Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
1965. júhus 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 GUSZTÁV Éji T_Á_R A rajz- és bábfilm készítés titkai CSERKESZOLLOI „LEVÉLTÁR" TATRANGI BÁLINT KINCSEI * EGY PERDÖNTŐ OKIRAT * A KÖLTŐ, AKINEK EMLÉKÉT NEM ŐRZI A HÁLÁS UTÓKOR A magyar rajzfilmgyártás eddigi legsikeresebb sorozata, a Gusztáv-íilmék száma elérte az egy tucatot. Sok- sok igényes felnőtt néző esküszik rá, hogy Gusztávnál ötletesebb, mulaittatóbb derék férfiú még nem fut- kározott soha a rajzolt filmkockákon. Gusztávnak azonban osztoznia kell a népszerűségen: az iskolás- korúakat vasárnap délelőttönként Foxi Maxi bilincseli a tv-kéízülék elé, a legifjabbak pedig az esti mese fogmosó Maciját várják repesve. Hódit a rajzés bábfilm kicsik és nagyok között egyaránt, de kevesen vannak, akik tudnák mi minden szükséges ahhoz, hogy kedvencük, Gusztáv, Foxi Maxi, vagy a Maci eljusson a filmvászonra, avagy a képernyőre. Bármily furcsa, az első vonást a rajzfilmnél is — éppúgy, mint a játékfilmnél töltőtollal, s nem tussal vagy ecsettel húzzák. Először ugyanis le kell rögzíteni röviden, egy-másfél oldalon a film alapötletét. A hagyományos rajzeszközök még ezután se jutnak szóhoz: a ötlet alapján készülő képes forgatókönyv negyven-ötven. esetleg száz vázlatos, néhány tintavonással megrajzolt képet tartalmaz, melyek jelzik a cselekmény minden mozzanatát. Csak ezután veszi kezdetéit a szó szoros értelmében vett rajzolói tevékenység. A figuratervező és a mozdulattervező. (ez többnyire egy és ugyanaz a személy, sőt gyakori eset. hogy a film rendezője is), megtervezi a rajzfilm szereplőit, a figurákat, s ezek legfontosabb, legjellegzetesebb mozdulatait, s egy másik személy pedig megtervezi és megrajzolja a hátteret. E ponton kapcsolódnak a munkába az alkotóművészek segítőtársai, az úgynevezett kulcs- és fázisrajzolók. Az ő feladatuk megértéséhez figyelembe kell vennünk: egy másodperc alatt huszonnégy képkocka pereg le szemünk előtt, ha teihát a figura — mondjuk —- fél másodperc alatt lép egyet, akkor tizenkét rajz szükséges ahhoz, hogy rögzítse amint emeli és újra leteszi a lábát. Mindez csak egyetlen lépés, egyetlen mozdulat! Egy nyolc-tiz- perces rajzfilmben összesen nyolc-tízezer rajz van. A átlátszó celluloid lapokra rajzolt alakkan túrokat ezután a rendező utasításának megfelelő színekkel kifestik, sígy kerülnek a rajzok ezrei a rajzfilmgyártás szívébe, a trükkasztalra. (A trükkasztal szerepe any- nyira jelentős, hogy régebben az egész művészeti ágat róla nevezték el: trükk- fiimnek.) Ez a fontos eszköz nem más, mint egy alulról átvilágítható üveglapos asztal, amely fölé úgy rögzítették a kamerát, hogy csak függőleges irányban, le és fel mozgatható. A trükkasztal másra is képes. Görgős szerkezet van rajta, amellyel a kép jobbra-balra csúsztatható — ezért vannak olyan pompás futók a rajzfilm-hősök között, mert helybenfutó alakjuk mögött nagy sebességgel lehet elhúzni a hátteret. A rajzfilmnek közeli rokona a bábfilm. Alapvető közös vonásuk, hogy — a játékfilm élő. eleven, mozgó és valóságos szereplőivel szemben — mozdulatlan rajzokat, illetve bábokat visznek a kamera elé, hogy annak varázslatos erejével életre kelték őket. Nem véletlen, hogy e két rokonműfajt. a rajz- és bábfilmet a nemzetközi szaknyelv „animációs”, azaz megelevenítő filmnek hívja. A bábfilm elkészítési módja hasonló a rajzfilméhez: a rövid, szöveges vázlatot itt is a képes forgatókönyv követi, majd a figuratervezés. csupán a rajzok elkészítése helyett itt a bábok megformálása következik és a sík hátteret háromdimenziós, térszerű makettek váltják fel. A bábok mozgathatók — a mozgatást többnyire maga a rendező végzi — s így nem is gondolná az ember, hogy egy bábut mégis 8—10, ritka esetben akár 50 formában is el kell készíteni. Ha a bábszereplő mosolyog, sir, fél, meglepődik, örül, aggódik stb. a tervező gyakorta hasznosnak tartja, ha e hangulatokat más-más arc tervezésével érzékelteti, s ezért a szükséges alkalmakkor a báb fejét kicserélik. Sok aprólékos munka, gömyedés, bajlódás testesül meg egy-egy rajz- vagy bábfilmben, de a Pannónia Filmstúdiónak, a magyar rajz- és bábfilmgyártás fellegvárának alkotógárdája úgy véli: megéri. És a bécsi. velencei, miskolci kisfiún fesztivál díjai, s a közönségsiker azt bizonyítja: igazuk van. Z. J. — Hiába, nem lesz itt rend, amíg ki nem emelünk egy-két embert a bolyból, hajnalban és rövid úton! Ügy, ahogy mondod! Rendet csinálnék én huszonnégy óra alatt! — Csinálj rendet egyelőre a motorodban — aztán ráérsz a többire is! Hát mit szól mindezekhez — nézett rám. — Látták az új trágyaszórót Jóskáéknál? — Megérkezett? — Meg. Most mondta az öreg Balogh Anti, hogy Jóska átküldte a Ganyó részre... — Ki mondta magának? — nézett fel a motoros. — Balogh Antal... — A majori? — Az! — Ott volt nála? — Gratulálok! Bizonyára jól eldiskuráltak? — Beszélgettünk. Lassan mindenkit megismer az ember. — Meg! — mondta gyorsan rám vetve a tekintetét. — Meg.' Ha másképpen nem, hát madarat tolláról, embert a barátjáról. Felemelkedett, és törölni kezdte a kezét egy rongydarabba: — Mondja meg tiszta lelkére... szóba tud állni azzal az emberrel? A másik nevetett: — Volt már a grófnál? — Holnap megyek... — Na, mondja el majd, hogy mit beszéltek! Egyszer már nekem is meg kellene néznem. Nem láttam grófot tizenöt éve legalább! Nem nézzük meg egyszer Bohati elvtárs? — Nem! — mondta a motoros. — Én csak egyféleképpen nézném meg, de azt ne adja meg neki az Isten! Most, hogy a kezét tö- rölgetve egészen felénk s egyúttal a napba fordult, látni lehetett jól az arcát. A szeme karikás, az arca nyúzottan fáradt, a szájvonala keserű. — Mondok én magának valamit a múltkori beszélgetésünkhöz... Közelebb lép, és törölgeti a kezéről az olajat: — Ha engem innen le- v<alának, ebből a funkcióból, ahol most vagyok — ránéz a köpcösre, és úgy ismétli —. ha egyszer leváltanának ebből a munkából, és jönne a helyembe valaki más, aki aztán egy idő után nagyobb eredményt mutatna fel, mint én, s azt mondaná: íme, többet értem el! — akkor annak az elvtársnak nyilván igaza lenne! De! — és ezt akarom én elmondani. Abba az ő eredményébe bim Emlékek. Tegnapiak, ré giek és százados ereklyék. Egy cserkeszöllői kis ház napfényes verandáját népesítik be. Igyekszem mindent megfigyelni. A nemrég kapott apró díszkardot, a vastag iratcsomót rejtő dossziét, egy zöld tintával írott levelet, régi újságcikket. Az emlékek között nehéz kronológiai sorrendet tartani. A régiek ugyanolyan közvetlenséggel tartoznak hozzá Hétfalusi Márton mai életéhez, mint a legfrissebbek. A miniatűr díszkardot 1965. április 4-én, felszabadulásunk 20. évfordulóján kapta. A dossziéban egy készülő ifjúsági regény lapjai rejtőznek. Szerzője Tatrangi Bálint, ezt a nevet választotta írói álnévnek Hétfalusi Márton. A zöldtintás levelet Kosztolányi Dezső írta, a régi újságcikk pedig az Irodalmi Üjság 1955- ös egyik számában jelent meg. — Huszonhat évi kutatási munkám eredményét publikáltam ebben a cikkben. Zajzoni álnéven író költő. Hétfalusi földim nyomát kutatva 1955-ben az Országos Levéltárban elébem került egy iratcsomó, amelynek gyűjtőcímén ez állt: „Rab otefan alias Zajzoni A Hindy". A több mint 300 oldalas iratkötegben eddig nagyrészt teljesen ismeretlen németnyelvű okmányok kerültek elő Táncsics és társai 1860-as „hazaárulást” peréről — magyarázza olyan ember lelkesedésével, aki valóban élete értelmének tartja azt, amit csinál. Szavai bizonyítására régi okmányok fotókópiáit mutatja. Párját ritkító gyűjtemény — valóban az. Ezek az okiratok 1956-ban az Országos Levéltárban a tűz martalékai lettek, de fotókópiáit féltett kincsként őrzi Hétfalusi Márton a könyvszekrénye polcán megbúvó kis „levéltárában”. — A per okmányaival egyébként érdemben nem akarok foglalkozni, azt inkább a hozzáértőkre bízom. Csupán csak néhány érdekességre szeretném felhívni a figyelmet. ÜJ Néhány érdekességre? Az iratok láttán egy kicsit szerénynek tűnik Hétfalusi Márton megjegyzése. A feledés homályában talált rájuk, hiszen ezek az okmányok nem a Táncsics, hanem a Zajzoni címszó alatt szerepeltek — a rátalálás már önmagában is nagy érdem. Keveset, még mindig nagyon keveset tudunk a magyar történelemnek erről az, időszakáról, a Második Márciusi Ifjúság társaság szervezőiről, akiknek perét 1860-ban lélegzetvisszafojtva figyelte az egész ország. Egy 1850-ből származó nyomozási jegyzőkönyvre hívja fel a figyelmemet. — Régen szöget ütött a fejembe, hogy az akkor 60 éves Táncsics Mihály miírt hagyom ezt másra, a hozzá értőkre. Ébben a perben Táncsics Mihály a főalaki Zajzoni Rab István csak mellékszereplő, és én nem akarok arról lemondani, hogy huszonhat éves kitartó Zajzoni kutatásom eredményét így „elherdáljam". Ki volt Zajzoni Rab István? Forradalmár? Elfelejtett költő, vagy csak egy eszménykép, akit csodálatos nimbuszba öltöztetett a közös szülőföld köteléke? — Ügy indultam el Hétfaluból, hogy olyan akartam lenni, mint Rab István volt Egy időben engem is költői ambíciók fűtöttek, de ma már igazat adok Kosztolányi Dezsőnek, akihez verseimet elküldtem. Gondolataim voltak, csak nem tudtam őket formába önteni. — Ez tehát a zöldtintás levél titka. A dosszié lapjain pedig Zajzoni Rab István élete kerekedik lassan művé. — Sokan azt tartják, hogy második Petőfi lehetett volna. Nagy csángó elődje Apácai Csere János és a háromszéki Körösi Csorna Sándor nyomdokain indult el a Zajzoni havasokból és harminc éves korában n börtönből és a vallatásokról megrokkantam oda is tért vissza meghalni. Szeretném, ha legalább az ifjúság megismerné az életét. ... „Debrecenben a szociáldemokrata klubnak volt tagja és állítólag a nép között 'kommunista tanokat terjesztett...” — Huszonhat évi kutatásom eredményét publikáltam ebben a cikkben... zony benne lenne az én tizenöt esztendőm is, úgy, ahogyan az a tizenöt esztendő volt! S e nélkül a tizenöt esztendő nélkül én bizony nem tudom, hogy mit mutathatna fel őelv- társsága. ami különb, s jobb, mint az enyém volt! Ez így igaz! Csak — még azt nem tudjuk, hogy mi lesz, amit felmutat! Békét! — mi? Olyan gyönyörűséges békességes békességet, hogy süket minden ettől a nagy kétségbeeséstől! Olyan ez a békesség házról házra és faluról falura hogy összeszorul tőle az embernek az ökle! — Mondtam — jegyezte meg a köpcös —. nem lehet élni ebben az átkozott és elvtelen liberalizmusban! Egyáltalán: hogyan merészelnek nyugodtak lenni az emberek? Most már bizonyisten végveszélyben a proletárdiktatúra... A motoros elrakta a szerszámokat, és felvette a kabátját: — A grófjának pedig adja át kézcsókomat mint legkevesebbet, ami minden békés állampolgárnak kijár... Berúgta a motort, és feltette a védőszemüveget: — S ha ismét találkozna Balogh Antallal, mondja meg neki. hogy meghatott és boldog vagyok, és igazán hálásan köszönöm, hogy ha velünk nem is, de nincs ellenünk... Nem is tudom, hogyan köszönjem meg neki a proletariátus nevében, mindenesetre adja be majd jutalmazási kérvényét az össznépi államhoz! A másik elhelyezkedett a hátsó ülésen: — Menjen ki valamelyik nap a Dózsába, és ismerkedjen meg az új agronó- mussal. Kíváncsi vagyok a benyomására! Indulóban még visszaszólt a motoros: — Adok magának egy találós kérdést: a művet dicsérjük, az alkotót gya- lázzuk. Hogyan van ez? — Ne felejtse el a Dózsát! — kiáltott a köpcös — Jóskának mondja meg, hogy üdvözlöm, és kívánok neki egy jó általános gépszerelőt az állami gazdaságba és vasárnapra terített betlit... Az út itt megkanyarodik, nagyot kerül egy kis mocsaras kedvéért, de kis gyalogösvényen fele olyan távolság az út a faluig. Keresztülléptem az árkon, és friss tarlón indultam toronyiránt, a tarló után a tanítók földjén haladva kérészül, gyenge, rosszul tartott kukoricák között. kapott 15 évi börtönbüntetést, hiszen a társait a vizsgálati fogság után szabadon engedték. Táncsicsot mindenképpen félre kelleti állítani az útból. Hogy miért, azt érzésem szerint az 1860-as peranyaghoz csatolt 1850-ből származó jegyzőkönyv magyarázza. A kérdéses irat aláírója báró Berg tábornok — hadbíró. Megdöbbentő megállapítást tartalmaz: „Debrecenben a szociáldemokrata klubnak volt tagja és állítólag a nép között kommunista tanokat terjesztettt’. A Kommunista Kiáltvány megjelenése után két évvel egy osztrák báró már ezzel a kifejezéssel illeti Táncsics Mihály tevékenységét. És ismerniük kellett a kiáltvány lényegét is, hogy ezt a „bűnét” nem tudták meg- bocsájtani. A „kommunizmus kísértete” tehát már ékkor Magyarországon is '"ailölködésre serken- Talkodó osztályt. — Nem gondolt arra, hogy ezeket a megfigyeléseket közreadja? — De igen, azonban őszintén bevallom, inkább i Cserkeszöllőn, a Forrás dűlőben van az a kis háj* ahol Hétfalusi Márton él és dolgozik. Egy baleset félig bénaságra kárhoztatta, ezért költözött ide, a gyógyító víz közelébe. — Én magam vagyok Cserkeszöllő kétlábcm járó reklámja — mondja nevetve —, súlyos idegzsábám „hűtlenül” elhagyott, amióta itt lakom. Magáról kicsit maliciózus szerénységgel azt vallja, hogy bogarászó szobatudós, de ez a „bogarászás” nemes szenvedély, amely által néha értékes kincsekre bukkanhat az ember. Búcsúzóul egy megfakult fényképet mutat. A kép Zajzoni Rab István hétfalusi szülőházát ábrázolja. A márvány emléktáblán egy költeményének egyik versszaka áll, több mint. száz éve írt szavak: „Fényes teremben nem neveltek, Szegény anya szegény életre szült, S a régi jó idők elteltek, Hol a világ ily szegényt is becsült. Rideg Gábot
