Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

19W. június 1«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Árvíz ,után Árokszálláson Délidő van és a kukori­caföldön éktelen brekegés­ricsajt csap, ki tudja meny­nyi kecskebéka. A hetven éves Takács Ferenc bácsi vállravetett kapával ballag le a patak partján és a jobbról elöntött répaföldet, a balról vízben álló lucer­nást nézegetve csóválja a fejét. — Volt már ez így más­kor is. Huszonhatban ké­rem vízben arattunk ezen a tájon. A kukoricát két­szer megkapáltuk, mikor lement a víz, olyan termés lett, hogy csuda. Még tovább mondogatja: — Az idő sokat árthat, sokat is javíthat. Most már az a legfontosabb, a ke­nyérnek valót be tudjuk majd hordani.­Kapálni ment volna az öreg, a Táncsics Tsz nyug­díjasa, 8ehát asr ö tengeri részét még nem lehet. — Egyébként mi is hasonló ügyben gyalogolunk Nagy- pál Béla fóagr'onómussal: megtudni, mit lehet jsi- nálni a vízzel, a víz után az árokszállási határban. Az utakat elborította az ár és a sár, s a földön víz, víz mindenütt. Erre a Belső réten, a Nagy állás útjai részen és végig egé­szen Négyszállásáig. Megdöbbentő. A Szarvágy és a Jászér a belvízzel együtt picihíján másfél­ezer holdját öntötte el en­nek a gazdaságnak. Me­gyünk végig a Szarvágy partján, az agronómusból szinte felsír a mondat: — Mindenütt gyönyörű vetés volt, és a sok mun­ka benne; Most? Látjuk; A vasútvonal mentén van olyan kukori­cavetés, amelyen majd egy méteres víz állt. Az új lu- cematelepítés őszi árpájá­nak csak a kalásza volt kinn a vízből. A túloldali táblán ősztől kezdve egy- végtében nem apadt még le a víz; majd háromszáz holdat nem is tudtak be­vetni; Közel ugyanennyi lucernát most kiölt az ára­dat. A jószágállományt alig tudják takarmányozni. Két- három MTZ traktor vontat nagy nehezen egy szállít­mányt. A DT lánctalpasok még elülnek. Nehéz a Tán­csics szövetkezet helyzete nagyon; De a gazdák tudják, ér­zik ezt; Itt a Szarvágy mentén nyolcvan ember védekezett, más részeken megint sokan. Az egész szövetkezet együttesen véd­te volna a közöst. És azóta is itt vannak mind, aki csak munkatehetős ember. Tősér Imre bácsi szerint: — Mióta esősködik az idő, kinn buddog a nép a határban. Aki parasztembernek szá­mít, biciklivel vagy gyalo­gosan — semmiféle más járművet el nem bírna még a talaj — kapával fel­szerelve indul ki reggelen­te. Magas bőrtányérsapkás férfi hátára izzadt ingben teljes erejével vágja kapá­jával a víz útját. Szabó Béla a gyöngyöző homlokú „árkász”. Vasárnap is egész nap itt árkolt Faragó Béla társával. Pedig vasárnap egész napos nagy falusi búcsú volt Jászárokszállá- son. Kapás emberek csapata közeleg. Napfényégette bar­na ember — Tősér Imre a vezérük: — Görbe Bélával és Görbe Jánossal összefog­tunk. Hárman csapoltuk a kukoricaföldünket. Kimérték a kapálnivalót családonként a szövetke­zetben, s most önmagukat szervezve „árvédelmi osz­tagokban” 'dolgoznak az árokszállásiak Előbb a vi- ’zet kell leengedni, hogy majd kapálhassanak. Hor­váth Imréék csoportja a háztáji földeknél ügykö­dött. A gumicsizmájára mutat: — Lábszárig érő vízben voltunk; Tengernyi vizet visszaen­gedtek a patakba frissen ásott, vágott szelepeken pár nap alatt az árokszál­lási gazdák. A partosabb részeket pedig máris ka­pálják. A Táncsics közös­sége nem adja meg magát. — Ha a darab kenyér meg lesz, meg hozzá a só, nem lehet baj; Régi árvizek utáni nyo­morúságot idéz fel ez az emlékekből most előkapart mondás. De nem juthatnak idáig az árokszállásiak. — Segítségükre sietnek a test­vérszövetkezetek is. — A jásziványi Szabad­ság Tsz-szel vagyunk sze­rencsések. Tőlük kaptunk cirok, napraforgó és rövid- tenyészidejű kukorica vető­magot. Kölesünk magunk­nak volt. Hét és fél méteres víz várható Szolnoknál jászteleknél már 226 centimétert apadt a Zagyva Az elmúlt nap a Zagyva és a Tárná tovább apadt Jászteleknél június 17-én 260 centiméter volt a Zagyva vízállása, míg a Tárnáé Tamaőrsön 195 centiméter. Az apadás je­lentős. Tamaőrsnél a Tárná a legmagasabb vízálláshoz viszonyítva 265 centimétert, a Zagyva Jászteleknél 226 centimétert apadt. A Zagyva és a Tárná víz­gyűjtőjében június 16-án sem hudlott csapadék. Az Űjszász—jászfélsőszientgyör- gyi és az Űjszász—szolnoki Zagyva szakaszon június 17-én az apadó vízállásokra való tekintettel már csak I. fokú árvízvédelmi ké­szültség volt; A Tisza Szolnoknál jú­nius 17-én tizenkét órakor 686 centiméter volt. — A várható szolnoki tetőzés hét és fél méter körül lesz. A Tisza az elmúlt 24 órában Vásárosnaménynál 14 centi­métert apadt, míg Tokajnál Mk Tiszafürednél 2, és Tisza­roffnál 11 centimétert áradt. ' A Hortobágy—Berettyó és a Hármas-Körös víz­állása tovább emelkedik, de az árhullám nagysága még nem alakult ki. A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság tiszai véd­vonalain végig I. fokú, míg a Körös és a Hortobágy— Berettyó mentén II. fokú az árvízvédelmi készültség. A nyári gátak védelme azonban tovább tart, mert az elmúlt huszonnégy órá­ban a Nagykörű bőelejei nyári gát víz alá került. Az igazgatóság működési területén június 16-án 26 850 hold állt víz alatt. A belvizek fokozatosan csökkennek. A karcagi tér­ségben. és főként a tisza­füredi járásban a belvízi helyzet valamivel súlyo­sabb. ezért itt ni. fokú a készültség. Jászkisér terü­letén viszont már csak II., a szolnoki és a mezőtúri területen pdig I. fokú ké­szültség vaa, Mindebből még jó takar­mány lehet, a jószágállo­mánynak. Csak az kell, hogy indulhassanak már a gépek is. A szövetkezetnek kész terve van arra, hova mit vet a kiesés pótlásá­ra. A határ árvíz utáni si­ralmas képet mutat Jász- árokszálláson. A gazdák hangulata, bizakodása pe­dig győzniakarást az elemi csapás után; — borzák — A pártélet fóruma Emberre, gépre egyaránt sok munka vár Ladár István, a törökszentmiklósi járási pártbi­zottság mezőgazdasági főelőadóját arra kérte munka­társunk, szóljon azokról a legfontosabb feladatokról, amelyekre most nyár közeledtén leginkább gondolni kell a termelőszövetkezelek pártszervezeteiben. A vá­lasz így hangzik: A szövetkezeti tagok és a szövetkezeti vezetők ért­sék és egyöntetűen érezzék: nehéz nyár előtt vagyunk. A tavaszi munka belenyú­lik az amúgy is nagyon munkás aratásba. — Gépi kapacitásunk lényegesen nem változott tavaly óta, és a járás tsz-eiben, álla­mi gazdaságaiban 44 ezer fch kalászos vár aratásra, Védekezés a tószegi határban Tószeg mellett rendkívül magas a Közös Főcsa­torna vízszintje is. A tószegi ter­melőszövetkeze­tek tagjai most mindent elkövet­nek az ártéren lévő vetések meg­mentése érdeké­ben. Képünkön az egyik zsilip tetejét, amely a magas vízszint miatt most ala­csonynak bizo­nyult, homokzsá­kokkal magasít­ják, hogy a víz át ne folyjon a túloldalon lévő vetésekre. Á tudomány munkásai a jászkunsági földekért Karcagon az idei technikumi napon saját szégye­nemre felfedező lettem. Ott vettem észre ugyanis, hogy itt, megyénkben, pontosabban ott, Karcagon, hány neve3 tudományos kutató dolgozik, és él szinte észrevétlenül. S a közvélemény — már a megyei közvéleményre gon­dolok — nem bánik pazarlóan velük. Vegyük csak azt, hogy a jó termelőszövetkezeti el­nöknek, vállalatvezetőnek, igazgatónak, kiváló tanárnak, jó képességű orvosnak, mérnöknek neve van a megyé­ben. S van-e hasonló népszerűségük a tudományos élet­ben elért sikereik mértékének megfelelően a karcagi kutatóknak? Nem mondhatnám egyértelműen. Amíg a7- előbb említett szakmák, hivatások, munkaterületek leg- kiválóbbjai megfelelő fórumot kapnak gondolataik ter­jesztésére, közéleti megbízatásokkal halmozzuk el őket, megyénk tudósai meglehetősen csendben dolgozgatnak, és sokszor csak ilyen vagy olyan ritka alkalmakkor tűn­nek fel; Jól lehet, ebben közrejátszik az is, hogy a Nagy­kunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet nagyon ifjú intéz­mény, mindössze 1955-ben alakult. Már csak fennállása rövidségéből is következik, hogy nem lehet még olyan hírneve, mint a martonvásári, az iregszemcsei intézmé­nyeknek. De annál már sokkal több tapasztalatot, ismeretet halmoztak fel a karcagi kutatók, mint amennyit haszno­sítunk belőle. Hogy csak az államilag elismert karcagi 21-es, a karcagi 552-es búzafajtákat említsük, amelye­ket Vezekényi Ernő nemesített ki. A Szovjetunió vagon­számra kér vetőmagot a karcagi szegletes lednekböl. A mezőgazdaság ismer karcagi kurtaperje, karcagi baráz­dált csenkesz nevű nemesített fűfajtákat. De ez csak a növénynemesítés, csupán az újfajták előállítása. Ám a karcagi kutatók témái között szerepel a talajjavítás, a talajművelés, a trágyázás, az öntözés, gépesítés, az üzemszervezés. Dr. Mihályfalvi Istvánnak, a mezőgazdasági tudományok kandidátusának öntözési kísér­letei országszerte számontartották, sőt külföldön is, leg­utóbb Romániában terjesztette tapasztalatait. Dr. Kurucz Gyula aspiráns a gabonabetakarítással, dr. Sípos Gyula kandidátus a takarmánytermesztéssel, és Csizmazia Antal a lucernatermesztéssel foglalkozik. De ott vannak a fia­talok is. Nagy terület, másfélmillió holdas rész, tartozik hoz­zájuk. Munkaterületük a Nagykunság, a Jászság, Bihar, a Kis-sárrét, a Nagy-sárrét, a Berettyó vidék. Nagyon hasznos, forintban szinte értékelhetetlen tevékenység a- tudomány karcagi munkásaié. E vidékért, e föld mező- gazdaságának holnapjáért, fellendítéséért dolgoznak észre­vétlen csendben, szinte túlzott nyugalomban. Mert igaz, hogy a kutató munkához, a tudományos kísérletekhez kell a csend is. De az eredményeket észre­venni a termelési tapasztalatok, felfedezéseik terjesztésé­nek árt a hallgatás. És ezt már ők sem igénylik. B. L. Hazai események Dr. Rosta Endrének, a Kulturális Kapcsolatok In­tézete ügyvezető elnökének vezetésével küldöttség uta­zott Rómába, hogy hazánk és Olaszország között kul­turális, tudományos és mű­szaki együttműködés lehe­tőségeinek továbbfejleszté­séről tárgyaljon; A SZOT elnöksége meg­hívására kéthetes baráti lá­togatásra Magyarországra érkezett a skóciai Szakszer­vezeti Kongresszus Főtaná­csának küldöttsége. A kül­döttség tagjai: A. Kitson, a főtanács elnöke. M. Mclean alelnök és Jamos Jack fő­titkár. * A június 20-ra tervezett visegrádi autós—motoros találkozó elmarad. A Pest megyei Közúti Balesetelhá­rítási Tanács közli, hogy aZ első országos autós—moto­ros találkozót, valamint a motorkerékpárosok orszá­gos KRESZ versenyét jú­lius 4-én, a visegrádi fel­legvárnál rendezik meg. (MTI) Megéri ? A tiszafüredi tégla­gyárban nagy kárt oko­zott az esős idő. — A félkész kisméretű tég­láknak csaknem 70 szá­zaléka tönkrement. — Mintegy 300 ezer téglá­ra tehető a veszteség. A kár oka az, hogy nem áll rendelkezésük­re a termeléshez szük­séges színkapacitás, ezért a félkész gyártmányok jelentős hányadát a szabad ég alatt, csupán cseréppel lefedve szá­rítják. Hát megéri? —f—p amiben előre láthatólag sok lesz a dőlt gabona. — Ezek a legfontosabb, leg­alapvetőbb dolgok, amiről most beszélnünk kell. Mindez azt jelenti, em­bernek és gépnek egyaránt többet kell dolgozni a ta­valyinál. Ezt a gondolatot, ezt a megállapítást akarjuk mielőbb átvinni a köztudat­ba. Ennek jegyében hagy­tuk jóvá a szövetkezetek nyári intézkedési terveit, ezt a helyzetet ismerve tar­tottuk meg e hónap elején a járási aktívaértekezletet. Intézkedéseinket azonban a helyi szervek, elsősorban a pártszervezetek tehetik teljessé. A kommunisták példamutatása lehet a si­ker első biztosítéka. S ez egyáltalán nem frázis. Ha a kommunisták elsőnek kezdik a munkát és utolsó­nak hagyják abba, már jórészt meg is tették azt, ami rájuk vár. Munka, át­gondolt, gyorsan, ponto­san végzett munka segít­het át minden gondon, ne­hézségen bennünket. Különösen fontos lesz ez az olyan kulcshelyeken, mint a kombájnok, arató­gépek kezelése, a leara­tott mag szállítása, tisztí­tása, szárítása stb. — Sok helyen — a kengyeli Dó­zsa, a kenderesi Vörös Cse­pel és a fegyverneki tsz-ek- ben — már érezhető a kommunisták előrelátása, a helytállásra való fel­készülése. De nem csak he­lyenként, mindenütt szük­ség van erre. A szövetkezetekben sem dolgoznak azonban a pár- tonkívüliektől elszigetelten , a párttagok. Azt várjuk, hogy mindenütt egyforma szorgalommal, egymást se­gítve, biztatva haladjanak mindig. A termelőszövetke­zeti pártszervezetek, a nagyüzemek megalakulása óta sok feladattal • birkóz­tak meg. S leginkább a ne­héz feladatok edzették, erő­sítették őket, gazdagították tapasztalataikat. Biztos, hogy most se lesznek tét­lenek. A kenderesi Vörös Cse­pel Tsz-ben lezajlott a kombájnosok és gépkezelők tapasztalatcseréje, ahol szinte minden előrelátható problémáról szó esett. Min­denki megtudta mi munka vár rá. S ilyen tanácsko­zást mindenütt 'tartanak. Az alapszervezetek tag­jainak tevékenységében ed­dig a munka jó összehan­golását, gyorsaságát, pon­tosságát említettem Nem kevésbé fontos azonban az emberekkel, az egymással való jól értelmezett törő­dés, az ivóvíztől a pihenő vagy szálláshely biztosítá­sáig sok mindenről gon­doskodás. Hadd mondjak el azon­ban egy példát: tavaly le­szállítottam egy Belorusz­ról a vezetőjét. A szövet­kezeti tagok ugyanis rosz- szul értelmezték a figyel­mességet és pálinkával „kedveskedtek” a trakto­rosnak kora reggel. — Az ilyen „figyelmesség’’ köny. nyen végzetes lehet. Jobb, ha ehelyett meleg ételt, friss gyümölcsöt stb. visz­nek. Ahhoz, hogy a munka gyors lebonyolításáról al­kotott elgondolásaink meg­valósulhassanak, sikerüljön minden szem termés beta­karítása, a szövetkezeti ve­zetőknek is helyt kell állni a maguk posztján. Nem arra gondolok, hogy pl. a párttitkár ne nézze meg miért nem arat egy-egy gép. Nézze, de ne csak ezt; Szóljon, de ne csak erről. Arról is, melyik gépkezelő ta legfrissebb, a leggondo­sabb. Arról is, kik a leg­szorgalmasabb tsz-tagok. — Vagyis a murkaversenv, a jó munkások dicséretének szellemét is hozza-vigye magával, amerre jár. A jól végzett munka alapján ítélve meg az em­bereket. erősítsék tovább soraikat, a nagy mun­ka közepette is. B. L

Next

/
Thumbnails
Contents