Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

1965, május 16, SZOLNOK MEGYEI NSPLAF J Sokba kerül az ízlés fejlesztése 85 éve alakult a Magyarországi Általános Munkáspárt N ehéz lenne felsorolni, hogy mi minden tör­ténik ma nálunk az ízlés fejlesztéséért. A szépség, a harmónia, a kellemes kör­nyezet kialakítására törek­szenek a várostervezők: szobrok, domborművek dí­szítik a tereket és a házfa­lakat. Nemcsak a városok­ban, hanem sok községben is fejlődnek a múzeumok és egymást érik a régészeti és művészeti kiállítások. Színház, mozi, hangverseny rendezéséhez jelentős ösz- szeggel járul hozzá az ál­lam. A népművelés ve­zetői nagy gonddal ellenőr­zik és fejlesztik a műked­velő csoportok művészi szín­vonalát. Lehetne még sorolni so­káig. A szépnek éhét a leg- messzebbmenően igyekszik kielégíteni a szocialista ál­lam. Mindez nagyon sokba kerül. Ha kiszámítanánk, hogy mibe kerülnek a szín­házi produkciók azon felül, amit a jegyek ára fedez, milyen költséges a múzeu­mok fenntartása, a kiállítá­sok rendezése, aminek csak kis részét térítik vissza a beléptidíjak; művelődési házak fenntartása, ismeret- terjesztő előadások, akkor azt mondhatjuk, hogy na­gyon sokat kapnak ma ná­lunk a dolgozók — ingyen. D e valóban lehet-e tel­jesen ingyen kapni olyasmit, mint a tudás, a műveltség, a fejlettebb íz­lés? Hiszen a tanításnál nemcsak a tanár „dolgo­zik”, ha a diák nem tanul, a tanítás haszontalan. Épp­így hiába a legjobban fel­épített ismeretterjesztő elő­adás, ha a hallgatóság nem igyekszik megérteni és meg­jegyezni a mondottakat. Ki. állításokat is hiába rendez­nek egy forintos beléptidíj­jal, vagy éppen teljesen in­gyen — a látogatóknak is ,,dolgozni” kell, a befoga­dóknak is „munkájukba ke­rül”, hogy az eredmény va­lóban a műalkotások meg­értése, az ízlés fejlődése le­gyen. Nem lehet tehát „ingyen” megszerezni a műveltséget, azt nem lehet csak egysze­rűm „kitanulni”. A fejlet­tebb ízlés nem nemzeti ajándék, amit a szocialista állam ingyen és bérmentve nyújt a dolgozóknak. Az íz- lés fejlesztése tanítási és tanulási folyamat, amely­ben tanárnak és tanulónak egyaránt keményen meg kell dolgoznia. Az életben semmi sincsen Ingyen a természet törvé­nye szerint semmiből nem lehet valami s minden ered­mény arányos a befektetett fizikai és szellemi munká­val. Mindenekelőtt általá­nos műveltségünket kell nö­velni, a természetet és a társadalmat, kell alaposab­ban megismernünk, mint­hogy a művészet ezeket tük­rözi A következő lépés: sokféle tükröződést ismerni meg. Az irodalom és a kép­zőművészetek történetét is tanulmányozni kell s figye­lemmel kísérni a jelenkori irányzatokat, összehasonlí­tás nélkül ugyanis nem le­het ítélni. S minél nagyobb az összehasonlítás lehetősé­ge, annál élesebb, ponto­sabb. tisztább lehet az íté­let. Ha valaki csak kevés kiváló műalkotást látott, még nem biztos, hogy el­utasítja a giccset. Még az utóbbiban is megragadhat­ják a tetszetős színek a hatásos téma és hangosko­dó előadásmód. De ha va­laki egy piccs mellé oda tudja képzelni a világ nagy festményeinek százait, amit részben a valóságban, rész­ben jó reprodukciókban lá­tott, akkor még az elkép­zelt képek ragyogása is el­homályosítja az előtte lévő valóságosat. E gy Szabó Lőrinc-vers. egy műdal szöveg, egy dilettáns vers és egy ■lágerszöveg — ezt kapták K%e£ a dolgozók gimnáziu­mának hallgatói Szolnokon. S hogy ebben a „gyönge mezőnyben” Szabó Lőrinc nem mindig az első helyre került, az világosan mutat­ja: az ízlés fejlesztését szó szerint kell felfogni, nem lehet a szépség megmutatá­sával elérni a szépség meg­értését, szeretetét is. A vers­barát körök és irodalmi színpadok, ahol nemcsak egyes műsorok megtanulá­sával, hanem verselemzés­sel és sok vers megismeré­sével is foglalkoznak, ma nagyon értékes fejlesztői az irodalmi ízlésnek. De ez sokba kerül, ez munka, fá­radtság, amit azonban köny- nyűvé tehet a szépség fel­ismerésének öröme. Válaszolnunk kell még egy gyakori ellenvetésre, mely így hangzik: nekem nincs időm, meg sokszor kedvem sincs elmerülni a szépség élvezetében s kü­lönben is az élet, a munka leginkább gyakorlati felada­tok megoldását követeli az embertől. Ez a felfogás a gyakorlati élettől függet­lennek, valami szép, de ha­szontalan csecsebecsének vagy luxusnak tekinti mindazt az időt és fáradt­ságot, amit ízlésünk fej­lesztésére, a műalkotások megértésére és élvezésére fordítunk. Mi azonban nem régi sznobok és semmittevő „széplelkek” elvont szen­velgéseire gondolunk. Azt tartjuk: Szebben végzi munkáját, harmonikusab­Bőrbe kötött, bibliapa­pírra nyomott, vaskos könyv hever az asztalon. — Rajta az arany betűs cím: Csendes Don. Sokunk első szovjet könyvélménye volt. A fel- szabadulás után megjelent szovjet regények közül is az elsők közt láttak napvi­lágot a világhírű polgárhá­borús történet vaskos köte­tei, az Új Magyar Könyv­kiadó kiadásában. Sőt; ha a betiltás veszélye elől meg­bán éli magánéletét és si­keresebben tud egy fejlet­tebb közízlés kialakításában is munkálkodni a művésze­teket szerető és értő. a szépségnek a műalkotások­ban tükröződő igézetét az életben is megtaláló és to­vábbfejlesztő, kifinomult íz­lésű ember. Az ízlés fejlesztése sokba kerül — de megéri. Tud­ják ezt azok. akik valóban élvezni tudják a színvona­lasabb művészetet. De azt is elmondhatják, hogy en­nek az útr^k soha sincs vé­ge. Hiszen ha elérhetnénk valamely műalkotás teljes megértéséhez, szépségének teljes átéléséhez, már nem is volna számunkra érték. S valóban így is vagyunk azokkal, amelyek nem so­kat tudnak mondani az em­bernek az emberről. De a legnagyobbak örökké élvez­hetők, mindig újat mondók, az emberi igazságnak és a művészi harmóniának min­dig új forrásai ma­radnak. — És ez — kerül, amibe kerül — meg­éri. Érdemes tanulni érte s töprengeni, néha gyötrődni. Csak azt ne higgye vala­ki, hogy a szépségnek akár egy halvány sugarát is él­vezheti anélkül, hogy re áldozott volna időt, tanu­lást látó szemének fejlesz­téséért. rövidítve is; már 1936-ban megjelentette magyarul a könyvet Cserépfalvi Imre. Majd 1955-től az Európa Könyvkiadó folytatta a sort, s az új olvasóknak új fordításban ismét kiadta a Csendes Dont. A hetedik kiadás néhány hét múlva, az ünnepi könyvhéten je­lenik meg, s ennek 11 ezer példányával együtt, össze­sen most már 200 ezer fölé emelkedett a magyar­Tegnap megkezdődött a falusi stínjátszók országos bemutatója Szolnokon Tegnap, 15-én délután 3 órakor a Szigligeti Színház­ban a baraszentlőrinci szín­játszók felléptével megkez­dődött az országos bemu­tató. A dunántúli csoport Gyárfás Miklós: Változnak az idők című vígjátékéval lépett színpadra. Ma folytatódik a bemu­tató, a vecsésiek egy Hufoay egyfelvonásossal, a túrke- veiek a 11-es őrház című drámával, az újszásziak egy Brecht bemutatóval jelent­keznek. A műsort a hazai fésűsfonó irodalmi színpa­dának fellépésével zárják. Délután három órakor a járási tanács dísztermében rendezik a fesztivál bemu- tatólnák szakmai vitáját. Jólműködő filmkör Jászár oksxálláson A jászárokszállási Petőfi Művelődési házban tavaly ősszel alakult meg a filmkor- Egy-egy filmet közösen meg­néznek a tagjai, majd TIT- előadókat kérnek fel vitave­zetőnek, a elmondják véle­ményüket, esztétikai fejtege­téseiket a műről. Nemrégiben a Háziipari Szövetkezet kérte, hogy ná­luk is szervezzenek hasonló előadásokat, vitákat, mert náluk is többen érdeklődnek irántuk. A művelődési ház azt tervezi, hogy a szövet­kezet fiataljait is bevonja a íilmkör tevékenységébe­nyelvű Csendes Don-példá­nyok száma. A könyvheti új Csendes Don díszkiadása az, amely — a Feltört ugarral, az Emberi sorssal és a többi nagysikerű Solohov-regény- nyel együtt — most itt van az asztalon, az író előtt, mint az Európa Könyvkiadó ajándéka. Solohov magyarországi vendégeskedése egyik meg­lepetéssel a másik után szolgál. Sokan aggastyán­nak vélték regényei alap­ján, hiszen az 1918—20-as évekről már a felnőtt kor­társ élményének forróságá­val írt. A valóságban még nem töltötte be a hatvanat, megjelenése azonban egy jó negyvenes nyugodt pi­ros arcú parasztemberé. A másik: halk, szerény lénye, inkább kérdező, mint vá­laszoló természete. Riport­alanynak nem éppen ideá­lis; zárkózott, mindent sze­retne tudni, de úgy, hogy róla minél kevesebbet tud­janak. önmagáról nem szívesen beszél. Magánemberként, Kádár János személyes meghívá­sára érkezett Magyaror­szágra, s porgramja sem hivatalos. Minden érdekli, elsősorban az, ami két fő érdeklődési köréhez — az irodalomhoz és az agrár- kultúrához — tartozik. Az írószövetség, a kiadó, a Galéria meglátogatása mel­lett ezért felkereste pél­dául a Martonvásári Me­zőgazdasági Kutató Intéze­tet is. Magyarországi ven­dégeskedését körülbelül nyolc-tíz napra tervezte, hatvanadik születésnapját, május 24-ét már odahaza üli meg. Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1880 május 16-án pünkösd reggelén összejöttek Buda­pest, Moson, Orosháza, Pá­pa, Sárvár, Sopron, Eger, Nagykanizsa, Komárom, Szombathely és több más helység magyar és német anyanyelvű munkásainak küldöttei, hogy formába öntsék Frankel Leónak a kilenc év előtti Párizsi Kommün miniszterének vezetésével előkészített művet: megalakítsák Ma­gyarországon az első szo­cialista proletár-pártot. Tisza Kálmán kormányá­nak és hatóságainak ellen­állását legyőzve sok évi szervező és felvilágosító munka után összegyűlt a kongresszus. Jobb érv és meggyőzőbb kifogás híján Thaisz Elek főkapitány és rendőrei még kijátszották utolsó ütőkártyájukat: az „ünnep okából” nem a reg­geli, csak a későbbi órák­ban engedélyezték a ta­nácskozás megkezdését. 113 küldött 152 mandá­tumot hozott magával az ország minden részéről, s előttük hangzott el ha­zánk történetében először Marx és Engels tanításai­nak szellemében a későbbi évtizedek szocialista küz­delmeinek sarkalatos prog­rampontja: A politikai hatalom meghódítása ké­pezi a munkásság fő köve­teléseinek egyikét. Már egy hónappal korábban napvi­lágot látott a Népszava és az Arbeiter Wochen-Chro- nik hasábjain a kongresz- szust összehívó bizottság felhívása: Tapasztalat és osztálytudatosság alap­ján rájöttek a munkások arra... — írták — hogy ne­kik közös érdeküket képe­zi a társadalmi, állami vi­szonyoknak, — melyek alatt nyögnek, oly módon átalakítása, hogy a jogok és kötelességek egyenlően oszoljanak meg: a gazdá- szati és politikai állapotok pedig akként szabályoztas- sanak, hogy minden ga2- dászati kizsákmányolás és politikai elnyomatás, vagy­is az. osztályuralom meg- szüntettessék, illetve azon Rövidesen meg Jelenik t Jaeqes Delarue t A Gestapo története (Kossuth) Számos film, regény, nap­ló foglalkozott már a ná­cizmus legfélelmetesebb, tenger szenvedést és jajt okozó szervezetével, gigan­tikus méretű gonosztettek elkövetőjével a Gestapóval. De ilyen pontos, megdöb­bentő, a halálszervezetet belül ábrázoló mű talán még nem született, mint Delarue tanulmánya. Tulaj­donképpen műfajilag nehéz meghatározni hova tartozik Mert dokumentumokra tá­maszkodik ugyan, idéz is belőlük bőven, még sem egyszerű dokumentumgyűj­temény, hanem a történel­mi regény stílusával, folya­matosságával és igazgatójá­val vetekedő alkotás. Delarue nem történetíró, hanem rendőrségi szakem­ber. Huszonhárom éves ko­rában lépett a Vichy-i rendőrség szolgálatába és néhány hónap múlva letar­tóztatták az ellenállási moz­galommal való kapcsolata miatt. Szabadulása és a német megszállók kiűzése után a francia rendőrség kötelékében vett részt a háborús bűnösök periratá­talaj, melyen ezen intéz­mény nyugszik, alóla elvo- nassék...” Frankel Leó, a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom e kimagasló sze­mélyisége, már abban az időben sok olyan összefüg­gést felismert, amilyet a munkásmozgalom egyes ve­zetői a későbbi évtizedek­ben sem értettek meg vi­lágosan. A többnemzelisé- gű és osztállyá szerveződé­sének még kezdetén álló munkásság élén, Frankel és munkatársai egyértel­műen kinyilvánították, — hogy Magyarországnak füg­getlenné kell válnia, hogy a függés' Ausztriától hát­ráltatja a fejlődést, hogy a túlnyomórészt mezőgazda- sági jellegű ország nem lehet alkalmas színtere a szocialista eszmék megva­lósításának. s hogy azzá váljék előbb-utóbb ipari államá kell lennie.­A kétnapos kongresszus megalakította a Magyaror­szági Általános Munkáspár­tot, amely bátran, elvi kö­vetkezetességgel és nyílt­sággal szembefordult a re­akciós rágalmakkal és vá­dakkal : hitet tett a proletár inemacionalizmug mellett, s kimondta: „mi, szocialis­ták, mi vagyunk az igazi hazafiak”. A párt programjának ki­dolgozásánál Frankel és munkatársai figyelembevet­ték és hasznosították a né­met szociáldemokrácia gót- hai programjának marxi kritikáját. Az általános szo­cialista célokon kívül programjukban megfelelő helyet kapott a munkásság helyzetének megjavításáért vívott küzdelem egész sereg időszerű követelése. E prog­ram éle, később — Frankel Leó emigrációja után — kü­lönböző kispolgári-revizio­nista hatásokra erősen ki- esorbult, elvesztette forra­dalmi lendületét. A nyolc­vanöt év előtti pártalakítás mégis olyan nevezetes és jelentős esemény, melyet népünk történetében a leg­fontosabbak közt tartunk számon« V. F, nak előkészítő munkálatai­ban. A mű agitációs szándék­kal íródott. Le akarja lep­lezni egy ..gengszterbanda diktatúráját”, dokumentu­mok és azok összefüggései alapján. Nemcsak az appa­rátust, hanem az egyes em­bereket is bemutatja. Delarue nem marxista: Ezért a gazdasági és osz­tályalapokat nem tudja fel- feipemi minden esetben. Egy azonban bizonyos, a mélységes humanizmus ol­daláról áll szemben a ná­cizmussal. A könyv azoknak a mű­veknek a sorába tartozik, amelyeket úgy szoktak em­legetni: „nem lehet leten­ni”. Tudományos igény és szenvedély, az embertelen­ség gyűlölete, és mindez olvasmányos formában egy bűnügyi regény izgalmaival. Ez „A Gestapo története”, a német titkosrendőrségé, amely a mi országunkban is sok szenvedést, keserű­séget okozott. Tagjai még ma is rejtőzködnek szép­számmal a világon. Jó ha elolvassuk, jó ha ismerjük történetüket. Olvassa terjessze a NtPLAP-o# Lőrinez Lóránd VENDEGÜ NK: a Csendes Don szerzője Mihail Solohov, a hazánkban tartózkodó világhírű szovjet író ellátogatott az Európa Könyvkiadóhoz. — Képűnkön: M. Solohov (balról) Komiss Pállal, a Kia­dói Főigazgatóság helyettes vezetőjével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents