Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

1965; július 24j SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Közvetlenebb formák a tanácstagok és választóik kapcsolatában A mikor a Szolnok me­** gyei tanács vb leg­utóbbi ülésén a járások, a városok és a községek vá­lasztókerületeiben dolgozó tanácstagok munkájáról tárgyalt, többek között megállapította: Az utóbbi két évben jelentősen fejlő­dött, sokrétűbb, színesebb lett a tanácstagi munka. Többségük közelebb került választóihoz, kapcsolata a kötelező formákon túl köz­vetlenebb. barátibb lett a lakossággal. Érdemes meg­vizsgálni, milyen tények bi­zonyítják ezt. Mindenekelőtt: Elterjedt a családlátogatás. Vagyis a tanácstagok a lakásukon ke­resik fel a választópolgáro­kat és ott beszélgetnek ve­lük a napi problémáikról, a falu, vagy a város közös gondjairól. E találkozások azután kötetlen, meghitt baráti beszélgetésekké lesz­nek. Tapasztalat bizonyítja, hogy ilyenkor őszintébbek az emberek. És a családlá­togatásokat annál is inkább megtehetik, mivel egy-egy tanácstaghoz községben ti­zennyolc-húsz, városban huszonöt-harmincöt család tartozik. így azután közvet­len baráti, munkatársi, jó­szomszédi kapcsolat alakul ki a tanácstag és a választó polgár között. Nagyobbrészt ennek kö­szönhető többek között, hogy amíg 1955-ben Szol­nok megyében 13 450 ember végzett társadalmi munkát a községfejlesztésben, addig 1964-ben számuk már 72 776- ra növekedett. S ami szin­tén hozzájárult ezen ered­ményeléréséhez: a tanácstag nemcsak szervezte a társa­dalmi münkát. hanem maga is tevőlegesen részt vett abban. Egyszóval példát mutatott. A tanácstagi tevékenység sokszínűségét mutatja, hogy mind több tanácstag hiva­talos a kerületében rende­zett nagyobb családi ese. menyre: házassá kikötésre, névadó ünnepségre vagy te­metésre. Az embereknek jól esik, hogy az, akit megbíz­tak, képviselje őket állam- hatalmi szervünkben, az az ember valóban hozzájuk tartozónak, szinte család­tagnak érzi magát körük­ben. És éppen ez által az így dolgozó tanácstagot megbecsülik, szeretik az em­berek. örvendetes, hogy a járá. si tanácstagok is egyre többször vesznek részt a hozzájuk tartozó termelő­szövetkezetek közgyűlésein, rendszeresen látogatják a ktsz-eket, a tanácsi vállala­tokat. Helyes módszer, hogy a járási tanács végrehajtó bizottságai időközönként megbíznak azzal egy-egy ta­nácstagot: képviselje a ta­nácsot mint testületet egy- egy ünnepségen: iskolai év­zárón, tűzoltóversenyen, fmsz igazgatósági ülésen, tsz közgyűlésen. Így a választó polgárok úgy is megisme­rik a tanácstagot, mint köz­életi személyiséget, s ezál­tal is nő annak tekintélye. Hiba csak az. hogy ezek a munkamódszerek még nem teriedtek el eléggé a me­gyében, hiszen a járási ta­nácstagoknak S0 százaléka végzi így munkáját. Jogszabály írja elő, hogy a tanácstagoknak évente kétszer kell beszámolniuk választóik előtt végzett munkájukról és ugyancsak kétszer fogadóórán kell be. szélgetniok velük problé­máikról, meghallgatni ja­vaslataikat bejelentéseiket. E tekintetben megyénk tanácstagjai kiváló munkát végeztek, az év első felé­ben, kevés kivétellel, mini megtartotta beszámolóját. Az Elnöki Tanács értékelé­se szerint ez az eredmény fölötte van az országos át­lagnak. Igaz viszont, hogy sok választókerületben a család- és az üzemlátogatá­sokat is beszámolóként tat t- ják nyilván. Mit jelent ez? Azt, hogy a tanácstagok be­számolóinak már nincs olyan jelentősége, mint ré­gebben volt. Ma már a vá­lasztó polgárokkal történő találkozásoknak közvetle­nebb formái kerültek elő­térbe. _ Hiszen a választók nem várják meg. amíg ta­nácstagjuk fogadó órát tart Ha problémájuk, vagy ja­vaslatuk van, felkeresik és megbeszélik vele. Éppen ezért városokban és községekben ma már szükségtelen évenként két­szer kötelezővé tenni a be­számolók megtartását. Elle, gendő lenne egyetlen ilyen hivatalos találkozó is a vá­lasztókkal. S ugyancsak a falvakban és a városokban szinte szükségtelen ma már a fogadó órák tartása. A családlátogatásokkal — be­bizonyosodott — sokkal na­gyobb eredményt ér el a ta­nácstag, A járási tanácstagok azon­ban fontos, hogy betartsák a beszámolók és fogadó órák jogszabályokban rögzített rendjét. A választó polgá­rok találkozni akarnak az­zal az emberrel, akik ma­gasabb szinten képviselik ügyüket. Hallani akarnak a járásuk területén folyó munkákról, az ott lévő problémákról. Bár ez az újfajta tanács­tagi munka feleslegessé te­szi községekben és váro­sokban az évenként kétszeri beszámolót, mégis érdemes megemlíteni, hogy azokon ennek ellenére megyénk la­kói közül az idén eddig több mint százezren vettek részt. Az ott elhangzott fel­szólalások többségükben közérdekű problémával fog­lalkoztak. Elmondták az emberek, a község, vagy a város rendezésével kapcso­latos észrevételeiket, több kommunális probléma meg­oldására tettek javaslatot r z már azt mutatja, ® hogy az egyes ember­nek nem közömbös, mi tör­ténik szűkebb hazájában, melynek szebbé, gazdagab­bá tételéhez 6 is jelentősen hozzájárul. Szót kér a kö­zösségi ügyek intézében, s hogy ez így van, ez nagy mértékben köszönhető 161 dolgozó tanácstagjainknak, akik ha közvetve is, de mind több embert vonnak be egy-egy község, vagy vá­ros ügyeinek intézésébe. V. V. Jól kereshetnek a karcagi kombájnosok A karcagi Dimitrov Termelőszövetkezet kombájn­vezetői szép pénzhez juthatnak az idei betakarítás­ban, ha igyekeznek. A teljesítmény utáni munkabé­ren kívül ugyanis tekintélyesebb összegű jutalmat is kitűzött a szövetkezet vezetősége. Az a Dimitrov-beli kombájnos, aki első lesz társai között, kétezerötszáz forintos külön jutalomért jelentkezhet a pénztárnál. A második helyezett kétezer forintot kap majd, a harmadik pedig ezerötszáz forintot. Ezen túlmenően az ezerötszáz forintos jutalomra a Dimitrov szövetkezet minden kombájnosa jogosult helyezésétől függetlenül, ha teljesíti tervét. A 10 200-as csekk­számlára Kisújszálláson nemrég ünnepelte 90. születésnap­ját özvegy Fogarasi József- né. A napokban látogatói érkeztek. A helyi vörös- kereszt aktívái keresték fel, akik az árvízkárosul­tak javára gyűjtenek. A néni összespórolt pénzéből ezer forint értékű bélyeget vásárolt, mert mindt mon­dotta: „életem során sok baj ért már és tudom mi az, ha segítenek. Nekem is jó lett volna, ha valaki se­gít, amikor gond szakadt rám.” Mezőtúron, a város vala­mennyi üzeme csatlako­zott az árvízkárosultak javára indított gyűjtési akcióhoz. Valamennyi gyár munkása egy napi munkabérét adja a Dunamentiék megsegíté­sére. Ugyancsak egy napi illetményüket fizették be a mezőtúri városi tanács dolgozói is. A városi ope­ratív bizottság pedig augusztus 5-én a fiúgimná­zium udvarán műsoros es­tet rendez, melynek bevé­telét juttatják el az árvíz- károsultaknak. Ugyancsak a 10 200-as csekkszámlára fizették be a jászladányiak a cigánybál teljes bevéte­lét. A járműjavító KISZ bi­zottsága és az üzem mű­velődési házának közős rendezésében július 22- én kiubdélutánt rendez­tek, melynek bevételét a bajbajutottaknak adják. A Szolnok megyei Gabo- naíelvásárló és Feldolgozó Vállalat karcagi őrlőmal­mának dolgozói szintén egy napi fizetésüket aján­lották fel az árvízkárosul­tak megsegítésére. Résztvesznek a gyűjtési akcióban a törökszentmik­lósi járási nőtanács aktívái is. Kunhegyesen 5000, Fegyvem elken 2000, Ken­gyelen 1000, Kenderesen 1500 forint értékű bélyeget adtak el eddig. Lelkesen dolgoznak az asszonyok. Susa Pálné örményesi la­kos például egymaga 700 forintot gyűjtött össze. Szép felajánlást tettek a fegyvemeki Kossuth Tsz két női szocialista brigád­jának tagjai, akik két-két munkaegység-értéket aján­lottak fel. Tiszapüspökiben a nőtanács táncmulatságot rendezett, melynek bevéte­lét szintén az árvízkárok helyreállítására ajánlották fel. Törökszentmiklós város­tól kapott értesülésünk szerint eddig a város la­kói 384 858 forint értékű felajánlást tettek, mely­ből majd 150 ezer forin­tot már befizettek az ár­vízkárosultak csekkszám­lájára. Ezenkívül a termelőszövet­kezetek 6 vagon gabonát adnak 134 000 forint érték­ben. Törökszentmiklóson a gyűjtési akcióban részt­vesznek a vöröskereszt ak­tívái mellett az utcabizott­sági tagok is. így Elek Er­zsébet nyugdíjas utcabi­zottsági tag több mint 200 forint értékű bélyeget adott el. Van olyan lakója a városnak több is. mint Szilágyi László tsz-tag, aki 500 forintot adott a bajba­jutottaknak. Jelentős fel­ajánlást tett a törökszent­miklósi téglagyár. Az ott dolgozók vállalták, hogy 80 ezer nyerstéglát és 40 ezer égetett téglát állíta­nak elő többletmunkával, melynek érékét befizetik a 10 200-as csekkszámlára. Papírpénz a f o — Már hat éve elmúlt, hogy itt dolgozom az Ap­rítógépgyárban — mondta Gonda József brigád vezető. — A mintakészítő asztalo­sok között sem vagyok már újonc, hiszen tizenöt esz­tendeje űzöm az ipart, de a bemutatkozás itt az új helyemen mégis nagyon jól r g á c s k esett. Pár nanos új ember voltam a műhelyben, ami­kor meló közben véletlenül knrámíottam a zsebemből hat tízest. A forgács között elkeveredett a papírpénzt a munkatársaim találtak meg, és félretették egy kis asz­talra. Már keresztet vetet­tem rá. amikor néhány nap g000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000cxx)00000000000(y Miért nem szántanak a mezőtúrt gépek ? A Túrkevei Gépjavító Állomás mezőtúri üzem­egységének dolgozói a hozzájuk tartozó termelőszö­vetkezetekben a hét közepéig mintegy négyezer hold őszi árpát, s rendrevágóval 2200 hold búzát vágtak le. A rendről 600 holdon szedték fel és csépelték el a búzát. A kombájnosok között Révész Imre, Mordán Ist­ván és Hegedűs Vince jár az élen. A mezőtúri Üj S Élet Tsz-ben arató Gubucz László 370, az Alkotmány Tsz-ben Molnár Sándor 280 hold termését aratta le rendrevágóval. Az aratás ütemétől elmaradt a szalma betakari- ! tása, s méginkább a talaj-munka. A terv szerint pe- : dig a mezőtúri termelőszövetkezetekben ezer hold tar­lóba kerülne másodnövény. A gépállomás és a tsz-ek 45 DT és SZ—100-as traktorral rendelkeznek. Gép­hez értő ember is van, annyi, hogy biztosítani lehet­ne a két műszakot. Sürgős intézkedésre van szükség, hogy a lemaradást „behozzák”. Éppen a legjobbkor Aratási áramszünet a jászsági községekben Ottj áriunkkor kesergett Szabó Tibor, a jászszent- andrási Haladás Terme­lőszövetkezet elnöke. — Éppen a legjobbkor. Nyári hálózat] a vitást vé­gez az ÉMÁSZ. Ami természetesen együtt jár az áramszünet­tel. Az pedig azzal, hogy a kombájnszérűkön dol­gozhatnak kézierővel. Vil­lamosították ugyan a szé­rűket, s kevés az ember így is. És akkor itt van... Nemsokra rá befutnak a járási mezőgazdasági osztály munkatársai. Le­gyintenek. Nem újság, Jászjákóhalmán ugyanígy történt a dolog. Napköz­ben áramszünet, este tíz­től reggel hatig, aztán — éppen pihenőidőben — van áram. Legutóbb a megyei operatív bizott­sághoz érkezett jelzés ar­ról. hogy Jászladányon meg a TITÁSZ jóvoltából járt ugyanígy a termelő- szövetkezet. Senki nem vonja két­ségbe, hogy az Északma­gyarországi — és a Ti­szántúli Áramszolgáltató Vállalat nem szórakozás­ból dolgozik a hálózaton. Bizonyára szükséges és a lakosságnak hasznos mun­kát csinálnak. Csak az nem mindegy, hogy mi­kor; Az aratás-cséplés időszakában semmi eset­re se. Minden napi kése­delem kárt okozhat a ga­bona betakarításában. — Ezért van. hogy mindenki segíteni igyekszik a be­takarítókait. Ehhez iga­zodjon a két áramszol­gáltató vállalat is. Az aratás, cséplés — reméljük — nem tart so­káig. Utána még bőven marad idő a villanyveze­tékek javítgatására, re­konstruálására. ☆ Lapzártakor érkezett: „A Szolnok megyei Nép­lap 1965. július 21-i szá­méban megjelent Ülése­zett a megyei operatív bizottság című cikkében foglalkozik vállalatunk­kal. Köszönettel vettük és intézkedtünk, járjanak elő üzemvezetőségeinknél, üzemviteli osztályunk, hogy az energia a mező- gazdasági munkát végző üzemekben biztosítva le­gyen. Tiszántúli Áramszol­gáltató Vállalat. Szol­noki Üzlet igazgatósa. ga, Szlama Ferenc.” ☆ A jászsági termelőszö­vetkezetek örömmel ven­nék az Északmagyaror­szági Áramszolgáltató Vállalat hasonló intézke­dését, ígéretét is. Aratásra megjöttek az új lengyel pótkocsik Silókombájn, vetőgép az AGROKER raktárán Az AGROKER-től ka­pott tájékoztatás szerint a múlt héten harmincöt len­gyel pótkocsi érkezett meg a Szolnok megyei termelő- szövetkezetekbe. Levizsgáz­tatták őket, s már részt is vesznek még az idei beta­karításban. Egyébként ez­zel egyifft idén már há­romszázzal gyarapodott a megyei pótkocsi állomá­nya. Nincs olyan termelő- szövetkezet a megyében, ahová ne jutott volna be­lőle. Sőt a jászárokszállási Táncsics, a tószegi Dózsa hat-hat, a jászladányi Ha­ladás. á jászfényszarui Bé­ke pedig öt-öt vontatót kapott. Az állami gazdasá­gok közül a nagykunsági­ba és a szolnokiba nyolc­nyolc, a kunszentmártoni­ba hat, a mezőtúriba pedig öt jutott. Fehér József, az AGRO­KER főoszályvezetője el­mondta még azt is, hogy MTZ-traktorokból 295-öt kapott idáig Szolnok me­gye. Nem elegendő meny- nyiségű viszont bálázóból és szállítószalagból. Nyári talajművelési gépek ellen­ben tetszés szerint kapha­tók. Van a raktáron gyű­rűshenger, vetőgép, nehéz­borona. Silókombájnból ugyancsak negyvenhetet tudnak akár azonnal is adni. •• •• m m o z o t t múlva megkérdezték, nem az enyém a pénz? Ilyen bemutatkozás után nagyon megnyugszik az ember. A brigádvezetőnek nagy tekintélye van a mintaké­szítők között. Kilenc hosszú évet töltött a fővárosban, a Ganz-MÁVAG-ban dol­gozott. . Azt mondja a min­takészítő asztalosok minde­nütt nagyon összetartó kol­lektívát alkotnak. A jászbe­rényi gyárban mindössze húsz fás van a több száz vasas között A műhelyben, három brigád dolgozik az övén, kívül. Kun Lajosé és Gulyás Jánosé. Négyen-öten alkatnak egy brigádot. Ennyien a legbo­nyolultabb munkákat is el­végzik, olyan öntőmintát is készítettek már, amiben két-három köbméter fa is benne volt. Szép szakma ez. Tulaj­donképpen a gépgyártás el­ső mozzanatát ők végzik. A leg'kambináltabb mintá­nál sem lehet öt millimé­ternél nagyobb az eltérés. Állandóan két tűz között vannak. Ha félcentinél ki­sebb a ráhagyás, akkor az öntöde reklamál, ha na­gyobb, akkor a forgácsolók szidják a tíz ujjúkat. Nem marad más hátra, pontosan kell megmunkálni az alkat­részeket. Az az érdekes, hogy hú­szuk közül egy sem érez hajlandóságot hogy figurá­kat faragjon, pedig akár egy embernas'yságú faszob­rot is tudnának csinálni, ha pontos méretekkel el­látott műszaki rajzot kap­nának. Rajz után mindent. Gonda József elmesélte, hogy a leggyengébb minta- készítő js favoritnak számít a forgácsoló műhelyben, akár előrajzol ásról. akár rajzolvasásról legyen is szó. Ez egy kicsit rosszul esik az embereknek, mert aki nem felel meg az egyre magasabb követelmények elé állított mintások között, az a vasasoknál magasabb óra­bért ér el. mint ők. Persze — legyintett — ahol egy szakma kisebbségben van. mindig előfordul ilyesmi. A Gonda brigád az idén kapta meg a szocialista bri­gád kitüntetést. Mit tarta­nak a legfontosabbnak a vállalásaik között? A mun­kát. Az az első. Az. hogy az ő hibájukból ne legyen fennakadás, vagy zavar a termelésben. Persze eddig nem is volt, de hogy miért, arra is őszintén felelnek Azért, mert még tavaly f* az egész üzem lemaradás­ban volt. Ilyenkor nem tű­nik fel, ha már az első munkaműveletné', a min'a- készítésnél elcsúszik a ha­táridő. Most. hogy az Apri- tógéDgyár teljesíti a tervét az ő pontos munkájuknak sokkal nagyobb jelentősége lett. Nem véletlen, hogv a főmérnök egyre gyakoribb látogatója a faminta-mű- helynek. Ä brigádnaplóba pedig minden munkadarab határ idő előtti elkészítése beke­rül. Azután a jó. baráti szel­lemet, a becsületességet — ahogyan a?Z3l a bizonyos pa­pírpénzzel volt — azt szere­tik A napi eseményeket is figyelemmel kísérik, újság jár a műhel'-’be. A könyv­tárból kölcsönzött szépiro­dalmi regényekkel meg műveltségüket, a szép irán ti érzéküket szicsolenríák A zenének is nagy hívei Hatan, heten az üzemi pen getőzenekarban játszanak és ami a legszebb, az ösz- szes haneszert ők csinál­ták. Gitárokat citerákat, mandolinokat. Rózsa Lajos műhelyvezető meg is mu­tatta a saját maga készí­tette mandolint, Mondhatom nagyon szépen kivitelezett remek hangú hangszer. A mintakészííők fejlőd­nek is. Nemcsak a szakmai tudásuk, tapasztalatuk gya­rapodik, hanem emb'ri jó­tulajdonságaik is sokasod­nak. A jászberényi Aprító­gépgyárban kivétel nélkül, szeretik őket. — bognár —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents