Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-09 / 160. szám
1M5. július 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Készülődés a tiszai le ara e válva Ismét megrendezik at> gu&ztus 19-én az immár hagyományos szolnoki vízi- karnevált a Tiszán. — A Tisza-híd és a tárház közötti szakaszon sorra kerülő nagyszabású vízáfélvanulás főrendezője ezúttal is Fehér József, a városi KISZ- bizottság titkára lesz. A lakosságot előzőleg röplapon és hangos kocsival is, tájékoztatják a karnevál eseményeiről. Felhívják a csónaktulajdonoso- kat. hogy vegyenek részt a felvonuláson. A helyezéseket külön bizottság bírálja el. Az első díjat a megyei TS, a II—III. díjat pedig a városi TS biztosítja (5000, 2000, 1000 forint értékű vízisportfelszerelés), melyeket előzőleg a szolnoki sportbolt kirakatában kiállítanak. A honvédségi alakulatok motorcsónakkal biztosítják a mentést, úszószínpadot készítenek. A Tisza-híd két oldalára fényszórókat szerelnek, és ejtőernyős ugrást is terveznek. A vízügyi igazgatóság motorcsónakokkal, szárnyashajóval, a tanyahajóval (fedélzetén úttörők, tornászok és a Tisza- táncegyüttes szórakoztatja majd a nézőket), égő rőzse- tutajjal gazdagítja a felvonulás programját. Villanykörtékből állítanak össze egy hatalmas vörös csillagot és az Éljen augusztus 20! feliratot. A város üzemei, vállalatai a lehetőségekhez mérten szintén részt vesznek a vízi- karneválon különböző dekorációkkal díszített csónakjaikkal. A rendezőség helyes kezdeményezése, hogy 2 forintos belépőjegyeket adnak ki, s az est teljes bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. Végül a részletes program: 17—19 óráig vízisportbemutató, 19—20 óráig térzene, 20 órakor megnyitó, majd 21 óráig felvonulnak a vízikamevái résztvevői, utána pedig 20 perces tűzijáték zárja az érdékesnek és színpompásnak ígérkező estet; Húszezer vendég Berekfürdőn Az idei megkésett nyár Berekfürdőn is éreztette hatását- Később nyithatták a fürdőt, • mint máskorA hűvösebb nyár ellenére sincs azonban különösebb panaszra okuk- Eddig csaknem 20 ezer bel- és külföldi vendég látogatott Berekfürdőre- A külföldiek Svájcból, a hazaiak pedig az Északi- hegyvidékről érkeztek- A salgótarjániak — akik évek óta ide járnak — már szinte magukénak érzik a fürdőt- Telket béreltek, konyhát, ebédlőt építettek, és a cam- pingben különböző csoportokban mintegy százan üdülnek. A fürdőzők elégedettek s jól érzik magukat. Csupán egyet tesznek szóvá: esténként táncolni szeretnének, de nincs zene- Kár ezért a kis szépséghibáért. A ROVAROK »ÖNVÉDELME« A háború utáni években a DDT kontaktméreg bevezetésével úgy látszott, hogy a tömeges rovarirtás problémáját megoldották. A DDT alkalmazása után azonban ismét feltűntek a legyek, szúnyogok, poloskák stb. a bepermetezett helyeken. Mi történt tulajdonképpen? Wiesman német rovarkutató adatai arra mutatnak, hogy bizonyos rovaroknál ellenállóképesség mutatkozik a DDT-vel szemben, s a mérget ártalmatlan vegyületté alakítják át szervezetükben; Éppen ezért a szakemberek azon dolgoznak, hogy milyen új pusztító anyagokkal törjék meg a rovarok „önvédelmi intézkedéseit”! Árpa tarlón másodnövényt termelnek Az abádszalóki Lenin Tsz-ben 550 hold fővetésű és silókukoricát pusztított el az ár-, illetve belvíz. Ennek pótlása mindenképpen szükséges. Ezért határoztak úgy, hogy a legkorábban felszabaduló tarlóba 400 holdon rövid tenyészidejű silókukoricát vetnek. A kombájn aratta táblákról azonnal lehúzzák és bálázzák a szalmát. Tervük szerint az árpa után 30 holdba borsót vetnek, amelyet majd zölden értékesítenek. Karalábét, karfiolt, céklát stb. ugyanekkora területen termelnek, 140 holdon pedig uborkát. Szarvasmarha állományuk részére zöld futószalagot létesítenek mintegy 100 holdon napraforgós csalamá- déból. A soványabb, homokosabb földeken, összesen 600 holdon, zöld trágyának vetnek napraforgót. A másodvetésekhez szükséges vetőmagot már biztosították. „A jó tűzőnő kincset ér" A martfűi Tisza Cipőgyár üzemi párt-végrehajtó bizottsága a közelmúltban megvizsgálta a munkaerőgazdálkodást. Egyebek között arról is sző volt, hogy nagyon sok dolgozó otthagyja a gyárat. Tavaly nyolcszázan léptek ki, közöttük több mint száz gyakorlott tűzőnő. Drávucz Péter, a 38—B műhely Állami-díjas művezetője — elkeseredve mondta: — A jó tűzőnő kincset ér. A legfájdalmasabban az ő távozásuk érint bennünket. Valamit tenni kellene... Ne engedjük el köny- nyen a legjobbakat! Ennek hallatán önkéntelenül adódik a kérdés: — miért mennek el tűzőnők a Tisza Cipőgyárból? A választ a gyár munkásai így fogalmazták meg. A 34—B műhelyben Illés Istvánné tűzőnő. — Húsz éve dolgozom itt. Véleményem az, hogy nem tudnak mindegyik asz- szonynak olyan munkát adni, ami szaktudásának megfelelne. Ezt azután a keresetük is megérzi A gyakori modell-változást ugyan mindegyikőnk észreveszi, mert rjiég száz forint veszteség is sok. Aki ezt megunja. elkedvetlenedik és végül kilép. Másokéi is ehhez hasonlókat hallottunk. Ilyeneket: rossz az anyagok minősége, az új modellre való áttérések zavarokat okoznak, a műhelyekben sokszor kell munkahelyet cserélni — Emiatt a munkabér sem állandó, hiszen az egyik művelettel többet lehet keresni, mint a másikkal. Nehéz a családban tervezni, a jövedelmet jól beosztani. Aszódi Gyuláné is azon gondolkodik, hogy kilép az üzemből. — Miért akar megválni a gyártól? — A kisfiam ősszel iskolába megy, s nem tudom kire bízni, otthon kell maradnom. Tóth Béláné, a szakszervezet műhelybizottsági titkára ezeket mondta: — Vámosné, Csontosné, Antalné is azért nem marad, mert kisgyereküket nem akarják odahaza egyedül hagyni. így megpróbálnak otthonukhoz közelebb eső munkahelyet keresni. És ez a fő baj. Az asszonyok többsége vidékről jár be. Sem bölcsőde, sem óvoda nincs elég. A személyzeti osztály statisztikája szerint az idén januárban hatvannyolcán léptek ki, főleg asszonyok. Ök: „közelebb megyek az otthonomhoz”. „A gyerekekkel kell törődnöm”. A kismamák szülés után szinte kivétel nélkül három évre fizetés nélküli szabadságot kérnek, kicsinyük gondozása végett. Ezek az asszonyok nem mondanak fel, de ez nem változtat azon a tényen, amin Drávucz művezető kesergett: hiányoznak a termelésből, nehezen lehet pótolni őket. Májusban nyolcvanegy embert „vettek ki” az álA 10.200-as csekkszámlára Naponta érkeznek hírek arról, kik csatlakoztak a megyében az árvízkárosultak megsegítésére indított akcióhoz. Telefonon, levélben, táviratban egyaránt kapjuk az értesítéseket. A kenderest Vörös Csepel Tsz gazdái párttaggyűlésen, majd küldöttközgyűlésen határoztak arról, hogy egy napi keresetüket adják az árvízkárosultak megsegítésére. Ugyancsak egy napi fizetésüket ajánlották fel a kisújszállási városi tanács, a Szolnok megyei Tanács Kórháza, az egészségügyi szakiskola, rendelőintézet dolgozói. Az egészségügyi szakiskola növendékei pedig tsz-ben vállaltak munkát, s az ott egy napra jutó keresetüket adják a bajbajutottaknak. Segítenek a tégla és cserépipari vállalat törökszentmiklósi telepének dolgozói is. Az 1-es számú nyersgyártási műszak munkásai vasárnap 40 ezer téglát gyártottak támJdal- mi összefogással. A 2-es $zámú műszak dolgozói elhatározták, hogy a most következő vasárnap ők is lewártanak 40 ezer téglát. Az égető brigád tagjai 40 ezer tégla kihordására tettek vállalást, ugyancsak vasárnapra. A telep többi dolgozója pedig 120 ezer tégla szárítására alkalmas nyári tárolót épít. A szolnoki papírgyárban is a dolgozóknak 70 százaléka csatlakozott már az árvízkárosultak megsegítésére indított akcióhoz. Valamennyien fizetésük 3 százalékát ajánlották fel. Az AGROKER dolgozói röpgyűlésen határoztak arról, hogy egy napi keresetüket fizetik be a 10 200-as csekkszámlára. A szolnoki mezőgazdasági gépjavító vállalatnál szintén jelentős összeg gyűlt össze a Duna mentiek megsegítésére. Egy napi munkabérüket adják a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, a Középtiszai Állami Gazdaság a Palotást Állami Gazdaság a kenderest gépészképző szakiskola előadód, valamint a szolnoki járás postahivatalainak munkatársai Támogatják az akciót a kenderest gépészképző szakiskola hallgatói is. Zsebpénzükhöz mérten személyenként 20 forintot adnak TISZÁN INNEN, TISZÁN a hűtőgép javításról TÚL Megyénkben örvendetesen növekszik a hűtőgépek száma. A háztartási hűtőszekrényekről régen alkotott ítélet, hogy luxuscikk — már a múlté. Az élelmiszer kereskedelemben és a vendéglátóiparban használatos hűtőbútoroknak pedig óriási jelentőségük van az élelmiszerek romlásának megakadályozásában, az italok hűtésében. Csupán a szolnoki Vasipari Vállalat az élelmiszer kiskereskedelem és a vendéglátóipar részére körülbelül négyszáz hűtőgépet javít. A több száz gép javítására és karbantartására minden évben szerződést kötnek a felek. A megnövekedett hűtőgép-park üzembentaríásá- nak biztosítására a szolnoki vállalat is fejlesztette szervízrészlegét. Jelenleg tizennyolc szerelővel rendelkezik, s közülük Jászberényben, Mezőtúron és Törökszentmiklóson 2—2 állandó ügyeletet tart. Az idén újabb tizennégy iparj tanulóval nő a javító létszám. A Vasipari Vállalaton kívül még a törökszentmiklósi Gépgyártó és Gépjavító, a jászberényi Műszerész, valamint a jászladányi Vegyesipari Ktsz foglalkozik a hűtőgépek javításával. Szolnok megyében azonban a mai napig sincs tökéletesen megoldva a hűtőgépek és presszógépek javítása. A Vasipari Vállalat azokban a városokban is javítja a kereskedelmi hűtőberendezéseket, ahol a felsorolt három szövetkezet van. Ezt nem jó szemmel nézik a szövetkezetek vezetői, mondván: minek jár a vasi pár Karcagra, amikor a törökszentmiklósi ktsz szerelői éppen ellenkező irányba Jaszfényszaruba utaznak több mint száz kilométert. Feleslegesen keresztezik egymás útját. Körzetek létrehozásával sok kilométer utat lehetne megtakarítani. A szervizszolgálat tökéletesebb . megszervezésének gondolata már több mint egy éve felvetődött, sajnos a mai napig sem történt semmiféle intézkedés. A fölöslegesen elautózott kilométerek költségei gondolkodóba kellene, hogy ejtsék az illetékeseket. — Szükség van-e arra, hogy Tiszán innen és Tiszán túlra osszák a megyét hűtőgépjavítás szempontjából, vagy megvizsgálják, a javító üzemek közül melyik van a legjobban felkészülve az igények gyors és gazdaságos kielégítésére. Szerintünk az utóbbi a fontosabb szempont. Az sem megoldhatatlan — s talán a legcélravezetőbb, — hogy egy önálló megyei szervizállomást hozzanak létre, amely a városokban felállított állandó kirendeltségekkel megoldja a fontos, a lakosságot érintő és izgató problémát.- bj Elszaporodtak a szőlő kártevői Nem tiy«isiit a permetezési Cserkeszöllíin A cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Tsz megyénk legnagyobb szőlős gazdasága. A háztáji és közös szőlő területe eléri az ezer katasztrális holdat. A gyakori esőzés nagy ellensége a szőlőnek, mert kedvez a kártevőknek. — Az eső utáni köd és a plusz 18—22 fokos, párás hőmérséklet idején gyorsan elszaporodik a lisztharmat és a peronoszpóra. Szombaton még csak öt százalékos kárt észleltek a határjáráskor, az újabb esők és a köd után hétfőn az már 15 százalékos lett. Ha nem melegszik fel az idő, a kár még nagyobb arányú lehet. Tavaly jő termésük volt szőlőből, s az idén még jobb mutatkozik. Talán így is sikerül megközelíteniük a múlt évi hozamot, ha győzik a permetezést. A korábbi években július 1-ig elegendő volt a háromszori permetezés. Az idén hatszor permeteztek és poroztak. Mégis kevés Ha jön egy hirtelen eső, lemossa a vegyszert és gyakorlatilag semmit sem csináltak. A peronoszpóra, a szőlőfürt szárát támadja meg. s néhány nap múlva leszárad a termés. A szövetkezednek 14 Ra- pidtox—3-as gépe van. Egész évre beszerezték a rézgálicot, a rézmészport és az egyéb vegyi anyagokat. Ha nincs annyi eső, még fölöslegük is marad. Most azonban hiányuk van, kevés a rézmészpor. — Az AGROKER készségesen segíti őket, a fölösleget még a szomszédos megyékben is felkutatja, de az igényüket így sem tudja kielégíteni. A szorgalommal nincs semmi baj a szövetkezetben. A munka viszont nehezebb most, magasabb a talajvíz, még a homokban is süllyednek a lovak. A dűlőútról fúvatják be a rézmészport. A tagok most látják, hogy a nagyüzemi gépesített védekezés sokkal hatásosabb, mert a háztájiban sokkal nagyobb a kár. Többen kérik, hogy jövőre a háztájit is géppel permetezzék. A szövetkezet elnökével gyors számvetést végeztünk. Egyszeri permetezéshez 90 mázsa 1,5 százalékos rézgálicot használnak fel. Az egyszeri permetezés anyagköltsége meghaladja a 11 ezer forintot. Ha a porozást is figyelembe vesz- szük, a termelési költségek az idén jóval magasabbak lesznek, mint korábban. — Ezt a takarékossági intézkedésekkel ellensúlyozzák a szövetkezet vezetői. — m. 1. — lományi létszámból, ebből ötvenhét nő volt. A legtöbben szülési szabadságra mentek. A' kilépést illetően két periódus van: a szülést követő három év és a gyerekek iskoláskora. Munkahelyüket ekkor hagyják főleg ott a munkásnők. S ez az, ami gondot okoz a gyárban még akkor is, ha feltehetőleg visszajönnek az asszonyok Fodor Sándornak, a szak- szervezeti bizottság titkárának a véleménye: — Nincs hova a gyerekeket elhelyezni. A fiatalokat biztatjuk, építsenek szövetkezeti lakásokat. Az új házasok közül negyvenkilencen várnak arra, hogy kicsinyüket felvegyék a bölcsődébe, — belátható időn belül hiába. Üj bölcsőde, óvoda építésére nincs pénz. A jó női munkaerő kincset ér. S hogy mégis otthagyják a Tisza Cipőt, annak, mint a fentiek bizonyítják, két alapvető oka van. Az egyik közvetlenül megszüntethető: jobb üzem- szervezéssel, termelésirányítással stabilizálható a nők keresete, az üzemen belüli munkahelye. A másik már nehezebb, a szociális probléma. A szakiskola szükségletnek megfelelően nem tudja biztosítani a tűzőnő utánpótlást. — Kérdés tehát: mi éri meg jobban az, ha a jelenlegi helyzet mitsem változik, vagy fejlesztik a lakótelep szociális létesítményeit? Bár a dolgozó nők zöme a környező községekből jár be, így az ő gondjaikon a gyár közvetlenül nem tud segíteni. Következésképpen csak akkor javulhat a helyzet, ha a tanácsi szociális létesítmények fejlesztése lehetővé teszi, a bejáró munkásnők gyermekeinek elhelyezését. Erre való tekintettel érdemes e problémával behatóbban foglalkozni. — Ugyanígy a vállalati lakótelep intézményeinek bőví- vítésén is érdemes gondolkodni, amely főként az új házasok gondjait szüntetné meg. Nem várunk márol- holnapra megoldást, mégis javasoljuk az illetékeseknek, hogy az üggyel fontosságának megfelelően foglalkozzanak. Fábián Péter Giziké néni és ötvenöt gyermeke Sebestyén Kálmánné, Giziké néni nincs már túl messze a hetedik X-től. Fürgeségét mégis sokan megirigyelhetnék. Mindennap hűségesen megjeleni'!' Túrkevén a művelődési házban, a gyerekek nagti ovációval fogadják, aztán megkezdődik a próba. Több mint félszázan vannak, általános iskolások, ipari tanulók és iskolahagyottak, azaz olyanok, akik a nyolcadik titán nem tanultak to- vább, de nagyon megszerették a színjátszást, meg azt az idős. kedves nyugdíjas tanítónőt, aki minden szabad percét a gyermekszínjátszóknak szenteli. A túrkevei gyermekszínjátszó csoport ötvennyolc óta megszakítás nélkül működik. Gizi néni télen, nyáron foglalkozik velük. Az elmúlt hét szombatján például Kétpón voltak és nagy sikerrel adtak elő egy feU nőtt színjátszóknak is becsületére váló darabot: Keltái Jenő művét, a „Szépek s zépéf’ Megörvendeztették a felnőtteket és a gyerekeket a Hófehérkével, a Csip- kerózsikával, összesen tizenegy mesejátékot és kis jelenetet tanultak meg Nagyon szorgalmasak. A Szépek szépét például ötvennyolc ízben próbálták el. Megy is szépen. Szezonjuk a nyár, örömet szereznek felnőttnek, gye- reknek, ők nem tartanét’’ nyári szünetet™
