Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-13 / 111. szám
1$«5. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felhők £$y éve írtunk róla a Tisza Cipőgyár felett ? Hová lettek a legjobbak? A sajtóban nemrégen megjelent hír, miszerint a Tisza Cipőgyár egész 196C- os kollekcióját „visszadobták”, élénken foglalkoztatta az újságolvasó-vásárlókat. Miért? Erre is megkapták a magyarázatot. Állítólag azért nem választott a belkereskedelem a gyár jövő évi mintáiból, mert azok fantáziátlan, korszerűtlen lábbelik voltak. E hír azért, mert kissé megalapozatlan volt, eléggé megingatta a fogyasztók bizalmát a gyár termékei iránt. Ami nem is olyan kis dolog, pláne, ha tudjuk, hogy az üzletekbe kerülő minden harmadik pár cipő a martfűi gyárból kerül ki. Végülis mi a helyzet, rendelt-e a kereskedelem jövőre is Tisza cipőt, vagy új mintakollekciót, azaz kollekció kiegészítést kért a cipőgyártól? A helyzet az, hogy korántsem tornyosulnak olyan sötét felhők Martfű felett, mint azt a lezajlott cipőbörzéről szóló riportban olvashatták. A riport ugyani« a rendes börzét megelőző úgynevezett előbörzéről szólt. Erről a mintabemutatóról sajnálatos módon távolmaradtak a vidéki CNV-k (cipőipari nagykereskedelmi vállalatok) képviselői s csupán a budapesti CNV megbízottja vett részt, aki valóban nagyon sok kifogást emelt a gyár mintái ellen. (Nem tudni, miért, mert a rendes börzén jóformán néhány modelltől eltekintve, már megrendeléseket tett.) Az előbörzón valóban úgy tűnt, hogy a gyár lábbelijeit szigorú kritika alá veszik a rövidesen megtartandó másodikon is és a kereskedők fukarkodnak majd a megrendelésekkel. Nos, nem így történt. A börzén délelőtt 11 órára már csak két cipőnél nem jutott közös nevezőre a gyár és a kereskedelem. Az egyik a parafa sarkos női panto- oett, amelyből körülbelül tizenkét különböző modellt kínált a cipőgyár képviselője. Olyan megegyezésre jutottak végül, hogy meny- nyiségi & színbeli rendelés utón a kereskedelem fenntartotta magának a minta később történő kiválasztásának jogát; Egy eipőfélének, a valódi bőrrel fejelt műbőr női kiscsizmának a gyártását nem vállalta a Tisza Cipőgyár, mert ezzel a gyártási eljárással nagyon gyenge minőségű lábbelit kapna a vásárló; Ezenkívül a kereskedelem a közkedvelt kismama cipőből új modellt kért jövőre, a cipőgyáriak készségesen vállalták az új modell kialakítását. A börzén egyébként 25« fajta cipővel vett részt a martfűi gyár. Eddig a ,,visszadobás” története. Bátran mondhatjuk, különös esemény most sem történt, mint ami már eddig nagyon sokszor lejátszódott a cipőbörzék törté, netében. Azaz, mégis. A mintakiválasztáson résztvevők közül egyesek, de maga a gyár vezérigazgatója is felfigyelt arra, hogy a cipőgyár és a CNV vezetőinek nemhogy nem a legjobb, de valósággal rossz a kapcsolata egymással. Nem így van ez a külkereskedelmi vállalattal, a Tannimpex- el. A Tannimpex üzletkötői, $ vezetői rendszeresen, méghozzá nagyon gyakran megtalálhatók Martfűn. A cipőgyár vezetői a lehető leggyorsabban reagálnak minden észrevételükre, kívánságukra. Az eredmény, ami ebből a közös munkából kisült, a lehető legjobb. A külkereskedelmi vállalat nagyon elégedett a külföldön eladott cipők minőségével, s vallja, hogy e lábbelik versenyképesek a nyugati országok gyárainak termékeivel; Ezért elgondolkoztató egy kicsit a budapesti CNV véleménye a belkereskedelem ilaaótc készített, ndntakoilekcióról. Ha fantáziátlannak, korszerűtlennek tartja, miért nem rendeli meg a külkereskedelemnek bemutatott export kollekciót? Ezi is lehet. A börze előtt megtekintette a Tannimpex az 1966-os külföldi piacokra készült mintákat és nagyon jó véleménye született a cipőkről, elfogadta azokat. Kétségtelen, hogy a nézet- eltérések a már említett rossz együttműködésből fakadnak. Ezen elsősorban a gyár vezetőinek kell segíteniük, közeledjenek a CNV-k felé, hiszen a kereskedelemmel már nem lehet Ez is Minden embernek más- más szenvedélye van. Ki bélyeget, ki gyufacimkét gyűjt, ki minden szabadidejében kirándul, sportol és így tovább. Tóth András például szenvedélyes vadász és imádja a futballmeccset. olyan viszonyt fenntartani, mint évekkel ezelőtt, amikor a gyárak még mennyiségben sem tudták az igényeket kielégíteni. A gyár vezetői a jó viszony megteremtésén túl azonban még másra is, egy lépéssel előbbre is gondoltak. Ez pedig a divatigények gyors változását jobban követő, sőt önálló divatirányzat megteremtésére is alkalmas, fiatalított modelltervező gárda kialakítását sürgeti. — bj tűnt a kis vörös zászló, a szocialista brigádnak járó elismerés jelképe. Ott állt a pénztár tetején. Nem én voltam az egyedüli, aki megcsodáltam. Kértem a brigád tagjait, beszélgessünk egy kicsit munkájukról, de sajnos erre nem Egy évvel ezelőtt, ők voltak a járási termelési verseny legjobbjai. Fotóriporterünkkel indultunk el hozzájuk: vajon hová lettek, állták-e, állják-e úgy a sarat, mint 1963-ban, * Nyilas István munkacsapata volt tavaly ilyenkor a járási és egyben a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz legjobb cukorrépater- meszitő csapata. — Azóta sok minden változott — mondja most, mikor az irdatlan nagy répatábla közepén rátalálunk. — Most a szövetkezeti KISZmutató, s az eredmény a bemutatott cikkekből egy hét alatt 70 ezer forintos forgalom. Tóth András jelölése a szocialista brigádvezetők 1965. évi országos tanácskozására. Sok mindenről lehetne még írni, amit a brigádsaervezet vezetősége nem szervezett versenyt. A titkárunk vagy nem ér rá, vagy nem sokat ad erre. Versenyezni viszont felhívás nélkül is lehet. Kivel? önmagukkal, egymással. Hárman dolgoznak most együtt. Hárman vállaltak majdnem annyi területet. minit két éve nyolcán: két-két hold répát, három-három hold kukoricát, burgonyát stb. — Jönni kell ide hétköznap, ünnepnap. Verseny nélkül is versenyben a szeszélyes idővel, az eddig elért legjobb eredményeinkkel is — mondja. • „Iparkodtam. Másoktól is ezt láttam Kungyalun. Szüleim is ezt tették, míg bírták magukat.” így hárította a sikeréhez fűzött gratulációkat tavaly ilyenkor Kézsmárki Béla, — Azóta otthagyta a fo- gatos „szakmát”, s most nem is versenyez úgy, mint azelőtt. A télen azért hónapokon át gondozta, védte a járványos betegségtől az állatokat. Hetekig nem mozdult el mellőlük. Most, növénytermesztő. Így valamivel többet tud odahaza is segíteni, beteg apja helyett. — Neki csak akkor van pihenő, vagy ünnepnap, amikor esik. Húsvétikor, május elsején és minden száraz vasárnapon kinn dolgozott. Csak éppen ma mulaszt. A nagyapját temetik. Szülőtisztelő, jó ma- gatartású, dolgos fiú a Béla Tessék ezt megírni róla. Munkatársa, Fodor Mihály mondta mindezt s mi — fénykép helyett is — elfogadtuk. * Bordács Pálért tűvé tettük az öcsödi határt. S ha nem jön az ebédidő, otthon sem találjuk. De közös bosszúságunkra az eső is eleredt. Volt idő elmondani, mit fordult az élete egy év alatt: — Jusztikánk most tízhónapos... Az általános iskola után lakatos szakvizsgára készülök. A traktoros brigádvezetőnek ehhez is értenie kell. A pénz is kell,- mert az idén megemeltetjük az Árpád úti kis hág tetejét, hogy szebb, kényelmesebb legyen. Bordács Pál úgy tartja, hogy akinek másfél évtizedes gyakorlata van a traktoros szakmában, ráadásul nyolc éve brigádvezető, annak úgy ülik, hogy mindig több mindenhez értsen. Verseny nélkül pedig az ő traktoros brigádja már talán meg sem lenne. Most a járási második helyezésért vették át az oklevelet. * A zászló, amit Julika egy évvel ezelőtt vitt haza, most is a csépad kis ház dísze. Ott áll az előszoba sarkában, a letakart mosógépen. „A KISZ járási vb a legjobb ifjúsági kukoricatermesztő munkacsapatnak.” Harangozó bácsi nem Lelkesedik különösebben az érdeklődésért. Inkább kifakad: — Julika most a mező- gazdasági technikumban van. Ott elsős most levelezőn... Igen, én vettem ki a tsz-ből. Sok volt az neki. Aiz asszonyok fölfogtak egy tábla mákot. Mikor meg kapálni kellett, csak ő maga maradt. Nem az első. aki ott hagyta a szövetkezetét. Elment a vasúthoz. Most már ott is marad. Hacsak... — s itt megenyhül az apai szigor — hacsak ősszel a férje vissza nem hívja. Mert a vőlegénye ott, a szövetkezetben KISZ- tdfkár... Olyan fiatalok ők, akik egy. vagy több évig állták a versenyt. Példájukra mások is beálltak a járás KISZ fiataljai közül és győztek is, úgy mint annak idején ők. Borsi Eszter Ez a kép azután az ünnepség után készült, amikor a brigád tagjai fehér asztal mellett koccintottak arra, hogy harmadszor is elnyerték a szocialista brigád címet Kedvenc csapata a Ferencváros. Egy cseppet sem bánja, hogy háromezer forintot kellett fizetnie egy puskáért. Bizony sok nyu- lat lehetett volna ezen a pénzen venni, s ráadásul a félesége sem neheztelne az egésznapos távolmaradásokért. Ami bosszantó, hogy eddig legnagyobb eredménye négy nyúl és egy fácán, — meg a töretlen vadászszenvedély. Tóth Andrásné, a feleség már egyszerűbb kedvtelésnek hódol. Ö mozi- és kömyvrajongó. Kedvenc színészei Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula, kedvenc írója mindig az, akinek megjelenik legújabb kötete. S ha szabad ideje van, nevek két csintalan, de nagyon jól tanuló fiát, vezeti a háztartást. Guba Anna énekelni szeret. Ezért tagja a földművesszövetkezet kórusának. 5 mivel a színjátszás is szenvedélye, hát tagja a színjátszó csoportnak is. Mit szeret még? Táncolni. Szolnoki Kati kedvenc időtöltése a KISZ-klub látogatása. És természetesen 6 is imádja a táncot. Különböző szenvedélyek, kedvtelések. Mégis van egy szenvedély, ami ezt a négy embert összeköti. Ez a bolt. A jászszentandrási földművesszövetkezet ruházati boltja, ahol mind a négyen dolgoznak. Tóth András, mint boltvezető és brigádvezető, felesége és Anci, mint eladó. Kati, mint tanuló. S hogy szenvedélyesen szeretik munkájukat, arra íme a bizonyíték: néhány hétté! ezelőtt harmadszor nyerték el a szocialista brigád címet. Amikor ott jártam, az első pillanatra szemembe »ok időnk jutott. Szombat lévén a szentadrásiak gyakran nyitogatták a bolt ajtaját: egy asszony cipői választott, egy kislány blúzanyagot vett, egy anyuka pulóvert, egy fiú ismét cipőt és sorolhatnám így tovább, hogy a konfekciótól a méteres áruig, a rövidáru cikkekig mi mindent vásárolnak itt a jászszent- andrásiak. Áru van bőven. Elég ha ennyit mondok, a bolt árukészlete közel másfélmillió forint. Bár keveset beszélgethettünk, mégis akadt segítség, s így megkaptam a szükséges felvilágosítást. Ez a segítség pedig nem volt más, mint a brigád naplója. Most csak néhányat sorolok fel a bejegyzések közül, csupán azért, hogy lássák önök is, milyen szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgozik ez a négy ember. A naplóban az első bejegyzés a brigád vállalása. Utána következik a másik, mely már a szocialista brigád cím elnyeréséről tudósít. Azután: tavaszi divatbemutató a kisvendéglőben, melyen közel háromszázan vettek részt. A bemutatót követő két napon a bolt forgalma 35 ezer forint. Néhány lappal odébb híradás arról, hogy Tóth András és felesége, valamint Guba Anna kiváló dolgozó lett, majd: közös kirándulás autóbusszal Eger—Sík- főkútra; versenyvállalás fel- szabadulásunk 20. évfordulója tiszteletére, melynek keretében jelentős társadalmi munkát végeztek a TÜZÉP-telep építésénél; — 1964. december 4-én teljesítette éves tervét a ruházati bolt. egy év alatt több mint négymillió forintot forgalmaztak. Téli divatbenapló tanúsít, amit 1964- ben dolgoztak a szocialista brigád tagjai. Nem lenne teljes azonban ez az írás, ha nem tenném hozzá, hogy 1965-ben ismét céljuk a szocialista cím elnyerése, s ennek érdekében újabb vállalásokat tettek. Az eredmény máris megmutatkozott. Első negyedévi áruforgalmi tervüket 200 ezer forinttal túlteljesítették. Minek köszönhető mindez? Szenvedélyüknek. A munka szenvedélyes szere- tetének; V. V. Megkezdődött a vásár építés utolsó szakasza Ötezer munkás dolgozik a vásárvárosban Május 21-én nyílik az idei Budapesti Nemzetközi Vásár. A vásárépítés tervszerűen halad. Ez évben a liget védelmét figyelembe- véve nem épültek újabb nagy pavilonok, de a régiek felújítása, egyrészük megnagyobbítása, illetve átépítése is sok munkát jelentett. A vásárépítés most már újabb szakaszához érkezett, mind az 52 kisebb nagyobb pavilon elkészült, s valamennyit átadták a kiállítóknak, hogy megkezdhessék az áruk elrendezését. Megépültek a vásárváros új aszfalt útburkolatai is, s most már — különösen a tűsarkú cipőt viselők örömére — az összes pavilonhoz jó úton lehet eljutni. Kibővítették a vásár energia hálózatát, amely az eddigi 600 000 kilowatt helyet most 700 000 kilowatt áramot szolgáltat majd a vásár világításához és a kiállított működő gépek bemutatásához. — Ez az energiameny- nyiség egyébként elegendő lenne egy olyan város számára is, mint például Salgótarján. Különös látványt nyújt a vásár este, mivel a most átépített üveghomlokzatú pavilonok ontják majd a fényt, s színes megvilágítást kap a liget két szö- kőkútja is. A tavalyi kísérlet után ismét felszerelték a három főbejárat közelében az elektromos térképet, amely gombnyomásra jelzi, hol található a keresett kiállítás és milyen útvonalon lehet odajutni. Most még kissé hangyabolyhoz hasonló a városliget, ahol a megnyitásig naponta mintegy 5000 munkás dolgozik. szenvedély
