Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. május 9» M nagy lovagvár építői EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN jő oldog az amerikai " nép, mert nincsenek lovagvárai, — írta az ifjú Goethe, amikor az ameri­kaiak a függetelnségi há­borút vívták a feudális Anglia ellen. Azóta sok­minden történt. Ezekben a napokban az idézett jegy­zet korántsem fedi a tény­leges helyzetet. Korunkban éppen az Egyesült Államok a nagy „lovagvárépítő” — mégpedig a rablólovagok stílusában; Az amerikai tá­maszpontok a világ külön­böző tájain fenyegetik a békét, és az egykori zsol­dos hadseregek modem utódai, a tengerészgyalogo­sok felbukkanása minde­nütt egyet jelent a pusztí­tással, a népek elnyomásá­val. Délkelet-Azsia-i mintára néhány nappal ezelőtt a latin-amerikai szigetország­ban, Dominikában szállt partra a bőrtarkójú had­sereg. így nevezik a ten­gerészgyalogosokat, mivel díszegyenruhájukon meg­tartották a régi bőrfodrot, ami egykor a kardvágás elleni védelmet szolgálta; Ezek a katonák, igyekez­nek most megakadályozni a régi elnök visszatérését; Bosch — amint ez isme­retes — Trujillo rémural­ma után eleinte igyekezett bizonyos reformokat meg­valósítani, de a reakciós katonai junta drágállotta a kapitalizmus megmenté­sének ezt az árát és meg­fosztotta hatalmától az el­nököt: Ezután a klikk vezérei leszögezték: „Az Egyesült Államokkal a legnagyobb barátságban — kívánnak együttműködni”; Követke­zett a szokásos amerikai taktikai játék. Washington előszűr elhatárolta magát a puccsistáktól, megszüntette a segélyt, de hamarosan minden a szokásos módon »rendeződött”; Washington és a katonai klikk megta­lálta az érdekközösséget. Most pedig a tengerészgya­logosok igyekeznek a ha­talmat megmenteni, akik­nek a garázdálkodását a dominikai nép megelégelte; 4 fejleményekkel kap­csolatban az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt Fedorenko szovjet küldött rámutatott; az Egyesült Államok fedőszervként akarja felhasználni az Amerikai Államok Szerve­M iközen Dominikában és Vietnamban dö­rögnek az amerikai fegyverek, politikai robba­nások is észlelhetők, ame­lyek fokozatosan . porlaszt- ják a SEATO, az ameri­kaiak déikelet-áasiai agresz- szív szövetségének falait. A szervezet Londonban tar­totta meg tanácskozását. — Franciaország már koráb­ban közölte: a SEATO ér­tekezletén nem hajlandó külügyminiszteri szinten megjelenni, pusztán megfi­gyelőt küld. A délkelet­ázsiai francia külpolitika jelei már a SEATO tavalyi értekezletén megmutatkoz­tak. Couve de MurviUe külügyminiszter megtagad- ta_ a közös közlemény alá- “teását. Most Párizs már nyíltan megfogalmazta a szembehelyezkedés indító okait. A francia fővárosban le­szögezték: De Gaulle kül­ügyminisztere azért nem megy Londonba, mert kife­jezetten ellenzi az Egyesült Államok vietnami politiká­ját. A londoni megbeszélé­sek során azután Pakisztán is szembehelyezkedett az amerikai vonallal. Az ame­rikaiak ugyanis azt köve­telik, hogy a SEATO, mint hatalmi blokk, az eddiginél fokozottabban támogassa Washington vietnami ag­resszióját. Itt kell megje­gyeznünk: Pakisztán a kö­zelmúltban igen komoly lé­péseket tett, hogy kapcso­latait a szocialista orszá­gokkal rendezze. A délkelet-ázsiai térség­ben egyébként még egy kellemetlen meglepetés ér­te az Egyesült Államokat. A semleges politikát foly­tató Kambodzsa nem haj­tott fejet Washington kü­lönböző zsarolási akciói előtt, sőt, legutóbb a dip­lomáciai kapcsolatokat is megszüntette az Egyesült Államokkal. Az amerikai csődtömeg tehát egyre nö­vekszik. Nem kérdéses, lo­vagvárak és zsoldosok se­gítségével katonai sikereket is csak átmenetileg lehet elérni. Ezt az igazságot most, ezekben a napokban, amikor a világ a fasizmus feletti győzelem 20. évfor­dulóját ünnepli, különös súllyal kell szem előtt tar­tani. Sümegi Endre Új kormány Dominikában Pénteken este Santo Do- mingóban lemondott a Be­nőit ezredes vezette reak­ciós katonai junta és he­lyette felesküdött egy új, amely magát „a nemzeti újjáépítés kormányának” nevezi. Vezetője ismét egy tábornok, Antonio Imbert Barrera. Benőit ezredes ugyancsak résztvesz „a nemzeti újjáépítés kormá­nyában”. Barrera tábornok hatna­pos programot terjesztett elő. Ennek lényege az, hogy az új kormány együttmű­ködik az AÁSZ erőivel. A felkelők mindeddig hi­vatalosan nem foglaltak ál­lást Barrera tábornokkal kapcsolatban, Caamano ez­redes azonban pénteki saj­tóértekezletén már kijelen­tette, hogy csak szigorúan alkotmányos kormányt fo­gad eL Magyarországra látogat A. A. Gromiko szovjet külügyminiszter Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszterének meghívására a közeli napokban ba­ráti látogatásra Budapestre érkezik A. A, Gromiko, a Szovjetunió külügymini :ztere. — (MTI) Az iraki korttiánycsapaiok elfoglalták a kuret főhadiszállást Az iraki sorkatonaság el­foglalta Raniát — Braznai főhadiszállását. A Raniáért folytatott harcokban mind a két fél veszteségeket szenvedett. Iraki ejtőernyő­sök a Sulaimaniyaért ví­vott harcokban 37 kurd la­kost megöltek. A kurd ala­kulatok az erbili ütközet­ben megöltek 51 és meg­sebesítettek 65 iraki sorka­tonát További jelentések sze­rint a bagdadi hatóságok Kirkukban, Erhüben és más helységekben számos fcurdot letartóztattak, má­sokat pedig, mivel megta­gadták a kormánycsapatok büntető expedíciójában va­ló részvételt, az ország déli részébe száműzték. Egymillió dollór új vietnami nagykövetségi épületre A dél-vietnami fővárosból keltezett hírügynökségi je­lentések tájékoztatnak ar­ról. hogy a saigoni katonai bíróság ítéletet hozott a február 19-i katonai állam­csíny-kísérlet részvevőinek perében. A tárgyaláson 26 vádlott volt jelen. 19 vád­lott perét távollétükben tár­gyalták. A bíróság két ma­gasrangú katonatisztet, Lám Van Phat dandártáborno­kot, volt belügyminisztert és Phan Ngoe Thao ezre­dest távollétében halálra ítélte. A többi vádlott ki­sebb büntetést kapott, ötöt felmentettek. Az UPI a dél-vietnami harcokról szóló rövid híré­ben közli, hogy Saigontól 100 kilométernyire északra a 20-as számú mű út mentén hévén csata dúl a kormány- csapatok és a hazafias erők között. A harc részleteiről jelentés még nem érkezett. A Reuter arról ad hírt, hogy pénteken Binh Dinih tartományban egy felderí­tést végző amerikai katonai járőr gerillák által telepí­tett aknamezőre lépett. A felrobbanó aknák egy ame­rikai tisztet megöltek, két másikat súlyosan megsebe­sítettek. Az UPI washingtoni je­lentésében közli, hogy a szenátus is megszavazta Johnson elnöknek azt a ké­rését, hogy egymillió dol­lárt fordítsanak egy új sai­goni amerikai nagykövetség építésére. A régi nagykö­vetségi épületet ugyanis a vietnami hazafiak felrob­bantották. Anglia második legna­gyobb szakszervezete, a több mint egymilliós taglét­számú egyesült gépipari szakszervezet évi értekezle­tén határozatilag sürgette a kormányt, fejtsen ki min­den lehető erőfeszítést, hogy vessenek véget a viet­nami hábornak, mielőtt to­vább terjed és esetleg atomháborúhoz vezet. A. Gibbard küldött indokoló beszédében kijelentette- „gyomrunk háborog az un­dortól és felháborodástól, ha halljuk, hogy éjjel-nap­pal tartanak az amerikai légitámadások és hogy ezer tonnaszámra dobják le a bombákat. A háború ter­jedésének veszedelme sú­lyosbodik minden nappal és minden újabb amerikai csapat érkezésével. Az amerikaiak szüntessék be a bombázásokat. Hogyan kép­zelik, hogy megbesBélések indulhatnak, amíg a bom­bázások tartanak, — mon­dotta. 11. Húsz éve történt A második világháború utolsó napjai BÜNTETLENÜL MARADT GYILKOSSÁGOK zetét a Dominikai Köztár­saság ellen indított akció­jához. A szovjet küldött­ség vezetője egy korábbi felszólalásában emlékeztetett az amerikai külügyminiszté­rium egyik szóvivőjének ki­jelentésére amely szerint Washingtonnak még nincs jelöltje a Dominikai Köz­társaság elnöki tisztségére. Nyilvánvaló tehát, hogy az Egyesült Államok mindad­dig fenn akarja tartani Dominika megszállását, — amíg nem sikerül megfe­lelő diktátor-j el öl tét talál­nia: A durva amerikai ag­resszió és az átlátszó dip­lomáciai sakkhúzások ta­núbizonysága szerint John­son elnök igen távol került attól a programtól, amit az amerikai elnökválasztások során meghirdetett; Való­igaz: a jelenleginél agresz- szívabb külpolitikát maga Goldwater sem igen foly­tathatna; Maga az arizonai szenátor így nyilatkozott erről európai körutazása során, — Madridban: „So­kat támadtam Johnson vo­nalát, most teljesen egyet­értek vele, mind Vietnam­ban, mind Dominikában ugyanazt tenném, amit ő cselekszik”. Ehhez a prob­lémakörhöz tartozik végül, hogy a hét végén az Egye­sült Államok elnökének utasítására Okinawa tá­maszpontról újabb négy­ezer ejtőernyőst küldtek Vietnamba és Johnson a szenátustól 700 millió dol­láros katonai póthitelt kért, amit nagyrészt a viet­nami agresszió céljaira ■karnak fordítani. 1845. március 11» A színhely a berlini Fried­richshain-kerület. A Rigaer Strasse egyik légvédelmi óvóhelyén huszonötén vár­nak a légiriadó lefújására: Idegen is van közöttük, akit a ház előtt lepett meg a légi­támadás. Egyike annak az ötezer üldözöttnek, akiknek illegálisan kell a Biroda­lom fővárosában élniük; A várakozók egyike meg­szólal; „Remélhetőleg hamarosan vége lesz a háborúnak." Va­laki közbeszól: „Az adagok egyre kisebbek. Mi lesz ve­lünk, ha nem lesz gyorsan vége?” A beszélgetők váratlanul elhallgatnak. Kistermetű férfi lép a helyiségbe. Bar­na egyenruhát visel. Hitler!" — harsogja. Azon­nal észreveszi az idegent. „Minden néptársat ismerek a környéken, de magát még sohasem láttam. Kicsoda maga?" Mielőtt még a meg­kérdezett válaszolhatna, az egyenruhás fenyegetően te­szi hozzá: „Először is mu­tassa a papírjait!” Az Ide­gen kissé vonakodik, iga­zolványai hamisak. A sejt­vezető idegesen kiabál: „Nem lehetne egy kicsit gyorsabban? Háborúban élünk. Talán nem tudja, hogy ki áll maga előtt?” Nem, az idegen tényleg nem tudja, de annál jobban is­merik őt a többiek, Otto Hille, a Rigaer Strasse 65- ből, korábban jelentéktelen szatócs volt. A Weidewegen levő dohos üzletében tejet» sajtot ég heringet árult. Most mindenki retteg tőle, hatalma csúcspontján áll. Sejtvezető és helyi csoport- vezető, „régi harcosi”, párt- jelvényét arany tölgyfako­szorú díszíti, s ezenfelül az SA Scharführerje. Az ele­gáns négyszobás lakás, amelyben lakik, a berende­zéssel, az ágyneművel és az ezüst evőeszközökkel együtt korábban, ^gy zsidó származású szociáldemokra­ta Reichstag-képviselő tu­lajdona volt. Ezekben a napokban, 1945 tavaszán a környező utcák lakói csak barna egyenru­hában és csizmában látták. Férfias föllépésével kívánta bizonyítani, hogy a Führer pártja még a helyzet ura. A győzelembe vetett hitét, többek között, a Das Reich című hírhed hetilapból me­rítette« Ä soitvezotő bizal­matlanul nézegette az ide­gen papírjait. Dühöngött: Jtt az áll, hogv fői van mentve. A maga korában, ilyen egészségesen és jó erőben?" Az idegen elmon­dotta, hogy vasutas és ezért mentették föl a frontszol­gálat alól. „Na, jól van, ki­vételesen elhiszem.” Hille Scharführer a töb­biekhez fordul: „Berlin csak úgy hemzseg a szökevé­nyektől és a lógósoktól, de nekünk mindannyiunknak az a kötelességünk, hogy felkutassuk fiket. Biztosan tudjátok, hogy mit rendelt el az SS Reichsführer?” Hogy felfrissítse a ház la­kóinak emlékezetét, egy da­rab papírt vett elő és Himmler szavait idézte: »,... azok a férfiak, akik tá­vol tartják magukat a fronttól, egyetlen darabka kenyeret sem érdemelnek a hazától... részvét helyett megvetés jár nekik.” No, és természetesen halál! Végre lefújják a riadót. A légitámadás végét a rendőrjárőrök szirénái jel­zik, mivel a város nagy ré­sze áram nélkül maradt. Az emberek feltódulnak as utcára és szomjasan saív­ják be a friss levegőt. A hirdetőoszlopokon és a ház­falakon vörös plakátok: „... hazaárulásért halálra ítélve. Az ítéletet végrehaj­tották — a néptörvényszék főügyésze.” Ezt a tisztet ak­koriban Dr. Lautz töltöt­te be; A házfalakon azon­ban más is olvasható, a berlini családok sorsa: „Mindannyian élünk! Schul- zék-nál vagyunk Biesdorf- ban. Lisa”. Ez Berlin cím­jegyzéke 1945-ben. A nácik e fájdalmas feliratok mellé mázolják fél jelszavaikat: „Győzünk! — Falaink meg­törhetnek, de a szivünk so­hasem!" A nép már halálosan be­lefáradt a háborúba, de a hatalom fasiszta birtokosai még azt hiszik, hogy leple­zetlen terrorral és gátlás nélküli gyilkosságokkal tarthatják magukat. A vér- bíróság egymás után hozza a halálos ítéleteket, s a Gestapó-spiclik, a karácso­tok még fénykorukat élik, az utolsót. Hille Scharfüh­rer egyike a hiénáknak. A német monopolurak tudják, hogy a háború el­veszett. Visszavonultak a közélettől. Hermann Schmitz a Heidelberg-Schloss feletti luxusvillájában él; Carl Krauch Odenwaideban a Falkenhof-kastélyban ütöt­te fel tanyáját; Georg von Schnitzler mumaui birto­kán élvezi az életet. Hasonlóan élnek a vezető katonai személyiségek és tisztviselők is, akik már a háború utáni karrierjükön gondolkodnak. Német­szovjet katonai díszszemle Berlinben Szombaton délelőtt az NDK vezetőinek, valamint az ünnepségekre Berlinbe érkezett külföldi vendégek jelenlétében megtartották az első német—szovjet kö­zös katonai díszszemlét. A Marx—Engels téren egy óra hosszat vonultak fel az NDK-badserege és a szov­jet haderő alakulatai. Az 1965. május 8-i dísz­szemle az NDK és a Szov­jetunió népei és hadsere­gei közötti barátságot jel­képezi — jelentette ki Heinz Hoffmann hadsereg- tábornok napiparancsában. A magyar küldöttség megkoszorúzta a Lenin mauzóleumot A magyar párt- és kor­mányküldöttség, amely dr. Ajtai Miklósnak; az MSZMP Politikai Bizottsága póttag­jának, az Országos Tervhi­vatal elnökének vezetésé­vel a május 9-i ünnepsé­gekre érkezett Moszkvába, szombaton délelőtt koszo­rút helyezett el a Lenín- mauzóleumon. A koszorú­zásnál szovjet részről je­len voltak az SZKP KB apparátusának, a Szovjet­unió Külügyminisztériumá­nak és Honvédelmi Minisz­tériumának képviselői. — Magyar részről ott volt Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete, Grei- ner Sándor kereskedelmi főtanácsos és a moszkvai magyar nagykövetség több beosztottja» Még a háború legutolsó napjain is kommunisták» „baloldali értelmiségiek”» haladó polgárok és szak- szervezetiek ülnek a vádlot­tak padján a „néptörvény­széken” és a különbíróságo­kon. Amikor a vádlottak a bírósági terembe lépnek, az ítélet már régen készen áll» s a tárgyalás nem más ci­nikus komédiánál. A bírók és az államügyészek majd­nem kizárólag csak halálos ítéleteket hoznak és azon­nali végrehajtást rendelnek el. Hogy csak néhány ne­vet említsünk közülük; dr. Bull, dr. Bruchhaus, dr. Ebeling, Eckert von Döllen, dr. Schreitzmüller, dr. Kan­ter, dr. Steiner, dr. Klier 1188-an működtek annak idején hasonló funkciókban és ma már tudjuk, hogy 80 ezer embert ítéltek halálra Németországban és a fasisz­ták által megszállt orszá­gokban. 714 közülük még ma is hivatalban van Nyu- gat-Németországban, a töb­biek 1300—1800 márka nyugdíjat kapnak. Dr. Kanter vérbíró nyug­díjazásáig főbíró voltKarls- ruheban, a szövetségi al­kotmánybíróságon, és kü­lönleges „érdemeket” szer­zett Németország Kommu­nista Pártjának üldözésé­ben; Dr. Lautz beperelte a bonni pénzügyminisztériu­mot azzal az indokkal, hogv jelenlegi 1750 márkás nyug­díja „nincs arányban szol« gálataival”; Következik: Működik * ■rakta«.

Next

/
Thumbnails
Contents