Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-08 / 159. szám

A szolnoki Ságvári Endre utca, melynek folytatásában épfii a Ságvári körút Rekord termés új burgonyából A tiszaörsl szövetkezeti gazdák azt tartják, hogy érdemes foglalkozni a bur­gonya termesztésével. Ta­valy minden hold új bur­gonyájuk 26 000 forintol hozott. Az idén 50 hold ter­mését értékesítik újként. 20 holdról pedig ősszel sze­dik fel, Rekord termést ad a len­gyel rózsa, holdanként 100 mázsát Az epóka és az amzel fajta is jól fizet, 75— 80 mázsájával holdanként, így a gazdaság átlaga új burgonyából mintegy 20— 30 mázsával több lesz a tervezett 60 mázsánál. A tiszaőrsi Búzakalász Tsz 900 mázsa burgonya értékesítésére kötött szer­ződést a MÉK-kel. Űj bur­gonyát július elejéig 250 mázsát adtak át, s szállí­tanak a községben lévő zöldségboltba is. Richter Budapestre jön Szvjatoszlav Richter, a vi­lághírű szovjet zongoramű­vész július közepén Bécs- ben vendégszerepei, majd onnan Ungvárra utazik. Si­került megállapodni véle, hogy miközben Magyaror­szágon átutazik. három hangversenyt ad nálunk is. ' Július 16-án Szombathe­lyen. 17-én Budapesten, az Erkel Színházban, július 21- : én pedig Miskolcon. A zene barátai bizonyára l örömmel fogadják a hírt. Lendület és tapasztalat — A technológia vezető­jével beszélt? — Igen. — ö azt mondta, hogy alumínium söröshordót fo­gunk gyártani? — Igen? — Meg azt is említette előbb, hogy Pápai Gyula lelkesedett a témáért. — Valóban, — Azt persze nem mond­ta az én fiatal barátom, hogy ebben a félévben a söröshordó nélkül is vért fogunk izzadni: — Nem. — Na. látja. Jövő hónap­ban megkezdjük a Heller— Forgó féle légkondenzációs berendezés hűtőelemeinek gyártását. Nyugatnémet ex­port. körülbelül 30 millió forint értékben. Azt kérik a németek, hogy tizenhat­méteres tagokban szállít­suk. Ojabb probléma. Most indul be az új hermetikus motorkompresszorral való háztartási hűtőgépgyártás. Jövő hónapban kezdődik a kereskedelmi hűtőberende­zéseik sorozatgyártása. A rendes napi gondokról nem is beszéltem. Máir megbántam, hogy László Károly főmérnöknek nwawnlítebtem. miről be­szélgettünk Pápai Gyulá­val.. Az izgalomtól fűtött szavak után különösen ha­tottak a főmérnök higgadt, hallgatásokkal széttördelt mondatai. — Tudja, mit kérdezett tőlem nemrégen ez a har­mincegy esztendős fiatal­ember? — Mit? — László elvtára, te is érzel néha olyan különös szédülést? Mondtam, hogy igen... — Na és milyen gyógyszert szedsz? — Édes öregem. Ez ellen három orvosság van — mondtam neki. — Munka után hazamégy, lezuhanyo­zol és közben nem gondolsz a gyárra. Kalciumot szedsz, és nagyon gyorsan elmégv szabadságra. Kérem, én negyvenkilenc éves va­gyok. nálam már megért­hető az ilyen tünet. De ná­la? Harmincegy éves. Azt szeretném, ha még harminc évig energikusan dolgozna. — Na és a söröshordóval mi lesz? — Ilyen áron nem. Min dennek van határa. így is túl vannak terhelve azem bereim, Kopogtattak. — Jó. hogy jössz. — A főmérnök mosolyogva fo­gadta a belépő Pápai Gyu­lát. — Azt hallom, sörös­hordót akarsz gyártani. — Azt. — Tudod mit? A tárolás helyett inkább fogyaszd el a sört, azt javaslom ne­ked. — De László elvtárs, a Magyar Söriparral már folynak a tárgyalások. A csehszlovákok és a nyugat­németek is nagyon érdek­lődnek iránta: — A Magyar Söripar most tárgyal ugye? Tíz év­vel ezelőtt ml kínáltuk, hogy alumíniumból készí­tünk söröshordót. Akkor hallani sem akartak róla Most persze már nekik is égető a kérdés, mert nem kapnak faanyagot új hor­dókra. — Az a véleményem, hogy nagy fantázia van benne — mondta Pápai Gyula. — Lehet — hagyta rá. — A nyugatnémetek (el­ajánlották. hogy átadják a gyártáshoz szükséges szer­számokat és berendezéseket. Alumíniumhordóival is fi­zethetünk érte. Az utolsó mondat meg­ragadta László Károly fi­gyel mé*­Viláq proletárjai, egyesüljetek! SZOLNOK MEfiyjj | A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG É5 A MEGYEI TA“*rc 1 *mA mŰSVSSmVí XVI. évfolyam, 159. szám. Ara: 50 fillér 1965. július 8., csütörtök. Ma indul Helsinkibe a magyar békedelegáció Milliók fóruma volt a tavaszi békedemonstráció Ma indul Helsinkibe a július 10-én összeülő béke­világkongresszusra a ma­gyar delegáció, amelynek tagjai — írók, tudósok, mű­vészek és a termelőmunka legjobbjai — egész népünk üzenetét viszik a finn fő­városba. A küldöttség szel­lemi útravalóját a magyar békemozgalom immár ne­gyedszer megrendezett ta­vaszi békedemonstrációjá­nak gyűlésein, találkozóin és más összejövetelein, a társadalom minden rétegé­nek részvételével fogalmaz­ták meg. Az Országos Béketanács­nál elmondották, hogy az eseménysorozat — minden részletében betöltötte hiva­tását. Méltóképpen bizo­nyította népünk őszinte bé­keakaratát és kifejezte a városok és falvak lakóinak mély meggyőződését: he­lyeslik a békés egymás mellett élés, a tárgyalások politikáját és támogatják a szabadságukért küzdő népek igazságos ügyét. Már az első, a májusi mérleg sokat ígért. Az or­szág népe a második világ­háború befejezésének 20. évfordulójától június 1-ig csaknem 7000 gyűlésen, ta­lálkozón és más összejöve­telen hallatta szavát, s já­rult hozzá személyes rész­vételével az akció sikeré­hez. A városokban — első­sorban Budapesten és a me­gyeszékhelyeken — csak­nem 150 nagygyűlést ren­deztek, amelyeken társadal­mi életünk vezető szemé­lyiségei tájékoztatták a né­pes hallgatóságot a nem­zetközi élet eseményeiről, a békemozgalom eszméiről, céljairól és tennivalóiról. Ezenkívül mintegy másfél­ezer kisebb gyűlésre került — A németek átadnák a felszerelést, azt mondod? Hm Nem rossz. így nem rossz. Hordóval fizetnénk érte. Egy csapásra megváltozott a véleménye a söröshordó­ról, bár ezt csak az vette észre rajta, aki régóta is­meri. Talán csak egy ár­nyalattal változott meg a hangja... — Az abszorpciós komp­resszorgyártást... esetleg... az egriek átvennék... hm... Nos? — nézett kérdően a technológia vezetőjére. — Igen. És ez tényleg ló volna, de hát abban az üzemben a hatalmas prés­gépek... — Dehogy abban az üzemben — csóválta a fe­jét László Károly. — A mélyhúzást az edényüzem­ben végeznénk és a szem­ben lévő üzembe átszállíta­nánk a fél hordókat, továb­bi megmunkálásra. Érted? — Igen. — Pápai Gyula megkönnyebbült, tudta, hogy tovább dolgozhat ezen a nagyon izgalmas témán, ami még ebben a kezdeti állapotában is nagy lehető­ségekkel kecsegtet. — Végül is, mi lesz az alumínium söröshordók sor­sa? — kérdeztem a főmér­nöktől. — Azt hiszem, megcsinál, juk i— bodnár —> sor az ország minden ré­szében, az egyéb összejöve­telek száma pedig megha­ladta az ötezret. Eseményekben gazdag volt a folytatás is. Borsod megyében például 91 béke­gyűlés, 500 röpgyűlés, 13 réteg-találkozó és 11 barát­sági est bizonyította, hogy békemozgalmunk aktivistád derekasan kitettek magu­kért. Baranyában megha­ladta a háromszázat, Nóg- rádban a négyszázötvenet, Vas megyében pedig a két­százat a jelentősebb meg­mozdulások száma. A szolidaritási gyűlések, találkozók és más esemé­nyek részvevői táviratok és levelek tízezreiben foglaltak állást Vietnam békéje mel­lett és bélyegezték meg az amerikai imperialisták ag­resszióját, a gyarmatosítás valamennyi formáját. Mint­egy 650 000 aláírással pecsé­telték meg követelésüket; Délkelet-Ázsiáfoan és min­denütt a földön, győzedel­meskedjék a józan ész, a jog, a törvényesség — feje­ződött be a tájékoztatás. Ma: A látogatás * Mozdulatlan mozgókép * 52 méhcsalád támadása * A probléma problematikája Megnyílt a nyári egyetem Szerdán Sopronban meg­nyílt a nyári egyetem. Ha­zai és külföldi hallgatókat dr. Gál János, a soproni erdészeti és faipari egye­tem rektora köszöntötte. A megnyitó ünnepségen részt vett Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes elnö­ke és Földes László, az or­szágos erdészeti főigazgató­ság vezetője is. >00000000000000000000000000000000000000^ Veszélyes víz f'l yilkol a víz. Nem, nem azokról a fékeveszett hullámokról van szó, amelyek hónapok óta mossák, marják a gátakat. Az alattomos, csendes, a forróságban enyhülést ígérő, fürödni csábító vizek partjára szeretnénk odatenni a képzeletbeli tiltótáb­lát: ne tovább! Az utóbbi két héten megyénkben négy áldozatot ragadtak el a hullámok. Hűsölni indult el Ádám László, Kovács Anna, Korbély Sándor, s Benki Sándor s egyikőjük sem tért vissza. Nekrológjuk szűkszavú hír a lapokban: „...ismét áldozatot követelt...”: S a legtöbb a szeren­csétlenül jártak között gyerek, vakációzó, nyaraló diák, 10—15 esztendős. S a gyilkos nemcsak a Tisza. Más is: kubikgödrök, öntözőcsatornák, téglagyári tavak. A társadalom, — jogosan — intézkedést vár a hatóságoktól. Sürgeti: töltsék fel vagy kerítsék be a vízzel teli agyaggödröket, hogv éber őrszemek figyel­jék a veszélyes helyeket, hogy tiltó táblákkal és min­den más eszközökkel állják útját a további katasztró­fáknak. Ez sürgető kérdés és — ismételjük — jogos. A hatóságok sok mindent megtehetnek. Meg is tesz­nek. A tiltó táblákon kívül az újságban, plakátokon hívják fel a figyelmet ezekre a veszélyes helyekre. A rendőrség állandóan a folyókon portyázik, s életet ment. Mit kér, mit követelhet önmagától a közvéle­mény? Ha még hatékonyabb intézkedést várunk a hatóság oldaláról, meg kell mondanunk: a közvéle­mény oldalán nagy az adósság. Egyik tétele a hihetetlen könnyelműség, az — enyhén szólva — oktalan játék az élettel. Mire való napozás után felhevülten fejest ugrani a hullámok közé? Mire való a Zagyva hídról virtuskodásból vízbe ugrani? S mire való, hogy a nagyobbak, a már ser­dülők olykor tilalom ellenére is magukkal viszik ve­szélyes vfziútra a kicsinyeket? Ezt tette a 15 éves Korbély Sándor Kenderesen is, amikor együtt fürdött Benki Sándor 3 éves gyermekkel az öntözőcsatomá- ban. Mindketten a vízbe fulladtak. Meg kell tanul­nunk, elfelejtenünk nem szabad: nincs veszélytelen víz; őrizetlen, elhagyott part mellett mindig, minden percben ott leselkedik a vég. €2 terheli a közösség számláját még egy súlyos ^ tétel: a közöny. Bármit tesznek ugyanis a hatóságok, minden tavat nem lehet bekeríteni, a fo­lyók, a patakok minden méteréhez nem lehet őrt állítani. Itt felnőttnek, ifjúnak egyaránt segíteni kell. Nem mentéssel, nem elsősorban úgy, hogy kihúz­zák a fuldoklót a hullámokból. Ez is dicséretes, szükséges, szép cselekedet. De többet ér a megelőzés, a megakadályozás. A mentés leggyakrabban egyszerre két élet kockáztatása. Pedig egyetlen életet sem sza­bad veszélyeztetni. A figyelmeztetés, a tiltás, a meg­fontolt többség felszólító szava, a könnyelmű, meg­gondolatlan, vagy a veszély súlyosságát fel nem is­merő kevesekkel szemben hatásosabb lehet a legjob­ban szervezett mentő akciónál. JOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOPQOOPOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOQOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOO

Next

/
Thumbnails
Contents