Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-02 / 154. szám

1965. július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szép hely, de kissé unalmas — BEREKFÜRDŐ KULTURÁLIS ÉLETE FRANZ JONAS LEVELE A világ számos országá­val kapcsolatban álló Ma­gyar Eszperantó Szövetség­hez levél érkezett — a fel­adó: Franz Jonas, az Oszt­rák Köztársaság elnöke; A szomszéd ország államfője régi munkás-eszperantista. Eszperantó nyelvű levelé­ben köszönetét mond azo­kért az üdvözlő sorokért, amelyeket elnökké válasz­tása alkalmából a Magyar Eszperantó Szövetségtől ka­pott. Franz Jonas egyéb­ként járt már Magyaror­szágon: az 1926-ban Buda­pesten rendezett Országos Eszperantó Konferencián az osztrák munkás-eszperan­tista küldöttség tagja volt. Felesége szintén beszéli a nemzetközi nyelvet. Franz Jonas még elnökké válasz­tása előtt elvállalta — s utóbb megerősítette — az idei Európai Eszperantó Konferencia fővédnöki tisz­tét. A július végén Bées- ben összeülő konferencián magyar küldöttség is részt vesz. (MTI) Az autó gyorsan falja a kilométereket, a busz már valamivel lassabban, — de azért a gyalogjáró is eléri egy hosszú séta után a vas­útállomástól Berekfürdőt. Nagy a forgalom, hétköz­nap nyári délutánon igen sokan strandolnak és sétál­nak a fürdő előtt. Szóval lenne itt élet... azaz... hall­gassunk meg egy véle­ményt. Magas, csinos fia­talasszony, Karcagon él és dolgozik. — Szép hely, és jó ki­jönni ide egy-egy délután­ra. De nem szeretnék itt nyaralni, mert nagyon unal­mas lenne. Semmilyen szó­rakozási lehetőség nincs. Semmilyen? Nézzük meg ezt a Berekfürdőt. Mi le­het egy — ha még oly kis helységben is a kultúra központja? Nyilván a mű­velődési otthon. S mikor kellene ennek az otthonnak működnie? Elsősorban a nyári hónapokban, az ide érkező üdülők szórakozta­tására és leírom, bármi­lyen „népszerűtlen” is ez nyáron: nevelésre. látottakból és hallottakból bizonyos: egyedül nem lát­hatja el azt a bonyolult és sokrétű feladatot, amelyet egy üdülőhely kulturális központjának vezetése je­lent. SEGÍTSÉG HELYETT — ITALBOLT... A karcagi Déryné Műve­lődési Ház patronálja a berekfürdői kultúrotthont. Jó módszert eszeltek ki a támogatására. A művelődési otthonhoz tartozó két kis szobát rendbehozatták, ki- meszeltették és úgy tervez­ték, felváltva jönne ide ki Karcagról a ház egy-egy dolgozója, aki családját is kihozhatná. Nyaralna is, de kötelessége lenne min­den napra szervezni vala­milyen kis műsort. Vetél­kedő, zenés rejtvény, a karcagi öntevékeny csopor­tok, szólisták bemutatója stb. Ez a jó terv azonban kútbaesett, a két szobából Italkimérés lett. Ugyanis ilyen olcsó, tehát negyed­osztályú falatozó-itaibolt nincs a telepen. A tapaszta­lat ugyanis azt mutatja, hogy a kocsma és a kultú­ra házasságából minden esetben a kultúra húzza a rövidebbet. ÚJ MŰVELŐDÉSI HÁZ 1969-BEN Eljöttünkkor tudtuk meg, hogy vasárnap lakodalom céljára adták ki a művelő­dési házat. Ez nem lenne baj önmagában. Az azon­ban igen, hogy az edénye­ket a könyvtárhelyiségbe zárták és a könyvtárosnő hétfőn nem tudott kölcsö­nözni. Ez a kis eset is fi­gyelmeztető, többet, lénye­gesen többet kell törődni a kis nyaraló-üdülőhely művelődési otthonával. Már kiszemelték a tel­ket ahova 1969-re új, kor­szerű művelődési házat emelnek. Addig azonban jó lenne, ha a meglévő le­hetőségek maximális ki­használásával teremtené­nek olyan virágzó kulturá­lis életet, hogy a karcagi fiatalasszony és sokan má­sok ne érezzék unalmas­nak Berekfürdőt — hernádi —> A CSARDA ROMJAI A művelődési otthon mindjárt a gyönyörű, mo­dern, jólfelszerelt strand­fürdő mellett található. — Hosszú vályogépület, amely­nél az anyaintézmény a kar­Nyereménybététkönyv sorsolás Az Országos Takarék- vényben levő nyeremény­pénztár július 6-ón, Nádor betétkönyvek vesznek részt, utcai kultúrtermében, ren- Minden ezer betétkönyv kö- dezi a nyereménybetét- zül 25 nyer, egy a negyed­könyvek 1965. második ne- évi átlagbetét 200 százalé­gyedevi sorsolását. A huzá. ketlő 50 százalékát, hú­son a június 29-ig váltott szonegy pedig az átlagbetét és a sorsolás napján ér- 25 százalékát. (MTI) [ apróhirdetések) állás SZOLNOK mesvei Szesz Üdítőital és Műiéesvártó Válla­HAZASSAG lat. Homok. — eva- .q elvált ifirt MAGTAROS szak- korlattal rendelke- ™ „„„ tam munkás vizsgával, ző szeszfőzde üzem- s^ok-miinIcA<3 közéDfokú raktáros vezetőt keres tisza- kisiDari ^ önálTősáll vizsgával rendelke- füredi teleoére. Tel- «ái vidékét ked- ző fiatalember ál- iesítménvbérezés- - veik nő ismeretsá- lást változtatna, — Jelentkezni lehet a „,•>*- keresi hájassáo tsz-be vaev állami vállalat közDontiá- eáliábár Rrildne- W» bán HOMOK (rés- sáeot keresem” iet László TáDlÓevor- bsn VQSV szómé” íp- Árp q K7nlnr»lri eve. Béke u- 14- Ívesen­__________ hirdető^. A JANOSHIDA és AZ EM. 44. sz. Edí- Vidéke Körzeti toioari Vállalat — Fmsz. Igazgatósága azonnal felvesz - a iánoshidai kis- budaoesti munka- , , , vendéglőbe szak- helyekre — férfi és Főiskolai EGYEB ________ ___ ______ ____ hallgató k énzett vezetőt ke- női seeédmunkáso- eyerekek_ tanítását, rés, családi ielleg- kát. valamint ku- előkészítését vál- gel — vaev eevsze- bikosokat. — Mun- lalia Dótvizseára. — mélvben mint ve- kásszállást és napi Kecskés Katalin — zetőt. Munkabér a kétszeri étkezést Szolnok. Kolozsvá- kisvendégloi íuta- biztoslt. _ Tanács- ri u' 32'_________ § «eßfnfÄ „MÄP« seget terítünk- lentkezés: Buda- kA?o«tYA v/wnÍ * n ... oest. V-, Kossuth rrTiiirvioT „liií! A B O V. Torok- r n*no tér 13—IS. GUMIZAST vállal szentmiklósl Gvár- fí^őszint- a _ szolnoki Háiina­eevsége kéoesítés- ____________ Szövetkezet bolt­sel és gvakorlattal ia Szolnok. Beloi­rendelkező garázs- GÉPJÁRMŰ annisz út 15- sz. mestert keres. Bő­vebb felvilágosítást FEHÉRNEMŰ tavl­személvesen ad. 350-es fekete IZS tást eénl azsúrt------------------------ motorkerékpár . el- hímzést, nllsszézést A CEGLÉDI Járá- gdó- ~ Jaszkisér, vállalunk- Háziina- sl Fnítőinari Ktsz Szóló u. 14. r| S7ovpfko7pt Rnlt­felvesz — állandó T/% ., 1X - fa. Szolnok Belol­munkahelvret — a állapotban lévő annfR7 ót 15. ceelédi sorházén!- ^y!J"es-r> Skoda el- ' léshez: kőművest, ^d7 .Pj";.,.Kozma’ HÁZHOZ ME­ácsot, bádogost, — Tiszapusuoki._____ GYÜNK _ szabás. ko nnvueenkezelot 175-no zPtka motor- varrásra. foltozás­át. seeédmunkáso- H^ös Zetka motor_ pénet vlszünk! —-------------------- nek eladó. Szolnok. Házlin-ri Szóvetke­SZÖVOSZEKKFL Vorosbadseree út Szó rók. Ma­rendelkező szolnoki 31. Cukorgyár* Pi- ,,var "• M_______ n vegSt szövésnr?VSbe- ~-------------------- HÖTECHNIKAI d olgozónak felvesz ELADÓ Tátra 57—B műszerész elhelvez- a Szolnoki Házi- — tó állapotban. — t-rrlnp Tó munka- ínan Szövetkezet-— üzembiztos személv- *,?? ,, x mUn ^ Szolnok, Maevar u. gépkocsi-Jászkisér* er° ieligére a szol­lá- szám- Kiss-körút 5. noki hirdetőbe. A Kazincbarcikai Könnyűbetongyár gyártási és szállítási munkakörökbe f ér f i segédmunkásokat vesz fel. Kereseti lehetőség 1300—1600.— Ft kö­zött. Vidéki munkavállalők részére korszerű mun­kásszállást. valamint napi egyszeri kedvezményes étkezést biztosit. Tanácsi igazolás szükséges. Fel­vétel esetén útiköltséget térít. Jelentkezni lehet a gyáregység munkaügyi vezetőjénél. Cím: Könv- nyűbetongyár Kazincbarcika* Postafiók 409. Az AGROKER Vállalat közli T* felhasználóival, hogy július 1-től aratási ügyeleti szolgálatot tart. A szolgálat ideje munkanapokon 7-től 19-ig, — munkaszüneti napon 7-től 13-ig. — Kérjük, az ügyeleti szolgálat ideje alatt csak aratási mun­kákhoz szükséges anyagok beszerzése végett ke­ressenek meg. cagi művelődési ház vagy tízezer forintot költött ta­tarozásra és tetőjavításra. Ez azonban nem igen lát­szik meg a külsején. Aki ide belép, az megláthatja a nagy szemétkupacot az ud­var sarkán és a málladozó vakolatot. Az embernek ön­kéntelenül is Petőfi híres verse a „Csárda romjai” jut az eszébe. A tatarozás ellenére máris több helyen átázott, lemállott a meny- r.yezet. A belső helyiségek közül rendbehozták a mo­ziként is használatos nagy­termet, a könyvtár-klub­szobát és a tv szobát. Bú­torzata azonban ennek sem vonzó, a falakról hiányoz­nak a képzőművészeti alko­tások. A legfontosabb szórako­zási lehetőség a mozi. Mint már azt írtuk, a művelő­dési otthon nagytermében működik, hetente négy al­kalommal. Ez elég is lenne, ám a filmek nagyobb részt igen régiek, és a pénztáros­nő közlése szerint emiatt gyér a látogatottság. Az is előfordul, hogy ugyanazt a filmet néhány hónap múl­va ismét vetítik — ugyan­csak a pénztárosnő közlé­se szerint. így tehát ez nem túl vonzó. — Egyéb rendezvény — fehér holló itt. Elég keresett a könyv­tár, de célszerű lenne a strandkönyvtárat felállíta­ni. Nem kellene hozzá más, csupán egy asztal, egy nagy strandernyő, és egy diák, aki némi tiszteletdij ellenében vállalná a köl­csönzést. A művelődési otthon igaz­gatója egy idős pedagógus, éppen tanfolyamon van. — Vele hát nem sikerült be­szélnünk. Egy azonban a A kiskatona Nincs annál jobb, de rosszabb sem, amikor egy kórteremben csupa olyan beteg fekszik, aki már a félelmetes tolókocsin meg­tette az utat a műtőig és vissza. Na a mienk ilyen volt. A legnagyobb esemény az új beteg érkezése. Sze­gény, aki nemrégen jött, keservesen sírt, mig a nő­vérke megcsinálta a helyét. Mind a heten kíváncsian fürkésztük. Vézna, fiatal legényke volt, kórházi pizsamában* Még akkor is erősen hüp- pögött, amikor Katóka az ágyba parancsolta. — Szegény, biztosan na­gyon súlyos — súgta Bálint bácsi, a hetvennégy éves tsz-munkacsapatvezető, akit tegnap este sérvvel operál­tak. Csuda szívós kis öreg. Mindjárt faggatni is kezdte az új embert. — Aztán helybül, fiatal­ember? — Igen — szipogta. — Biztosan diák, ugye Ham? — Nem. Katona vagyok — mondta könnyes szemmel: — Nofene — csak ennyit mondott megbotránkozva. — Mi baj van? — kér­deztem és az ágyához ván­szorogtam. Üjra zokogni kezdett. — Alig tudtuk megvigasztal­ni. Végre aztán kinyögte: — Tessék elképzelni vak­bélgyulladás. Egyszerre robbant ki be­lőlünk a nevetés. Ezt a ki­robbanást és ezt a nevetést azonban nem az egészséges ember hahotájához kell ám hasonlítani. Vinnyogtunk, hühögtünk és volt, aki hal­kan sikongatott. Mindenki fájdalom nélkül akart vi­gadni* Pillanatok alatt híre ment a sebészeten a nyúlszívű katonának. Vizsgálat vizs­gálatot ért nála. — Húzza csak fel a tér­dét. — Az ágyára ült az osztályos orvos, majd nyi­tott tenyérrel a hasa felé közelített. Azt látni kellett. A katona idegesen izgett- mozgott az ágyon, minden­áron ki akarta kerülni az orvos kezét. Sajnos ez nem sikerült és amikor a gya­korlott ujjak a kritikus pontra nyomódtak, fájdal­masan felkiáltott. — Na, nem fáj az úgy. — Az orvos a fejét csó­válta. — Mi a foglalkozása? Katona vagyok. VÉLEMÉNYÜNK... a hangvételről Két levél fekszik egy­más mellett az asztalon. Hangnemében a kettő egyáltalán nem illik ösz- sze. Az elsőt ugyanis negyvenöt dolgozó ember írta — lapunk június 9-i számában „Nem áll meg a busz” címmel meg is jelent —, a másikat az AKÖV igazgatója vála­szolta nekünk. A negy­venöt ember igen tiszte­lettudóan és mértéktar­tóan azt panaszolja, hogy a szolnoki posta és az SZTK épülete előtt meg­szüntették a vidéki autó­buszok megállóját* „Az­zal a tiszteletteljes ké­réssel fordulunk a cím­hez. hogy ha mód lenne ,rá, a többszáz bejáró vi­déki dolgozó és beteg ér­dekében állítsák vissza a megállót.” Ilyen hangvételben kér negyvenöt ember. De ho­gyan válaszol rá az igaz­gató? Érdemes megnézni ezt is. Azért szüntették meg a Hősök téri meg­állót, mert a „vidéki és a helyi utasok oly nagy számban szálltak le, illet­ve fel, hogy sok esetben négy-öt autóbusz is benn állt a megállóhelyeken”* Továbbá; „az utasok sok esetben nem az átkelőhe­lyeken közelítették meg”. Aztán még: *,A gyalogos közlekedést is akadályoz­ta. főleg a csúcsforgalmi m időben a megállóhelyeken várakozók tekintélyes száma”. S végül: „ha eze­ket a járatokat újra meg­állítanánk, tovább lassí­tanánk a forgalmat...” És most megtudtunk valamit* Tudniillik, hogy milyen véleménnyel van rólunk, utasokról a köz­lekedési vállalat vezető­je. Tulajdonképpen mi vagyunk az okai minden­nek. Az utasok, akik azért szállunk buszra, mert nincs akaraterőnk és időnk a gyaloglásra. Míg a megyeszékhelyre bejáró dolgozók, ügyeiket intéző emberek és bete­gek. akik eddig a város központjából rövid úton közelíthettük meg mun­kahelyünket, a hivatalo­kat, az üzleteket és az SZTK rendelőintézetet. Most már ennek vége, mert forgalmi akadályt képeztünk a járdán és az úttesten. Ezért nem áll módjában engedélyezni az AKÖV vezetőjének a vi­déki autóbusz-járatok megállását az 1-es sz. postahivatalnál* Annyit viszont had te­gyünk hozzá a fentiek­hez, hogy az AKÖV igaz­gatójától a panasz elin­tézését vártuk volna, nem pedig egy sok embernek bosszúságot okozó intéz­kedés, kioktató hangú magyarázgatását. Olvasóink panaszát jo­gosnak tartjuk. Reméljük, az igazgató elvtárs intéz­kedni is fog és a vidéki já­ratok ismét megállnak majd a megszokott, régi megállókban. Most építik a harmadikat... A törökszentmiklósi sü­tőipari vállalat József At­tila nevét viselő szocialista címért küzdő brigádja az újtelepen Bagdi József bri­gádtagnak segít házat épí­teni* • Április 4 tiszteletére vál­lalták többek között, hogy javítják a kenyér minősé­gét, a munkaidőt száz szá­zalékig kihasználják, töb­ben elvégzik az általános iskola nyolc osztályát, vagy gimnáziumba iratkoznak be. Vállalták azt is, hogy több munkatársuknak se­gítenek házat építeni. — Most építik a harmadikat. — aj ­— Katonaaa... Na szép kis katona, mondhatom. Ez bizony vakbél. Estére talál­kozunk a műtőben. A legény fájdalmas arc­cal ránézett és zavartan kérdezte: — Doktor úr, nem lehetne el jegelni? — Azt csak bízza ránk, katona — mondta és felénk kacsintva kiment. Aztán jött a második, majd a harmadik orvos. A jelenet mindig megismétlő­dött. A vége pedig az lett, hogy a katona állhatatosan újra és újra megkérdezte* hogy nem lehet-e eljegelni. A sok vizsgálat és az izgalom végülis álomba rin­gatta. Mi, — akik már jár­kálni tudtunk — a folyo­són beszélgettünk. A be­szédtéma természetesen a katona volt. Egyszer csak... — Gyerekek csináljunk egy próbaműtétet — java­soltam. — Ügy van. Nagyszerű. De hogyan? — kaptak rajta a többiek is. A nővérkétől fehér kö­penyt szereztünk — a fő­orvosé volt —, az arcomat, egészen a szememig becsa­varta gézzel. Fogtam a fo­lyosón álló tolókocsit és be a szobába. Midenki a nyomomba. Az összes szo­bákból kitódultak a lábba- dozók. — Édes fiam — ráztam fel álmából — ugrás a ko­csira, megyünk Ügy pattant fel, rémült szemekkel, mint akit a vi­pera csípett meg. — Már megyünk? s— da­dogta. — Persze, hogy megyünk — mondtam és a nevetés­től pukkadozók között a nővérszoba elé toltam* — Nővérke — szóltam be —* itt a katona. — Még korán van, vigye vissza — szólt ki. Az ajkát harapdálta, nehogy elne­vesse magát. '— Igenis, visszaviszem. — Ügyetlenül fordultam a kocsival és visszagurítottam a szobába. — Lefekhet még egy ki­csit — mondtam, és a ne­vetéstől szenvedve kivittero a kocsit a folyosóra. Ekkor már kitört az ál­talános hahota. Mindenki a sebét fogta, nevetett és sziszegett egyszerre. A ka­tona mindebből előszói semmit áem értett. Ügy meg volt ijedve, azt sem vette észre, hogy becsapták. Meg kellett magyarázni ne­ki, hogy játék volt az egész. Kényszeredetten ne­vetett. Ekkor lépett be az igazi műtős. — Na, fogja a takaróját és jöjjön velem — mondta — A műtőbe? — kérdezte a fiú és ránk kacsintott mosolyogva, magabiztosan. — Oda, oda — felelte az* — Mehetünk — mondta szinte vidáman. Mi utána tódultunk a folyosóra. Baktattak a lift felé és a legény mosolyog­va nézegetett hátra és a műtősre mutogatott titok­ban. Ez akarja őt újra átver­ni? Hiszen ez még kocsit sem hozott. Most már bát­ran ment a katona. Bognár János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents