Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-17 / 141. szám

1985. Június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az árut nemcsak eladni tudják, hanem megvédeni is Első lett az Alföldi Állami Áruház férfi- tűzoltócsapata a Belker Főigazgatóság országos versenyén Szemben az áradattal Közepes vízállással vonul le a tiszai ár Az íróasztalon valóságos kiállítást találunk az Alföl­di Állami Áruház igazga­tói szobájában Héber elv­társ büszkén mutogatja, mi mindent hozott az áruház két tűzoltócsapata a Bel­ker Főigazgatóság országos versenyéről. — Először az áruházak közötti háziversenyen sze­reztek első helyet mind a nők, mind a férfiak — me­séli — Felkészítésüket köszönjük a helyi Tűzoltó Alosztályparancsnoksógnak. Huszonhárom áruház kö­zött elsőnek lenni valóban szép teljesítmény, s ez­után az országos első he­lyet is megszerezni — bi­zony komoly munka előz­hette meg a győzelmet! — De erről már beszéljenek maguk a tűzoltók. — Nehéz volt felkészülni a rossz idő, a nagy sár miatt. Nem egyszer a Ti- sza-parti sétányon, a tűzol­tó laktanya mögött gyakor­latoztunk — magyarázza Békés Ferencné, a női csa­pat parancsnoka. — A szombati versenyen, az Üveg- és Porcelán Nagyker budapesti telepén sajnos több rossz pontot szerez­tünk, mint a házi verse­nyen — igaz, szigorúbb volt a zsűri is — így máso- dikok lettünk; A hét eleje óta mintegy százötven szolnoki felsőta­gozatos általános iskolás tölt fél napot a szolnoki Lenin Termelőszövetkezet­ben. A közös gazdaság 60 hold konzervgyári borsó szedését bízta a fiatalokra. A munkaidő leteltével a szövetkezetben mindennap kifizetik az ifjúmunkáso­kat. Kovács Lajos agronó- mus tájékoztatása szerint a szorgalmasan dolgozó diákok közül nem egy na­Általánós hiedelem, hogy a bikák nem szeretik a vö­rös színt A spanyol mata­dorok éppen ezért vörös kendőkkel ingerük az ál­latokat. Nemrég az egyik angol egyetemen végrehajtott kí­sérletek kimutatták, hogy a bika szeme a vörös szín iránt teljesen érzéketlen. Tehát nem a szín, hanem a fenyegetőnek vélt moz­gás ingerli az állatot Mozdulatlan vörös színű felületek iránt a bika kö­— Viszont a férfiak hi­bapont nélkül kerültek az első helyre, s mint a bi­zottság megállapította, hi­vatásos tűzoltókkal is ver­senyre kelhetnének — szól közbe Benedek István, az áruház tűzrendészeti elő­adója. — Pedig — és ezt már a férficsapat parancsnokától Csizmadia Bálinttól halljuk — új szereket is be kellett iktatnunk gyakorlatunkba, miket a verseny előtt lát­tunk először. Tizenegy oklevelet és fe­jenként mintegy 800 forint értékű ajándékot hozott haza a két csapat. — A Szputnyik órától az ezüst, ötvös karkötőig minden ott látható a rögtönzött kiállí­táson, mellettük még az áruháztól kapott jutalmak. De nem is ez a lényeg! Az a fő, hogy tűz esetén — bár inkább ne kerüljön rá sor! — meg tudják vé­deni az árút, a berende­zést. Csak három gombnyo­más és pillanatok alatt ol­tásra készek. A szép eredményekért a szolnoki Tűzrendészeti Al­osztály Tóth Istvánt, a vállalat tűzoltóparancsno­kát főtörzsőrmesterré lép­tette elő, a tűzrendészeti előadó pénzjutalmat ka­pott. pi 30—35 forintot keresett. Az iskolások egy hónapot töltenek a szövetkezetben. A vezetőség felajánlotta a fiataloknak, hogy egész nyáron át részt vehetnek más mezőgazdasági növé­nyek szedésében. A szövetkezet elégedett a gyerekek teljesítményével. Ezt bizonyítja, hogy a nagykőrösi konzervgyár te­herautói naponta több mint 100 mázsa borsót szállíta­nak el a földekről. zömbös. Bármilyen furcsa is, a színeket nem tudja megkülönböztetni, a macs­ka, a kutya és sok más ál­lat sem. Csupán egyes ku­tyafajtáknál lelhetők fel a színlátás gyenge csökevé- nyei. A lovak, a szarvasok, a juhok, a sertések, a mó­kusok a színképnek csupán egyes sávjait különbözte­tik meg, például a vöröset, vagy a zöldet. A színeken a majmok igazodnak el a •legjobban, — különösen a csimpánz. Kedd reggel óta. több mint kétszáz ember dolgo­zik Tiszaroffon az árvéde­kezésnél: termelőszövetke­zeti tagok és vízügyi dol­gozók egyaránt. Borbély László kovács éppúgy, mint Henrik István gépszerelő, vagy Papp Ferenc növény- termesztő lapáttal rakja a földet a töltés tetejére. Dol­goznak az erőgépek, a ló­fogatok. Minden erejükkel a vizet fékezik a roffiak. A faluban most ezt mond­ja mindenki: meg kell vé­deni a vetést! Igen. A nyári gát magas­sága alig haladja meg a hét métert. S e patkó-alakú területen — a nyári gát és a fővédvonal közötti részen — vaa a község legjobb termőföldje. Az Aranyka­lász Tsz gazdái kukori­cát, cukorrépát, burgonyát és más egyéb fontos nö­vényt vetettek ide, s mint­egy 7 millió forint jövede­lemre számítanak — ha el nem viszi a víz. Az előre­jelzés szerint ugyanis Ti- szaroffnál két nap múlva 7 méter 80 centiméterrel tetőzik a Tisza. Ezért dol­goznak éjjel-nappal a gáta­kon, ezért akarják egy mé­terrel magasítani a majd 14 kilométer hosszúságú gátszakaszt. Juhász Jánossal, a közsé­gi pártbizottság titkárával, Maczó Jánossal a járási ta­nács üzemgazdászával jár­tuk körbe a gátat. Tőlük hallottam: szükség esetén a tiszagyendaiak is eljönnek segíteni. A gáton minden­hol emberek dolgoztak, amely mellett már ott szúr- kéllett a folyó piszkos vize. A gáton találkoztam a köz­ségi tanács elnökével, ott a közös gazdaság elnökével, főagronómusával, s ott Mi- czi Károly bácsival, aki ezt, mondta: „Ide való vagyok a faluba. Megértem már a hatvanötödik esztendőt, sokszor sújtott már ben­nünket a Tisza... Ezt nem lehet megszokni. Ez ellen mindig küzdeni kell.” Igaz, a tiszaroffiakat minden esztendőben meg­látogatja a folyó, magának parancsolva ezeket a ter­mőföldeket. Ám az embe­rek évről évre reményked­nek, bíznak saját erejükben és felveszik a küzdelmet az ár ellen. Ezt bizonyítja az a kép is, mit mikor a gátról lepillantva láttam, s mit megőriztem magamban: A töltésen férfiak dolgoz-, tak, lapátolták a földet. És néhány méterrel beljebb az üdezöld vetések között asz- szonyok kapálták a kuko­ricát. V. V. A Zagyva és Tárná fo­lyókon az apadás június 16-án tovább folytatódott. E napon a jellemző vízál­lások a Zagyva és a Tama folyókon a következő: Jászteleken a tetőzés óta 211 centimétert apadt a víz. Jászteleknél 12 óra alatt 21 centiméter volt az apadás. Szászberekén szin­tén a június 12-i tetőzés­hez képest a víz 94 centi­métert apadt. Az Űjszász— jászfelsőszentgyörgyi és az Űjszász—szolnoki Zagyva szakaszon II. fokú árvízvé­delmi készültség van. Június 15-én az árvízvé­delmi készenléti szolgálat egységei a körtöltések erő­sítését befejezték és az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság utasítására 16-án hajnalban teljes felszere­léssel Szolnokról Bajára vonultak, hogy segítsenek a Duna országhatáron kí­vüli alsó szakaszának vé­delménél. A Tiszán levonuló árhul­lám nagysága kialakult, amennyiben Tiszabecsen és Vásárosnaményen a ‘tető­zések bekövetkeztek. Ezek­ből értékelhető, hogy a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság védelmi szaka­szán közepes nagyságú víz­állással vonul le az ár. A várható szolnoki vízállás a VITUKI jelzése, valamint az igazgatóság előrejelzése szerint 740—750 centiméter körül lesz. Vásárosnaménynél a Ti­sza 16-ára 24 óra alatt 36 centimétert apadt, míg To­kajnál 9, Tiszafürednél 7, Tiszaroffnál 5, Szolnoknál 1 centimétert áradt. A víz­ügyi igazgatóság tiszai sza­kaszán végig Ij fokú, jníg a Körös és Hortobágy-Be- rettyó mentén II. fokú ké­szültség van elrendelve. A vízügyi igazgatóság működési területén csök­kent a belvízzel elöntött területek mennyisége, mi­vel a szivattyúk állandóan dolgoznak. Tekintettel a belvízi helyzetre azonban a jászkiséri és a karcagi szakaszmérnökségek terü­letén III. fokú, a szolnoki és a mezőtúri szakaszmér­nökségek területén I. fokú belvízvédelmi szolgálatot rendeltek el. A nyárigátakon az illeté­kes tanácsi és társulati szervek intenzíven véde­keznek, Tiszaroff, Kőtelek, Tiszabö, Vezseny, Tiszaje- nő, Tószeg, Tiszavárkony, Tiszasüly, Tiszaug és Be- senyszög községek határá­ban. Jóleső figyelmesség A pedagógusok munká­jának méltatásakor kü­lön ki szokták emelni a tanyán dolgozó nevelők nehéz helyzetét, a váro­siakénál rosszabb muhka- és életkörülményeiket. A szóbeli elismerés és pénz­jutalmak ugyancsak mun­kájuk nagyrabecsülését mutatják. Most egy olyan figyel­mességről írhatunk, amit valószínűleg kellemes ér­zéssel fogadtak a tanyán élő nevelők. A Pedagógus Szakszervezet megyei oi- zottsága és a szolnoki já­rási tanács vb művelődés- ügyi osztályának közös kezdeményezése ez. Ti­zenkilencedikén és hú­szadikán hétvégi kulturá­lt víkendre hívták meg Szolnokra a tanyai peda­gógusokat. Fizetik szá­mukra az útiköltséget, az étkezést és színvonalas programot készítettek. Van ebben üzemlátoga­tás, múzeum megtekin­tés, író-olvasó találkozó, irodalmi színpad bemu­tatója, fürdés, szalonna­sütés és városnézés. A nagy szeretettel ösz- szeállított program, a szí­vélyes vendéglátás, a hasznos ismeretszerzés és a szórakozás okos kombi­nációja bizonyítja, lehet tenni egyet s mást a ren­delkezésre álló eszközök segítségével. A program csábító, hisszük, hogy so­kan elfogadják a meghí­vást. *— ht — Tovább árad a Dana A SZOLNOKIAK BRAVÚRJA: SZOMBAT DÉLTŐL KEDD ÉJFÉLIG 1409 ÜZEMÓRÁT DOLGOZTAK — TEGNAP DÉLUTÁN MOHÁCSNÁL A DUNA VÍZÁLLÁSA 960 CENTIMÉTER VOLT — TELJES KIKÖLTÖZTETÉS HOMO­(Kiküldött munkatársunk jelentése Tegnap délután a bajai vízügyi igazgatóság gépko­csiján portyára indultunk. Szerencsére két nap óta ra­gyogóan süt a nap, ezért a gépkocsik már nem csúsz­kálnak a gátakon, ahol em­ber-ember mellett küzd. Utunk először Dunafalvá- ra és Homorúdra vezet. Közben Szeremle határá­ban megállunk a szolno­kiak lakókocsijai mellett. „Minden rendben” — mondta, az építésvezető. — „Határidő előtt két nappal megépítettük a ránk eső gátrészt.” Rövid beszélgetés után tovább megyünk a ka­nyargó gáton. Rádiósunk pillanatnyi szünet nélkül dolgozik. „10/6, 10/6, itt az árvíz három. Jelentést ké­rek.” Egymás után jelent­keznek a hívott állomások, ahol a szolnoki rádiósok dolgoznak. A gáton a katonák a pol­gári lakossággal együtt ál­landóan figyelik a szivár­gást. Sajnos, a gát több helyen olyan, mint a szi­vacs. Gyakran látni buzgá­rokat is. Itt a feltörő vizet homokzsákokkal rakják körbe, hogy a körülhatárolt víz ellennyomásával meg­RÚDON akadályozza a további be­törést. Hihetetlen fegyelem­mel és akaraterővel küzde­nek az emberek az ár el­len. Ám az arcukon jól lát­szik a fáradtság és az ideg- feszültség. A dunafalvai és a homo- rúdi kompátkelőhelyeken szomorú kép fogad. A kri­tikus vízállás ^ miatt Homo­rúd lakosságát kiköltözte­tik. Dunafalván és Sárhá­ton most az állatokat he­lyezik biztonságba. A lako­sok közül azonban aki akar, már most elköltözhet. Megható volt látni Duna­falván, hogy erős férfike­zek milyen gyengéden te­relgettek két kis bárányt egy öregasszony vagyonát. A katonai műszaki alakula­tok az ártéri erdőben rob­bantással vágnak utat a fák között, hogy a komp parthoz tudjon érni. Az eredeti kompállomás ugyan­is többszáz-méter távolság­ra van az ideiglenestől. Mohács és környéke olyan, mintha a katonák gyakorlatra készülnének. Rendben sorakoznak egy­más mellett a gépjármű­vek. Egyetlen parancsszóra várnak és ha ez elhangzik, a kétéltű járművek a Duna habjaiba fúrják orrukat: irány Mohács-sziget. Ha sor kerül rá — bár ne legyen — ezeken mentik az em­bereket. A dunaszekcsői révnél óriási a forgalom. A túlsó partról a Dunára kifutó kompot úgy ragadja magá­val a víz, mint egy papír­hajót. A kis motoroshajó csavarjai percekig pörög­nek teljes fordulatszámmah amíg megállítják és az ár­ral szembe fordítják a kom­pot. A hatalmas jármű a szigetről Dunaszekcső egyik utcájába fut be. A lejáró nem ér ki a partra, mert a komp, terhelése miatt, az ideiglenes parttól három­négy méterre megfeneklik. Combig érő vízben lábalnak ki az emberek, és mentik az állatokat. Szekcsőről hazafelé tar­tunk Bajára. A híres pör- bölyi erdő mellett vezet utunk. Sok állat pusztult el itt a hullámsírban, mert szinte képtelenség volt men­teni ezeket. Napról napra helikopte­rek, repülőgépek érkeznek a dunaparti városba. Az ár- vízvédelmi kormánybiztos és más államférfiak a leve­gőből tekintik meg az A1» só-Duna szakasz: árvizet. A Duna még mindig árad. Tóth László Borsószedő diákok a szolnoki Leninben A BIKA ÉS A VÖRÖS SZÍN

Next

/
Thumbnails
Contents