Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-27 / 175. szám
1§65. július 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ALLOVIZI IULL1PB Munkatársunk r i p o r t s o r oz at a a Tisza Cipőgyárból A tiszafüredi öntözőrendszerben egy kísérleti szakaszon próbálták ki Tóth Barnabás újítását. E szerint a hagyományos betonlapok helyett műanyagból készítik a csatornaburkolatot. Ez teljesen vízzáró és olcsóbb is A pártéi et fóruma A párttagok javaslatait mindig meg kell hallgatni Mindig van hosszabb távra szóló tervünk arra, milyen főbb dolgokkal foglalkozzunk a taggyűléseken, így van időnk, alkalmunk a megfelelő felkészülésre. Megtárgyaltuk például a közelmúltban a tagjelölt-felvételt. Észrevehetően több fiatal kéri ugyanis mostanában felvételét a párttagok közé. Elsősorban azok, akik szocialista brigádokban dolgoznak, vagy legalább is részt vesznek a munkaversenyben. „Nagy figyelmet érdemel a vezetők és vezetettek viszonyának alakulása. Számos probléma, gond van e téren is.” (A megyei pártbizottság június 23-1 ülésének anyagából.) II. Halassy Istvánná a gumigyár művezetőnője. Huszonkét éve dolgozik Martfűn. — Én úgy érzem, nálam nem félnek az emberek. Ha hibát követek el, bátran megmondhatják. Nem módszerem a visszaütés. Szerintem a művezetőkre nem jellemző a durvaság, az embertelen bánásmód. Persze előfordul ilyesmi is Erről gondolhatja a munkás: „ma neki, holnap nekem”. így általánosít. És ez a baj. Azért, hogy valaki bekerülhessen a gyárba, a térdeit lejárja. Itt van egy darabig. Szemét, száját becsukja. Aztán kinyílik a szeme. A kategória, s nem a munka jár az eszében. Csak munkaerő A vezetőség tagjai közül Perjési Ferenc, az alapszer. vezet tömegszervezeti felelőse és Kiss Ilii Imre, a termelési felelős kapta feladatul a vezetőség beszámolója anyagának összeállítását. ők előbb saját tapasztalataikat összesítettéit. Aztán pedig a pártcsoport bizalmiak véleményét is meghallgattuk. A bizalmiakkal való be* szélgetést a taggyűlések előkészítésében legalább olyan fontosnak tartom, mint a beszámoló összeállítását. Nem csak azért, hogy ők értesítik a párttagokat arról, mit fogunk majd megvitatni, hanem azért is, mert mindig van véleményük, mondanivalójuk arról, amiről mi is beszélni akarunk. A pártbizalmiakkal tartott vitatkozásaink alapján jutottunk például arra az álláspontra, hogy abbahagyjuk a tagjelöltfelvételeket megelőzően szokásos környezettanulmányozást, amit egy időben jónak láttunk. A felvételüket kérő munkatársainknak csak a közvetlen családtagjaival ismerkedünk meg, mielőtt a kérelmet a taggyűlés elé terjesztjük. A bizalmiakkal történő találkozásoknak mindig megvan tehát a megfelelő eredménye. Ezért kísérem külön is figyelemmel és ha csak elfogadható a javaslatuk, érvényesítjük akkor is, ha nem közvetlen a szóbán lévő napirendhez tartozik. A pártcsoportértekezletek — amelyek a taggyűlés előkészületeinek másik fontos láncszemei lennének — már nem ilyen rendszeresek alapszervezetünkben. Ritkán, csak különösen fontos esetekben van idő és lehetőség arra, hogy egy egy pártcsoport összeüljön. Arra viszont mindig van alkalom. hogy a bizalmiak szót váltsanak a párt csoportok tagjaival. Ezért amit ők egysze- mélyben mondanak el. azt úgy tekintjük, hogy több elvtárs véleménye is. A TMK lakatosok például észrevételezték ilyen úton, hogy sokszor olyan feladatot kapnak, ami szerintük is fontos, nélkülözhetetlen ugyan, de elvonja őket a tulajdonképpeni munkájuktól, a nagy gépek, felszerelések karbantartásától. Az 5 észrevételük alapján próbálunk most segíteni a munka gondosabb, jobb összehangolásán. A taggyűléseken szokás volt nálunk eddig, hogy az alapszervezet tagjai felváltva írták a jegyzőkönyveket Az írásban gyakorlatlanok munkájának az lett a vége, hogy több javaslatot nem foglaltak írásba, ami pedig értékes lett volna. — A következő taggyűlésekre már ezen is szándékozunk változtatni éppen az elvtársak észrevétele alapján. A kilences osztály egyes műhelyének nálunk sokáig nem volt fürdője. Vödörből mosakodtak az emberek, míg végül valaki javasolta, hogy építsék meg a fürdőt társadalmi, azaz műhely összefogással. — A legközelebbi taggyűlésen ezt szóbahozták és mindjárt tettek is is munkafelajánlást. Azóta kész is a fürdő. Kitartóan hangsúlyozom a javaslatok, észrevételek patronálását, mert ez szerintem a taggyűlések iránti érdeklődésnek, az aktivitásnak egyik alapvető feltétele. Elmondta: Kácsor József, a szolnoki járműjavító VI-os pártalapszervezetének titkára A cipőgyár felsőrész szabászatán Dauda Pál a művezető, s egyben a párt- alapszervezet titkára is. Nagyon megfontolt, tapasz, talt kommunista. — Megmondom fiszintén: mi a dolgozókban néha már csak a munkaerőt látjuk. Már nem is beszélünk másképpen, csak „fő”, meg „személy”, „létszám”. Bennünk művezetőkben is sok hiba van. Követelünk, e.z a dolgunk. De hogyan követelünk? A termelési zavarok pattanásig feszítik az idegeinket. Ha a ránkbízott műhely nem teljesíti a tervét, a művezető a rosszt annak ugranak neki a felettesei. Ilyen őrlődés közepette nem csoda, hogy lé- lektelenséget is tapasztalni. — És a visszaélések, a megtorlások? — Ezeknek előzménye van. Az ötvenes évek elejének a szelleme Akkor lapult mindenki. Aki bírált, annak elharapták a torkát. Ezt nem lehet olyan egy- szereűn feloldani. Különösképpen, ha még most is előfordul. Nem is mer senki kiállni az igazáért. A vállalat vezetői alig ismerhetik ezeket a dolgozókat, mert nem jönnek az üzembe. Ha igen, rettegnek az emberek. Olyan csend van, hogy a szívverésük átüt a gépek zaján. Nem számit, amit a kisember mond. Minek is mondaná, hiszen úgysem változik semmi. — Dauda elvtárs tagja a párt-végrehajtóbizottságnak... — Igen Ott is megmondtam: kullogunk az események után. A visszaéléseket sem tudjuk megelőzni. Mikor lopták a benzint, jeleztem, hiába. Végül' igazam lett. De a dolgozók előtt nem tártuk fel a valóságot, teret engedtünk a találgatásnak, a pletykának. — Bírálják egyáltalán a hibákat? — Ó persze, de a lényeget senki nem meri kimondani. — Maga most kimondja... — Hát persze. Megmondom: a VIII. pártkongresz- szusnak még a szele sem ért ide, már ami a bírálat fontosságát, o.z üzemi demokráciát illeti. Hadd tegyem hozzá: nehogy azt higyje, hogy mi művezetők „felfelé” bátrabbak vagyunk, mint „lent” a munkások. Eléggé undorító, ugye? Több művezetővel beszéltem. Ilyeneket hallottam tőlük. Szvetlik Lajosné 37-a: „Van egy terv, ami törvény... A dolgozók inkább védelmet kapnak, mint a művezetők. Az biztos, hogy nekünk^ igazunk nem lehet.’* Egy másik: „Ügy kell dolgoznunk, hogy fent is megfeleljen. Nekünk is parancsolnak”. „Meg kellene alakítani a művezetők szak- szervezetét.” „Túlkapások előfordulnak” — és így tovább Közöttük olyanok is voltak, és többségükben olyanok, akiket becsülnek a dolgozók, rendes, jóindulatú embernek mondanak. Se istent, se embert Mégis nagyon fontosnak tartottam eggyel „fentebbi hangot” is meghallgatni. Dénes Ambrus cipőgyárvezetővel beszélgettem. — Sajnos, az a nagy gond, hogy a szalagokon növeljük a termelést, de a gyártás- előkészítés nem tart ezzel lépést. Sokszor borotvaélen táncol a termelés. Ahogy mondani szokás, a terv érdekében nem ismerünk se istent, se embert. Nem jól van. A vezetési módszereink nem jók. Keveredik Okió bei* végéig 25 kiloniéier hosszú gáiszakaszi erősítenek meg a Duna védvonalain — A Duna magyar szakaszának töltésein — mondotta — az árhullám levonulása óta is szakadatlanul munka folyik. Több fontos feladatot kell egyidőben megoldani. A felhasznált értékesebb védekező anyaVasárnap is dolgoztak a fegyverneki Vörös Csillag Tsz gazdái, hiszen a betakarításnál minden nap számít. Reggel 7 órakor a teljes komplex brigád munkához látott. Három SZK kombájn vágta a búzát, s ott voltak a szállító járművek a gépek kiszolgálásához szükséges emberek is. Szabó Imre bácsi, a traktoros brigád vezetője és a tsz agronómusá is a kombájnoknál tartózkodott. Ebben a közös gazdaságban az őszi árpa és a borsó betakarítását már letudták, ez utóbbit is a kombájnok csépelték el: Túrkevén a Búzakalász Tsz-ben három SZK kombájn a borsót szedte fel rendről és csépelte. A Vörös Csillag Tsz-ben is a borsó cséplése járta, a báróit! cséplőgép kiszolgálásához szükséges munkaerő, a fogatok és a gépkezelők pontos időben kezdték a munkát. A túrkevei határban dolgoztak a szalma lehúzást és talajmunkát végző traktorok is. A kuncsorbai Vörös Október Tsz gazdái szintén kombájnokkal csépelték a borsót. Egy ACD kombájnt pedig segítségképpen a helybeli Kossuth Tsz-nek adták át, de az reggel 7 órától 11-ig csak vesztegelt, mivel nem biztosították a kiszolgálását. A kombájnos másodmagával jogosan méltatlankodott amiért ilyen hiba miatt nem dolgozhatott. A törökszentmiklósi Rákóczi Tsz-ben mintaszerű szervezettséggel és ambícióval dolgoztak. A kom- bájnosok, szállítók, szérűn dolgozók teljes műszakot tartottak. A megtermelt és a majorba szállított lucernából egyszerre két kazlat is raktak, mintegy harminc szövetkezeti gazda végezte ezt a fontos munkát. M. J. A . Duna árhulláma levonult ugyan, de a töltéseken még mindig többezer ember dolgozik, mert sok munkát kell sürgősen elvégezni, hogy ne érhesse készületlenül hazai árvédelmünket egy esetleges újabb árvíz, vagy a téli jeges ár. A jelenlegi fontos munkálatokról nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának Breinicb Miklós, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének helyettese. X»OOOOCXX)OOOC>C)OOOOOOOOOOOOCXDCXXX)OOÓí gok összegyűjtésével párhuzamosan meg kell jelölni a megrongálódott gátszakaszokat. majd részletes műszaki vizsgálatok alapján ki kell dolgozni a helyre- állítási tervet és nyomban megkezdeni a gáterősítési munkálatokat is. A töltések nagyrészén már — Győr és Budapest térségében teljesen — felszedték, kiürítették és kimosták a homokzsákokat. így eddig mintegy 2.5 millió tisztított zsákot kapott vissza a gabonatröszt. Az eddigi műszaki vizsgálatok alapján a Duna árvédelmi vonalain összesen 25 kilométer hosszúságban keli helyreállítani, megerősíteni a több mint 100 napos áradástól legjobban megviselt gátszakaszokat. Különböző izotópos tömörség- és szivárgásmérő műszerekkel ellenőrzik a megrongálódott töltésszakaszokat és televíziós kamerával kutatják a zsilipek, szivattyútelepek víz alatti építményeinek rejtett hibáit. Az idei árvédekezést sok helyen — különösen a déli szakaszon — nagyon megnehezítette a gátak mentett oldala mellé telepített erdősáv. A fák és bokrok akadályozták a figyelést és a védekezést is. Mohácsszigeten valóságos dzsungelharcot kellett vívni az erdősávban feltört nagy buzgár ellen. Ezért a helyreállítási munkák során most 20 m szélességben kivágják a fákat. A dunai védővonaidk helyreállítására, megerősítésére — az előzetes számítások szerint — csaknem 2 millió köbméter földet építenek a gátakba, s a munkálatokat még az őszi esőzések beálltáig, október végéig be kell fejezni. — Ezért most több ezer vízügyi dolgozó, 30 nagyteljesítményű kotró, 70 föld- nyeső_ és 50 földtológéppel két-három műszakban erősíti a gátakat. Ezenkívül a Duna medrét is szabályozzák most több helyen, főleg a dunafalvai szűkületben és a kulcsi kanyarban, hogy ne csak újabb zöldár, hanem egy esetleges jeges ár ellen is felkészüljön árvédelmünk — fejezte be nyilatkozatát Breinich Miklós. (MTI) abban a régi tőkés Bata- szellem, az ellenforradalom előtti bizalmatlansággal, megfontolatlan, durva ke- ménykezűséggel. Nem felelne meg a valóságnak, ha azt mondanám, hogy _ ez egyöntetűen jellemző ránk. Nem, csupán egyikőnkben ez, a másikunkban az a hiba „Hajtsd végre, amit mondok. A többi nem tartozik rád.” Sok vezető így gondolkodik. És nagyon rosszul teszi. En is kapok olyan utasítást, ami mm tetszik, amit nem tartok helyesnek. De mit csináljak, a terv törvény. — Ezek szerint nem helyesli a bírálat elfojtását, a durvaságot? — Nem helyeslem. Példák bizonyítják, hogy menynyire nem. — A dolgozók sem mentesek a hibáktól... — Közel kétezer ember tan a kezem alatt. Kétféle embert ismerek meg gyor- s. azt, aki kimagaslóan jól dolgozik, és aki nagyon rosszul. S ez nem éppen jó. A közepét is nagyon jó lenne ismernem. De arra ninc- idő. Mondok mást. A lakótelepen tizenegynehány év-él ezelőtt úgy éltünk, mint egy nagy család. És ma! Az irigykedés, az intrika felbontotta a közösséget. Nem barátkozunk egymással. Élünk a lakásunkban és nézzük a tévét. Társasági élet nincs. De az van: ez vajon miből vett kocsit; már megint új ruhája van; ezek összeszürték a levet”. Soroljam? Ide figyeljen: 1956-ban a kommunisták összebújtak egy födél alá, foggal-körömmel védték egymást. És ma ugyanazok a kommunisták között sokan , ridegek, barátságtalanok egymáshoz. Bizalmatlanok. Hát ez is hozzátartozik a martfűi élethez. — És? — Nem szabadna hagynunk, nekünk, martfűieknek! (Folytatása következik.) Fábián Pófw
