Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
1BÄ május 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ZSUZSA és SANYI BEÁLLT a sorba A MUNKAFEGYELEM FRONTVONALAI Mindketten a jászfény- szarui Vegyesipari Kisipari Termelőszövetkezet dolgozói. Mindketten 1945-ben születtek, egyidősek hazánk szabadságával, és mindketten most, a húszéves évfordulón, húszéves korukban kérték felvételüket a pártba. A két tagjelölt jeles esz tendóben lépett a sorba. Pásztor Zsuzsa, a lánv. közgazdasági technikumi végzettséggel könyvelő, havi 1300 forintért. Tóth Sanyi nyolc általános osztályt végzett, három évig ipari tanulóskodott, s most villanyszerelő, 1500 forintos keresettel. Ennyit előzetesen róluk. Nem sok. És nem is azért van, hogy érthetőbbé tegye az amúgyis teljesen világos válaszokat. íme, a beszélgetés töredéke, amelyet Zsuzsával és Sanyival folytattam: — Mit tudnak mondani a pártról? Zsuzsa: — A párt az a szervezet, amely a dolgozó népet vezeti; Sanyi: — A párt, az minden dolgozóért harcol. — Tudják-e, mikor alakult meg a párt? Zsuzsa: — 1918 novemberében. Sanyi: — 1919-ben. — A Zsuzsa válasza jó. De honnan hallottak erről? Zsuzsa: — Az iskolában tanultam. Meg odahaza, a szüleim is meséltek róla; Sanyi: — Még az iskolából így emlékszem rá. — A családban vannak-e még tagjai a pártnak? Zsuzsa: — Egyes lány vagyok. Igaz. van egy örök- befogadott öcsém; Édesapám a felszabadulás óta, édesanyám 1956 óta tagja a pártnak; Sanyi: — Ketten vagyunk az öcsémmel gyerekek; A családban én vagyok az első párttagjelölt. Meg van egy nagybátyám. Tóth Zoltán ács, az régóta párttag. — És mit szóltak odahaza a tagjelöltségükhöz? Zsuzsa: — örültek. Tudja, hogy vannak a szülők. Édesapám férfiszabó volt, most tanácsfunkcionárius. Apu a legbüszkébb rám; Sanyi: — Apám kertész, tsz-tag. Azt mondta: jól van fiam, csak így tovább. — Környezetükben kit tartanak a legeszményibb kommunistának? Zsuzsa: — Nekem Marton Pista bácsi, nyugdíjas asztalos a példaképem. Azért választottam őt, mert börtönt is szenvedett, verést is kapott meggyőződéséért. Most nyugdíjas veterán. Bejár a ktsz-be, és s-*- kat mesél azokról a nehéz időkről. Mikor úttörő voltam, a csapatgyűlésen szerettem meg. Sanyi: — Réz Pali bácsi, a ^ oádogos. Igazi ember. Pártvezetőségi tag is. Nagyon szereti a fiatalokat. Bejár Berénybe, a marxista iskolába, ö nagyon ragaszkodik a párthoz; — És kit tartanak a munkásmozgalom legnagyobb alakjának? Zsuzsa: — Lenint; Sanyi: — Lenint — Miért? Zsuzsa: — Olyan egyszerű ember volt. Sanyi: — Mert úgy szerette az embereket. — Olvastak, hallottak, vagy tanultak Leninről? Zsuzsa: — Olvastam és tanultam. Meg láttam a Lenin tavasza című filmet. Sanyi: — Újságokban olvastam Leninről. Meg egy nagy könyvet is olvastam róla, de nem jut eszembe a címe. Hódmezővásárhe. lyen, a KISZ-iskolán is tanultam róla: És láttam a Lenin tavasza filmet; — Kinek köszönhetik elsősorban, hogy kommunisták lettek? Zsuzsa: — Boros Ottóné tanárnőnek, aki Szolnokon, ft tchnikumban, politikai gazdaságtant tanít. Sanyi: — Marton Gyula asztalosnak, a Pista bácsi fiának. — Hívásra jöttek, vagy maguk jelentkeztek a pártba? Zsuzsa: — Hívtak. Marton Gyula kérdezte meg. Én addig úgy tudtam, csak 24 esztendős kora után lehet valaki tagja a pártnak. Sanyi: — Szóltak. Luda László, a párttitkár szólt. De már régen tudták rólam, hogy szeretnék a párt tagja lenni. — Mint ifjú kommunisták, mit tartanak kötelezőnek magukra nézve? Zsuzsa: — Terjeszteni a párt eszméjét, a marxizmus—leninizmust. És soha sem magamra gondolni elsőnek, hanem a közre, Sanyi: — X KISZ-ben lágy dolgozni, hogy társaim is méltók legyenek a párttagságra; Ősszel bevonulok katonának, utána elvégzem a technikumot — Maguk a felszabadulás évében születtek. Mit tudnak erről? Zsuzsa: — Szüleim mesélték, hogy a Galga partján laktunk, és ott vonultak el előttünk a szovjet csapatok. Sanyi: — Akkor haltak meg Jászfényszarun azok az orosz katonák, akik itt vannak eltemetve. — Milyen emlékeik maradtak az ellenforradalomtól? Zsuzsa: — A szomszédok és a szüleim is féltek nagyon, hogy ide is átterjed az ellenforradalom. Nagy volt a vásárlási láz; Sanyi: — Tankok vonultak keresztül a falun. A boltban egy nap alatt megvettek minden petróleumot. — Manapság sok fiatal elhagyja a falut. Maguk nem vágynak el innen? Zsuzsa: — Én jól érzem itt magam. A KISZ-ben mindent megtalálok. Minden vasárnap össze szoktunk jönni. Ha az új kultúrotthon felépül, még jobb lesz J ászfényszarun. Sanyi: — Énrám egy egész falu — Pusztamonostor — villamosítása van bízva. Nem mennék el itthonról. — Nősülendő, férjhez menendő fiatalok. Hogy képzelik el a kommunista ember családi életét? Zsuzsa: — Olvastam Krupszkájáról. Olyan asz- szony szeretnék lenni. Férjhez menési kikötésem, a fiú haladó világnézetű legyen. Sanyi: — Először is KISZ- esküvőt tartanék. — Az azonos világnézet feltétel? Zsuzsa: — Az. Különben milyen lehet a családi élet? Én a családomat is a párt tiszteletére nevelem majd. Sanyi: — Igen. Olyan lányt veszek el, aki KISZ- ista volt, aki nem vallásos és persze, ha szeretjük egymást. Tettem fel olyan kérdéseket is, amelyre csak egyiküktől vártam választ. Csak Sanyitól azt tudakoltam: — Ha ötös találata lenne a lottón, dolgozna-e tovább? Sanyi: — Természetesen. Nem azért tanultam a szakmát, nem azért gyűjtöm a tapasztalatokat, hogy elfelejtsem. És szeretem is. Különösen a bekötés igazán szép villanyszerelő munka; Csak Zsuzsától: — Mi a legközelebbi vágya? Zsuzsa: — Szeretnék többet keresni; Végül csak Sanyitól: — Beszélt a Jászfénysza- ru határában elesett szovjet katonákról. Tudna-e harcolni más népek szabadságáért? Sanyi: — Vietnam? Igen. Ha szükség lesz rá, én is elmegyek. • Két ifjú ember eléggé benső gondolatait, érzéseit, életét teszem közszemlére. Hogy mások is gyönyörködjenek benne. Olyan tiszták, olyan üdék ezek a húszéves ifjúkommunisták. Talán túl szépek is olykor-olykor válaszaik. Mintha hiányoznék belőlük még az élettapasztalat. Dehát hiába, 1945-ben születtek. Nekik már az ellenforradalom lg csak arról emlékezetes, hogy egy nap alatt felvásárolták a petróleumot a faluban; A felszabadulás előtt? Amit a szülők mesélnek róla. Ok már a tiszta időben, a kéklő égbolt alatt sorakoztak fel az egykor vérző hadhoz. A harcos sereghez, a munkásmozgalomhoz. Zsuzsa és Sanyi, két jász- fényszarui fiatal, két ragyogóan tisztaszívű gyerek 1965-ben beállt a sorba. Borzák Lajos 4 fiataloknak nem kell Velence Bármilyen furcsán hangzik, mégis színigaz, hogy Velence — ahová évente több mint egymillió külföldi turista látogat d — « bennszülött fiataloknak nem kell! Évről évre egyre több fiatal hagyja el a várost és költözik Olaszország más vidékére, úgy, hogy a lakosság száma tíz év alatt 167 ezerről 126 ezerre csökkent. A fiatalok elvándorlásának fő oka, hogy a tengerre épült ősi városban hiányzanak a modern élet legfőbb tényezői: az autók. Velence amúgyis ragaszkodik a régi hagyományokhoz, különösebb iparosításra nem ad lehetőséget és mindez arra készteti a fiatalokat, hogy kevésbé romantikus, de modernebb környezetbe kölC gy országos felmérés ^ tanulságai szerint minden munkás idejéből évente legalább két-három munkanap vész el olyan csellengések következtében, amelyek egyértelműen a munkaszervezés hibáiból adódnak. Az ilyen munkakiesések éppen a legnagyobb létszámhiánnyal küszködő ipítőiparban tapasztalhatók. Tavaly kétezer munkás teljesítménye esett ki az építőiparban, vezetési, szervezési problémák, rendszertelen anyag- ellátás miatt. Mindez természetesen visszahatott nemcsak az országosan mért teljesítményekre, hanem az egyes munkások jövedelmére is. Nem meglepő, hogy a munkaerővándorlás is itt öltött a legnagyobb méreteket. Más számítások szerint is legalább 10—30 százaléknyi tartalék található azoknak az üzemeknek a kapuin belül, — amelyek a legszívesebben emlegetik a munkaerőgondokat. F,z együtt beszél a bajról és a baj okáról. A vállalati vezető emberek gyakran mégsem veszik észre a nyilvánvaló Összefüggést. Pedig a tények itt is cáfolhatatlanok: üzemek sorában, ahol mindig van anyag, energia, munka, tehát kereset is, sokkal ritkábban emlegetik a fegyelmezetlenséget, mint abban a gyárban, ahol naponta jelentkeznek a vezetés gyengeségei. Hiszen az emberek szeretnek dolgozni, de látni is akarják munkájuk közvetlen értelmét. Vagy azokban a gyárakban, ahol két ember munkáját nem öten végzik el, ma alig találunk két-három százaléknál nagyobb kihasználatlan A föld lakosságának száma gyorsabban nő, mint az újságok példányszáma. Ez derült ki a világsajtó fejlődéséről nemrég készített statisztikákból. A világon 8000 napilap jelenik meg, kb. háromszáz millió példányban, ami azt jelenti, hogy az utóbbi tíz belső tartalékokat. És érdekes módon itt a fegyelmi büntetések is sokkalta ritkábbak, mint ott, ahol a laza munkarend önmaga szüli a fegyelmezetlenséget. Cokat beszélünk ma — ** helyesen — a munka- fegyelem iránti minden korábbinál nagyobb igényről. S okként többnyire a korlátozott munkaerőtartalékokat emlegetjük. Alapjában ez természetesen igaz. Százezres arányok helyett — amit hosszú éveken át megszoktunk — az ipar az idén maximálisan mindössze 40—50 000 új munkáskézre számíthat, — ebből is mintegy tízezer az iskolából a tanév végén kikerülő fiatal. Ez Nyilván minőségében más munkaerő-helyzetet jelent, mint az előző években volt. Szükségszerű tehát, hogy az 1965-ös népgazdasági terv az idei tennivalók kulcsfeladataként szabta meg a gazdasági munka hatékonyságának növelését, s ennek részeként alapvető feltételnek jelölte meg a munkafegyelem javítását. De nem lehet indoka egyedül a munkaerő-helyzet a fegyelmezettebb munka igényének. Ha volna elég munkáskéz, akkor is feltétlenül észre kellett volna venni — és ehhez különösebb gazdasági felkészültség sem kell —, hogy a munkaidő kihasználtsága egyes helyeken nem a legtökéletesebb. A 10—30 százalékos belső tartalékok „rejtegetése” akkor is drága volna; ha munkaerő korlátlanul állna a népgazdaság rendelkezésére. — Nemzeti jövedelmünk több mint harmada a külkeresévben a példányszám húsz százalékkal, a világ lakossága pedig 26 százalékkal gyarapodott. A japán napilapok öt millióval növelték példányszámukat, — a szovjet sajtó 9 millióval, úgy hogy e két ország lapjainak együttes példány- száma eléri a 39 milliót; kedelemből származik. — Versenyképességünk a nemzeti piacon tehát kulcsa egész további fejlődésünknek — az egyre növekvő hazai igények kielégítésének is — s alapja annak, hogy milyen mértékben tudunk helyt állni a szocializmus és a kapitalizmus versenyében; Ebből a nézőpontból vizsgálódva világos, — hogy mennyiségben és minőségben egyaránt többet kell nyújtanunk. S ez a több csak úgy születik meg, ha tudatosan, ésszerűen és takarékosan, gazdasági mérlegelésekkel és a tudomány módszereivel fogunk minden munkához. A gazdasági munka hatékonyságának növelése az élet által elénk állított törvény. S ennek a törvénynek az ismeretében kell megfelelő helyre állítanunk a munka és a munkaidő becsületét is. A gazdálkodási hatásfok növelésének igénye az MSZMP Központi Bizottságának tavaly decemberi határozata óta olyan hangsúlyt kapott, mint soha azelőtt. Közüggyé vált azon gondolkodni, miként dolgozhatunk még eredményesebben és közüggyé lett ennek részeként a munkafegyelem problémáinak megoldása is. Elsősorban nem a Munka Törvénykönyv különböző szigorító rendelkezéseinek alkalmazásával — bár ezek hasznosságát és szükségességét sem vitatja senki, aki felelősséget érez az ország közös ügyeiért — hanem a munkafegyelem lazaságait kiváltó belső okok felmérésével és fokozatos megszüntetésével; z év első heteiben a vártnál is jobb gazdasági eredmények születtek, s a munkafegyelem is szilárdult. A munkafegyelem vonatkozásában is ott születtek a legnagyobb eredmények, ahol a gazdálkodás minden láncszemét megvizsgálták. — így vált világossá, hogy a fegyelmezetlenségek az esetek tekintélyes részében nem a munkások hibáiból származtak. Kellő körültekintéssel és határozottsággal megtett intézkedések nyomán sok helyen szinte egyik pillanatról a másikra szűntek meg a ;,fegyel- mezetlenségi frontvonalak”, amikor az említett vállalati vezetők kellő önkritikával észrevették, hogy a fegyelmezetlenségek jócskán az ő munkájuk Hibáiból is származnak; Javult a munkaidő kihasználtsága és gyorsan növekedett a produktivitás ott, ahol hangoskodás helyett a munka- fegyelem megjavítására a gazdasági irányítás, munkaszervezés, anyagellátás hibáit is az elemzések mikrszkópja alá vették. — Ennek nyomán a munka- feltételek meg javulásának hatása azonnal mérhető volt a munkafegyelem terén is, akár a munkaidő kihasználásának fokára, akár a termelékenységre, vagy a munkaerővándorlás csökkenésére gondolunk. A szocialista brigádok vezetőinek nemrég lezajlott országos tanácskozása a gazdasági élet szinte minden gondját megvitatta; — Ennek a mérlegelésnek eredményeként fogalmazódott meg egyebek között az a természetes óhaj, hogy tanuljon meg minden vezető szocialista módon vezetni. A felelősség a közösség érdekeit szolgáló elhatározások mellett a jó munkakörülmények biztosításának kötelességét is jelenti. A vezetés tudományának következetes alkalmazása mindenütt, — ez a leghatékonyabb gyógyszer a fegyelmezetlenségekből származó betegségek ellen; Erre emlékeztet az idei esztendő sok új tapasztalata is; Kocsis Tamás A kareagi Béke Tsz berek! kertészetéből 55 ecer cső paprika kerül exportra. A föld lakossága és az újságok olvasottsága
