Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-10 / 161. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK MEEYEI ( A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAN*rc 1 XVI. évfolyam, 161. szám. Ara 50 fillér 1965. július 10., szombat. Igénytelenség Régebben sok szó esett a valóságtól elrugaszko­dott, a realitások iránt értéktelenné vált embe­rekről, akik nem tudtak különbséget tenni az igé­nyek és a lehetőségek között. Nem számolva adottságainkkal, a kép­zelet szárnyán lebegve, szinte már fantasztikus tervek sorát gyártották és olyan hatalmas köve­teléseket támasztottak a közösséggel szemben, — melynek az a legjobb szándéka és minden erő­feszítése ellenére sem volt képes megfelelni. Ezek a felhőkben járók, akik rendre építgették légváraikat, sok kárt okoztak, hiszen a túlzott igények, a teljesíthetet­len célkitűzések végül is bizonytalanságot, fásult közönyt, kiábrándulást szülnek; Ma reálisan politizá­lunk, gazdasági terveink pedig, ha szerényebbek is, feltétlenül megbízha­tóak és teljesíthetőek. A régi hiba, a valóságtól való elrugaszkodás — ha itt-ott fel is fedezhető még —, egyáltalán nem jellemző tünet. Az igé­nyek és a lehetőségek ál­talában összhangban áll­nak egymással. Azt vi­szont feltétlenül észre kell vennünk, hogy né­hol baj van az igényes­séggel. Talán a múltbeli tapasztalatokat helytele­nül értelmezve némelyek alacsonyra állítják a mér­cét, nem élnek a kínál­kozó lehetőségekkel, s így lassítják a fejlődés ütemét Igénytelenség; Olyan fogalom ez, mely sem­miképpen sem lehet ho­nos a mi társadalmunk­ban. Idegen, visszataszí­tó tünet, hiszen mi ma­gas célt tűztünk magunk elé. Olyan világ megte­remtésére vállalkoztunk, melyben minden eddigi­nél magasabbrendű gaz­dasági és társadalmi be­rendezkedés segíti az emberi célok kibontako­zását. Éppen ezért visz- szataszító és megenged­hetetlen a sok helyen ta­pasztalható igénytelen­ség; Olykor elegendő egy gyár udvarán megállni, s máris látja az ember, hogy a helyi követelmé­nyek bizony elég siral­masak. Rendetlenség és felfordulás az udvaron, szervezetlenül, lélektele- nül végzett munka, ácsor- gás, fegyelmezetlenség, lógás, tessék-lássék igye­kezet a munkacsarnok­ban. Bűnös igénytelenség, megalkuvás ez a rosszal és elherdálása lehetősé­geinknek. De az elhanya­golt tsz-udvar, a gazda­sági épületnek kineve­zett kezdetleges, szánal­mas kaliba, a bokáig érő sár, a gondozatlan jószág mellett pipázó, beszélge­tő szövetkezetiek látvá­nya is az igénytelenség, a gazdálkodás alacsony színvonalának bizonyí­téka. Ez az igénytelenség né­hány helyen már nem . csupán tünet, saj nos, szin­te szemléletté súlyosbo­dott. Az ilyen szemléletű emberek jellemzője a „széles” elégedettség. Kis dolgokon lelkesednek, szürke, jelentéktelen te- vést-vevést nagyítanak tettekké, mert az ala­csonyra tűzött mérce az ő szemükben nagynak mutatja a kicsit is. Vol­na lehetőségük többre is, jobbra is, de talán se szemük, se szívük, se te­hetségük nincs hozzá. S az igénytelen ember fél minden újtól, ami isme­retlen, szokatlan számá­ra. Megelégszik a szür­ke, jelentéktelen eredmé­nyekkel, a bevált sé­mákkal, melyekből ugyan kevés áldás fakad, de na­gyobb baj se származik; Az igénytelenség a kép­zeletszegény. tehetetlen emberek világa. Vagy a kényelemben szellemileg, érzelmileg elhájasodot- také, akik ötletek, jó han­gulat, pezsgő alkotókedv megteremtése helyett ha­mis elméleteket gyárta­nak. Akik bölcsen idé­zik a közmondást: addig takarózzunk, ameddig a takarónk ér. Pedig a ta­karóból még bőven fut­ná, de az ő szívükből, képesséeeikből többre nem telik; Kártékony dolog volt annak idején a nagyra- látás is. De az igényte­lenség, az alacsony mér­ce sem kevésbé káros. Nekünk a feladatok so­rát kell valóra válta­nunk, s ezek az emberek legmagasabb Igényeik ki­elégítésére, az új társa­dalom felépítésére vonat­koznak; Az igénytelenség, az alacsony színvonal lehe­tőségeinek elherdálását jelenti. Aki ezzel meg­alkuszik, megtagadja kö­zösen vállalt feladatain­kat­K. Gy. Kezdődhet a taitszervásár A Papír-írószer Nagyke­reskedelmi Vállalat az idén a szokásosnál korábban kezdte meg a következő is­kolaévhez szükséges tansze­rek szállítását. Az elmúlt egy hónap alatt kétszer- annyi iskolaszer került az üzletekbe, mint tavaly ilyenkor, s ennek nyomán Budapesten valamennyi, vi­déken pedig a nagyobb szaküzletekben már eladás­ra készen sorakoznak az összeállított füzetcsomagok-, g a tanulás egyéb kellékei. A szállítás a hónap végéig tart még, azonban ország­szerte akár már most meg­kezdődhet a tanszervásár. Az idén egyedül talán csak a műanyag füzetborító jelent majd problémát. A borító anyagára, a polieti­lén fóliára ugyanis a rend­kívüli árvízveszély miatt e védekezésnél nagyobb szük­ség volt. Ennek ellenére, ha több nem is, a tavalyi­val azonos mennyiség ren­delkezésre áll. A hagyomá­nyos kék borítópapírból van elegendő. A szolnoki árvízvédelmi osztag hősi helytállása a Duna jugoszláv szakaszán Megelőzték a katasztrófát Apatin a Vajdaság legvidámabb városa néma volt ^ Az öreg Híd és a Halász sziget között IELGRÁD, 1965. JÚLIUS 9. MARTON LÁSZLÓ, AZ MTI TUDÓSÍTÓJA JELENTI A NÉPLAPNAK: Jugoszláviában a legnagyobb elismerés hangján szólnak a töltések megerősítésén dolgozó magyar mű­szaki alakulat, a szolnoki árvízvédelmi osztag munká­járól. Másfél hét telt el azóta, hogy a Vajdaság szívében Begecs irányából az áradó Duna hullámai Újvidék irányába törtek előre és közvetlenül veszélyeztették a tartomány 120 ezer lako­sú fővárosát. Azóta Újvi­dék ostromlott város képét nyújtja — általános moz­gósítást rendeltek el, s a gátak mentén férfiak és nők ezrei sürögnek. Másfél héttel ezelőtt még sokan kételkedtek abban, hogy az erőfeszítések sikerrel jár­hatnak. Valóban, Újvidé­ket a Duna két irányból is fenyegette, — legveszélye­sebben, legalattomosabban hátulról, Begecs—Futak irányából, de kétségbeejtő állapotban voltak az Újvi­dék mellett folyó Duna gátjai is. A katasztrófát — leg­alábbis egyelőre — sikerült elhárítani. Köszönet illeti ezért elsősorban Újvidék lakosságát, amely éjt-nap- pallá téve a gátak mentén dolgozott és elismerés ille­ti a Vajdaság városait, — ahonnan egymás után ér­keztek önkéntes alakulatok. A magyar szakemberek a jugoszláv—magyar árvíz- védelmi együttműködés ke­retében négy hete érkeztek a Vajdaságba, hogy az át­ázott töltéseket hat méter hosszú, 30 centiméter szé­les úgynevezett pátriale­mezekkel szilárdítsák meg. Az egymáshoz kapcsolódó acéloszlopok emberi számí­tások szerint lehetlenné te­szik a gátszakadást és csak­nem teljesen megszüntetik a víz átszivárgását. A ma­gyarok először Apatinban láttak munkához. Apatin, a Vajdaság legvidámabb és legzöldebb városa. Akko­riban kihalt város volt. A kirakatok üresen ásítoztak és a lakosság nagy része Vajdaság-szerte szóródott szét. A Duna szintje 4 mé­terrel haladta meg a vá­ros szintjét és Apatin pusz­tulása elkerülhetetlennek látszott. A város azonban teljesen megmenekült és ebben nem csekély része van a magyar árvízvédelmi csoportnak, amely hatszáz méter hosszúságban óriási acéllemezekkel tette biz­tossá a leginkább veszé­lyeztetett töltéseket. — A hősi munkáról több jugosz­láviai újság beszámolt — többek között a Magyar Sző riportja FELHŐSZAK ADÁSBAN VERTÉK LE AZ ACÉLLE­MEZEKET A SZOLNO­KIAK — AZ EZERWAT­TOS ÉGŐK SZAPPANBU­BORÉKKÉNT PUKKAN­TAK SZÉT — ELHÁRÍ­TOTTÁK A VESZÉLYT „A vasárnapi ítéletidő­ben Növi Sadtól 10—11 ki­lométerrel a kátyi gátsza­kaszon, Kurjacka Rampa közelében, a gát védői vál­ságos pillanatokat éltek át. Megroggyant a töltés, ke­resztben hasadás keletke­zett és szinte szemmel lát­hatóan tágult. Minden pil­lanatban bekövetkezhetett a gátszakadás. Riadóztat­ták a Kátyot, a Növi Sad-i tartalékosokat és egész éj­szaka ezer ember hordta A Szolnokra érkezett szakemberek, vezetők ér­deklődéssel hallgatták, — hogy megyénk halászai ez év első felében 400 mázsa halat fogtak ki és értéke­sítettek. Február óta saját fogású tiszai hallal látják el a budapesti halászcsár­dájukat. A félvet 600 ezer forint jövedelemmel zár­ták, s ebből 130 ezer fo­rintot ruháztak be felsze­relésekre. A vendégek tegnap reg­gel megnézték a Zagyva torkolatánál Remete Sán­dor és Zsadony András ál­tal konstruált — nagy­méretű — csőrlőrendszerű hálót. A szolnoki halászok a múlt héten két nap alatt 9 mázsa halat fogtak ki ezzel a Zagyvából. A szolnoki htsz ugrás­szerűen növeli termelését. Szolnokon, a milléri öntö­ző főcsatorna mellett ápri­lisban 107 katasztrális hol­das halastó építését kezd­ték meg. Az 1,5 millió fo­rintos beruházásról a hely­színen Kővári József, az Országos Halászati Fel­ügyelőség főmérnöke tájé­koztatta az érdeklődőket. A milléri halgazdaság három tóegységből fog áll­ni. Lehalászáskor gravitá- tációs úton, tehát gazdasá­gosan lehet róla vizet le­engedni. A halak egy ágy­ba úsznak össze, így köny- nyebb és gyorsabb a ki­emelésük. Az építés jő ütemben halad. Jelenleg 5 SZ—100- as traktor, szkréperek és dózerek dolgoznak itt. ösz- szesen 60 ezer köbméter földet mozgatnak meg. A tizenhat műtárgyból hat már elkészült. Az új halas­tó a jövő év elején lép a termelésbe, holdanként 4 mázsa nemes halat ad. Né­hány év múlva kiegészítő beruházással kacsatelepet és sertéshizlaldát építenek a tó mellett; a homokzsákokat a töltés lábához. Amikor a közel­ben dolgozó szolnoki ár­védelmi osztag tagjai lát­ták, hogy baj van, állvá­nyukat tüstént áthelyezték a megroggyant szakaszra és egyszerre két légkala- (Folytatás a 2. oldalon) Az autóbusz ezután Tö- rökszentmiklós határába, Szakállas-pusztára vitte a látogatókat. Megtekintették a szolnoki htsz mestersé­ges ívatótelepét. Pontyot, harcsát és az idén először csukát is ívattak. Nagy tetszést aratott az olcsó ki­vitelezésű és gazdaságosan működő telep. Az idén mintegy 220 ezer csuka, 20 ezer harcsa és 800—900 ezer pontyivadékot nyer­tek. Ezeket a cibakház!, a fegyverneki és az alcsi-szi­•• Ot 28 és fél gázvezeték A megyeszékhely gázhá­lózatának kiépítésére 1963- ban ötvenmillió forint be­ruházást kapott a Szolnok megyei Beruházási Iroda. A munkát három szakaszra osztották és öt évet tervez­tek a megvalósítására. Ed­dig az első két szakasz munkáit végezték el. Beve. zették a gázt az ötödik ke­rület, valamint a Vörös Csillag út, Ságvári körút lakóházaiba. Ezeknek a gáz­vezetékeknek a hossza 26 kilométer. Ezután kapcsolják be a hálózatba a Körösi út és a Vöröshadsereg út ipari üze­meit. Az épülő fővezeték a tiszaligeti 1. számú fogadó- állomással lesz összekötve. Az elképzelések szerint Bgy másik, fogadóállomás a cu­korgyár és a mezőgazdasági gépjavító vállalat között épül fel. Az építkezés he­lyé. már kijelölték. A mun­A pártélet fóruma * Családi körben * Tejporon nőnek fel a borjak * Kilenc embert áramütés ért, kettő meghalt geti holtágakba helyezik kíí A vendégek végül Fegy- vemekre látogattak. Két évvel ezelőtt a htsz 27 ezer forintos költséggel elzáró gátat épített a holt-Ti- szán, és 30 holdas halasta­vat nyertek. Az idén fél­milliós költséggel — két újabb elzárógát épül —100 holdas tóvá bővítik; A meglévő tóba a tavasszal 100 mázsa, átlagosan 40 dekás pontyot telepítettek; Év végére ezek a kihelye­zett súlyuk háromszorosá­ra fejlődnek: Az ország halászati ve­zetői elismeréssel szóltak a látottakról. S a szolnoki htsz-t a legjobbak között emlegetik. Többen így só­hajtottak fel: „fáj a szí­vünk, hogy otthon nem tu­dunk hasonló tórendszere­ket, ívatókat berendezni”i i — m. 1. — ; év — kilométer Szolnokon ka harmadik szakaszában összesen két és fél kilomé­terrel hosszabbodik meg Szolnok földgázhálózata. A magyar filmdelegáció sajtóértekezlete A „Húsz óra” nagy sikert aratott bemutatója után, csütörtökön éjfélkor _ a moszkvai filmfesztiválon részt vevő magyar filmde­legáció fogadást adott a Moszkva szállóban. A foga, dáson megjelent Á. V. RcH manov miniszter, a Szov­jetunió Filmművészeti Ál­lami Bizottságának elnöke,, a szovjet és a nemzetközi filmélet számos ismert sze­mélyisége, közöttük Sza- mojlova és Andrejev, aa indiai Radzs Kapur és má­sok, Halászati vezetők tanácskozása Szolnokon Négyszáz mázsa halat fogtak megyénkben — tíj halastó- rendszer a Milleren — Mesterséges írató telep Szakállas pusztán A Halászati Termelőszövetkezetek Központi Inté­zőbizottsága csütörtökön Szolnokon tartotta vezetősé­gi ülését. A tanácskozáson résztvettek az ország ha­lászati termelőszövetkezeteinek elnökei. Többek kö­zött megjelent Ribiánszki Miklós Kossuth-díjas, az Országos Halászati Felügyelőség igazgatója. A kibő­vített vezetőségi ülésen Bencze Ferenc, a központi in­tézőbizottság elnöke, Sípos Gyula, a szolnoki Felsza­badulás Halászati Tsz elnöke, majd Kálmán Dániel, a Szolnok megyei halászati felügyelő tartott beszá­molót.

Next

/
Thumbnails
Contents