Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-04 / 130. szám

19ü§. Június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 éve irtunk róla VIZSGADRUKKBAN Használják és továbbfejlesztik Jászberényben a tavalyi iskolai szemléltető eszközöket Egy évvel .ezelőtt két cikkben is beszámoltunk arról, hogy Jászberényben versenyt rendeztek a peda­gógusok között: ki tud jobb iskolai szemléltető eszkö­zöket készíteni? A városi művelődési osztály azzal a céllal rendezte a versenyt, hogy a legjobb pályaműve­ket rendszeresen felhasz­nálják az oktatásban. * — Szakfelügyelőink je­lentéseikben is megállapít­ják, hogy tavalyi kiállítá­sunk anyagát az oktatás­ban állandóan használják, sőt, a gyakorlati követel­ményeknek megfelelő bizo­nyos módosításokat is be­vezettek — mondja Kispál Béla, városi tanulmányi fel­ügyelő. — Nemcsak a szemlélte­tő eszközök házi készíté­séről van itt szó, hanem a pedagógusok egymást segí­tő mozgalmáról is — mondja Gyurkó Miklósné, a Lehel vezér tér 3. alatti iskolában. — Amit valaki sikerrel használ mondjuk a harmadik osztályban, azt önzetlenül átadja az új ta­nárnak, ha ő „továbbviszi” az osztályt. Faragó László Ősz című filmjét pedig nemcsak városunkban, ha­nem a szegedi nyári egyete­men is bemutattuk. A másik Lehel vezér téri iskolában (a volt leányis­kolában) Dobos István igaz­gató népviseleti tábláit a2 V-t-VIII. osztályban hasz­nálták rajzórákon a nép­rajz tanításához. — Az is­kolaműhelyben ott látjuk a falon Gedei Józsefné két tábláját, az V. és VI. osz­tályos lányok gyakorlati foglalkozásain elkészítendő munkadarabok mintáival. — Ezen a két táblán minden rajta van, ennek alapján dolgoznak a lá­nyok egész évben — mond­ja Redler László, a mű­hely vezetője.— Egyébként műhelyünkben állandóan készítünk szemléltető esz­közöket s a meglévőket tö­kéletesítjük; Vetítő ernyők a fény ta­nulmányozásához; a fémek hő hatására való kitágulá­sát bemutató készülék — A pöfögő Mariska két szeretője A szolnoki temető előtti vasúti sorompónál türel­metlenül dudálnak a gép­kocsivezetők. A kis fekete mozdony vígan pöfög a vágányon, aztán csikorog­va lefékez. — Hé te, nem kented meg a Mariskát — ugratja a mozdonyvezetőt az egyik tolatómunkás. — Mert még ebédidőt sem adtok, hát mikor ke- negetném? — Éjszaka komám — vi- gyorodik el amaz. — Na várj csak, elbánok a nyakaddal — vörösödik el Lendvai Sándor moz­donyvezető. Azután meg­húzza a fütty-kart s indu­lunk, zötykölődünk. László Mihály fűtő nyugodt, gon­dos mozdulattal eteti a kazánt. — Mióta járnak a masi­nával? — Tíz esztendeje. Megbe­tegedtem, s az orvos köny- nyebb munkát javasolt. — Nem vágyódik vissza a nagy gépre, nem hiány­zik a hosszú út? — Hiszen ha egészséges lennék — mondja, s tekin­tete az állomás felé téved. A fűtő a mestersége for­télyait magyarázza. —* Tudja, nagyon meg­szerettük ezt a mozdony­kát. Ha szabadságra me­gyek bizony nincs jó dol­ga, mert aki helyettesít, az nem ehhez a kis kazánhoz van szokva. Döccenve megállunk, s zászlójelre újra tolatnak. A sorompónál felkiált egy motorkerékpáros. — Pont most tudtok jönni! — Látja, így van ez. — Csak szidják az embert... Pedig mi igazán nem te­hetünk róla. Megyünk, ha menni kell. Már vagy harmadszor tettük meg — alig száz méteren — az oda-vissza utat. — Nem unalmas? — kérdeztem. — Mire megunjuk, újra kezdjük.., — Valósággal beleszeret­tünk ebbe a kis gépbe. — Képzelje el, még 1892-ben csinálták. Mit gondol, lehet hogy ez húzta a Ferenc Jóska vonatát? — így a má­sik.' Felhúzzák a sorompót. — Felbőgnek a motorok. A a fellélegző sofőrökkel, — autóbusz utasokkal, vígan, méltóságteljesen tova-pöfé- keh kémcsőállvány, üvegpriz­ma; a súrlódás érzékelteté­sére alkalmas hasáb — ezeket és még sok más el­készült és készülő új esz­közt látunk a műhelyben. Mindegyikből annyi ké­szül, hogy két-három ta­nulóra legalább egy jusson a bemutató foglalkozáso­kon. Délután dr. Nádasdi Já- nosné történelemóráját nézzük meg a VI. osztály­ban. — Tavaly bemutatott történelmi képes tábláinak számát azóta növelte. Már több mint száz különböző képekkel teleragasztott karton közül válogathatja ki az egyes órákhoz szük­séges anyagot. Most, ismét­lések idején, különösen hasznosnak bizonyul ez a szemléltetési mód. * Rákóczifalván a napok­ban nyitották meg Szolnok járás iskoláinak szemléltető eszköz kiállítását. Sok új megoldást láttunk megint — jegyezgettek is a meg­nyitón résztvevő igazgatók. Lehet, hogy nemsokára ezeket is viszontlátjuk — használat közben. Helyeseljük, hogy a jász­berényi művelődési osztály nem kívánja a kiállítást és versenyt évenként meg­rendezni. Általában elég. ha évenként egy ilyen ki­állítás van a megyében. Az a jó, ha ritkább, de mindig olyan értékes és jól rendezett a kiállítás, mint a jászberényi meg a rákóczifalvi. L. L. A társalgóból zongoraszó szűrődik ki, a falon tábla: a Szegedi Tanárképző Fő­iskola kihelyezett szolnoki tagozatának vizsgarendje. Május 26-tól június 22-ig két-háromnapos szünetek­kel folynak az első év vizs­gái. Ma épp szünet van, viszont a Tisza-parton, a? egyes kollégiumi szobákban könyvekbe, jegyzetekbe te­metkező főiskolást bőven láthatunk. Mert drukk, az van... Az _ eredmények? A ta­nulmányi osztályon átla­poztuk az eddig lezajlott vizsgák lapjait, ime néhány érdekesség. A magyar-ónek- szakosok legnehezebb tan­tárgyuknak a leíró nyelv­tant tartják. (Látszik, hogy finn-ugor összehasonlító nyelvészetet csak jövőre tanulnak. Mit szóinak majd ahhoz?) Szóval a magyar- ének-szakos csoportnál ez a tantárgy így alakul: 2 je­les, 9 jó, 4 közepes, 2 elég­séges, 1 elégtelen. A ma­gyar-rajz szakosok hasonló arányt értek el, csak a leg­jobb és a legrosszabb je­gyek fordítottak: 2 bukás, l jeles. A többi csoportban általában a közepes, egy-két helyen és tantárgyból az elégséges a „legnépszerűbb” jegy. Így például a ma­gyar-ének szakosoknál poli­tikai gazdaságtanból. — Jobb az eredmény, mint félévkor. Politikai gazdaságtanból például há­rom elégtelen diákunk van, negyedrésze a félévinek. Ál­talános benyomásom, hogy a hallgatók sokkal komo­lyabban veszik a dolgukat, rájöttek a tanulás ízére és fontosságára. Ez annál is jelentősebb, mert nálunk elég sok a máshová fel nem vett, ide utólag jelent­kezett fiatal — mondja a Az előzmény: naponta két óra veszteség, munkanapfényképezés Az eredmény: tíz szerkocsi terven felül A szolnoki járműjavító szerkocsi részlegénél az idén négy alkalommal volt munkanapfényképezés. A technológusok megállapítot­ták, hogy egy-egy műszak­ban a Kolláth lakatos cso­port veszteségideje 26,6 óra, míg Antal János cso­portja 17,6 órát nem for­dít termelő munkára. Ki­mutatták, hogy a veszteség oka a szervezetlenség, ami a munkahelyi irányítás megjavítását, valamint a fegyelem megszilárdítását teszi szükségessé. A statisztikai adatok ki­mutatták, hogy a dolgozók a napi nyolc órából IS—20 percet töltenek el a reggeli elköltésével, további ne­gyedórát magánbeszélgetés­sel. Ám az anyagellátás folyamatosságának hiánya, illetve a kiszolgálás lassú­sága a napi munkaidőből az egyik csoportnál 14,8 százalékot, a másiknál en­nél is többet vesz el. — A dolgozók tehát alig néhány perccel több, mint hat órát fordítanak a termelésre. Egyéb hibák is felszínre jutottak. Többek között ki­derült, hogy sok esetben súlyosan megsértik a tech­nológiai fegyelmet, rapszó- dikus a csoportok mellé be­osztott hegesztők munkával való ellátása, a termelé­kenység stagnál, a normák fellazultak; A mozdonyosztály párt- alapszervezete is megis­merkedett a munkanap­fényképezés eredményeivel, azaz olyan rejtett tartalé­kokkal, amelyeket haszno­sítani lehet. A taggyűlésen a kommunisták személyes tapasztalataikról is beszá­moltak, bővítették a ten­nivalók körét. A pártalap- szervezet elhatározta, hogy tanácskozik a szocialista « ifjú­sági aktivistákkal, a mű­helybizalmiakkal és ter­mészetesen a részleg dolgo­zóival. Amikor a termelési ta­nácskozáson ismertették a munkanapfényképezés so­rán feltárt hibákat, s fel­vázolták, hogy mit kell tenni a közösségnek, — már nyert ügyük volt. A szerkocsi-részleg dol­gozói megértették és vál­lalták a feladatot. — Az osztályvezető is intézke­dett. A nagylétszámú Kol­láth csoportot kettéválasz­tották. Ez az intézkedés lehetővé tette, hogy a cso­portvezetők kisebb terüle­ten irányítsanak, valamint azt, hogy a társrészlegeket jobban kiszolgálják. Meg­szüntették a munkahelyi zsúfoltságot, beépítettek egy újabb vágánycsoportot, — amellyel a termelő terüle­tet növelték. Az összefogásnak azért lett jó eredménye, mert a vezetők és munkások is áll­ták adott szavukat. Elöljá­róban annyit, hogy a rész­leg a munkanapfényképe­zést megelőző hónapokban sosem teljesítette tervét. — És most, illetve január óta már teljesíti, sőt májusban terven felül 10 szerkocsit alakítottak át. Bárki el­lenőrizheti: a munkanap­fényképezéssel kimutatott veszteségidők jelentősen csökkentek, a munkafe­gyelem megszilárdult, a ter­melékenység fokozódott... Sorolhatnánk még a múlté lett hibákkal szemben el­ért eredményeket. F. P. Gonosz­kodás ízlésesen öltözött diák áll az autóbusz peronján. Nincs sok utas, így van idő arra, hogy puszta időtöltésből alaposabban szemügyre ve­gyék egymást az emberek. Persze, a figyelem rend­szerint arra irányul, akin valami különleges látható. Ezúttal a fiatalemberen akadnak meg a szemek. Ami különös, szokatlan, tehát idegzetborzoló — az a fiú tiszta, szép sportszaty­ra meg á bennevaló. A pi­ros-fekete kockás táskában ugyanis semmi más nincs, csak egy hatalmas vasda­rab. Biztosan megvan 10 kiló és az is szemet szúr, hogy meglehetősen rozs­dás. A diák nyugodtan áll. Lábánál súlyosan lóg a sza­tyor a vassal, ami lehet traktor-, eke- vagy maró- gépalkatrész is. Le is le­hetné maga mellé a sarok­ba, hiszen nehéz tartani. De S csak csüngeti a vasat a tískával, még bele is dől az állásba, hogy helyzete stabil legyen. Mozdulatlan szemmel néz ki a buszablakon Lélekben nagyon messzire járhat in­nen. Sem tartásában, sem ruházatában, sem arckife­jezésében nincs kihívó, ki­rívó. Azt az ormótlan vasat is úgy tartja, mint ahogyan rendes férjek szokták a piacon vásárolt krumplit, tanulmányi osztály vezetője. Most pedig a déli órák zongoristáját keressük meg A hangok a klubba csalnak, ahol Halász Árpád mate- matika-ének-zene szakos hallgató áll fel a zongorától és invitál beljebb. A hall­gatóságot Hamar Mária magyar-ének szakos tanár­jelölt képviseli. — Egerbe akartunk járni mindketten. Ott létszám- felettiek lettünk, így jelent­keztünk ide. — És jól érzik magukat? — Engem ei sem lehel kergetni, így Marika. S Ár­pád hozzáteszi: — Most már én is meg­találtam a helyemet — majd valamivel halkabban teszi hozzá: — Félévben megcsúsztam. Most nem is­métlődhet már meg. — Szokványkérdés: meny­nyi időt fordítanak tanu­lásra? — Hat-hét órát — mond­ja Halász Árpád. — Tíz-tizenegyet — szá­molja össze Hamar Mária. Ezután kis vita keletkezik a helyes módszerekről, s az is kiderül, hogy a hallga­tók jórésze a drukkos tí­pushoz tartozik, olyikat úgy kell belökni a vizsgaszo­bába. Érdekes, erre a szol­gálatra mindig akad vál­lalkozó... Távlati tervek: Marika Karcagon szeretne tanítani a Kálvin úti leányiskolá­ban, ahol a nyolc osztályt járta, Árpi Nógrádba sze­retne visszakerülni, de nem lehet, a gyakorló évet me­gyénkben kell eltöltenie. Bízunk abban, megszeret majd itt. Közeli tervek: Marikánál vasalás, Árpinál a soron- következő vizsgaanyag át­vétele. Búcsúzunk s bár nem vagyunk babonásak, nem kívánunk szerencsét a hall­gatóknak. Hangosan leg­alább is nem... — ht — tfízősiiildöhöl is legyen egyszer koca A nemzeti bank meghitelezi a zárszámadást A jászsági termelőszövetkezetek jól „okoskodnak" Mint a Szolnok—Heves megyei Állatforgalmi Vál­lalatnál tájékoztatták mun­katársunkat, a napokban új rendelkezés jelenik meg. Már legalább két héttel ezelőtt ugyanis az állat­forgalmi vállalat felvásár­lói elindítottak egy ak­ciót. E szerint a jövő évi malacszaporulat érdekében az erre alkalmas hízóba fogott süldőket is lefialtat­ják egyszer. A hízóra szer­ződött süldők legjavát ki­válogatják, s az egyszeri fialás után azt újra hízóba fogják, s a vállalat szerző­déses áron veszi át. A termelőszövetkezetek­nek azonban joggal volt olyan fenntartásuk, hogy Visszaesett a szolnoki téglagyár termelése A szolnoki téglagyár az idei első negyedévben meg­lehetősen kis tervfeladatot kapott. A kedvező időjá­rás, valamint az idényre való alapos felkészülés tet­te lehetővé, hogy a tégla termelési előirányzatukat 150, égetési tervüket pedig 115 százalékra teljesítsék. ebben az évben már nem tudják értékesíteni, s így bevételkieséssel járhat az akció. Ezért rendeződik úgy a dolog: az akcióban „sze­replő” hízók árát zárszám­adáskor előlegezi a nemzeti bank. Szolnok megyében egyébként 2650 süldő egy­szeri fialtatásáról van szó. A jászsági részen máris megértették a termelőszö­vetkezetekben, miről van szó. A jászberényi Kossuth Termelőszövetkezet 50, a jászárokszállási Béke és a Táncsics Termelőszövetke­zet ugyancsak ennyi, a jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz pedig 30 süldő egyszeri Iefialtatását vállalta. Áprilisban már nem ment ilyen jól, hiszen ha­vi tervüknél 300 ezer tég­lával kevesebbet termeltek. A május újabb íelentős visszaesést hozott a terme­lésben, mert ezt a hónapot is 300 ezer téglát jelentő adóssággal zárták. káposztát, zöldséget — te­kintélyük féltése nélkül, magától értetődően hazaci­pelni. Mégis kikezdik a le­gényt. Először a kocsi kö­zepén ülök. — Figyeli?... Egy mai fiatal. — Az, az. Én is észrevet­tem. Ez is valami hobby lehet, azzal a vassal. — Feltűnési viszketegséqf Itt hézag van — mutat sa­ját homlokára az egyik sárga képű honpolgár — Inkább valami fogada­lom lehet... Rekordkísérlet, hogy vajon mennyi ideig cipeli. — Ahelyett, hogy tanul­na... Pedig a szülei min­dent megadnak neki. Egy izgatott szemű, gya­nakvó arcú, sápadt férfi teljesen indokolatlan gyű­lölködéssel szól oda a fiú­nak. — Mondd, fiam, van ne­ked normális eszed? Mit hőzöngsz itt azzal a vas­sal? Nem látod, hogy min­denkit megbotránkoztatsz9 A diák nem zökken ki nyugalmából. Csak egy pi­cit pirosodik ki, míg igen szerényen megmagyarázza. — Bácsi kérem. Leestem a tornaszerről, s úgy sé­rültl, meg a könyököm, hogy nem tudom a karom ki­egyenesíteni. Az orvos így rendelte. Míg helyre nem jön, ezzel a nehéz vassal kell szoktatni, hogy húzód­jon a karom. Érdekes. A felnőttek el­némulnak, de mindegyik olyan arcot vág, mintha vérig sértődtek volna. Ilyen nehéz elviselni, ha mellé­fogunk? T. L

Next

/
Thumbnails
Contents