Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
Áz üldözött ...Aztán innen is menekülnöm kellett- — Oh, istenem hányszor kérdeztem az égre nézve: meddig üldöz még a sors. Alsóbergengócra kerültem, ahol wc-ülőkéket fényeztem- Sokszor szántották könnyeim a mit sem sejtő ülőkéket- Minden ajtónyílásra összerezzentem- Egy asz- szony állt mellém csak... összevetettük a hátunkat... Három gyermekünk született... Azt hittem, hogy végre révbe értem. Ám egyszer hívtak a személyzeti osztályra- Tudtam: a végzet újra rám talált. Vérző szívvel menekültem tovább... Arra sem volt időm, hogy ártatlan gyermekeim jajszavát meghallgassam. Jászdörgí- csén az olajbányában dolgoztam... Háromszáz méterre a föld alatt. Itt már csak nem találnak rám? Dolgoztam három ember helyett- Egy hőslelkű lány törölte le a könnyeimet. Éppen megszülte a gyermeket, amikor egy borús reggelen kiáltást hallottam: Kajbinger szaktárs, jöjjön csak az irodára! összepakoltam szegényes' motyómat, és meg sem álltam Alsópittypangig. Tehenész lettem- Búsan dalolgat- va fejtem a teheneket, és időnként kinéztem a hasuk alól: Nem lopakodik-e valahol a közelembe a végzet. Egyre jobban éreztem, hogy már itt van a hátam mögött. Tényleg ott voltAlig született meg a negyedik gyermekem, valaki megkopogtatta a hátamat: — Kartárs, jöjjön csak az elnök elvtárshoz! — Azonnal —, mondtam- — Csak felveszem a kabátomHajnali négy órakor értem az országhatárhoz- A nap éppen felbukkant a harmatos rezgő bokrok fölött Megcsókoltam a szent haaal földet, és keserves sóhajjal átléptem a határt- Tudtam, hogy nagyon fogok szenvedni, de a konok dac rátelepedett a lelkemre- Nem, és százszor nem! He belepusztulok, sülkor «tejé fogok gyerektartást ttzetnfl - kefe Szóljunk kollégák bátran! Ki nem ért egyel a főorvos ár beszámolójával Variáció egy divatos témára Külföldi .7 Olasz...! (Zornánszky Kálmán rajza) Nyitás előtti üzempróba A Szolnok megye* Néplap szatirikus melléklete
