Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-03 / 129. szám

iSÄ. JffMuä 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 így születik a szocialista falu SENKI NEM VÉTKES A lengéscsillapítók gyártása tervszerűtlen Rossz a kooperáció Ki a hibás ? Végigjártam a ver­senygyőztes Szolnok megyei termelőszövetkezeteket. — Mindenütt megkérdeztem: érzésük szerint miért job­bak az átlagnál, tagjaik miért szorgalmasabbak, s mi tette lehetővé a közös gazdaság felemelkedését? Meglepő válaszokat kap­tam, s tanulságul érdemes is közreadni. Ha nem is szó szerint, de értelem­szerűen így hangzottak. Molnár Lajos zagyvané- ftasi párttitkár: — A mi embereink kispa- rasztok voltak. Megszokták, hogy szorgalmasan meg kell dolgozni azon a kis földön a megélhetésért. Ezt a nagy életrevalóságot ■ ma­gukkal hozták a közösbe is, ezért mentünk sokra. Borsos Sándor kungyalui párttitkár: — Agrárproletár nép volt a kungyaiusi, itt dolgozott mind a volt uradalomban. Azért jó a mi szövetkeze­tünk. mert ezek az emberek meg tudják becsülni a job­bat. És hajtják magukat, hogy végre jól_ élhessenek. Révész Benjámin cibak­ház! párttitkár: — Gazdag parasztembe­rek faluja volt ez a Cibak­háza mindig is. Nagy szak­értelemmel művelték itt a földet. S ugyanígy teszik most is, ezért tudunk bol­dogulni. És jászboudogházán mit mondanak? — Jó hírű állattenyésztő gazdaemberek tömörültek nálunk. Ez látszik meg a közösön. Mindegyik párttitkár a valóságot mondta. Az egyik szövetkezet azért jó, mert agrárparasztofc társultak benne, a másik azért, mert a Msföldűek, a harmadikat pedig a volt gazdák tették jéi fizető kollektív üzemmé. Nincs ebben ellent­mondás? Magam is törtem a fejem, de Dobi István zagyvarék asi beszédét hall­gatva rájöttem valamire. Dobi elvtárs mondta ugyan­is ki: ezek a szövetkezetek azért tudtak az átlagosnál többre menni, mert náluk jobban, okosabban alkal­mazták a párt politikáját. És a párt politikája olyan, hogy boldogul az a gazda­ság, amelyik követi. A párt politikája olyan, hogy egy­formán megfelel a volt ag­rárproletároknak, a volt kisparasztoknak és a volt gazdáiknak is, A póri ugyanis azt ajánlotta évekkel ezelőtt a falunak: szövetkezzetek, álljatok össze, dolgozzatok együtt és egymásért, az ál­lam külön-külön nem tud hathatósan támogatni ben­neteket, együttesen mái igen. Sorra meg is alakul­tak a termelő közösségek, de emlékezzünk csak vissza hogyan? Sok helyen a volt gazdák is és a volt nincs­telenek is külön-külön szö­vetkezetekbe tömörültek. — Még csak véletlenül se ala­kítottak együttes gazdaságot a volt „zsírosak” és a volt „mezítelenek”. Vegyük csak Jászboldog - házát. A gazdák az Arany­kalász Termelőszövetkezet­be. az agrárproletárok az Űj Életbe léptek. Zagyva- rékason is a Vörö» brigád Tsz volt a szegényebbek társulása, s a másik szö­vetkezet pedig a gazdáké. És ugyanilyen alapon, ugyanilyen polarizációvaj működött két közös gaz­daság Kungyalun, Cibakhá­zán és a tiszaföldvári Lenin Tsz is két ilyen jellegű ter­melőszövetkezet egyesülé­séből jött létre. Aztán egye­sültek így mentek ötről a hatra ezek a falvak, ezek a tsz-ek. Azáltal, hogy a széthúzás gondolata helyett az összefogás eszméje győ­zött. Nem ment ez könnyen. Egyik oldalról is, másik oldalról is voltak ellenzői. Hogy ezekben a községek­ben korábban sikerült a rétegeződért eltüntetni mint máshol, arra is vall, itt erősebb a pártszervezet, a kommunisták közvéleményt formáló hatása. Nagy mun­ka volt. nagy küzdelem, de megérte. Mutatja az ország­ra szóló dicsőség is. ami őket érte, s az épülő új házak, jó ruházkodás és még sok minden. Jólesik járni ezekben a falvakban, jó hallgatni ezeket az embereket. A jászboldogházi Szórád Pali bácsi aszerint különbözteti MIHÁL V BÁCSI NACV ÉLMÉNYE Szemét könny homályo- síija el. Nem szégyelli. Nem, mert az nem a gyen­geség jele, hanem a meg­hatottságé. Erre pedig két szeresen is oka van. Most 75 éves korában volt éle­tében először üdülni. S nem került ez neki csak annyi­ba, hogy felkerekedett, s elutazott Balatonföldvárra, hiszen még az útiköltséget is kézhez kapta. Mint idős veteránt a párt jutalmazta meg ezzel a felejthetetlen két héttel. — Volt ott enni, innivaló bőségesen... Meg aztán az a bánásmód, a figyelmes­ség, kedvesség... És az a gyönyörű üdülő... No, meg a találkozás — azt sem tudja, hogyan öltse egy­másba a szavait, mit mond­jon el, hogy érzékeltesse; nem volt az ő felnőtt éle­tének 90ha ilyen gondtalan két hete. Hogyan lett volna, ami­kor fiatalon megjárta a háború poklát. S 1918—19- ben is az alighogy kivívott szabadságot és hatalmat ki­ütötték a kezükből. A Hor­thy érában lehetett-e nagyobb bűn annál, ha va­laki vöröskatona volt, s rá­adásul még direktóriumi tag is? Üldözték, megkínoz­ták, börtönbe zárták. Fia­talságából hat évet is nyolc hónapot raboltak el így, megtörni mégsem tud­ták, Neve ott szerepelt a fekete könyvben, s munka- alkalomért az egész orszá­got be kellett járnia, pedig a kubikos talicskával, ásó­val, lapáttal kereste kenye­rét. Mégis 1945-ben újból csatasorba állt, s a párt egyszerű katonájaként küz­dött, dolgozott azóta is. A múltat azonban nem lehet feledni, s gyakran vá­ratlan esemény ad okot az emlékezésre. Ilyen volt ez az üdülés is. Rögtön az el­ső nap ismerősnek vélt emberrel találkozott. Emlé­kezetében kutatta a nevét: Polacsek Jenő, vagy János? De lám, milyen feledékeny az idős ember, csak a ve­zetéknevében volt bizonyos és abban, hogy Vácon talál­koztak. í Volt börtöntársa — ke­meg magát Mohári Dávid­tól, hogy az már a szocia­lista brigád tagja. Zagyva- rékason úgy mérkőznek s kutyaszögi emberek, hogy lám, a szomszéd már meg­nagyobbította a lakását, vagy új házat épített, bizo­nyára korábban kelt, több mák, cukorrépa művelését vállalta a közösből. Vagyis a munka utáni boldogulás itt már az em­berek megmérettetésének az alapja. Ezek a falvak, ezek a termelőszövetkezetek már szocialista jellegűek tuda­tukban is. Gazdálkodásukat, sikereiket, gondjaikat te­kintve, útjaikat tanulmá­nyozva is levonhatjuk a tanulságot: így születik a szocialista falu nálunk. Természetesen az ország legelső szövetkezeteiről van szó. Így egy kissé minden szebb az átlagnál. De ide minden szövetkezet, minden falu elérhet. Borzák Lajos resztnevét resteilte megkér, dezni — szintén megismer­te. Meghatottam sírással küszködve ölelték meg egymást. S a két hét során gyakran, ha nem is onnan indult, mégis a múltba ka­nyarodott beszélgetésük. Annak idején egy eszmé­ért harcoltak, s most a sors kegyes ajándékának tekin­tették, hogy annyi évtized után találkoztak. S megbi­zonyosodhattak arról, hogy mindegyikük hű maradt el­veihez, a párthoz. Ez a rövid története a kunszentmártoni Bozsik Mihály üdülésének, amelyet a régi harcostárssal való találkozás még emlékezete­sebbé tett. S ez az oka meghatottságának, amely akkor is kicsendült hangjá­ból, amikor elmesélte élmé­nyeit. N. K. ILONA llona befészkeli magát a fotelba és várakozóan néz rám. Nyugodt a tekintete, a kezét az ölében pihente­ti, csak vállának alig észrevehető remegése áral­ja el idegességét. „Hangulatos, novellisz- likus, élnek a példaként hozott emberek, látjuk bel­ső töprengésüket”... ezek a dicsérő és egy húszéves lány számára hízelgő sza­vak egy tapasztalt nevelő, kitűnő szakember szájából hangzottak el. llona ugyan­is arról írt, hogyan lehet és kell nevelni a szülőket is, a gyerekeiken keresztül. Ilonából azért lett riport­alany, mert aránytalan kü­lönbséget éreztem írása és életkora között. Abból, — a mit papírra vetett... A városszéli tanyák világában él a kis házban meglátoga­tott anya, aki ötéves lá­nyától már nagyoknak ki­járó felelősséget követel, a kisebbiket viszont ajnároz- za. A szépen berendezett 1. A szolnoki Vasipari Vál­lalat tavaly júniusban vet­te át a Diósgyőri Gépgyár­tól egy autóalkatrész; — a lengéscsillapítók gyártását. A profilcsere nyomán a szolnoki vállalatnak az idén 23 millió forint érték­ben kell lengéscsillapítókat szállítania részint külkeres­kedelmi (9 millió forint) cé­lokra. Egyelőre úgy látszik, hogy a Vasipari Vállalat nem tehet eleget kötelezett­ségeinek, a megrendelés szerinti ütemes szállítást biztosítani nem tudja Az idei első félévi tervében szereplő 10 millió forint értékű lengéscsillapítóból mindössze egy milliót tel­jesített. — Az exportáló MOGÜRT és a hazai for­galmazó AUTÓKER hiába várja, hogy a Vasipari Vál­Nem követendő... A termelőszövetkezetek nagy többségében a brigád­vezetők és üzemegység ve­zetők részére tervszerűen, pontos időben tartanak na­ponta munkaeligazítást. — Hasznos ez azért is, mert ilyenkor számot adnak az elvégzett munkáról, meg­beszélik a másnapi tenni­valókat. — A kunmadarasi Kossuth Tsz-ben más mód­szer kezd meghonosodni. Megtörténik, hogy nincs el­igazítás, s a brigád- és munkacsapat vezetők nem tudják milyen munka lesz másnap. Előfordult, már nem is egyszer, hogy a szö­vetkezeti gazdák reggel tudták meg, hová lesznek beosztva. Esetenként aki éppen villát vitt magával, annak kapára lett volna szüksége, s indulhatott ha­za a megfelelő munkaesz­közért. Június elsején az iroda­épületben gyülekeztek az üzemegység- és brigádve­zetők, hogy 18 órakor részt- vegyenek az eligazításon. Ez azonban fél nyolckor még meg sem kezdődött, bizonyára a vezetők elfe­lejtették, milyen időpont­ban állapodtak meg. Nem­csak percek, hanem órák pazarlódtak így el, amelye­ket hasznosabban lehetne eltölteni. — molnár — lakásban egyedül tevé­kenykedő kisfiú, aki tejet forral hathónapos kishúgá- nak, mert jönnek haza anyukával és apuka na­gyon régen elutazott, de majd hazajön... Igen, ilyen anyukákkal és ilyen gye­rekekkel volt dolga két évig a fiatal, képesítés nél­küli kis óvónőnek. — Minden úgy volt, aho­gyan leírtam. Amikor men­tem hazafelé, első család- látogatásomról, az zsongott bennem: érdemes? Kis hí­ján megfordultam és men­tem haza: elmegyek ápoló­nőnek, adminisztrátornak, akárminek, igen akármi­nek, csak ezt ne kelljen csinálni. Az egyik anyá­nak, akiről az előzőekben szó esett, az volt a neve: Puszta. Puszta... mint a városszéli környezet. Azok az elhanyagolt gyerekek, a kesergés, az emberi otthon hiányán, meg az iszákos emberen... A másik, aki szé­pen berendezett lakásban szinte összeroskadt a fel­nőttnek való felelősség sú­lya alatt a kis hatéves fe­jével... Mit tehetek én, ho­lalat júhus végéig letör- lessze tekintélyes adóssá­gát. Az előzmények vázlatos ismerete is világossá teszi, hogy miért alakult így a helyzet. A profilátadás so­rán a Vasipari Vállalat fe­lettes hatósága, a Könnyű­ipari Minisztérium Helyi­ipari Főosztálya, valamint a Diósgyőri Gépgyár irá­nyító szerve a Kohó és Gépipari Minisztérium il­letékes igazgatósága abban is megállapodott, hogy a lengéscsillapító főalkatré­szét; a tengelyt továbbra is Diósgyőrben gyártják. Nos, a Vasipari Vállalat azért nem szállítja a len­géscsillapítókat tervszerűen, mert a rossz kooperáció következtében nem kapta és nem kapja program és szerződés szerint a tenge­lyeket. A vállalat termelési ter­ve előírja, hogy a lengés­csillapítók gyártását 1965. január elsejével kell meg­kezdeni. Ennek ellenére az idei első negyedévben kész terméket nem adtak ki, csak alkatrészeket gyártot­tak. Sőt, mint fentebb em­lítettük mindmáig is igen keveset szállítottak le. U. Vajon miért rossz a koo­peráció? Azért, mert a Diósgyőri Gépgyár a ten­gelyekhez szükséges anya­got csak 1965 március 30-án kapta meg. Ezzel bi­zonyította a vétlenségét azon a Központi Döntő Bi­zottsági tárgyaláson, ame­lyen a Vasipari Vállalat volt a felperes. Ez utóbbi szintén vétlenséget bizonyí­tott a MOGÜRT és az AUTÖKER ellenében. Látszólag tehát senki sem hibás. Ám mégis ha­marosan nyomra jutunk. Először is, mivel a profil­átadásra vonatkozó rende­let nem köti ki, hogy az átadási okmányokat a fe­leknek egyidejűleg a jegy­zőkönyv megszületésével kell aláírniuk, a Könnyű­ipari Minisztérium Helyi­ipari Főosztálya nem jú­niusban, hanem (akkor is többszöri sürgetés után) novemberben szentesítette az okmányokat. E huzavo­na miatt (mivel az anya­got fél évre előre kell biz­tosítani) a Vasipari Vál­lalat idejében feladott •anyagrendeléseit mind a készletező, mind a gyártó vállalat visszautasította. — gyan befolyásolhatom a szülők életét a gyermekü­kért? Aztán maradtam. — Talán saját ígéretem kö­tött. Nem másnak tettem, önmagámnak. Azt, hogy a gyerekekért élek, nagyon szeretem majd őket, meg- könnyítem az életüket... — Én nagyon szeretem x gyerekeket. Az én apu­kám is... az én apukám is... szóval ő is iszik. Na­gyon iszik. Anyám ideg­roncs. Nem is csodálom, így van, és ez borzalmas. Amikor hasonló sorsú kis­gyerekkel találkozom, nem tudok közömbös maradni. A szülőt is nevelni kell. Igen, az anyukákat, hogy a gyerekek érdekében le­gyenek bátrak, határozot­tak, az apukákat, hogy ne igya... jaj bocsánat, nem tudok beszélni... Mintha görcs szorítaná a torko­mat... — Tudja, én alapjában véve gyáva vagyok. Taní­tónő akartam lenni. Aztán belenéztem a tükörbe. Ki­csi vagyok, talán a negye­dikesek egyike-másika is túlnőne. így lettem óvónő­jelölt az Álföld közepén. Azon a címen, hogy a pro­filcsere nem hivatalos. Az első negyedévi csőd­höz más is hozzájárult. — Szerintünk főként az, hogy a profilátadást nem bo­nyolították le kellő gon­dossággal. Két példát en­nek igazolására: a Diós­győrből áttelepített gépsor nemcsak hogy nem volt ki­fogástalanul termelőképes állapotban, hanem a tech­nológiához viszonyítva hiá­nyos volt. A Vasipari Vállalat jász­berényi üzemegységében — (itt készítik a lengéscsilla­pítókat) a körültekintő és alapos gépjavítás és kar­bantartás ellenére, még ma sem megbízhatók az átvett gépek. Továbbá — mivel a ten­gelyekhez szükséges CRV 150 krómvanádium anyagot importáljuk, s ez tíz év óta nehézségekbe ütközik — a profilcsere lebonyolítóinak biztosítani kellett volna, hogy a Diósgyőri Gépgyár még tavaly legyártsa azt a tengely mennyiséget, ami a Vasipari Vállalatnak az idei első negyedévi terme­léséhez kell. Amennyiben az említett hibákat nem követik el, tervszerűbb lenne a lengéscsillapítók gyártása és szállítása. III. Mi most a teendő? Elöl­járóban annyit, hogy a Diósgyőri Gépgyár értesí­tette a Vasipari Vállalatot, hogy a második negyedévi tengely megrendelésének csak felét teljesíti. — E szűkszavú értesítés — az előbbiek ismeretében — nagy gazdasági károkkal jár. Először is tehát ezt kell megakadályozniuk az illetékeseknek. Másodszor sürgősen le kell ülniük a tárgyalóasz­talhoz és megállapodáso­kat kötni a tengely anyag gyors beszerzéséről és fo­kozott ütemű gyártásáról. Csak így lehet csökkente­ni, esetleg megszüntetni ré­szint azokat a gazdasági károkat, amelyeket a len­géscsillapító tervszerűtlen gyártása okozott, részint megakadályozni az újabba­kat F. P. — Tervek, persze a ter­veim, az se maradhat ki... Én a pesti belvárosban születtem és voltam gye­rek. A város peremén ser- dülten fel és ott töltöttem a fiatalságomat. — Szóval nem divatból, de ugye megígéri, hogy nem nevet ki... Én már meg is beszél­tem egy fiatal tanítóval. Elmesélte, hogy ott, ahol lakik, az alföldi városka határában van egy tanya­bokor. Ott még sosem volt óvoda. Villany sincs. De ha odamennék, kimeszel­nének egy volt istállót, át­alakítanák, berendezést is szereznének: oda, igen, oda elmennék. Az valami olyan szép... — Miért néz rám olyan furcsán? Nem vagyok én fantaszta, dehogy vagyok! De tudja, mit jelent azok­nak az ottani embereknek az, hogy óvoda? Hogy ott tudják hagyni a kicsiket, hogy rajtuk keresztül ne­velhetem a petróleumlám­pás kis házak lakóit. Oda is kell valaki. Kell. Hernádi Tibr Hazánkba látogat az Álekszandrov együttes A Szovjet Hadsereg vi­lághírű — Alekszandrov- együttese június 15-én két­hetes vendégszereplésre ha­zánkba érkezik, A szovjet katonaművészek fellépnek Győrött, Pápán, Székesfe­hérvárott, Veszprémben, Kaposvárott, Pécsen, Baján és Kecskeméten is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents