zott az ölelésből, kezébe vette aktatáskáját, s elkö­szönt. A zene pattogó ritmusa zökkentette ki gondolatá­ból. Papírt vett elő, s hat­van filléres bélyeggel egy borítékot. Imi kezdett. „Drága Édesanyám!” — aztán megállt. Mit is írjak, hogyan írjam meg? — kér­dezgette önmagától. Parancsnoka, Szabó szá­zados állt legközelebb hoz­zá. Szemében hideg fények csillognak. Csalóka ez a fény. A hidegség csak ami­kor parancsot ad, akkor érezhető. Egyébként meleg­ség árad abból legtöbbször. Különösen, ha a tizennyolc, azaz lassan már a tizenki­lenc évesekkel beszélget. Így volt ez akkor is, ami­kor az ujonckiképzés, az es­kütétel után először ült le velük beszélgetni. Mit is mondott? ... A „kiváló” dm elnye­rése nem kis feladat, de meg lehet szerezni. Egy sorkatonának ez jelenti a legnagyobb kitüntetést. — Igen, így mondta. S én Ma­rót* Ferivel együtt elhatá­roztam: megszerezzük. Biz­tosra vettem, hogy sikerül. Persze akkor még nem sej­tettem, hogy milyen nehéz ez. Közölték a követelménye­ket A kiképzési feladatok végrehajtása kiváló ered. ménnyel; üres fegyelmi lap; a gondozásunkra bízott fel­szerelés, technika példás gondozása; kulturális, tár­sadalmi és sportmunkában való részvétel; jó eredmé­nyű lőgyákorlat. S mindez még csak a feltétel. Felté­tele a vizsgára bocsátásnak. S a vizsgákon sem volt mindegy, hogy átcsúszik-e valakit vagy kiváló lesz. A nehéz feltételek elle­nére nekiindultam. Egy évi munka után következett a vizsga. A lövészet kiválóan sikerült. A testnevelési gya­korlatok is jól kezdődtek. A lóugrásnál azonban baj történt. Megrándult a jobb kezemen két ujj. Alig tud­tam fogni vele. Nem szól­tam senkinek, hiszen akkor abba kellett volna hagy­nom a versenyt. Fájó uj­jakkal mentem a nyújtóra és a korlátra, összeszori- tott fogakkal végeztem a gyakorlatokat. Sikerült. Az 1500 méteres futásnál lüktetett a kezem. Este fá­radtan zuhantam az áffl/ba, mégis nehezen aludtam el. Éjfél felé arra ébredtem, hogy mellettem Maróti Fe­ri hangosan vezényel álmá­ban. Öt is megviselte a ne­héz munka. Csendben fel­keltem, s kicseréltem a vi­zes zsebkendőt, melyet uj- jaim köré csavartam. Másnap folytatódott a vizsga, de egyre kevesebben maradtunk. Bal kézzel ás­tam a lövészárkot. Ügyet­len voltam, s elvágtam a kezem Elsápadtam. Fuccs a versenynek. Ha bekötik, azzal nem dolgozhatom. Jobb kezemen pedig alapo­san meghízott a két ujj. Kötözéskor azonban ezt nem vették észre. Folytat­hattam a versenyt. Sike­rült a lövészárkot kiásni, megfelelőre végeztem a harcászati gyakorlatból, s jól feleltem fegyveranyag­ismeretből és löelméletböl is. Utoljára az akadály­pálya maradt. Ez a tíznél is több akadállyal nehezí­tett kétszáz méter válasz­tott el a „kiváló" jelvény­től. Együtt indultam Feri­vel. Ő jobb futó volt, de nekem mindkét gránátom célba talált. A palánkra nehezen kapaszkodtam fel fájó kezemmel. Ráadásul rosszul estem a leugráskor. Most már a lábam is saj­góit, pedig még 30 méter a célig. Nem bírom. Vége lenne? Hiába volt az egész év, s a vizsga megfeszített munkája? Nem tudom, hogy értem a célba, csak arra emlékezem, hogy én is ott álltam a sorban, ami­kor felolvasták, kik nyerték a „Magyar Néphadsereg Ki­váló Katonája” címet... ...és folytatta a levél­írást: „Emlékszik, mit mondott, amikor elbúcsúztam? — Hogy bírod majd, kisfiam? — Most válaszolok erre: ki­váló lettem, édesanyám! Mindenkit csókolok, szerető fia: Bernáth Gyula kiváló honvéd, Szolnok.” Majnár József A NÉPI ELLENŐRZÉS MEGVIZSGÁLTA: ÚJÍ­TÁSOK ■ ■M ::: SZABÁLYTALANUL MAGAS ESZMEI DÍJJAL KIHASZNÁLATLANUL Terven felül vizsgálatot tartott a megyei népi ellenőrzési bizottság a szolnoki vízügyi igazgatóság­nál. 1960. január 1-től ez év első negyedév végéig vizsgálták az újításokat. 1962 őszétől az új igaz­gató és az újítási előadó — kisebb alaki hibáktól elte­kintve — megszüntette a korábbi súlyosabb hibákat: egyes javaslatok vissza­utasítását nem közölték az újítóval; több újítás doku­mentációja hiányzott (nem található a javaslat, a szak- vélemény, vagy az értéke­lés); több esetben felme­rült a munkaköri kötele­zettség kérdése, valamint vitatható volt az elfogadott újítás viszonylagos újdon­sága; Munkaköri kötelesség helyett Dr. Berente Kálmánnak, az igazgatási osztály veze­tőjének tavaly fizettek ki újítás címén 1400 forintot, holott az iktatási és irat­tározási rendszer módosí­tása munkaköri kötelessé­ge volt. Dr. Berente egy másik „újítási” javaslata hasonlóképp nem tekinthe­tő másként, mint munka­köri kötelességnek, azaz a mulasztókkal szemben fe- lelősségrevonást kell alkal­mazni, nem pedig a hibá­kat „újítással” korrigálni. Az elbírálás határidejét több esetben nem tartották be, még 1963-ban sem. Igen sok újítást díjaztak anélkül, hogy tervezési, il­letve megvalósítási szerző­dést kötöttek volna. Ese­tenként túlzottan magas eszmei díjat fizettek. A korábbi és a mostani Békés megyei népművelők látogatása Mezőtúron Nyár van, s ez a népmű. vetési munkának nem ép­pen főszezonja. De a lelkes népművelők ilyenkor sem nyughatnak. Magukat mű­velik. Ezért a tanfolyamok, tapasztalatcserék. De össze is lehet kapcsolni a kettőt, így tettek a Békés megyeiek is. Gyomén rendezett nyári tanfolyamokról mintegy harmincán átruccantak a szomszédba — Mezőtúrra: Megnézték a városi könyv­tárat és a művelődési há­zat. Már a könyvtárban el­kezdődött a vita, kérdések, „hogy van itt és hogy van nálatok”. A művelődési házban aztán hamarosan teljes mértékben kibonta­kozott a tapasztalatcsere Milyen legyen egy műve­lődési ház munkájának szervezése? Milyenek az énekkar szereplési lehetősé­gei? Milyen a repertoár? Milyen a kapcsolat a téeszekkel és hogyan mű­ködnek a népművelési ügy. vezetők? Belemelegedtek. Még most is vitatkoznának, ha közben el nem kezdik _ a körsétát a művelődési ház­házban. — Nagyon hasznos volt ez a kis kiruccanás — mondta Horváth László, a Békés megyei népművelési tanácsadó vezetője. — Nem­csak sok értékes tapaszta­lattal gazdagodtunk, hanem azt is remélhetjük tőle, hogy a két szomszédos me­gye népművelői között szo­rosabb kapcsolat fejlődik ki és konkrét segítséget is tudunk nyújtani egymás­nak. KIS MODELLEK - NAGY MESTEREK Nagy sikere van Szolnokon az Ipari tanulók kiállításának. Napról napra töb­ben keresik fel ezt az értékes és színvonalas bemutatót, mely arról tesz tanú- bizonyságot, hogy megyénkben magas színvonalon folyik az iparitanuló képzés. Valóságos kis remekmű egy-egy kiállított mozdony, bútor, autó, vagy torony­daru-modell, mely mindegyik eredetijének pontos kicsinyített mása. Mint azt képünk is mutatja, a látó gatók nagy érdeklődéssel szemlélik a kiállított kis- .......................................... mozdonyt ú jítási előadó is nyújtott be újítást, melyet az igaz­gatóság vezetője bírált és fogadott el — szabálytala­nul, mert a felügyeleti szervhez kellett volna to­vábbítania. Bonyodalmak a Vakond és a zsilipvizsgáló kocsi körül Az elfogadott újítások bevezetését, megvalósítását alkalmazását igazoló doku­mentumok több esetben hiányoznak, vagy nem fe­dik teljesen a valóságot, még az utóbbi években sem. Előfordult, hogy akkor is eszmei díjat fizettek, amikor a megtakarítás utókalkulációval számítha­tó lett volna. Az OVF dí- jazata a Vakond-ot és a zsilipvizsgáló kocsit, előb­biért 70 000, utóbbiért 10 000 forintot adott. A Vakond-ot alig használták még. Alkalmazása nem gazáaságosabb az eddigi módszernél, igaz, hogy sokkal egészségesebb mun­kavédelmi szempontból. Több újítást díjaztak már, noha meg sem va­lósították, vagy nem hasz­nálták még őket. A NEB-ülésen az a vé­lemény alakult ki, hogy az eszmei díjat általában szubjektiven állapítják meg; rendezésére országos intézkedés szükséges. E vizsgálat részleteseb­ben, alaposabban tárta fel a hibákat, mint a felügye­leti szerv korábbi ellenőr­zései. A NEB-ülés megálla­pította, hogy 1962. október 1. előtt több és súlyosabb hibát vétettek e téren, azóta lényeges javulás ta­pasztalható, de még min­dig van kifogásolnivaló: Javasolták, hogy a jövő­ben hatékonyabban ellen­őrizzen az OVF; nagyobb mértékben vezessék be az újítóknál a társadalmi el­lenőrzést, a nyilvánossá­got; a Vakond és a zsilip­vizsgáló kocsi díját vizs­gálják felül; készítsenek intézkedési tervet az elfo­gadott, de még be nem ve­zetett újítások megvalósí­tására. V. P. ÁGI NEM TUDJA Ági szinte észrevétlenül lett nagylány. Anyja és apja egy szép napon ugyan megdöbbenve vette tudo­másul, hogy Ági szőke fürtjeit hol feltupírozva tor­nyos frizurába, hol lófarok­ba kötve hordja. Ilyenkor afféle úgynevezett lelki masszázzsal igyekeztek gyermekükre hatni: „Nem való ez még neked, ráérsz az ilyen divathóbortokkal Máskor szigorú hangon jelentették ki: „Ha nem fé­sülöd le simán a hajad, kapsz két akkora nyakle­vest...” Pedig, ha jobban figyelnek, észreveszik, hogy a frizura állandó változta­tása volt Ági életében nagy. lányságának első szemmel látható jele Első gimnazista volt» amikor egy ebéd után be­jelentette anyjának: „Már nem tudom hordani ezt a kabátot, kilóg belőle a ru­hám. Égy lány se jár ilyen kusza valamiben. Értsd meg, nem veszem fel töb­bet. Inkább járok nadrág­ban és pulóverben...” Szó, szót követett, végül meg­egyeztek abban, hogy mivel B9V új kabát vásárlása most nincs előirányozva a család költségvetésében, a kabátot átalakítják hétnyolcadosra, Ügy még lehet hordani és divatos is. Ám most, amikor Ági ha­zalibegett kipirultan az osz­tályvizsgákról — 4,8-al vé­gezte a második gimnáziu­mot — ebéd után egysze­rűen bejelentette: „Anyu„ nekem egy bikini kell. A többiek is abban járnak a Strandra.” És meglett a bikini, a strandkabát,, a szalmaka- lap... És akkor Ági újabb bejelentést tett a családnak, szintén ebéd után. Miért mindig ilyenkor? Talán azért, mert úgy gondolta, egy kiadós étkezés után enyhültebb a szülői szigor. Talán azért, mert egy jó emésztés lustává teszi az embereket, kevésbé kapha­tóak a vitatkozásra. Egy­szóval nem tudni, miért pont délben, de a bejelen­tés megtörtént, valahogy így: „Ügy gondoltam, hogy a lányokkal együtt elme­gyünk délután táncolni o klubba” „Táncolni?” — döbbent meg apa. „De hiszen eddig csak az iskolában a lá­nyokkal táncoltál” — hüle- dezett anya. „Egyszer iga­zán nekem is meg kell pró­bálni, milyen az. ha fiúval táncol az ember” — vetett ellent Ági. „Na jó” — szólt apa. — „Akkor anyáddal együtt elmentek.” E szavak hallatán viszont Áginak nyílt kerekre a szeme. „Na. de apa. oda nem szokták az anyák a lányukat elkí­sérni.” „Egyedül akarsz menni?" — képedt el az anya. — „Hogy képzeled?” „Óh, egyszerűen” — je­lentette ki Ági, s a meg­döbbent szülőknek elját­szotta. hogy megy majd be barátnőivel a klubba, ho­gyan kéri fel őt egy fiú, hogyan táncolnak, miről be­szélnek... Egyszó mint száz: Ági délután fél ötkor új ruhá­jában két barátnőjével együtt elment táncolni. És utánuk néhány perccel anya is elindult. No, nem a klubba! Csak a klub elé! Amikor azután senki nem volt a közelben, belesett az ablakon. És látta, hogy az S lánya a másik kettővel együtt leül, aztán jön egy fiú és felkéri... az egyik ba­rátnőt Meghűlt benne a vér. Te jó isten, csak nem fog Ági petrezselymet árul­ni? Hát nem látják ezek a vakok, hogy Áginál nincs szebb az egész teremben? Na, tessék, már kerek öt perce ül. ügye mondtam, hogy nem lesz jó vége en­nek a táncnak. Szegény gye­rek! Óh! Na, végre! Igiz, ennél csinosabb is felkér­hette volna, dehát kezdet­nek ez is jó. Este otthon apának anya hűségesen beszámolt a lá­tottakról és némi sóhajto- zások közepette jegyezte meg: „Milyen hirtelen lett nagylány ebből a gyerekből. Táncolni jár. Még szeren­cse, hogy nem vette észre, leskelődöm utána. Azt hin­né, nem bízom benne... Pe­dig rendes gyerek.” Másnap délelőtt a stran­don ismerőseinek Ági be­számolót tartott élete első klubdélutánjáról. S így fe­jezte be: „És képzeljétek, anya titokban utánam jött. Nem mert bejönni, kívülről leskelődött az ablakon. Én persze úgy tettem, mintha nem látnám Nem akartam elrontani az örömét. Hát nem édes? Olyan, mint egy kíváncsi gyerek,”­Varga Viktótíc

Next

/
Thumbnails
Contents