Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-29 / 177. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. július 29. BERLIN-TOKYO-MOSZKVA NEW-YORK"BELGRAD-LONDON Athen: Julius 26-án éjfélkor Görögországban megkezdődött az általános sztrájk. A képen: az autóbuszüzem dolgozóinak sztrájkja miatt katonai tehergépkocsik szállítják a sztrájktörőket a munkahelyekre (Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgálat) Johnson sajtóértekezlete 125 000 főre növelik Dél-Vietnamban az amerikai csapatok létszámát BRÜSSZEL Pierre Harmel miniszter- elnök ismertette az új kormány összetételét is. Ügy hírlik, hogy az uralkodó elfogadta a kormánylistát. A parlamentet csütörtökre hívták össze. A nemzetgyűlés ülésén hangzik el Harmel miniszterelnök kormánynyilatkozata. Harmel miniszterelnök egyben belügyi csúcsminiszter. Antoine Spiroy miniszterelnök-helyettes a gazdasági ügyek csúcsminisztere lett. Spaak megtartotta külügyminiszteri tisztségét és egyben az újonnan létrehozott minisztériumok csúcsminiszterévé nevezték ki. A pénzügyminiszteri tárca Gason Eyskensnek jutott, népjóléti miniszter Paul Segers lett, *az infrastrukturális politikai ügyek minisztere pedig Edmond Leburtons ALGÍR Bumedien, az Algíri Forradalmi Tanács elnöke, — üzenetet intézett Johnson elnökhöz, amelyben érintette a két ország kapcsolatainak és fejlődésüknek kérdéseit. Az üzenetet Algéria washingtoni nagykövete adta át a Fehér Házban. * ŰJ DELHI Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök szerdán befejezte kétnapos hivatalos tárgyalásait az indiai kormánykörökkel és hazautazott Vientianebaa * PEKING Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke fogadta Li Cung-jent, feleségét valamint a velük együtt hazatért Kuo Te- csiet. Li Cung-jen, aki a koumintang-rendszer idején köztársasági alelnök, illetőleg ideiglenes államelnök volt, 16 évet töltött önkéntes külföldi száműzetésben, legutóbb az Egyesült Államokban. SALISBURY Rhodesia angol gyarmat — mely csupán belső ön- kormányzati' jogot kapott — kedden bejelentette, hogy Angliától független diplomáciai képviseletet létesít Portugáliában. A fehér telepesek érdekeit képviselő Smit-kormány már független diplomatát küldött a Délafrikai Köztársaságba. * BUENOS AIRES Buenos Airesben kedden este másodszor is összetűzésre került sor a város különböző pontjain Éva Peron emlékünnepségére gyülekező peronisták és a rendőrség között. A rendőrség könnyeztető gázgránátjainak bevetése, valamint a tüntetőik kődobálása több sebesüléssel járt * RIO DE JANEIRO Agyafúrt módon értékesített a Rio de Janeiro-i zug-pénzpiacon majdnem félmillió dollár értékű hamis váltót és kötelezvényt egy ötfőnyi banda, amelynek egyik tagja Franciaország 1964. évi szépségkirálynője. * TEL-AVIV Tel-Aviv főútvonalán többezren tüntettek amiatt, hogy Nyugat-Németország izraeli nagykövetévé egy volt hitlerista tisztet, Rolf Paulsot nevezték ki. — A tüntetők plakátokat vittek magukkal, amelyeken a következő mondatok voltak olvashatók: „Nem kívánatos Izraelben Hitler volt Bizalom, vagy bukás A hét folyamán eldől a Novasz-kormány sorsa Athén (Reuter, AFP) A görögországi politikai válság tizenharmadik napján a legfőbb beszédtéma a parlament csütörtökön kezdődő ülésszaka, amelyen a Novasz kormány, vagy megkapja a bizalmat, vagy megbukik. A szavazás előtt Papandreu részt vesz és felszólal majd a centrum unió parlamenti csoportjának értekezletén, hogy meggyőzze az ingadozó tisztje”, „A Bonn-nal való barátkozás katasztrófa Izrael számára”. A tüntetést a nácizmus ellen küzdők szervezete hirdette meg. ★ BÉCS A napokban a Bodeni tavat járó sétahajón veszekedni kezdett egy férj és feleség. A vita hevében az érveiből kifogyott férj a parttól igen messze járó hajóról ruhástól vízbe vetette magát. Az azonnal lebocsátott motorcsónakkal a riasztott tavi rendőrség motorosai egész éjjel mindhiába keresték az öngyilkost. Csak másnap hajnalban találtak rá: egy öreg halász lett figyelmes a férfira, amint az teljesen kimerültén úszott a part felé... Mint kiderült, a műkedvelő távúszó szándékosan tűnt el keresői elől: — zsarnoki ne.iét akarta ily módon megleckéztetni. Az áldozatos akció sikeréről nem érkezett jelentés. RÖMA Csütörtökön több mint egy millió olasz építőmunkás hagyja abba a munkát. A 24 órás sztrájkot a nagy baloldali szakszervezeti szövetség, a CGIL, katolikus CIL és a szociáldemokrata UIL együttesen hirdette meg. Az akció célja, hogy felhívják a kormány figyelmét az építőipar válságos helyzetére. Az iparág stagnál, az elbocsátások egyre nyugtalanítóbb méreteket öltenek. Országos viszonylatban e szektor munkanélküliéinek száma meghaladja a kétszázezret. A sztrájkolok kötelezik: hozzák végre tető alá az úgyneveeztt urbanisztikai reformtörvényt, hogy véget vessenek a változatlanul búrjánzó telek- spekulációnak, amely az építőipar válságos helyzetének egyik alapvető oka. képviselőket álláspontjának helyességéről. A kedden lezajlott sztrájk értékelése is vitatott kérdés Athénban: a „király kormánya” kudarcnak ítéli, a szakszervezetek teljes sikernek, sőt „nem várt arányú nagy sikernek” tartják. A kormányt támogató erők szerda estére kormánypárti gyűlést hirdettek Athénban. (MTI) ‘ Washington — (MTI) J ohnson elnök szerdai sajtóértekezletén mondanivalójának hangsúlyát az Egyesült Államok vietnami agresszió háborús erőfeszítéseinek fokozására helyezte. Az elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok szerinte jelenleg 75 000 főnyi délvietnami erőinek létszámát 125 000 főre növelik. Az Egyesült Államok — mondotta — megkétszerezi, havi 17 000 ről 35 000-re emeli a katonai újonc-behívások számát. Közölte azonban, hogy nem rendeli el egyelőre a nemzeti szükségállapotot és a tartalékosok behívását, mindamellett kilátásba helyezte, hogy „szükség szerint” további erősítéseket szándékozik Vietnamba küldeni. Az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy McNamara hadügyminiszter kérni fogja a képviselőházat és a szenátust, szavazzanak meg póthiteleket a vietnami háborúban való amerikai „részvétel” növelésének finanszírozására. Az elnök azonban nem idézett semmilyen számadatot, s nem rögzítette McNamara kérelmének időpontját. Johnson sajtókonferenciáján, amelyen hivatalosan is háborúnak minősítette az Egyesült Államok vietnami beavatkozását, harcias hangot megütve, azt hajtogatta, hogy „az Egyesült Államok nem hajlandó kivonulni Vietnamból, s nem hajlandó elfogadni a vereség gondolatát sem”. Az Egyesült Államok — hangoztatta — kész akár öt hat évig is háborút viselni. Miután felsorolta a vietnami háború kiszélesítésére tett széleskörű ameAz UPI jelentése szerint a dél-vietnami Ba Gia közelében, Saigontól alig 60 kilométernyire zuhanóbombázók „pusztán tévedésből” megtámadtak egy buddhista kolostort. A támadás következtében rikai intézkedéseket, Johnson megismételte korábbi általános kijelentéseit arról, hogy az Egyesült Államok „kész a csatamezőről a tárgyalóasztalhoz vonulni”, de ismét azt állította, hogy a másik fél nem fogadja el ezt a kezdeményezést. Sajtóértekezletén Johnson tájékoztatta az újságírókat arról, hogy az Egyesült Államok új ENSZ- megbízottja, Arthur Goldberg szerdán levelet továbbított U Thant ENSZ- főtitkárhoz. A levélben Johnson az ENSZ közreműködését kéri „az agresszió elhárításához Vietnamban. mintegy 15 buddhista szerzetes életét vesztette, illetve súlyosan megsebesült. A hírügynökség közléséből nem tűnik ki, hogy amerikai, vagy dél-vietnami repülőgépek követték el a támadást. Bombázás pusztán tévedésből WILFRED BURCHETT: DZSUNGELHÁBORÚ 111 DÉL-VIETNAMBAN Az ellenség ereje megtörik I960, május 18-án este diemista katonatisztek érkeztek testőreikkel a Quang Ngai-i tengerparti síkságon fekvő Mó Dúc járási székhely egyik kínai vendéglőjébe. Elsiettek a tésztalevest szürcsölgető vendégek mellett és a hátsó traktusban levő lakás felé tartottak. Halk hangon néhány szót váltottak a szolgával, felmutattak valamilyen okiratot, s ezután bevezették őket egy tágas hivatali helyiségbe, amelyre a jelek szerin aligha lehetett szüksége egy kínai vendéglőnek. Az íróasztalnál testes vietnami férfi ült. vékony bajsza szája széle mellett egészen az álláig húzódott. A katonatisztek tiszteletteljes üdvözlésére röffenésszerű köszöntés volt a válasz. — Az új ezredhez tartozunk — mondta a csoport vezetője, egy kerek fejű, zömök, határozott fellépésű férfi, áld rövid, robbanásszerű mondatokban beszélt. — Fontos híreink, jó híreink vannak. — Az íróasztalnál ülő itt újabb röf- fenéseket hallatott, s éles pillantása valósággal befúródott a katonatisztek szemébe. — Holnap lesz a Viet Kong vezetőjének. Ho Si Minhnek a születésnapja. Saját forrásainkból értesültünk róla — és most a katonatiszt vetett éles pillantást az íróasztalnál ülőre —, hogy a helybeli Viet Kong halnap hajnal előtt akcióba lendül. — Nekem nincsenek ilyen értesüléseim — hallatszott az íróasztal mögül. — Nemcsak pontos értesülést kaptunk — folytatta zavartalanul a katonatiszt —, hanem ennek megfelelően cselekedtünk is. Embereim az egész csoportot, amely mintegy harminc tagból áll, körülvették. Alig három kilométerre ettől a háztól. — Az íróasztal mögött trónoló test kissé megmoccant. — Bizonyára ön előtt sem titok, hogy az utóbbi időben megöltek több járási főnököt. Nem tudjuk, hogy ezúttal mi a célpontjuk — talán éppen ez a ház! Csak azt tudjuk, hogy valamilyen akciót terveznek. Hamarosan megsemmisítjük őket. De önnek jelen kellene lennie. Hátha akadnak köztük olyan vezetők, akiknek ön több hasznát veszi élve, mint mi holtan. — Ki küldte önöket ide? Miért éppen hozzám jötték? A katonatiszt előrelépett és egy nevet suttogott, amelynek hallatára megrezzentek a csaknem lehunyt szemek. Azután pergőtűzszerű gyorsasággal röpködtek a kérdések az íróasztal mögül. Pontosan hol tartózkodnak a viet- kongok? Honnan jöttek? Mennyi időbe telt, amíg a katonatiszt emberei a nyomukra akadtak? Honnan tudják, hogy még mindig ott vannak? És tulajdonképpen miért van szükség az 5 jelenlétére? A szócsata elhúzódott — az íróasztalnál ülőnek nem aka- ródzott kimozdulni. Végül is a katonatiszt az órájára pillantott és kijelentette: — Tíz perc múlva indulunk. Nem vállalhatom a felelősséget a további késedelemért. S azért sem, ha az ön távollétében esetleg fontos vezetőket semmisítünk meg, és nélkülözhetetlen értesülésektől fosztjuk meg magunkat Személyesen számolok majd be Ngo Dinh Can őexcellenciájának erről az akcióról. eddigi legfontosabb fogásunkról. És azt is megemlítem. hogy ön nem volt hajlandó velünk jönni. — Ezzel ismét órájára pillantott. Az íróasztalnál ülő Ngo Dinh Can nevének hallatára nehézkesen felemelkedett, azután parancsot adott egy szolgának, aki kétrét görnyedve közelített feléje, s ugyanilyen reverenciával távozott. — Magammal viszem munkatársaimat és testőreimet. — Ha úgy kívánja — bár gondoskodni tudunk a biztonságáról. — Jobban szeretem a magam embereit. A tíz perc még le sem telt. amikor a csoport egy ravaszul álcázott hátsó kijáraton elhagyta a házat, s elindult a városból kivezető úton. Miután csendben haladtak körülbelül egy kilométert, a katonatiszt kihúzta revolverét, és a „vendéglős” kövér hasához nyomta; társai ugyanezt tették a kísérőkkel. Ezután sötét árnyak bukkantak elő a fák mögül, s előreszegezett karabéllyal, halkan körülfogták őket, miközben a tisztek egy része lefegyverezte a kövér férő társait és testőreit. — A dél-vietnami fegyveres erők hazafias tisztjei nevében — mondta ércesen csengő hangon a tiszti csoport vezetője — halálra ítéltük önt, Chaut, a vietnami nép ellen elkövetett bűneiért. Az ítéletet azonnal végrehajtom! — És mielőtt bárki egy szót is szólhatott volna, fejbe lőtte a kövér férfit. A test leroskadt az útra. félrehúzták, valaki egy papírlapot erősített rá. A „munkatársakat” és a testőröket megkötözött kézzel egymáshoz szíjazták, és elvezették az éjszakában. A vezető tiszt egy kisebb csoporttal visz- szasietett az étterembe, ezúttal a hátsó bejáraton. A kivégzett férfinál talált kulcsok segítségével kiim- tottak egy nagy fekete páncélszekrényt, amely tele volt iratokkal. Futó pillantást vetettek a leletre, majd egy nylonzsákba gyömöszölték. Azután mindany- nyian felhördültek a bor- zadálytól, amikor kihúztak egy nagy fiókot, amely tele volt levágott emberi fülekkel. Kivétel nélkül bal füleik voltak, s mindegyikhez hozzáfűzve egy papírlap, rajta egy név és 5000 piaszterről szóló elismervény. — Négyszázharminckét társunk levágott fülét találtuk meg a fiókban — mondotta Sao Nam, mert ő volt az akciót irányító „katonatiszt”. — Chau, a kivégzett zsarnok, Ngo Dinh Can különleges ügynökeként irányította Quang Ngai, Quang Nam és Binh Dinh tartományának titkosrendőrségét. A vendéglő csak tevékenységének leplezésére szolgált. Mindegyik megölt társunkért 5000 piasztert kapott, miután bizonyítékul elküldte a levágott jobb fület; — Aznap éjszaka gazdag zsákmányra tettünk szert, kezünkbe került azoknak a névsora, akiknek a letartóztatását és megölését tervezték, valamint a Chau irányításával dolgozó ügynökök egész hálózatának listája. Ez lehetővé tette, hogy figyelmeztessük a veszélyben forgó hazafiakat, s letartóztassuk, vagy riadt tehetetlenségre kárhoztassuk az ügynököket. [Fólvtatjutf
