Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-06 / 157. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. július 6. A partizánok sikeres rajtaütéssel megsemmisítettek egy zászlóaljat Dél-Vietnamban Vasárnap és hétfőn óriási viharok, pusztító jégesők voltak Lassú javulás, több napsütés várható Az atlanti ciklon hajtotta hűvös északi légtömegek vasárnap végigsöpörtek — csaknem egész Európán, s hétfőn elérték a Balkán — északi vidékeit, majd tovább nyomultak Dél. é= Délkelet-Európa még nyá- riasan meleg vidékei felé, A hidegfront mögött erősen felhős, zivataros szeles, az évszakhoz képest hűvös az idő. Ismét az Alpok és a Kárpátok vidéke volt a kontinens legcsapadékosabb övezete. Hazánkban számos vidékről, főleg a Balaton környékéről és az alföld egyes tájairól pusztító jégverést jelentettek. Hétfőn a zivataros esők, jégesők sokfelé megismétlődtek. A Balaton- újhelyi Állami Gazdaság határát a vihar tíz percen át diónagyságú jéggel pásztázta végig. A károk különösen a gyümölcsösökben és szőlőkben, valamint a zöldségkertészetekben érzékenyek. Hétfőn délelőtt jégeső verte végig Békés megye nagy részét, elsősorban Békéscsaba és Gyula határát; Több helyütt mogyoró nagyságú jég hullott, de sok galamb tojás, sőt tyúktojás nagyságú is akadt köztük. A meteorológiai intézet, központi előrejelző osztályán közölték, hogy most fokozatos javulásra, lassú felmelegedésre számíthatunk. A nagyarányú esőzések megszűnnek: a felhőátvonulások szüneteiben ismét lesz több órás napsütés. A meteorológusok szerint kedden reggel 11—16 fokos szintről indul a felmelegedés ,s a délutáni órákban valószínűleg ismét eléri a kellemesebb 18—23 fokot. Ahány munkanap, annyi új létesítményt adnak át az idén Meggyorsultak az építkezések, tervszerűbbek a beruházások Hétfőn hajnalban BaGia térségében a szabadságharcosok által elfoglalt helyőrséget egy zászlóalj védte, amely legalább 200 emberből állt. A zászlóalj teljesen eltűnt: emberei elestek, vagy fogságba kerültek. Az erődöt a hajnali órákban vették körül a partizánok, hat aknavetőből és négy ágyúból tüzet nyitottak rá, majd néhány perc alatt elfoglalták. A partizánok két 105 milliméteres ágyút zsákmányoltak, bőséges lőszerkészlettel. Más kormányegységek ugyan később puskalövés nélkül visszafoglalták a szabadságharcosok által hamarosan kiürített erődöt, azonban védelmét megerősíteni már nem tudták, mert a helikopterek leszállási övezetére heves tüzet zúdítottak a partizánok tüzérségi fegyverei. Egy amerikai helikoptert lelőttek: az egyik pilóta eltűnt, valószínűleg bennégett a gépben. Ugyanebben a térségben, a nem messze fekvő Quang Ngai városában a partizánok néhány hete a kormánycsapatok három zászólalját semmisítették meg. Pleiku amerikai támaszponttól nem messze amerikai repülőgépek bombázták a szabadságharcosok feltételezett üzemanyagraktárát az őserdőben. A pilóták jelentése szerint a bombák 90 épületet leromboltak. Más amerikai gépek a VDK területén, a demilita- rizált övezettől két kilométernyire északra Vinh Linh katonai tábort bombázták. * Dean Rusk amerikai külügyminiszter vasárnap egy televíziós interjúban foglalkozott a dél-vietnami háborúra vonatkozó tárgyalások lehetőségeivel. Mint mondotta, j,nem sok remény van arra, hogy Vietnamban mielőbb beköszönt a béke, s a közeljövőben néhány súlyos hétre és hónapra számíthatunk”. A tárgyalások meghiúsulásáért nem az amerikai bombatámadásokat, nem is a dél-vietnami amerikai fegyveres beavatkozás fokozódását okozta, hanem megkísérelte Hanoit és Pe- kinget felelőssé tenni érte. Elismerte: „Sok prominens külföldi személyiség javasolta,— szüntesse meg Amerika a légitámadásokat, hogy így mozdítsa elő a vietnami békét”. Ezt amerikai személyiségek is Khartoumban politikai vihar tört ki a törvényszék döntése miatt, amely szerint szabadon bocsát j ak Ibrahim Abbud volt elnök katonai kormányának nyolc vezető személyiségét. Abbud elnököt, múlt év októberében váltották le; a nyolc vezető politikus, köztük Ahmed Kheir kü’ügy- miniszter, Ahmed Abharb rendőrfőnök, és hat tábornok az elnök bukása óta — A perui kormány megerősített rendőri alakulatokat és repülőgépektől támogatott katonai egységeket küldött az ország középső területein működő partizánok ellen. Erre az intézkedésre azt követően került sor. hogy két tartomány helyőrségi alakulatai saját erejükből nem tudtak megbirkózni a partizánokkal. Miguel Rotalde Romana belügyminiszter sajtóértekezleten kijelentette. hogy a repülőgépek parancsot kaptak a partizánok Pucata-i támoszpont- jámak szétbombázására, s indítványozták. Rusk azt állította azonban, hogy a bombatámadások megszüntetése nem sokat változtatott volna a helyzeten. Arra az érvre, hogy az Egyesült Államoknak közvetlen tárgyaló félként kellene elismernie a dél-vietnami nemzeti felszabadítá- si frontot, Rusk azt a választ adta, hogy a front tagjai letehetik fegyvereiket, s Saigonban politikai alapon megvitathatják az ország problémáit, „mint más dél-vietnami csoportok”. börtönben volt. Vasárnap a rendőrség számos tüntetést vert szét; a tüntetők tiltakoztak a bíróság döntése ellen. Mohammed Ahmed Mahgub miniszterelnök és kormánya összeült a bíróság döntésének megvitatására. A nyolc politikai fogoly szabadon bocsátása ellen valószínűleg a parlament ellenzéki tagjai is tiltakozni fognak. ugyanakkor a katonaság gyalogsági alakulatai és a rendőrök széles arcvonalon indítanak támadást a partizánok ellen. A kormány rendeletet adott ki, amelyben 30 napra felfüggesztette az alkotmányos biztosítékokat. Ez alatt az időszak alatt a hatóságok minden indokolás nélkül letartóztatásokat foganatosíthatnak. betilthatnak minden gyűlést és tüntetést. A kormány szóvivője kijelentette, hogy egyszers- mindenkorra végeznek a felforgató elemekkel”. Bum etilen beszéde Algéria függetlenségi ünnepén Huari Bumedien ezredes hétfőn beszédet mondott Algéria függetlenné válásának harmadik évfordulóján. A beszédben megismételte a forradalmi tanács által Ben Bella ellen már korábban felhozott vádakat, elsősorban azt, hogy az eltávolított elnök „személyi uralmat” teremtett meg. Az ország gazdasági és pénzügyi nehézségeiért Bumedien a volt elnököt tette felelőssé. Bejelentette, hogy az ország politikáját az FLN-párt fogja kialakítani. Bumedien hangsúlyozta, hogy a forradalmi tanács elsőrendű feladatának tekinti a hatékony közigazgatás megteremtését. Rendbe kell hozni az ország gazdasági életét, helyre Kell állítani a bizalmat, úgy, hogy a hazai és a külföldi tőke is ösztönzést kapjon a beruházásokra — hangoztatta. Mezőgazdasági kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy a földreformnak az igazságosságon keli alapulnia. Bumedien ezután külpolitikai kérdésekre tért át. Algéria együttműködéséről biztosította az összes népeket, amelyek az imperialista uralom ellen küzdenek. * A forradalmi tanács megbízást adott Bumediennek Algéria , új kormányának megalakítására, de e kormány tagjainak nevét még nem jelentették be. A japán választások előzetes eredményei A vasárnap megtartott japán felsőházi választások előzetes eredményei azt mu. tátják, hogy az uralmon levő liberális demokrata párt veszített pozícióiból, míg az ellenzéki szocialisták előre törtek. Politikai megfigye- lők szerint azonban a liberális demokraták felsőházi többsége így is szilárd marad. A főváros választókörzetében, ahol 39 jelölt küzdött négy mandátumért a liberális demokratáknak — egyetlen egy helyet sem sikerült biztosítani maguknak. Az első félév elteltével előzetes számvetés készült a Magyar Beruházási Bankban a népgazdasági beruházások alakulásáról, a gazdaságosság elveinek érvényesüléséről. Ezzel kapcsolatban Oláh Zoltán, a bank terv-statisztikai osztályának vezetője elmondotta: az idei fő feladat az erők koncentrálása. — Az 1965-ös b 'házási összegek körülbelül a tavalyi színvonalon« mozognak, ezzel szemben csökkent az induló beruházások száma, meggyorsulnak az építkezések s az év végéig a folyamatban lévő beruházásoknak egyharmadát befejezik. Ez azt jelenti, hogy körülbelül annyi új nagy létesítményt adnak át, ahány munkanapja van az évnek, tehát mintegy háromszázat. A beruházási tervek kidolgozásakor ezúttal már minden fontos körülményt figyelembe vettek. A tervek túlteljesítését jövő évi beruházások előrehozását általában nem engedélyezhetik, mert ez a népgazdaság más területeiről vonna el erőt, kapacitást. A megfelelő koordinálásra, bizonyos hibák megszüntetésére azonban továbbra is szükség van. A beruházási tervek teljesítését az első félévben sok kedvező, de még több kedvezőtlen esemény befolyásolta. Az árvíz miatt akadozott a kőanyag, a sóder, a homok kitermelése és szállítása, a száj- és körömfájás következtében egész sor tsz-ben lelassult az építkezés. Tüntetések Szudánban Partizán liarcok Peruban Az amerikai vezetés válsága z amerikai lapokat hosszabb idő óta foglalkoztatja az Egyesült Államok növekvő presztízsveszteségének a témája, s ezzel összefüggés ben az a kérdés, miért veszítette el az Egyesült Államok vezetőszerepét a nyugati világban? Már önmagában az a beismerés, hogy az Egyesült Államok elveszítette vezetőszerepét. rendkívül jellemző, de ennél talán még érdekesebbek azok a magyarázatok, amelyeket különböző amerikai lapok és vezető politikai személyiségek fűznek ehhez a kérdéshez; Legutoljára Walter Lipp- mann. az amerikai sajtó kétségkívül legtekintélyesebb publicistája nyúlt hozzá ehhez a kényes kérdéshez. mégpedig olyan személyes tapasztalatok alapján, amelyeket legutóbbi nyugateurópai kőrútján szerrótt. Lippmann megállapítja: Nyugat-Európában évek óta hanyatlik az Egyesült Államok tekintélye, jelenleg pedig közeledik a mélyponthoz, amit nem annyira a vietnami ég dominikai beavatkozás okozott, mint inkább az a mód, ahogy az Egyesült Államok kormánya megpróbálja ráerőszakolni befolyását ezekre az országokra. Tehát Lippmann véleménye szerint nem az amerikai imperializmus lényege kelt bizalmatlanságot Nyu- gat-Európában, hanem azok a módszerek, amelyekkel az amerikai fölényt megpróbálják érvényesíteni. Ezek a módszerek részben dilettánsok. részben pedig olyan erőszakosak, hogy ellenszenvet keltenek még azokban a nyugati körökben is, amelyek egyébként fogékonyak az imperializmus élvei és módszerei iránt; A problémának ilyen módon való felvetéséről n.eg kell azonban mondanunk, hogy kizárólag az amerikai közvélemény megnyugtatására szolgál. Valójában azt igyekszik bebizonyítani: miért kell az Egyesült Államoknak állandóan erőfeszítéseket tenni a nyugati szövetségi rendszer összetartásáért. A nyugati szövetségesek nem annyira az amerikai módszerek miatt zúgolódnak, mint inkább saját érdekeiket megpróbálják elébe helyezni az amerikai érdekeknek. Ebből a szempontból ugyanis az elmúlt években gyökeres változásokra került sor özvetlenül a második világháború befejezése után Nyugaton senki sem vonta kétségbe az Egyesült Államok vezető szerepének jogosultságát, hiszen gazdaságilag az egész Nyugat olyan mértékben függött az Egyesült Államoktól, hogy nem is lehetett vitás, kit illet a vezetés. Közben azonban húsz év telt el. s bár kétségtelen, az Egyesült Államoknak nagy része volt Nyugat-Európa gazdasági megerősödésében, mégis csak az a helyzet, hogy megváltozott a világ- kereskedelemiben az Egyesült Államok ég nyugati partnereinek részvételi aránya. Azok az országok pedig, amelyek húsz évvel ezelőtt még rá voltak utalva az amerikai segítségre, ma mint rendkívüli aktív versenytársak jelentkeznék a tőkés világpiacokon. Ez azonban csupán az egyik oldala a dolognak és megmagyarázza, miért lazult meg a fegyelem a nyugati táborban. Az önálló gazdasági tökrevésekkel bizonyos önállósági igények jelentkeznek politikai téren is. Ez elsősorban Franciaországra vonatkozik, amely de Gaulle kormányra lépése óta mindinkább távolodik az amerikai koncepciótól és ma már de Gaulle Franciaországa határozottan szembefordul az Egyesült Államokkal, tagadja az amerikai vezetés jogosultságát és olyan nyugati szövetségi rendszert igyekszik létrehozni, amelyben, ha nem is érvényesül teljes mértékben az egyenjogúság a szövetségesek között, de legalább a nemzeti érdekek szóhoz jutnak. z amerikai vezetés szertefoszlásábán szerepet játszik még egy fontos tényező. 1945 után néhány évig az Egyesült Államok monopolhelyzetben volt az atomfegyverek területén, s ennek következtében az egész hidegháborús koncepciót amerikai irányítás alatt hozták létre. Mint ismeretes; az atommonopólium nem tartott sokáig, de még azután is. hogy a Szovjetunió megtörte az Egyesült Államok atommonopóliumát, az amerikaiak azzal érveltek nyugati szövetségeseik előtt; a Szovjetunió nem rendelkezik azzal a technológiával, amely lehetővé tenné az atomfegyverek nagy tömegekben való előállítását és szállítását. Az első szput- nyik egycsapásra végzett ezekkel az érvekkel és a nyugati világ szembetalálta magát egy olyan helyzettel, amely ellentmondott az egész hidegháborús koncepciónak. Kiderült, hogy a Szovjetunió ezen a téren megelőzte az Egyesült Államokat; Még ebben a helyzetben is megmenthető lett volna az amerikai presztízsnek legalább egy része, ha az erőviszonyoknak megfelelő új politikát dolgoznak ki és nem erőltetik tovább a régi irányzatot. Az Egyesült Államok vezetői azonban képtelenek voltak alkalmazkodni a valóságos helyzethez és ennek következtében egyik kudarcot szenvedték el a másik után. Ezek a kudarcok természetesen nem maradtak hatás nélkül a nyugati szövetségesekre sem és néhány év’ óta mindazokban a szervezetekben, amelyekben a nyugati vezető hatalmak részt vesznek, minduntalan visszatérő téma a nyugati egység problémája, ami valójában nem egyéb, mint fedőneve az elbizonytalanodott amerikai vezetésnek. Legutóbb a NATO minisztertanácsán olyan erővel jelentkeztek ezek az ellentétek. hogy az amerikai lapok kénytelenek energikus figyelmeztető cikkeket megereszteni a szövetségesek címére. Magában az amerikai sajtóban is hangot kaptak az Egyesült Államok vezetési képességével kapcsolatos kételyek A New York Times ismert publicistája, James Reston. aki kezdetben híve volt a Jonhson-féle politikának, most azt írja. hogy az amerikai „mindenhatóság illúziója” értelmetlen és költséges dolog és senkire sincs hatással, kivéve azokat a washingtoni vezetőket, akik minden áron hinni akarnak ebben az illúzióban. Az amerikai vezetés válságának mélyebb okaira mutat rá Arnold Toynbee isimert angol történetfilozófus, akinek a Spengleréhez hasonló történelemszemlélete sok vitára adott már okot és ami általában vitat, ható is, de kétségtelen, a nyugati világ egyik nagy szelemi tekintélye. Toynbee egyik legutóbbi tanulmányában azt fejtette ki, hogy ■„Amerika jelenleg egy világméretű ellenforradalmi irányzat vezetője”, amelynek egyetlen célja, hogy védelmezze a gazdagok érdekeit a _ szegényekkel szemben, akárcsak egykor Róma, amely a világ minden pontján a gazdagok érdekeit védelmezte a szegények ellen — s ezen is ment tönkre. C sakhogy persze Amerika „öntudatos milliomosai” tisztában vannak vele. hogy a gazdagok kiváltságainak tartós biztosítására irányuló erőfeszítéseket nem lehet egyetlen, s még olyan hatalmas ország viszonyaira korlátozni. Céljaikat csak hatalmas szövetség élén és nagy katonai erővel tudják biztosítani; Legalábbis így volt a múltban. Róma a maga idejében rendelkezett a katonai fölénnyel, de végül is belebukott a megoldhatatlan feladat ellentmondásaiba. Ma azonban az atom- es rakétaíegyverek korában, akármilyen erőfeszítéseket tegyenek is a legerősebb imperialista hatalom kéo- viselői, képtelenek olyan katonai fölényre szert tenni. ami akár átmeneti időszakra is biztosítaná számukra a fölényt. Korunk történetének nagy fordulópontja az volt, amikor az Egyesült Államok elveszítette az atomfegyverek monopóliumát, amivel az egész monopolista rendszeren halálos rés keletkezett. A döntő fegyverek monopóliuma nélkül semmiféle. monopolista rendszert nem lehet sokáig fenntartani. Ez a tulajdonképpeni és legmélyebb oka annak a válságnak, amely a nyugati táborban jelentkezik, s amelyet összekapcsolnak az amerikai vezetés krízisével. Paál Ferenc
