Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-21 / 170. szám

1965; július 21, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á munkás bosszankodik, a művezető mosakodik, a főmérnök csodálkozik... A törökszentmiklósi me­zőgazdasági gépgyár forgá­csoló műhelyében április 20-án termelési tanácskozás volt. A jegyzőkönyv tanú­sága szerint Szőke József esztergályos helytelenítette, hogy míg ők kopott, bizton­ságosan nem használható mérőeszközöket, idomszere, két kapnak, addig a minő­ségi ellenőrző osztály ki­váló felszereléssel dolgozik. Szerinte a köszörökövek balesetveszélyesek. Kiss Ist­ván, a TMK munkáját bí­rálta, mert leállítanak gé­peket, de a javításhoz pót- alkatrészt nem biztosítanak idejében. Egy szabályozó relé beszerzése egv évig tartott. Angyal Ferenc a mérőeszközök karbantartá­sával volt elégedetlen. Nincs változás Hírt László főművezető segítségével, aki egyetértett a fenti felszólalókkal, fel­kerestem két munkást. Va­jon történt-e változás, va­jon figyelembe vették-e a véleményűket? — Sajnos, ma is csak azt mondhatom el, amit ápri­lisban. Mérőeszközeink rosszak. Sűrűn előfordul, hogy a meós itt a padnál az én idomszeremmel átveszi a munkadarabot, lebélyeg- zi. Aztán a végellenőrzésnél a pontosabb szerszámmal hibásnak találja és vissza­küldi. Ez idegesíti az em­bert, meg feleslegesen kell kétszer megcsinálni ugyan­azt a munkát. — A köszörűkövek? — A helyzet ugyanaz. A délutános és éjszakás mű­szak rossz, balesetveszélyes köveken köszörül. — Igaza van Szőkének. Én jeleztem a minőségi el­lenőrző osztálynak meg a TMK-nak is — mondta Hírt főművezető. — ígéretet kaptunk, de változás az nincs — mond­ta Kiss István. Falrafaányt borsó A szerelőműhely egyik termelési tanácskozásán, tavaly novemberben M: Kovács József felszólalt. — A tárcsáspalántázó menetfúrásainak többségét gépre írják elő. Készülék azonban nincs hozzá, ezért sok a menetfúró törés. Földvári József elmondta, hogy a fúrógépeket felüle­tesen javítják meg. Szűcs István (azóta már kilépett a gyárból) használhatatlan, nak tartotta a fúrógépek többségét. Az idén február­ban újabb tanácskozás volt. Papp Béla kevesellte a kö­szörűgépek számát. Csak sorbaállás után lehet hoz­zájuk férni. Pásztor József panaszolta, hogy a hidrau­likus prés lassan esztendeje rossz. És mit mond ma M Kovács József szakszerve­zeti bizalmi? Mi történik a termelési tanácskozáson jegyzőkönyvhevett javaslatokkal, panaszokkal ? — A javaslatainkra nem kapunk választ. Ami hibát a termelési tanácskozáson felróttam, ma is fennáll; Legalább tudnám, miért... Csak úgy hirtelenjében: a prés rossz, köszörűgépet nem adtak, a fúrógépeken lassan nem lehet dolgozni. A jegyzőkönyvet azt felvi­szik az irodába, de csak fal- rahányt borsó marad a sza­vunk. Galsi Gábor, a műhelybi. zottság titkára is azonos véleményen van. Barta Fe­renc: — A festődét a műhely­től elválasztó vászonfüg­göny szakadozott. A piros festékfelhők elől, aki tehe­ti, kimenekül az udvarra. Milliószor szóltunk, hogy hozzák rendbe. Azt hiszi, törődik vele valaki? Sándor János szakszerve­zeti bizalmi más vélemé­nyen volt. Csoportjuk ter­melési tanácskozásai után választ kapnak a dolgozók a javaslataikra... Csak: — Az ügyintézés lassú, il­letve marad minden a régi. ben — mondta ironikusan. Az öntödében nincs panasz Az öntödében legutóbb májusban volt termelési tanácskozás. Nagy Zsig- mond a gázos levegő ellen tiltakozott, kérte, egy-két helyen nyissák meg a tetőt. A kis gyantaőrlőt hónapok óta nem javítják meg. Po­cái Mátyás formázó és tár­sai a 6 százalékos norma- szigorítás felülvizsgálatát kérte. Mások vízcsapot, ven­tillátort akartak az üzembe. A felszólalók azon nyom­ban választ kaptak. Tóth Pál üzemvezető elmondta, hogy ami az ő hatáskörébe tartozik, azt személyesen in­tézi el, a jogait meghaladó ügyeket feletteseihez to­vábbítja. Nagy József pártcsoport- bizalmi véleménye: — Az öntödében figye­lembe veszik a dolgozók javaslatait, már úgy ér­tem, hogy választ gyorsan kapunk. De amíg elintéző­dik valami, azt nehéz ki­várni. Bíró Sándor főmérnököt is felkerestem. Elmondtam tapasztalataimat. — Őszintén szólva, meg­lep a dolog. Azt hittem, sokkal alaposabban foglal­koznak a középvezetők a dolgozók javaslataival, sé­relmeivel. Megígérem, hogy személyesen megvizsgálom Valóban vegyes!pár: öcsi moso. Gépk szolgáltató ház és nyolcszázezerért tepsi A tiszaföldvári Vegyes­ipari Ktsz-nek ebben az évben 5 600 000 forint érté­ket kell termelnie. Ebből jelentős mennyiséget a vas­ipari részleg állít elő. Nyí­lászáró szerkezeteket készí­tenek a dunaújvárosi pa­pírgyár építkezéséhez két és félmillió forint érték­ben Ugyanakkor a rákóczi- faívi részlegük háztartási tepsiket, üstházakat, drót­kerítést készít évente 800 ezer forintért. A Vegyesipari Ktsz tizen­négy szakmában végez szol­gáltatást a lakosságnak. Most Martfűn 300 000 forin­tos költséggel szolgáltató- házat építenek. Az épület berendezésére 50 000 forin­tot fordítanak. Az új léte­sítményben fodrász, koz­metikus és mindenféle ál­talános javítást végző rész­leg kap helyet. Tiszaföldváron is építke­zik a Vegyesipari Ktsz. Mosdót, öltözőt építenek a ktsz központjában. Ugyan­itt 40 000 forintos költség­gel gépkocsimosót is létesí­tenek. melyet az átutazó gépkocsitulajdonosok is igénybe vehetnek. a helyzetet és ahol kell, in. tézkedésre is sor kerül. Valóban szükség van rá. F. P. Gabonaszárítás hideg levegővel A mezőtúri Béke Tsz-ben a hideglevegős szénaszárító ventillátorok segítséglével már eddig 25 vagon őszi árpát szárítottak meg. Igen ötletesen és követendő módon oldották ezt meg a szövetkezetben. A zagyva- rékasi típusú, szerfából ké­szült berendezést egy télie- sítihető, szabadtartásos Is­tállóban helyezték el. Egy­szerre hat és fél vagon ter­ményt szárítanak, s nem­csak zsákokban, hanem — sűrű szövésű drótfonat fel­használásával — ömlesztve is. A tapasztalat szerint az őszi árpa nedvességtartal­ma 24 óránként 2 százalék­kal csökkent a hidegleve­gős szárítással. frány a kombájn­szérű. GYORS ÜGYINTÉZÉS írta: Mariasz Kwiatkowski A Központban elhatározták, hogy leváltják Nowa- lakot. A hír gyors szárnyakon repült a kirendeltséghez. Nowalakkal az éj­jeliőr közölte, amikor a mit sem sejtő főnök éppen munkába ment. — Nini, hát ma­ga még itt van? — jegyezte meg jóindulatúan. — Hiszen a Köz­pontban már egy héttel ezelőtt el­döntötték, hogy leváltják. Nowalak elsá­padt. — Tréfál. Já­nos bácsi — mondta reszkető hangon. — Dehogy tré­fálok. Jó helyről tudom. A döntés megvan, maga re­pül, Nowalak élete attól fogva vára­kozásban telt. De a napok csak múltak és mm történt semmi. Végre lejött a Központból Baiui- sek inspektor. Nowalak behívta a dolgozó szobá­jába, gondosan bezárta az ajtót és halkan feltette a kérdést: — Mikor? — Hát — sü­tötte le a szemet Banasek — bi­zony akármelyik nap közölhetik. Csak tudja, a fő­nökség mostaná­ban nagyon el­foglalt, nem ér rá. Nowalak arca idegesen ránga­tózni kezdett. — Borzasztó ilyen bizonytalan­ságban élni. Nem lehetne valahogy siettetni a dolgot? — Hm... Nehéz így... Nowalak úgy érezte, itt a hősi elhatározás pilla­nata. Ügyesen a földre ejtett né­hány bankjegyet és felkiáltott: — Nézze, csak, kicsúszott valami a zsebéből. Felkapta a pénzt és az ins­pektor zsebébe nyomta. — Csakugyan, csakugyan — tű­nődött az inspek­tor. — Űgylát- szik, lyukas a zse­bem Abban az ügyben majd megpróbálok csi­nálni valamit. Nemsokára üze­nek. Valóban, rövi­desen megérke­zett a távirat: „Főnökség költ­ségvetéssel foglal­kozik, Stop! Tü­relem. Stop! In­tézkedem.” A következő távirat így szólt: „Mindenki sza­badságon. Stop! Nincs ki leváltsa. Stop! Türelem.” Ezután újabb távirat jött: „Országos érte­kezletre készü­lünk. Stop! Le­váltás értekezlet után.” Nowalalcnak ekkor már mind a két szeme ide­gesen rángatózott, ezenkívül állan­dóan a bal fülét tépkedte. Amikor viszont megjött a követ­kező távirat, mely szerint „Bolíviai küldöttség érke­zik Stop! Nehéz helyzet. Stop! Türelem. Stopf’, akkor Nowalak egyik szeme ab­bahagyta a ran- gatózást, viszont Banasek inspek­tor a Központban rendszeresen csa­vargatni kezdte gyér fürtjeit, Amikor végül Banasek inspektor mindkét szemét görcsösen forgat­va és jobb fülét tépkedve feladta a táviratot: „Fő­nökség viszontlát togatásra Bolíviá­ba utazott. Stop! Helyzet remény­telen” Nowalak mindkét szeme ismét nyugodtan, derűlátó fényben csillogott. Vigasztaló táv­iratot küldött Ba­nasek inspektor­nak: „Nyugalom! Stop! Azt a pár évet a nyugdíjig még kibírom!” Kié a szolnoki utca? ié a város? Kié a •**- szolnoki utca? Kié a szolnoki járda? Bármi­lyen furcsán is hangzik, de meg kell kérdezni ezt. Miért? Az utóbbi öt év­ben nem volt egyetlen hónap, hogy ne dúrták volna fel a járdákat vá­rosunkban, hol víz, hol villany, hol telefonkábel­fektetés, hol csatornaépí­tés miatt. S amiért jog­gal bosszankodik minden szolnoki lakos, egy utat vagy járdát többször is egymás után. — Először mondjuk jött a TITÄSZ. Amikor befejezte a mun­kát, néhány hónap késés­sel burkolták le az utat. Alig telt el néhány hó­nap, jött a posta és ugyanazt az utat felbon­totta. így folyik ez a tár­sasjáték évek óta. Játssza néhány vállalat, több mint ötvenezer ember bosszantására. Valamennyien örül­tünk, amikor végre ez év április negyedikére a vá­rosi tanács rendbehozat­ta a Ságvári Endre ut­cát. No, végre! — mond­tuk és mindenki arra gondolt: most már nem kell ősszel sárban csúsz­kálni. Am mi történt? Néhány napja megjelen­tek a posta emberei és ismét bontani kezdték a Ságvári utcán a járdát. — Miért? Fülöp Sándor munkavezető ezt maga sem tudja, ö utasítást kapott a kivitelezőtől, a Posta Központi Kábel­üzemétől és azt köteles végrehajtani. A városi tanács vb épí­tési és közlekedési osztá­lya— mivel tőlük a pos­ta a bontásra engedélyt nem kért, egyszerűen semmibe véve azt az ál­lamigazgatási szervet, — amely gazdája a város­nak — azonnali hatállyal leállíttatta a munkát. Ugyanakkor szabálysér­tési feljelentést tett a beruházó, a Debreceni Postaigazgatóság ellen. Jogosan tette a tanács? Igen! És tegyük hozzá: végre! Mi jogon intézke­dik a Debreceni Posta- igazgatóság a városi ta­nács megkérdezése nél­kül? Mi jogon bonttat járdát, okoz sokezer fo­rintos többletkiadást az államnak? Vajon meg- merik-e ezt tenni más vidéki nagyvárosban, Bu­dapestről nem is szólva? A Postaigazgatóság a Beloiannisz utca egyik oldalán felbonttatta a járdát. A földhányások ott sorakoznak az út szé­lén, de a munka már na­pok óta szünetel. A járó­kelők pedig egymást ta­posva tudnak csak köz­lekedni az alig méternyi széles szabad területen. A gyalogosok lassan le­szorulnak a járdáról, s ezáltal méginkább nő a baleseti veszély. Ugyancsak a Beloian­nisz utcán, de annak má­sik részén a TITASZ most fekteti le a villany­kábeleket. Mennyivel ész­szerűbb és olcsóbb lenne, ha a posta is most rak­ná le ott a telefonveze­tékeket. Csakhogy erre — mondják a posta illeté­kesei — az idén nincs keret. Jövőre bizonyára lesz. A városi tanács vb azonban végre kimond­ta: ha az idén nem csi­nálják meg, 1970-ig a posta nem kap engedélyt arra, hogy a Beloiannisz utca burkolatát felbont­sa. Vezessék a mellékut­cákon a kábeleket, így sokkal kevesebb költség­be kerül. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a vá­rosi tanács vb még feb­ruárban a TITÁSZ-nál tartott ülésén összeegyez­tette a város villany- és telefonkábelesítését. Ezen az ülésen mindkét válla­lat képviselője is részt vett. A megegyezés meg­történt. Meghatározták: a munkák befejezési határ­ideje augusztus 15. A fe­lesleges földet a bontás után hat órával az ille­tékes vállalat köteles el- hordatni, a kábel lefek­tetése után azonnal tö­möríteni, betonozni, vagy­is rendbehozatni a jár­dát? Megtörtént ez? Be­tartották a megállapo­dást? Nem. Elég végig­menni a Beloiannisz ut­cán... A megyei tanács vb is foglalkozott már ezzel a problémával. Meghatá­rozta: október 30-ig be kell fejezni a városban minden kábelfektetést. A vállalatok szeptember 30- ig jelentsék be: jövőre hol akarnak kábelesíteni, hogy koordinálni lehes­sen a terveket. Igen ám, de ha ismét figyelmen kívül hagyják a megái lapodást a vállalatok? Ki kell végre mondani: elég volt a tervszerűtlen- ségből, felelőtlenségből, a piszokból, a szemétből! Egy város fejlesztésének ezek nem szükségszerű velejárói. így foglaltak állást a me­gye és a város párt-, ál­lami szerveinek vezetői is hétfőn délután, amikor ismételten felhívták a városi tanács vb fi-"'el­mét: szerezzenek érvényt a fennálló rendcleteknek, büntessenek ha ez szük­séges. A város több mint ötvenezer lakójának ér­deke ez. Vegyék végre tudomásul a vállalatok — mindegy, hogy víz, vil­lany, telefonvezctésről van szó —, nem a város van értük, hanem ők a városért, az emberekért. Egyeztessék, koordinál­ják a terveket. Minden­kor csak annyi utat bont­sanak fel, amennyit azon­nal rendbe is tudnak hozni. Esetleg jó lenne azon is gondolkodni, mi­lyen biztosítékot adjanak a tanácsnak a válla­latok arra, hogy va­lóban be is fejezik a ki­szabott határidőre a mun­kát. Lehet az akár na­gyobb összegű kaució is! Arra is ügyelni kell, hogy a kiszabott büntetéseket milyen pénzből fizetik ki a vállalatok. Az állam zsebére. valamennyiünk zsebére nem dolgozhat­nak felelőtlenül. Viselje a büntetést az az ember, aki a mulasztást elkö­vette: TC1 pül, szépül váro­sunk. Mindannyian örülünk, ha egy új lakó­ház elkészül, ha új isko­la nyitja meg kapuit, ha korszerű szórakozóhelye­ken tölthetik szabadide­jüket az emberek. De nem tűrhetjük, hogy egyes vállalatok — le­gyen az a Debreceni Pos­taigazgatóság, vagy a TITÄSZ —■ tervszerűtlen munkával elrontsák ezt az örömöt. ■ JOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXJOOOOOCX-íOOOOOOOOOOOO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents