Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

/ IMfc május 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Civilben az és a töb PáHtitkárok fóruma Mennyit járjunk a határban ? Kis kerékpárral járom a tsz három és félezer holdas hadárát. Leginkább arra a részre indulok, ahol gon­dolom, hogy a legtöbben dolgoznak. Ott a leghama­rabb van intéznivaló, mon­danivaló. A kérelmek legkönnyeb­ben előkerülnek, s ezeket is igyekeztem gondosan mérlegelni, intézni, ha úgy adódik továbbítani. Mikor, hogy kívánja a szükség. Ha viszont nemcsak végig „szalad” az ember egy te­rületen, hanem valóban be­szélget is ott, sok hasznos tapasztalatra tehet szert mire visszaindul. A fontosabb mindaniva- 1 ókkal ugyanis csak hosz- szabb beszélgetések után ho­zakodik elő a legtöbb em­ber. Csak akkor hajlandó ő maga is javaslatokat ten­ni, ha úgy érzi, hogy véle­ményére határozottan szá­mítanak. Ehhez sokszor azt sem szabad átallanom, hogy beáll jak zsákolm vagy éppen a takarmányo- soknak segítkezni. Az emberek sokat adnak arra, mikor hol látják a vezetőket. Ha néhány na­pig nem látják őket, már könnyen így fogadják: „Te is kerülsz már minket?” Ezért úgy szervezem a munkámat, hogy a lehető Munkaidő van. Sűrűn nyílik a kapu, a gépkocsik egymás után gördülnek be fcz udvarba. Szolnokon a Vasipari Vállalat autójavító üzemében kékruhás fiata­lokkal beszélgetek. Kézfo­gáskor csuklójukat nyújt­ják, nem akarják beolajoz- ni az idegent. Nézem a kezüket. Elárul­nak azok minden fontosat: megtanultak kalapácsot, csavarhúzót és kulcsot fog­ni. S még valamit, a fegy­verforgatást. Igen, hiszen nem is olyan régen még a néphadsereg katonái voltak. Katonák a sok között, ők négyen is: Tigyi István, Abonyi Sándor, Gajzágó Gábor és Krejcsirik Ferenc. Milyen volt ott? Hogy ér­zik magukat itt? Hogyan fogadták őket és hogyan il­leszkedtek be újra a civil életbe? Nem csalódtam Mosolyognak a kérdése­ken. — Könnyebben szoktuk meg újra a civil életet, mint akkor a katonásdit — szól Tigyi István elsőnek. S mint később kiderül, ő a rangidős. Őrmesterként szerelt le. Olyan típusú em­ber ő, alá sohasem elége­detlenkedik. Azaz mégis: olykor önmagával elégedet­len. Pedig vezetői és az idősebb ,, szakik’’ igen jó szakembernek tartják. — Milyen volt a fogadta­tás? — Reményen felüli. Igaz, míg uniformisban jártam, akkor is sűrűn bejöttem az üzembe nézgelődni, érdek­lődni. Mindig azt tapasztal­tam, szívesen látnak és várnak is vissza. Nem csa­lódtam; Ügy érzem, család­tagként fogadtak. Csupán egyet szeretnék még, visz- szakerüni a szervizesekhez. — Tervei? — Nemrégen nősültem, így természetesen lakást szeretnék, új bútort, egy szép otthont. — Mit tanácsol az „utó­doknak”? — Sose voltam fenyítve a honvédségnél, éljenek ők *s úgy, hogy a fegyelmi lap­juk üresen maradjon; Minden lány csinos Abonyi Sándor íe azok közé tartozik, akik alig fél éve cserélték ruhát, ő Bör- göndön volt katona; — Szerettem ott lenni. Nem rajongok az egyenru­háért, de az egymásért való aggodalom, az elvtársi se­gítség ott szembetűnőbb, iga­zibb, mint a civil életben. Ha csak ezt az egy dolgot em­lítem, akkor is hasznos volt a két év. Komolyabb let­tem ég megtanultam be­csülni embertársaimat. — Családja? — Most udvarolok. — Csinos? — Minden lány csinos. Katonai élményeiről be. szél. Arról, hogy mentettek ki a hóviharból Székesfe­hérvár határában egy autó­buszt. Aztán az 1963-as ár- vízvédelemről, amikor mint gépkocsivezető családokat, vagyonokat óvott meg az ártól. S amilyen jó katona »olt, ma olyan jó munkás. Bevonuláskor 1200 forintot tereseit havonta, amikor leszerelt, 1600 forinttal al­kalmazták, s műszaki ellen­őr lett. A 2-es műszaki szemle közben Fiatal szakmunkásként vonult be, s komoly házas­emberként szerelt le Krej- rsirik Ferenc. Négyőjük kö­zül ő volt a legszerencsé­sebb, de talán a legszeren­csétlenebb is. Szolnokon volt katona. Ezt nevezi sze­rencsének. Az otthon közel­sége viszont növelte a hon­vágyat. S bizony nem akkor látogatott haza, amikor akart. Ez volt a rossz; ■— Mintha nem is két évet tettem volna távol, úgy éreztem az első reggel, ■amikor dolgozni jöttem. Régi ismerősként fogadóit a csarnok. Az idősebb sza­kik úgy köszöntöttek, mim aki alig egy-két napig csak beteg volt. Jólesett ez a2 őszinte, igazán szívélyes fo­gadtatás. S Krejcsirik Ferenc nem élt vissza a bizalommal; Megbecsült munkás, aki ép­pen egy GAZ-gyártmányú gépkocsi 2-es műszaki szem­léjét végzi. A megbecsülés egyik jele, hogy a régi 6 fo­rintos órabér helyett ma 7,80-at kap. Bizonyára nem ok nélkül; Az idő gyorsan szalad Egy pótkocsi alatt ha- nyattfekve kulccsal kezében dolgozik egy fiatalember. Olajos ruhájáról visszave­rődik a fény. Zömök, izmos ember nyújtja jobbját, ami. kor kikúszik a pótkocsi alóli Ha most egyenruhában len­ne, tüzértizedesként mutat­kozna be. Igv azonban mo­solyogva csak annyit mond: Gajzágó Gábor. Nem kenyere a sok be­széd; Inkább dolgozik, mintsem magáról mondjon valamit. Hogy jó munkás-e? •« Ünnepi közgyűlés A felszabadulás 20. évfor­dulója alkalmából szomba­ton a Technika Házában ünnepi közgyűlést tartott a Magyar Kémikusok • Egye­sülete. A közgyűlésen, amelyet dr. Schay Géza akadémikus nyitott meg. dr. Szekér Gyula, a nehézipari minisz­ter első helyettese vázolta fel a vegyipari 20 éves fej­lődését. Elmondotta többek között hogy a két évtizedben en­nek az iparágnak a növeke­dése kétszeresen haladta meg az egész ipar átlagos növekedését. Máig az egész ipar termelése az 1949. évi. nek ötszörösére, a vegyipa­ré viszont 11-szeresére nőtt. Az idén már ipari termé­keink 10 százalékát a vegy­ipar állítja elő. A dolgozók létszáma az 1938. évi 24 ezerről 82 ezerre nőtt és ezen belül a műszakiak száma ma már eléri a nyolcezret, a fizikai dolgo­zók közül pedig minden harmadik szakmunkás. A vegyiparban 1949 óta a termelékenység körülbelül négyszeres növekedést ért él és ma az egy főre számí­tott termelési érték körül­belül másfélszerese az ipari átlagnak; Ennek ellenére — állapí­totta meg a miniszterhelyet­tes — még ma sem tudjuk vegyipari termékekkel kel­lően kielégíteni a népgaz­daság szükségleteit. A gyors fejlődésnek tehát a követ­kező időkben sem szabad megtörnie — fejezte be elő­adását dr. Szekér Gyula, majd kiosztották az egye­sületi emlékérméket. ö nem tudja. Pedig az. Nem hatna dicsekvésnek altkor sem, ha ő mondaná. A vál­lalat vezetői elismerik szak­tudását. — Hogyan fogadták, ami­kor visszajött ide dolgozni? — Barátként. Szerszámot adtak a kezembe, s azt mondták, dolgozzam. Persze azért nem hagytak magam­ra, segítettek. Köszönetéi nem vártak ezért. De mit is érne a szó, ha a munkám­mal az ellenkezőjét bizo­nyítanám. Aztán engedelmet kér, s máris újra a pótkocsi alatt bírja engedelmességre a csavarokat. A többiek is ezt teszik. Tigyi István őrmes­ter és társai is. Moszikvics, Wareava gépkocsik „orvo­sai'’ ők, akik néhány hó­nappal előbb még a fegy­vert fogták edzett, erős ke­zükben, úgy mint most a szerszámot. Nem sok a kü­lönbség, csak a ruha más és a fegyver alakja. Az em­ber ugyanaz. Erős, tettre- kész. Kiváló katonák — mond­ták még tavaly a parancs­nokaik. Kiváló szakmunka, sok — nyilatkoznak most vezetőik. Az utóbbi esztendőkben gyors ütemben fejlesztett öntözéses gazdálkodás az idén stabilizálás szakaszá­hoz érkezett. A rendelke­zésre álló erőket a már régebben épülő öntözési fő­művek befejezésére össz­pontosítják. Az év végéig összesen húsz csatornát, öntözőrendszert és más fő­művet adnak át teljesen vagy részlegesen az üzemel­tetőknek. Az idei építikezé­sek teljes költsége 133 mil­lió forint. A legnagyobb új létesít­mény a nyugati főcsatorna. Negyven kilométeres új sza­kaszából nyáron már 5000 holdat öntöznek, bár az építkezés nem lesz teljesein készen az év végéig, né­hány műtárgy felszerelése a jövő esztendőre marad. Közvetlenül befejezés előtt áll, s az idén el is készül a kiskunsági főcsatorna el­ső, keleti ága, amely a so­roksári dunaágtól húzódik délkeleti irányban, 57 kilo­méter hosszan. Építésénél 3.5 millió köbméternyi föld­munkát takarítottak meg, mivel a csatorna nagyré­szét a Dunának egy régen kiszáradt holtága képezd. A kiskunsága főcsatorna üzemeltetése júliusban kez­dődik. Az idén 4000, jövőre 13 000—15 000 holdat öntöz­nek belőle. Teljes kapacitá­sa 30 000 hold öntözésére legtöbbet kint lehessek a földeken. Vannak viszont napok — főleg a piacna­pok — amikor azért is bosszankodnának, ha nem találnának bent. Mindezt a jól és kevésbé jól kiala­kult szokást nekünk, szö­vetkezeti párttitkároknak figyelembe kell vennünk. Csak a közvetlen kapcsolat teszi ugyanis lehetővé, hogy aránylag nehéz dol­gokat is együtt intézzünk a szövetkezet tagjaival. Szövetkezetünk ezt a gazdasági évet is komoly nehézségekkel kezdte, s ma sem fogadunk senkit azzal, hogy nálunk nincs problé­ma. Épp a napokban tar­tottunk egy tanácskozást a pártszervezet és a szövet­kezet választott vezetőivel. Ezt a tanácskozást is sok kinti beszélgetés, vita előz­te meg. Hetek óta látjuk már. hogy az időjárás miatt egyes vonatkozásokban el kell térnünk eredeti ter­melési tervünktől. A ter­vezett 600 hold kukoricá­ból például mindössze 100 holdat tudtunk eddig el­vetni, annyira nedves a talaj. Takarmány nélkül viszont nem maradhat sem a közös gazdaság, sem a háztáji gazdaságok. Ezeken az eszmecseré­és 4000 holdnyí halastó táplálására elegendő. Az idei öntözési beruhá­zások jelentős része a ré­gebbi létesítmények kor­szerűsítését. hatékonyabb kihasználását szolgálja. — Ilyen jellegű munkálatokat végeznek többek között az 1940-es években épült hód­mezővásárhelyi öntözőrend­szerben, ahol viszonylag kis befektetéssel több mint 10 ezer holdnyi új öntözési lehetőséget teremtenek. — Még gazdaságosabb beruhá­zásom dolgoznak a Nyírség­ben. Itt a homokbuckák természetes mélyedéseit belvízcsatornák kötik össze. — most ezekre néhány zsi­lipet és más műtárgyat építenek, s ezzel tekintélyes mennyiségű öntözővíz ol­csó tározását oldják meg. Az idén elkészülő főmű­vek együttesen 170 000 hold öntözéses gazdálkodását ala­pozzák meg. Az új terüle­tek tényleges öntözésére fo­kozatosan, a még szükséges mellék-ágak, öntöző-telepek ég egyéb létesítmények megvalósításával párhuza­mosan kerül sor. ken alakult ki az a javas­lat, hogy szerezzünk be rövid tenyészidejű kukori­ca vetőmagot és vessünk barna cirkot azokra a he­lyekre, ahol a kukorica vetőmag már csak kárba veszne. A javaslat alap­ján a vetőmagokat a tsz gazdaságvezetői beszerezték, s most már a felhasználás­ról is döntöttünk. A kiesésekkel sajnos már most számolunk és na­gyon megszívlelünk min­den kisegítőnek ígérkező javaslatot, hogy év végén, zárszámadáskor a mostani nehézségeket még se érez­zük. Ezért fogadtuk el azt az indítványt is, hogy ne­veljünk a tervezettnél több baromfit. Rászántuk ma­gunkat, hogy a baromfite­nyészetben külön felmér­jük az elhelyezési, gondo­zási és takarmányozási le­hetőségeket. A végső dön­tés így az lett, hogy 12 ezer naposcsibével többet nevelünk a tervezettnél. Az egyik jó forrás év végi eredményeink biztosí­tásához a takarékosság. — Ezért latolgatjuk nagyon, mit vegyünk és mit ne. — Most volna lehetőségünk például egy MTZ traktor vásárlására. Ez a tervünk­ben is szerepel. A napok-? bán azonban újra megkér­dezzük a tagtársakat, hogy nem volna-e tanácsosabb lemondani egyelőre erről. Félszáznyi kommunista szavát képviselem a Vörös Október Tsz-ben, ha vala­miben állástfoglalok. — Az 6 nevükben csak úgy szól­hatok, ha ismerem véle­ményüket, ha megbeszél­tünk mindent, amit a kö­zösség érdekében legjobb­nak látunk; Arról pedig, hogy mi lehet mindannyi­unk hasznára, naponta új­ból és újból döntenünk kell, mégpedig legtöbbször a pártonkívüliekkel együtt; közösem A felelősségünk tehát közös, a döntést is így kell meghozni. Ezek előkészítését nem kizáró­lag naptári bejelölések; nem lekarikázott kilomé­terek, hanem a kisebb-na- gyobb viták, töprengések után elfogadott javaslatok biztosíthatják. Elmondta: Varga Lajos, a mezőtúri Vörös Október Tsz párttitkára A május 1-! felvonulási rendelő bizottság? közleménye A május 1-i ünnepséget rendező bizottság köszöne­tét fejezi ki Szolnok város lakosságának, a párt- és társadalmi szerveknek és a rendezőknek az ünnep­ségen való részvételükért, annak szervezéséért. A rendező bizottság ja­vaslatára a városi párt­végrehajtó bizottság a han­gulatos. szép felvonulásért vándorzászlóval, vándor- serleggel és oklevéllel ju­talmazza az alább felsorolt oktatási intézményeket, üze­meket és sportköröket: az Általános isko­lák KÖZÜL az Áchim And­rás úti és a Kertvárosi isko­lák kapnak oklevelet, vala­mint az úttörő díszszázad- A középiskolák közöl a köz- gazdasági technikumot jutal­mazzák oklevéllel­VANDORZASZLÓT kap­nak a Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság és az élel­miszer kiskereskedelmi vál­lalat- A járműjavító vállalat impozáns felvonulásáért ván­dorserleget kap­Az említett vállalatokon kívül OKLEVELET KAP a Tiszamenti Vegyiművek, a cukorgyár, az ÄMG, a papír­gyár, a kőolajfúró vállalat, az erdőgazdaság, a 7- sz- AKÖV, a TITASZ, a Vas­ipari Vállalat és az építő­ipari és javító vállalat. Ugyancsak oklevéllel jutal­mazzák az MTE, a Dózsa, a Kinizsi es a Gyulai György HSE sportköröket is- A ván­dorzászlót és vándorserleget, valamint az okleveleket a napokban adják át. Rendező Bizottság KARCAGI VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT 1965. május 1-ével MEGNYITOTTA a llereki Gyógy- és Strandfürdőjét A fürdő megfelelően felkészülve várja üdülni, gyógyulni, pihenni vágyó kedves vendégeit. Töltse szabadságát Berekfürdőn! Majnár József TAVASZT HAIíÖ JA VITÁS (Foto: Füstös Jenő, Mezőtúr) Húsz öntözési főmű építése fejeződik be az idén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents