Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-12 / 110. szám

Világ proletárján egyesüljelek! SZOLNOK HEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÄC5 LAPJA XVI. évfolyam, 110. szám. Ara 50 fillér 1065. május ÍZ, szerda. A telepvezető főmolnár ® KÖZŐS TÉMA A szerkesztőség postájából Látszatmegoldás nem megoldás K épzeljük el: egy be­ton- vagy aszfaltút jégmarta, esőmosta göd­reit, árkait földdel, kavics­csal vagy salakkal hordat- ja be az illetékes községi tanács. Képzeljük? De hi­szen gyakorta látunk ilyes­mit az országutak be- és kivezető szakaszain, s ta­pasztaljuk, mit ér az ilyen iessék-lássék foltozgatás. Az egyik gépkocsi kiveri a lyukból a tömést, s a kö­vetkező már olyat huppan, hogy jó, ha tengelyét nem töri. Pedig mennyi időt, pénzt, fáradságot pazarol­nak az ilyen látszatjavít­gatásra, húzva- halasztva a tényleges helyreállítást. És amikor végre tisztesség­gel nekilátnak, rádöbben­nek: évek során, összesen csaknem annyit költöttek a semmire, mint most a va­lamire, A termelésben is fellel­hető helyenként, ilyen gya­korlat. Az egyik cipőgyár­ban például elhagyták a talp megerősítésére szolgáló egyik munka műveletet. — Szemre, látszatra mit sem változtak a kész cipők. És a meós is átengedte a szó- banforgó tételeket. Azután, néhány hónap múltán, mint­ha csak összebeszéltek vol­na a megrendelők, a rek­lamáció sorra érkezeti a ke­reskedelmi vállalatoktól. A vevők panaszkodtak, visz- szavitték a cipőt az üzle­tekbe. Már aki visszavitte, hiszen nyilván akadtak, akik egyszerűen „leírták” az ügyet, megjegyezvén* hogy becsapták őket. A lényeg az, hogy — visszapergetve a történte­ket — kiderült: az egyik műhelyben „megtakarítot­tak” egy műveletet. Elein­te nem, lett semmi követ­kezménye. úgy látszott te­hát, később sem lesz semmi baj belőle. Csak hónapok múlva derült ki a turpis­ság, amikor aztán — a cse­kély haszonnal szemben, amit a munkában megta­karítottak —, tekintélyes „jóvátételi” veszteség érte az üzemet. Es mindezeken túl a szégyen, hogy ilyen silány termék kerülhetett ki a gyárból. Ebben az esetben is ab­ban a felelőtlen magatar­tásban van a hiba gyökere, amely mindenütt fellelhe­tő, ahol a valóságos ered­mények helyett megeléged­nek a látszattal, és nem sokat törődnek azzal, mi­lyen szélesebb, általáno­sabb hatást gyakorol tevé­kenységük, hasznos-e vagy haszontalan a nagyobb kö­zösségnek, az országnak? Időszerű manapság erről beszélni, mert mindazok az intézkedések és útmuta­tások, amelyek a helyesebb létszámgazdálkodást, a fo­lyamatosabb termelést, a nagyobb fegyelmet, a jobb teljesítményt, a takarékos­ságot, egyszóval a gazda­ságosabb, eredményesebb munkát célozzák, nem ve­zethetnek látszatmegoldá­sokra. Ha sikerült csak va­lamennyire is érzékeltet­nünk, mennyire megbosz- szulja magát a legcseké­lyebb felületesség is, akkor elgondolhatjuk, milyen kö­vetkezményekkel jár az ef­fajta nemtörődömség a na­gyobb fontosságú felada­tok, intézkedések végrehaj­Ilyen tekintetben talán a létszámgazdálkodás az egyik legkényesebb terü­let. Mindenki megérti, hogy nem lehet többé meggon­dolatlanul felvenni embe­reket, mert — a gazdasá­gosság szempontjából — a legkevésbé sem közömbös, hány ember végez megha­tározott mennyiségű mun­kát. . Ám e messzemenően he­lyes elvek valóraváltása- kor ismét fellép a látszat- megoldások veszélye. Hiá­ba bocsátanak el, helyez­nek át embereket — csak azért, hogy eleget tegyenek egy „központi” kívánalom­nak —, ha egyidejűleg nem egyszerűsítik magát a munkát, az elvégzendő fel­adatokat. És ez különösen érvényes a hivatali, üzemi stb. adminisztrációra, ahol az egyszerűsítés nélkülöz­hetetlen előfeltétele a lét­számtakarékosságnak. Ta­núi voltunk már korábban is olyan létszámcsökken­tésnek, amikor a munka menetében semmi sem vál­tozott. És az eredmény: hamarosan ismét nőni kez­dett a létszám, nem ritkán az eredeti fölé. Ez a lát­szatmunka, a látszatra tö­rekvés jellemző példája. A munkanormák ellen­őrzésében, a takarékossági intézkedésekben, minden egyéb időszerű gazdasági tevékenységben is csak a tényleges elintézésnek van foganatja. A látszatmegoldá­soknak egykor talán kijárt némi elismerés, ma azon­ban már nem, hogy hasz­na, de becsülete sincs. Ne is legyen. A normák felül­vizsgálata nem „pipálható ki” akár egy műhelyben sem anélkül, hogy ne ta­nulmányoznák lelkiismere­tesen a további technikai és munkaszervezési intéz­kedések lehetőségét, hogy tüzetesen megvizsgálnák: vajon az adott munkakör­ben, illetőleg berendezéssel miért érnek el másutt jobb eredményeket? Korántsem bizonyos ugyanis, hogy csak az emberekben van a hiba, könnyen lehet: az ed­dig nem nagy figyelemmel kísért körülményekben. — Csupán a látszatra ad, aki ezek alapos megismerése nélkül fog házzá a rende­zéshez. z első negyedévi ta­pasztalatok arra mu­tatnak, hogy vannak válla­latok és gazdálkodó intéz­mények amelyek helyesen értelmezték az MSZMP KB decemberi határozatá­ban kifejezésre jutó törek­véseket. A mutatós száza­lékhajszolás helyett az. ér­demi munkára koncentrál­tak még akkor is, ha en­nek következtében nem tudták túlszárnyalni ter­veik egyes — főként meny- nyiségi — előírásait. Mi­után a felhasználó partne­reik szükséglete időközben módosult, — a felesleges készleteket növelő tervtel­jesítés, vagy túlteljesítés helyett — vállalták a ke­vésbé látványos megoldást: csak azt és csak annyit termeltek, amit és ameny- nyit az igények feltétlenül indokoltak. Igaz az ilyesmi ma még szokatlan gyakor­lat, de az kétségtelen, hogy a népgazdaság érdekeinek ez felel meg a legjobban. Balog János TISZASÜLYÖN BEFEJEZTÉK A VEGYSZERES GYOMIRTÁST Az Aprítógépgyár új gyártmánya a Budapesti Nemzetközi Vásáron Nagy Lajos, a tiszasülyi Rákóczi Termelőszövetkezet főagronómusa közölte tele­fonon szerkesztőségünkkel, hogy szövetkezetükben 60 hold tavaszi árpa kivételé­vel befejezték a vegyszeres gyomirtást. A munkában részt vett a termelőszövet­kezet két saját növényvédő gépe is. A gyárakban a vásár nyi­tása előtti utolsó két hét­ben nagy a készülődés, hogy időre és szép kivitelben el­készüljenek azok a műsze­rek, gépek és berendezések, amelyeket a kiállításra szántak­A jászberényi Aprítógép- gyárban is megfeszített munka folyik, mert a ma­gyar szabadalomként nyil­vántartott gumihulladékőrlő gépsor három gépegységét készítik elő a BNV-re. A huszonegy gépből álló huK ladékőrlő berendezés — amely elsősorban a tönkre­ment autóköpenyek őrlésé­re, valamint az őrlemény­ben található gumi és tex­tildarabok szétválogatására és osztályozására lesz alkal­mas — első fele, tizenegy gép már elkészült. A korszerű gépsor iránt a szocialista és a tőkés or­szágokban már most igen nagy az érdeklődés. Remél­jük, hogy a nemzetközi vá­sáron is megnyeri a szak emberek tetszését. Ezerkétszáz holdas belvíztükör a megyében Új csatornarendszer létesül a Kunságban — Másfél nillió köbméter „beivíztermelés" naponta — Nyolc szivattyútelep dolgozik a megyében Gromiko Budapesten Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására kedden délután Budapestre érkezett A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszte­re és felesége. A vendégek fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter, Mód Péter, a külügyminisz­ter első helyettese, Gyenes András, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osztályának helyettes veze­tője, Erdélyi Károly külügy­miniszterhelyettes, valamint a külügyminisztérium több vezető beosztású munkatár­sa. Jelen voltak az érkezés­nél a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tagjai. G. A. Gyenyiszov nagykövet vezetésével. (MTI) NYÁRI TÁBOROK A tartós esőzéseknek is betudhatóan egyre több mezőgazdasági üzemből ér­kezik olyan jelzés, hogy a belvíz miatt nem tudják folytatni a tavaszi munká­latokat. Valójában mi is a helyzet, erről érdeklőd­tünk Karczagi Gábor igaz­gatóhelyettes főmérnöktől és Csikász Sándor vízren­dezési csoportvezetőtől, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon. Tőlük tudtuk meg, hogy az újabb esőzések 150 hol­das belvíztükröt, vízügyi szaknyelven kifejezve bel­vízborítást jelentenek. Ez­zel együtt így már 1200 holdas területet borít belvíz Szolnok megyében. — Ez csak a vízzel teljesen el­öntött földeket jelenti, ennél sokkal nagyobb az a terület, amelyen bel­vízkár mutatkozik. Egyébként legnagyobb­részt a réteket és a legelő­ket öntötte el a belvíz. — Vetést mindössze 54 hol­dat, szántót pedig 170 hol­dat birtokol víztükör. A belvízbirodalom elsősorban a Tiszaörvény—abádszalóki levezető területeken, vala­mint Kunhegyes—Tomaj- monostora térségében te­rül el. Az utóbbi részen különben most épül a víz­levezető rendszer 7 millió forintos költséggel. — Az idén 3 millió forintot köl­tenek rá, s már készen van­nak a csatornák, még a műtárgyak elhelyezése hiányzik. Az idei belvízállapotot teljesen világosan megma­gyarázza az eddigi időjárá­si naptár. Érdemes össze­vetni az idei kronológiát az 50 esztendős átlaggal. — Amíg januárban 50 éves átlagot véve 26 milli­méter csapadék hullott, az idén 52 milliméter a ja­nuári lehullott csapadék- mennyiség, tehát a kétsze­rese. A márciusban számí­tott 50 éves átlag 34 mil­liméter, az i dén 41 — és így tovább. A szokottnál csapadéko­sabb tavasz következtében magas a folyók vízállása. Természetes eséssel pél­dául egyedül a Tiszába lehet belvizet vezetni, a Kőrösök és a Berettyó ezt már nem teszik le­hetővé. Ezért van, hogy nyolc szi­vattyútelep dolgozik a me­gye belvíztükrének kicsi­nyítésén. Naponta majd másfél millió köbméter bel­vizet emelnek a folyóba: a Tiszaszöllős-kisfoki szivaty- tyútelep a cserőközl . Holt- Tisza ágon, Kisújszállás— Karcag határában a villo­gni, Kunmadarason az ül- lőlaposi, Kungyalu térségé­ben a kékeslaposi, Mező­túr alatt a turtői, Karcagon a berecfoki szivattyútelep, valamint a tiszakürti és a tiszaderzsi szivattyútelep. A szivattyú-rendszerek egyébként szakaszosan üze­melnek, vagyis akkor, ami­kor már a csatornák meg­teltek belvízzel. A belvizet a csatornába vezetni — eregetni — ahogy a víz­ügyesek mondják, a terme­lő üzemek feladata. A me­zőtúri és a jászkiséri sza­kaszmérnökségek területén évek óta igen jól így is történik. Különben a csa­tornapartok közelében ta­lálható belvizet maguk a vízügyi dolgozók, a csator­naőrök is leeresztik. Egyéb­ként mintegy nyolcvan víz­ügyi munkás, csatornanr és szivattyúgépész dolgo­zik a belvíz eltüntetésén más munkája mellett. Arra a kérdésünkre, mi­kor tűnik el véglegesen a belvíztükör megyénkből — azt a választ kaptuk: ez attól függ, mikorra eresztik a földekről a csatornákba. A megye csatornarendsze­re és szivattyútelepei ugyanis az ideinél is na­gyobb belvíz levezetésére is alkalmasak. B. L. A csépai Petőit Tsz 13 holdas területén doh*nypalántá- kat ültetnek ki palántázó géppel A megye középiskoláiban már készülődnek a diákok. Az idén Szolnok megyéből ismét többszáz fiatal dolgo­zik majd a különböző KISZ építőtáborokban. Szolnok megyében az idén először évül önkéntes ifjú- i sági építőtábor Alcsiszige- ten. A diáklányok itt a Hé- ki Állami Gazdaság mun­káját segítik: zöldbabot, pa­radicsomot, zöldpaprikát szednek, hibridkukoricát cí­mereznek. Ebbe a táborba szolnoki, tiszafüredi, mező­túri, jászapáti, jászberényi, kunhegyesi, túrkevei, újszá- szi, tiszaföldvári és kun­szentmártoni gimnazisták* valamint martfűi diáklá­nyok utaznak. Egyébként a szokástól eltérően a me­gyében az idén nem lesz tábor fiúk részére. A fiúk az idén Kiskőrös­re mennek, ott üti fel ta­nyáját a Lékai János ön­kéntes ifjúsági építőtábor, melynek lakói a helyi ál­lami gazdaságban dolgoz­nak majd. Az idén kivétele­sen a fiúk is gyümölcsöt, szőlőt szednek és szőlőt gondoznak. Jóval könnyebb munka ez, mint a csator­naépítés. A fiútáborba a szolnoki gépipari techni­kum, a jászapáti, a mező­túri, a tiszaföldvári, a szolnoki Verseghy és Ti- sza-parti, a tiszafüredi, a jászberényi Lehel Vezér és Kállai Éva, a törökszent­miklósi, a kisújszállási, a karcagi és a kunszentmár­toni gimnáziumok diákjai mennek; Baján a Hámén Kató ön. kéntes ifjúsági táborban szi tén dolgoznak maid Szolnok megyei gimnazista­lányok. Az ő munkájuk is pvü möl esszéd és, szőlőkötö. eés és növényápolás lesz. Ide a karcagi Gábor Áron, a szolnoki Tisza-parti, a tö­rökszentmiklósi Bercsényi* a jászberényi Lehel Vezér* a karcagi, a jászárokszállá. si gimnázium és a török­szentmiklósi mezőgazdasági technikum diákjai készü­lődnek. A Martos Flóra önkéntes Ifjúsági építőtábor Balaton- aligán épül fel az idén. A többi leánytáborhoz ha­sonlóan itt is gyümölcssze­dés lesz a lányok feladata. Ide a szolnoki egészség- ügyi szakiskola és a jász­berényi felsőfokú tanító­képző intézet diákjai men­nek. Az építőtáborok az idén június 27-én nyílnak meg.

Next

/
Thumbnails
Contents