Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-13 / 111. szám

1$«5. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felhők £$y éve írtunk róla a Tisza Cipőgyár felett ? Hová lettek a legjobbak? A sajtóban nemrégen megjelent hír, miszerint a Tisza Cipőgyár egész 196C- os kollekcióját „vissza­dobták”, élénken foglalkoz­tatta az újságolvasó-vásár­lókat. Miért? Erre is meg­kapták a magyarázatot. Ál­lítólag azért nem választott a belkereskedelem a gyár jövő évi mintáiból, mert azok fantáziátlan, korsze­rűtlen lábbelik voltak. E hír azért, mert kissé megalapozatlan volt, eléggé megingatta a fogyasztók bi­zalmát a gyár termékei iránt. Ami nem is olyan kis dolog, pláne, ha tudjuk, hogy az üzletekbe kerülő minden harmadik pár cipő a martfűi gyárból kerül ki. Végülis mi a helyzet, ren­delt-e a kereskedelem jö­vőre is Tisza cipőt, vagy új mintakollekciót, azaz kol­lekció kiegészítést kért a ci­pőgyártól? A helyzet az, hogy korántsem tornyosul­nak olyan sötét felhők Mart­fű felett, mint azt a lezaj­lott cipőbörzéről szóló ri­portban olvashatták. A riport ugyani« a ren­des börzét megelőző úgyne­vezett előbörzéről szólt. Er­ről a mintabemutatóról saj­nálatos módon távolmarad­tak a vidéki CNV-k (cipő­ipari nagykereskedelmi vál­lalatok) képviselői s csupán a budapesti CNV megbí­zottja vett részt, aki való­ban nagyon sok kifogást emelt a gyár mintái ellen. (Nem tudni, miért, mert a rendes börzén jóformán né­hány modelltől eltekintve, már megrendeléseket tett.) Az előbörzón valóban úgy tűnt, hogy a gyár lábbeli­jeit szigorú kritika alá ve­szik a rövidesen megtartan­dó másodikon is és a keres­kedők fukarkodnak majd a megrendelésekkel. Nos, nem így történt. A börzén délelőtt 11 órára már csak két cipőnél nem jutott közös nevezőre a gyár és a kereskedelem. Az egyik a parafa sarkos női panto- oett, amelyből körülbelül tizenkét különböző modellt kínált a cipőgyár képvise­lője. Olyan megegyezésre jutottak végül, hogy meny- nyiségi & színbeli rendelés utón a kereskedelem fenn­tartotta magának a minta később történő kiválasztá­sának jogát; Egy eipőfélének, a valódi bőrrel fejelt műbőr női kis­csizmának a gyártását nem vállalta a Tisza Cipőgyár, mert ezzel a gyártási eljá­rással nagyon gyenge minő­ségű lábbelit kapna a vá­sárló; Ezenkívül a kereske­delem a közkedvelt kisma­ma cipőből új modellt kért jövőre, a cipőgyáriak kész­ségesen vállalták az új mo­dell kialakítását. A börzén egyébként 25« fajta cipővel vett részt a martfűi gyár. Eddig a ,,visszadobás” története. Bátran mondhat­juk, különös esemény most sem történt, mint ami már eddig nagyon sokszor leját­szódott a cipőbörzék törté, netében. Azaz, mégis. A mintakiválasztáson résztve­vők közül egyesek, de maga a gyár vezérigazgatója is felfigyelt arra, hogy a cipő­gyár és a CNV vezetőinek nemhogy nem a legjobb, de valósággal rossz a kapcso­lata egymással. Nem így van ez a külkereskedelmi vállalattal, a Tannimpex- el. A Tannimpex üzletkötői, $ vezetői rendszeresen, még­hozzá nagyon gyakran meg­találhatók Martfűn. A cipő­gyár vezetői a lehető leg­gyorsabban reagálnak min­den észrevételükre, kíván­ságukra. Az eredmény, ami ebből a közös munká­ból kisült, a lehető leg­jobb. A külkereskedelmi vállalat nagyon elégedett a külföldön eladott cipők mi­nőségével, s vallja, hogy e lábbelik versenyképesek a nyugati országok gyárainak termékeivel; Ezért elgondolkoztató egy kicsit a budapesti CNV vé­leménye a belkereskedelem ilaaótc készített, ndntakoi­lekcióról. Ha fantáziátlan­nak, korszerűtlennek tartja, miért nem rendeli meg a külkereskedelemnek bemu­tatott export kollekciót? Ezi is lehet. A börze előtt meg­tekintette a Tannimpex az 1966-os külföldi piacokra készült mintákat és nagyon jó véleménye született a ci­pőkről, elfogadta azokat. Kétségtelen, hogy a nézet- eltérések a már említett rossz együttműködésből fa­kadnak. Ezen elsősorban a gyár vezetőinek kell segíte­niük, közeledjenek a CNV-k felé, hiszen a kereskede­lemmel már nem lehet Ez is Minden embernek más- más szenvedélye van. Ki bélyeget, ki gyufacimkét gyűjt, ki minden szabad­idejében kirándul, sportol és így tovább. Tóth András például szenvedélyes vadász és imádja a futballmeccset. olyan viszonyt fenntartani, mint évekkel ezelőtt, ami­kor a gyárak még mennyi­ségben sem tudták az igé­nyeket kielégíteni. A gyár vezetői a jó vi­szony megteremtésén túl azonban még másra is, egy lépéssel előbbre is gondol­tak. Ez pedig a divatigé­nyek gyors változását job­ban követő, sőt önálló di­vatirányzat megteremtésére is alkalmas, fiatalított mo­delltervező gárda kialakítá­sát sürgeti. — bj ­tűnt a kis vörös zászló, a szocialista brigádnak járó elismerés jelképe. Ott állt a pénztár tetején. Nem én voltam az egyedüli, aki megcsodáltam. Kértem a brigád tagjait, beszélges­sünk egy kicsit munkájuk­ról, de sajnos erre nem Egy évvel ezelőtt, ők vol­tak a járási termelési ver­seny legjobbjai. Fotóripor­terünkkel indultunk el hoz­zájuk: vajon hová lettek, állták-e, állják-e úgy a sarat, mint 1963-ban, * Nyilas István munkacsa­pata volt tavaly ilyenkor a járási és egyben a kun­szentmártoni Zalka Máté Tsz legjobb cukorrépater- meszitő csapata. — Azóta sok minden vál­tozott — mondja most, mi­kor az irdatlan nagy répa­tábla közepén rátalálunk. — Most a szövetkezeti KISZ­mutató, s az eredmény a bemutatott cikkekből egy hét alatt 70 ezer forintos forgalom. Tóth András je­lölése a szocialista brigád­vezetők 1965. évi országos tanácskozására. Sok mindenről lehetne még írni, amit a brigád­saervezet vezetősége nem szervezett versenyt. A tit­kárunk vagy nem ér rá, vagy nem sokat ad erre. Versenyezni viszont fel­hívás nélkül is lehet. Ki­vel? önmagukkal, egymás­sal. Hárman dolgoznak most együtt. Hárman vál­laltak majdnem annyi te­rületet. minit két éve nyol­cán: két-két hold répát, három-három hold kuko­ricát, burgonyát stb. — Jönni kell ide hétköz­nap, ünnepnap. Verseny nélkül is versenyben a sze­szélyes idővel, az eddig elért legjobb eredményeink­kel is — mondja. • „Iparkodtam. Másoktól is ezt láttam Kungyalun. Szü­leim is ezt tették, míg bír­ták magukat.” így hárí­totta a sikeréhez fűzött gratulációkat tavaly ilyen­kor Kézsmárki Béla, — Azóta otthagyta a fo- gatos „szakmát”, s most nem is versenyez úgy, mint azelőtt. A télen azért hó­napokon át gondozta, védte a járványos betegségtől az állatokat. Hetekig nem mozdult el mellőlük. Most, növénytermesztő. Így vala­mivel többet tud odahaza is segíteni, beteg apja he­lyett. — Neki csak akkor van pihenő, vagy ünnepnap, amikor esik. Húsvétikor, május elsején és minden száraz vasárnapon kinn dolgozott. Csak éppen ma mulaszt. A nagyapját te­metik. Szülőtisztelő, jó ma- gatartású, dolgos fiú a Béla Tessék ezt megírni róla. Munkatársa, Fodor Mi­hály mondta mindezt s mi — fénykép helyett is — elfogadtuk. * Bordács Pálért tűvé tet­tük az öcsödi határt. S ha nem jön az ebédidő, otthon sem találjuk. De közös bosszúságunkra az eső is el­eredt. Volt idő elmondani, mit fordult az élete egy év alatt: — Jusztikánk most tíz­hónapos... Az általános is­kola után lakatos szakvizs­gára készülök. A traktoros brigádvezetőnek ehhez is értenie kell. A pénz is kell,- mert az idén megemeltet­jük az Árpád úti kis hág tetejét, hogy szebb, kényel­mesebb legyen. Bordács Pál úgy tartja, hogy akinek másfél évti­zedes gyakorlata van a traktoros szakmában, rá­adásul nyolc éve brigád­vezető, annak úgy ülik, hogy mindig több minden­hez értsen. Verseny nélkül pedig az ő traktoros bri­gádja már talán meg sem lenne. Most a járási má­sodik helyezésért vették át az oklevelet. * A zászló, amit Julika egy évvel ezelőtt vitt haza, most is a csépad kis ház dísze. Ott áll az előszoba sarkában, a letakart mosó­gépen. „A KISZ járási vb a legjobb ifjúsági kukori­catermesztő munkacsapat­nak.” Harangozó bácsi nem Lelkesedik különösebben az érdeklődésért. Inkább ki­fakad: — Julika most a mező- gazdasági technikumban van. Ott elsős most levele­zőn... Igen, én vettem ki a tsz-ből. Sok volt az neki. Aiz asszonyok fölfogtak egy tábla mákot. Mikor meg kapálni kellett, csak ő maga maradt. Nem az első. aki ott hagyta a szövetke­zetét. Elment a vasúthoz. Most már ott is marad. Ha­csak... — s itt megenyhül az apai szigor — hacsak ősszel a férje vissza nem hívja. Mert a vőlegénye ott, a szövetkezetben KISZ- tdfkár... Olyan fiatalok ők, akik egy. vagy több évig állták a versenyt. Példájukra má­sok is beálltak a járás KISZ fiataljai közül és győztek is, úgy mint annak idején ők. Borsi Eszter Ez a kép azután az ünnepség után készült, amikor a brigád tagjai fehér asztal mellett koccintottak arra, hogy harmadszor is elnyerték a szocialista brigád címet Kedvenc csapata a Ferenc­város. Egy cseppet sem bánja, hogy háromezer fo­rintot kellett fizetnie egy puskáért. Bizony sok nyu- lat lehetett volna ezen a pénzen venni, s ráadásul a félesége sem neheztelne az egésznapos távolmaradá­sokért. Ami bosszantó, hogy eddig legnagyobb eredmé­nye négy nyúl és egy fácán, — meg a töretlen vadász­szenvedély. Tóth Andrásné, a feleség már egyszerűbb kedvtelés­nek hódol. Ö mozi- és kömyvrajongó. Kedvenc szí­nészei Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula, kedvenc írója mindig az, akinek megjelenik legújabb kötete. S ha szabad ideje van, ne­vek két csintalan, de na­gyon jól tanuló fiát, vezeti a háztartást. Guba Anna énekelni sze­ret. Ezért tagja a földmű­vesszövetkezet kórusának. 5 mivel a színjátszás is szenvedélye, hát tagja a színjátszó csoportnak is. Mit szeret még? Táncolni. Szolnoki Kati kedvenc időtöltése a KISZ-klub lá­togatása. És természetesen 6 is imádja a táncot. Különböző szenvedélyek, kedvtelések. Mégis van egy szenvedély, ami ezt a négy embert összeköti. Ez a bolt. A jászszentandrási földmű­vesszövetkezet ruházati bolt­ja, ahol mind a négyen dol­goznak. Tóth András, mint boltvezető és brigádvezető, felesége és Anci, mint el­adó. Kati, mint tanuló. S hogy szenvedélyesen szere­tik munkájukat, arra íme a bizonyíték: néhány hétté! ezelőtt harmadszor nyerték el a szocialista brigád cí­met. Amikor ott jártam, az első pillanatra szemembe »ok időnk jutott. Szombat lévén a szentadrásiak gyak­ran nyitogatták a bolt aj­taját: egy asszony cipői választott, egy kislány blúz­anyagot vett, egy anyuka pulóvert, egy fiú ismét ci­pőt és sorolhatnám így to­vább, hogy a konfekciótól a méteres áruig, a rövid­áru cikkekig mi mindent vásárolnak itt a jászszent- andrásiak. Áru van bőven. Elég ha ennyit mondok, a bolt árukészlete közel más­félmillió forint. Bár keveset beszélgethet­tünk, mégis akadt segítség, s így megkaptam a szük­séges felvilágosítást. Ez a segítség pedig nem volt más, mint a brigád naplója. Most csak néhányat sorolok fel a bejegyzések közül, csupán azért, hogy lássák önök is, milyen szorgalma­san, lelkiismeretesen dol­gozik ez a négy ember. A naplóban az első be­jegyzés a brigád vállalása. Utána következik a másik, mely már a szocialista bri­gád cím elnyeréséről tudó­sít. Azután: tavaszi divat­bemutató a kisvendéglőben, melyen közel háromszázan vettek részt. A bemutatót követő két napon a bolt forgalma 35 ezer forint. Néhány lappal odébb hír­adás arról, hogy Tóth And­rás és felesége, valamint Guba Anna kiváló dolgozó lett, majd: közös kirándu­lás autóbusszal Eger—Sík- főkútra; versenyvállalás fel- szabadulásunk 20. évfordu­lója tiszteletére, melynek keretében jelentős társa­dalmi munkát végeztek a TÜZÉP-telep építésénél; — 1964. december 4-én telje­sítette éves tervét a ruhá­zati bolt. egy év alatt több mint négymillió forintot forgalmaztak. Téli divatbe­napló tanúsít, amit 1964- ben dolgoztak a szocialista brigád tagjai. Nem lenne teljes azonban ez az írás, ha nem tenném hozzá, hogy 1965-ben ismét céljuk a szocialista cím elnyerése, s ennek érdekében újabb vál­lalásokat tettek. Az ered­mény máris megmutatko­zott. Első negyedévi áru­forgalmi tervüket 200 ezer forinttal túlteljesítették. Minek köszönhető mind­ez? Szenvedélyüknek. A munka szenvedélyes szere- tetének; V. V. Megkezdődött a vásár építés utolsó szakasza Ötezer munkás dolgozik a vásárvárosban Május 21-én nyílik az idei Budapesti Nemzetközi Vásár. A vásárépítés terv­szerűen halad. Ez évben a liget védelmét figyelembe- véve nem épültek újabb nagy pavilonok, de a ré­giek felújítása, egyrészük megnagyobbítása, illetve átépítése is sok munkát je­lentett. A vásárépítés most már újabb szakaszához ér­kezett, mind az 52 kisebb nagyobb pavilon elkészült, s valamennyit átadták a kiállítóknak, hogy meg­kezdhessék az áruk elren­dezését. Megépültek a vásárváros új aszfalt útburkolatai is, s most már — különösen a tűsarkú cipőt viselők örö­mére — az összes pavilon­hoz jó úton lehet eljutni. Kibővítették a vásár energia hálózatát, amely az eddigi 600 000 kilowatt he­lyet most 700 000 kilowatt áramot szolgáltat majd a vásár világításához és a kiállított működő gé­pek bemutatásához. — Ez az energiameny- nyiség egyébként elegendő lenne egy olyan város szá­mára is, mint például Sal­gótarján. Különös látványt nyújt a vásár este, mivel a most átépített üveghomlok­zatú pavilonok ontják majd a fényt, s színes megvilá­gítást kap a liget két szö- kőkútja is. A tavalyi kísérlet után ismét felszerelték a három főbejárat közelében az elektromos térképet, amely gombnyomásra jelzi, hol található a keresett kiállí­tás és milyen útvonalon lehet odajutni. Most még kissé hangya­bolyhoz hasonló a városli­get, ahol a megnyitásig na­ponta mintegy 5000 mun­kás dolgozik. szenvedély

Next

/
Thumbnails
Contents