Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-12 / 110. szám

május 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP § A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁRÓL ”fi ■ i™1..............* ........ O lvasóink írják SZOCIALISTA KOMPLEX BRIGÁD Újszerű kezdeményezés gyümölcse érett be a köz­lekedésben. A szolnoki te­herpályaudvaron működő MÁV—AKÖV komplexbri- gád 1964. évi eredményei alapján elnyerte a szo­cialista brigád címet. — A múlt hét vé­gén Kerekes Ferenc, a 7. sz. AKÖV igazgatója és Szabó János, a budapesti MÁV Igzgatóság osztály­vezető-helyettese ünnepség keretében adta át a brigád tagjainak a jó munkájukat elismerő „Kiváló dolgozói- jelvényeket és a pénzjutal­makat. Úttörőmunkát végzett ez a komplexbrigád, bebizo­nyította, hogy mindkét közlekedési ágazatnál lehet jó eredményeket elérni, ha kölcsönösen figyelembe ve­szik a másik fél érdekeit is. Az eddigiekkel ellentét­ben az 1964. januárjában megalakult komplexbrigád már azt tűzte ki vállalásá­ban, hogy egymást a mun­kában kölcsönösen segítve, a módszereket összehangol­va érjen el eredményt a vasúti kocsik állásidejének csökkentésében. — Ennek szellemében, közös megál­ÖNKÉNTES VÉRADÁS Kuncsorba kis község a törökszentmiklósi járásban. Lakóinak száma mindössze 1200 fő. Május 7-én a ta­nácsháza ajtaján vöröske­resztes fehér zászló len­gett, s az emberek csopor­tosan igyekeztek a véradó állomás autóbuszához. A fehérköpenyes nővér­kék készülődtek a vérvé­telre. A vöröskereszt-szer­vezet vezetőségének és véradókörének tagjai szor­galmasan végezték munká­jukat. Az-önkéntes, térítés­mentes véradásban a köz- ség vezetői jártak az élen, lapodás alapján a MÁV grafikonos kiszolgálást biz­tosított az AKÖV-nek, ami lehetővé tette, hogy a te­hergépkocsikat előre elké­szített programozás sze­rint, mindig kellő időben és megfelelő számban ál­lítsák az érkező áruk el­szállítására. Az AKÖV spe­ciális darus, önürítős, hát­só emelőfalas gépkocsik beállításával segítette elő a gyors kirakodást. Tavaly — a korábbi évekkel el­lentétben — egyetlen eset­ben sem dugult el a szol­noki teherpályaudvar, ami bizonyítja, hogy a kezde­ményezés a gyakorlatban is bevált. Az 1964-ben elért ered­mények már igen jelentő­sek, az egy vasúti kocsi ki­ürítésére eső időt 0,74 órá­val csökkentették. — Ez összességében 7247 óra idő­nyereséget jelent. Ez már- csak azért is jelentős, mert a megyében még nyolc ilyen MÁV—AKÖV komp­lexbrigád működik, melyek megközelítően jó eredmé­nyeket értek el. Thurzó Jenő — Szolnok 7. sz. AKÖV és a fiatalok sem marad­tak távol. A beteg emberek nevében mondunk köszö­netét Kuncsorba község la­kiónak, hiszen, akik nem tudtak személyesen megje­leni, azok a szervezésből vették ki a részüket. Ez az összefogás eredményezte, hogy a község lakosainak 8.8 százaléka adott élet­mentő vért. Remélhetőleg a járás többi községei is követni fogják a kuncsor- bai példát. Lesán Jánosné Törökszentmiklós, a Vörös- kereszt járási titkára Cikkünk nyomán VÁLASZOL AZ ÉPSZER Vállalatunkat bírálat ér­te a Néplap hasábjain áp­rilis 21-én, a „Nyolc hétre vállal a Patyolat az ÉPSZER jóvoltából” c. cikkben, — melynek írója válaszadásra kért fel bennünket. — Fel­használjuk az alkalmat Ami a munka ütemét, azervezettségét illeti, elis­merjük, hogy e téren van javítani való. Meg kellett volna azonban tekinteni a szerződéseket is, miután ennek az építkezésnek há­rom generálvállalkozója van, külön-külön szerző­déssel. Ezek és a szállító vállalatok munkáját kellett volna jobban összehangol­ni, hogy az építkezés ha­táridőre befejeződjön. Ez nem kizárólag a mi fel­adatunk, részt kellett vol­na vállalni belőle a beru­házónak is. A munkafegyelem meg­szilárdítása érdekében ez- ideig is tettünk intézkedé­seket, szigorúan felléptünk — a cikk nyomán — a két fiatalemberrel és műveze­tőjével szemben. Tovább kívánjuk szélesíteni az el­lenőrzést, hogy minél ke­vesebb fegyelemsértés for­duljon elő vállalatunknál. Eredményeink bizonyítják, hogy a munkafegyelem megsértése nem jellemző vállalatunkra; A próbaüzemelés megíté­lésünk szerint nem függ­vénye a szóbanforgó csil­lepályának, különösen ak­kor nem, ha ez csak 2 mé­terrel rövidebb a tervezett­nél, a cikkben is említett okok miatt. A csillebeeme­lő daru áram alá helyezé­se szerződésünk tárgyát nem képezte. A bekötést terv hiányában, és nem villanyszerelők hiányában nem végezte el a vállalat. Az aljzatbeton a cikk meg­jelenésének időpontjában már kész volt, a festést és mázolást most végezzük, de egy másik kivitelező szerződésében és költségve­tésében szerepel. A szi­vattyú nélkül a kazánház nem üzemeltethető, beszer­zése nem vállalatunkat terheli, mégis több esetben próbáltuk a beszerzést ha­táridőben megvalósítani. — Sajnáljuk, hogy ez ellent­mondásban van a cikk állí­tásaival, de mi úgy véltük, hogy ezekkel a problémák­kal tisztában van mind a beruházó, mind az üzemel­tető. Ebben tehát téved­tünk; Befejezésül csak annyit, hogy az építő bírálatot a jobb vállalati eredmények elérése érdekében magun­kévá tettük. Kérjük, hason­ló problémák megírásakor a jövőben keressék fel vál­lalatunkat is. Kiss Sándor igazgató Tóth Tibor szb-titkár Panaszok, intézkedések HOL A BUKÓSISAK? Örvendetes az az intéz­kedés, mely testi épségünk megóvása érdekében moto­ron kötelezővé teszi a bu­kósisak használatát. Saj­nos, igen nehéz hozzájutni, t ebből kellemetlenségek egész sora adódik. Április t-én sürgősen el kellett «rflKtanom valakit a leg­közelebbi községbe. Sajnos, a pótutas részére az idő rövidsége miatt bukósisa­kot nem tudtam szerezni. Útközben nagy sebességgel elém kanyarodott egy mo­toros, mögötte egy szolgá­latban levő rendőr ült, aki feljelentett és a járási ka­pitányság szabálysértési előadója 200 forintra bírsá­golt. Ez az intézkedés he­lyes is lenne, ha a moto­ron közlekedők részére megfelelő mennyiségben tudnának a boltok bukósi­sakot biztosítani. De így számtalan ember kénysze­rül arra, hogy gyalog, vagy kerékpáron járjon, illetve motoron ugyan, de kockáz­tatva azt, hogy megbírsá­golják. Nagy Miklós Jászivány, Kossuth u- 46. ELSZÁMOLTÁK A MUNKABÉRT Nagy Emil és Halász Ig­nác jászladányi olvasóink panaszolták, hogy felmond­tak az ÉPSZER szajoli munkahelyén. A két hét felmondási idő letelte után távoztak, de munkabérüket nem kapták meg. Kérdé­sünkre a vállalat elismerte, hogy a két dolgozó követe­lése jogos, részükre 737, il­letve 535 forintot elszámol­tak és elküldték. Döbbenetes adatok a vérbaj elterjedé­séről fiatalok között Dr. Ambrose King a vérbajok elterjedésének megakadályozására alakult nemzetközi szövetség elnö­ke, Genfben kiadott tanul­mányában a következőket állapította meg: A vérbaj elterjedése kü­lönösen 15—19 éves fiatal nők között a legnagyobb mértékű. Angliában a meg­betegedések száma 15—20 százalékkal nagyobb a hi­vatalosan kimutatott ada­toknál. Az USA-ban 1963- ban 15,4 százalékkal emel­kedett a megbetegedések száma 10—14 éves gyerme­kek között. Dániában a 15—19 évesek korosztályá­nak egy százaléka szenved nemibetegségben; Kanadá­ban 1963-ban a 15—19 éves fiatal nők között közel két­szeresére emelkedett a megbetegedések száma. Nem felejtódött el a régi hagyomány... A szolnoki Verseghy Ferenc gimnázium IV. D osztályos tanulói az utolsó tanítási napon kis diáknak öltözve vonultak be az iskolába If júsági hangverseny a Kassai úti iskolában NYÍLT ISKOLANAPOK voltak a szolnoki Kassai úti általános iskolában, hazánk felszabadulásának 20 év­fordulója tiszteletére, a II. Szolnoki Kulturális Hetek keretében. Ennek egyik je­lentős eseménye volt a va­sárnap tartott hangverseny, melyen Bátorfi József isko­laigazgató mondott beveze­tőt. Felléptek a legifjabbak, a zenei tagozat első, második osztályos tanulói, „Mit ta­nultunk?” műsorszámukban ügyesen mutatták be ének­tudományukat. Különösen tetszett a közönségnek fu­rulyazenekaruk. Majd nagy­méretű hangjegykorongok­ról énekeltek, ritmushang­szerek ostinató kíséretével gyermekdalokat adtak elő. Kánonéneklésük és a sze­replésüket záró tánc — Ve­res Lászlóné betanításával — sok sikert és tapsot ara­tott Az úttörőkórus színes, hangulatos műsora, kultú­rált előadásmódja, lendüle­tes, kidolgozott éneke mél­tán nyerte meg a közönség tetszését. Igényes, szépen átélt számaival a kamara­kórus bebizonyította, hogy méltó a dicséretre. Külön ki kell emelni a Verseghy ka­marakórus szereplését. Az együttes tagjai a Kassai úton végzett, de jelenleg a szolnoki Verseghy Gimná­ziumba járó tanulók, akik színvonalas műsorral mu­tatkoztak be. A hangzás ki­egyenlítettségében néha még itt-ott fellelhető kisebb hiányosságok ellenére az is­kola kóruskulturája az utóbbi években sokat fejlő­dött* A kórusművek mellett zongoraszámokat is hallhat­tunk. Tóth Zsuzsanna, Cso­rna Hajnalka, Zilahy Er- nesztin és Makó Enikő ját­szottak egy-egy darabot A NAGY KÖRÜLTEKIN­TÉSSEL előkészített hang­verseny az iskola élénk, s egyre magasabb színvona­lat elérő zenei életéről adott hű képet, mely a szülőket is egyre inkább érdekli. El­ismerés és köszönet illeti önzetlen munkájáért Roz- gonyi Évát és Halász Ist­vánt az iskola fáradhatat­lan énektanárait Rápolthy Viktor szakfelügyelő Mintegy 25 000 új hallgató A Művelődésügyi Minisz­térium tájékoztatása szerint május 15-én lezárulnak a jelentkezések a felsőokta­tási intézmények nappali* esti és levelező tagozataira. A felvételi vizsgákat min­denütt június 25—július 15-e között tartják. Az 1965—66-os tanévben — az előző évhez hasonlóan — mintegy 25 000 új hallgatót vesznek fel; ezen belül nap­pali tagozaton a tervek sze­rint mintegy 14 000—15 000 fiatal kezdheti meg tanul­mányait. A jelentkezőket 14 nappal korábban értesítik a felvé­teli vizsga időpontjáról. A vizsgakötelezettség alól mentesül az országos közép­iskolai tanulmányi verseny* a Kürschák József matema­tika-verseny, az Eötvös Ló- ránd fizika verseny első tíz helyezettje, valamint a televízió ki miben tudós szelemi vetélkedőjének első két helyezettje, ha helyezé­süket a megpályázott felső­fokú intézmény egyik felvé­teli vizsgatárgyából érték el. Ugyancsak mentesülnek a felvételi vizsgakötelezettség alól azok, akik felsőfokú végzettség alapján kérik felvételüket és a vizsga va­lamelyik tárgyából felsőfo­kú tanulmányaik során ál­lamvizsgát, záróvizsgát* vagy szigorlatot tettek. Jurif Zoíoiarjer : Közös téma Grigorij Füipyovics Tye­lenocskin, a vállalat terv- sztályának vezetője szomo­rúan ismerte be magában, hagy milyen messze áll a vállalat igazgatójától. Pe­dig lépten-nyomon arra tö­rekszik, hogy közelebb fér­kőzzék hozzá! De hiába. A főnök, mint egy nagyon ma­gas szírt: megközelíthetet­len. Kulkovvai még szinte senki sem találta meg a közös nyelvet. Nyers, komor, epés em­ber, ül foteljében és folyton csak azt fújja: — Kész a jelentés Nna, mutassa... Jól van. Elme­het. Tyelenocskinnak azonban nem akaródzott elmenni. Szeretett volna még vala­mi elismerő, magasztos dol­got mondani ennek a barát­ságtalan, fölényeskedő em­bernek, Megértetni vele: milyen hűséges és odaadó is az ő beosztottja. Csak azt nem tudta, hogyan kezdjen hozzá mindehhez? Az ismerősök tanácsolták: „Puhatold ki, milyen témák érdeklik a főnöködet, miről társalog a legszívesebben.’' Persze, van olyan téma! Csak ismerni kellene. Tye­lenocskin tapogatózott így Is, úgy is. Célozgatott az operára, a futballra, a kár­tyára és a filmekre... Kulkov türelmesen végig­hallgatta a terv-osztály ve­zetőjének lelkes szóárada­tát, s elnézve a feje fölött mondta: — Kész a jelentés? Nna, rendben van. Elmehet. „Átkozott tökfilkó!” — gondolta Tyelenocskin, — Semmivel sem lehet a ke­gyeibe férkőzni. Már teljesen feladta a re­ményt, amikor — o soron következő jelentés beadása előtt — teljesen véletlenül, minden különösebb célzás nélkül így szólt Kulkovhoz: — Remélem, holnap már be tudom adni. Ha... ha nem leszek beteg. Kulkov felkapta a fejét és érdeklődve tekintett. — De vigyázok ám, ne­hogy beteg legyek — tette hozzá sietve Grigerij Filip- povics. — No, azért ne hajszolja magát — szólalt meg várat­lanul a főnök. — A beteg­séggel nem jó tréfálni. Mi a baj? — Ó, csekélység. Talán csak gyomorrontás... — Ahá! — nondta Kul­kov és barátságosan meg­veregette tyelenocskin vál­lát. — Üdvözlöm, kedves sortársam! Nekem is ugyan­az a bajom. Most együtt fo- űunk oeteoeskedm. Ejnye, ejnye, mondja csak, hol fáj? — „Megvan! — örvende­zett Tyelenocskin. — Meg­találtam a közös témát!” Végre boldog volt. Órákig elüldögélt a főnök irodájá­ban. Gyakran „betegeske­dett?’ és majdnem mindig a gyomrával volt baja. S mi­nél többször játszotta a be­teget, annál kedveltebbé és rokonszenvesebbé vált fő­nöke szemében. Nyugodtan mondhatjuk, ezek a színlelt betegségek tették Tyelenócskint olyan hirtelen főmérnökké. Mindig ugyanazzal a baj­jal küszködött, mint a fő­nöke. „Szenvedett” légcső- hurutban, torokgyulladás­ban gyomorsa: túltengésben, a gyomorhurutról már nem is beszélve. Ha az igazgató tüdejének bal csúcsán meg­jelent egy sötét folt, akkor megjelent az ő tüdején is- Egyszer a tüdőgyulladás mellett még valami másban is „meg akart betegedni”, de az már nem sikerült. Kulkovot ugyanis beutal­ták az egyik gyógyfürdő- helyre. Tyelenócskint ez na­gyon megijesztette: „ne adj isten, még meggyógyul!” De ugyanakkor meg is nyug­tatta magát: „Attól nem kell félni. Elvégre orvosok is vannak a világon! Én bí­zom bennük, hiszem, hogy nem hagynak cserben.” — Csak az a baj — kö­zölte Kulkov sóhajtozva és nyögdécselve Tyelenocskin- nal —, hogv ki kell majd állítani a kórlapot. Renge­ted herce-hurca. Vérvétel. gyomomedvvizsgálat stb. Tudja, én nem bírom az ilyesmit. — Valerij Petrovics — szólt Tyelenocskin —, én mindent megteszek a főnö­kömért. Tűzön-vízen, orvosi vizsgálaton keresztül me­gyek érte, ha kell. Én majd elintézek mindent. — Nem értem. Hogy gon­dolja? — Nagyon egyszerűen. Adja ide a beutalót, majd én elmegyek a vizsgálatra. Hiszen magát nem ismerik, nekem meg valóságos szó­rakozást jelent, ha sóját véremet és gyomornedve­met adhatom az igazgatóm érdekében. — Jó lenne. Kényelmet­len, de... — Semmiség. Hiszen a betegségünk is szakasztott ugyanaz. Hol van a beuta­ló? Már megyek is! Egy héttel később hivat­ta Kulkov Tyelenócskint, s papírjaira meredve alig hallhatóan mondta: —A vizsgálat eredménye szerint teljesen egészséges vagyok. Nem utalnak sza­natóriumba, üdülőbe külde­nek. Ehhez mit szól? — Nagyon örülök, hogy... — örül?! — ripakodott Tyelenocskinre Kulkov. — Szóval örül. Rendben van. Elmehet. Végérvényesen eD mehet! Érthető? Tyelenocskin nagynehezen haza vánszorgott és lero­gyott a díványra. Érezte, hogy most igazán megbete­gedett. Életében először. Fordította: Baráté Rozália

Next

/
Thumbnails
Contents