Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

Lém. Bi&jüä 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kevesebb lesz a papír munka Június 30-ig megszüntetik a nélkülözhető adatszolgáltatásokat a beszámoló jelentéseket A nehézipar! miniszter felülvizsgáltatta, hogy az 1965, évi beszámoló rendszerében előírt je- g leütések közűi melye- r két lehetne megszűn­ik tetni, vagy összevon- I ni, A cél a vállalatok, Üzemek mentesítése a túlzott adminisztráció­tól, A felülvizsgálat megálla­pította, hogy a Központi Statisztikai Hivatal által kötelezően elrendelt és szükséges adatszolgáltatá­sokon felül a Nehézipari Minisztérium egyes főosz­tályai a jelenlegi beszámo­lási rend szerint még 179 jelehtést kérnek be rend­szeresen a középirányító szervektől, vállalatoktól, s más, irányításuk alá tarto­zó gazdasági egységektől. Az illetékes főosztályok ja­vaslata szerint ebből 37 je­lentés (21 százalék) meg­szüntethető, a, megmaradók közül 8 tartalmilag egysze­rűsíthető, 10 pedig ritkább időszakokban kérhető be. A középirányító szervek, trösztök, vállalatok össze­sen 826 jelentést követel­nek meg vállalataiktól, központi gyáruktól, gyár­egységeiktől, telepeiktől, kutatóintézeteiktől. Ebből 125-öt (15 százalék) nélkü­lözni lehet. A felülvizsgálat tanulsá­gai alapján a jövőben bár­miféle beszámoló jelentés­re, adatbeküldésre csak a miniszter hozzájárulásával lehet kötelezni a középirá­nyító szerveket. Utasította a miniszter a trösztöket, or­szágos vállalatokat, hogy saját hatáskörükben vizs­gálják tovább, mit lehetne még az adatszolgáltatások­ból, beszámoló jelentések­ből mint mellőzhetőket tö­rölni, s azokat a már ja­vasoltakkal együtt lehető­leg azonnal, de legkésőbb június 30-ig szüntessék meg. Az esetenkénti adatszol­gáltatásokat a trösztök, or­szágos vállalatok vezérigaz­gatói engedélyezhetik, de csak akkor, ha a kért ada­tok egyéb szerveknél nem állnak rendelkezésre és a szóbanforgő feladatot a kért adatok nélkül nem le­het elvégezni. Arra is utasította a mi­niszter a trösztöket, orszá­gos vállalatokat, hogy a jövőben úgy alakítsák te­rületükön az adatszolgál­tatási rendszert, hogy a jelentések száma az 1965. július 1-ihez, tehát a csök­kentett adatszolgáltatáshoz képest nagyobb ne legyen. Hány liba ez a száz liba, kislány ? Ez a tréfás kérdés jutott eszembe, amikor Szabó Dénes főállattenyésztő és Bolyós István telepvezető társaságában a hatalmas gyepen a libapásztoroklíoz igyekeztünk. Csakhogy itt nem száz, hanem három­ezernél is több liba legelt, vagy üldögélt jólakottan a zöld fűben. Nagy G. Piroska elége­detten figyelte a maga kis csapatát, ami számszerint meghaladta az ötszázat. A sárgapihés jószágok több­sége már kisebb-nagyobb csomóba szorosan egymás mellé húzódva pihent; — Ugye, szépek? Most már szemlátomást nőnek, csak egy kicsit jobb lenne már az idő — mondta örömmel a kislány. Majd így folytatta: — Édesapám a tsz ker­tésze. — Családtagként is dolgozhatnék, de mást gon­doltam, szakmát tanulok. Baromfitenyésztő leszek. — Március 10-én jöttünk ha­za a három hónapos bent­lakásos tanfolyamról, s nem sokkal később elvállaltuk a második turnusban érkezett 1600 kisliba gondozását. — Piroska tanuló társai Farkas Mária, Járvás Pi­roska és Imrik Julianna. A tanulásban és a gyakor­lati munkában is helytáll­nak. Ennek bizonyítására elég ha csak azt említem, hogy a most három hetes, 1600 libából eddig 0.7 szá­zalék az elhullás — mond­ta elismerően Szabó elv- társ. Miklós Marika szülei is tsz-tagok. Ö pedig most, iibapásztorként gyarapítja a munkaegységet. Gulyás Teca sorolta: — A korosbításkor jóvá­írt egységgel együtt a havi átlag meghaladja a negy­venet. Tavaly öt hónap alatt 230 munkagységet, tel­jesítettem. Amikor nagyob­bak a libák, sokat kell sza­ladni és nagyon korán kel­ni, hogy a hűvösben legel­tessünk. De a jó kereset megéri a fáradságot. Teca gyakorlatból tudja mindezt. Mert harmadik éve neveli a libákat, csak­úgy, mint Tóth Erzsi, a ne­velőben dolgozó munkacsa­pat vezetője. Jelenleg Bir- kás Piroska és Gömöri Já- nosné segítségével istápol- ja az egyhetes kislibákat. S ezt az 1100-at fel is ne­velik korosbításig, vagy hí- zóbafogásig. A jászapáti Velemi End­re Tsz-ben az idén 4300 rajnai libát nevelnek fel. Az első turnusban 1600-at hoztak a keltetőből, ezek most hat hetesek. A lege­lőről messzire fehérlenek, már szépen tollasodnak. A hízott libából terve­zett bevétel fölözi ' az 510 ezer forintot. Ennek telje­sítése sokban függ a lá­nyok jó munkájától, akik nemcsak őrzik, hanem lel­kiismeretesen, hozzáértés­sel gondozzák, nevelik a libákat. N. K. „Elütött a gyászkocsi...” A Szolnok megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál a fegyelmi ügyek legna­gyobb százalékát az ital idézi elő. Ilyen volt az utóbbi idő­ben legsúlyosabb is, amely K. A. tetőfedő brigádvezető és a vállalat főmérnöke között játszódott le még az év eleién, úgy január kö­zepe táján. A tetőfedő brigád a me­gyei tanács épületén dol­gozott. A brigádvezető a kora reggeli é.okban eltűnt és csak délután fél három tájban tért vissza. Igaz nem egymaga, hanem tangóhar- monikás kíséretében, jócs­kán kapatosán. A muzsikus játszani kezdett K. A. pedig tizenkét üveg sört vitt fel a büféből a padlástérbe. A hejehúja rövid ideig tartott, mert megjelent a főmérnök és szép szóval kérte K. A.-t, hogy azonnal hagyják abba és dolgozza­nak. Az ittas ember azon­ban egy tele üveg sört vá­gott a főmérnök lába elé. Nem részletezem tovább. K. A.-t azonnali hatállyal elbocsátották a vállalattól. Az, hogy még jelenleg is Húsgyár Szolnokon Á A Szolnoki Állami Gazda­ság cukorgyár melletti hiz­laldájában 7500 sertést hiz­lalnak egyszerre. A kon­centrált takarmányt a te­lep üzemében őrlik és ke­verik. Képünkön Nádudva­ri Ferenc a garatnál vár­ja a hízótápot. Az automa­ta mérleg 60 kilogrammot ereszt a zsákba A jugoszláv tervek szerint épített hizlaldában 700 ser­tés hízik, s mindössze egy gondozó ügyel rájuk. — A zetor vontatta töltőkocsl három napi eleséget fuvat a ciklonba ott dolgozik, csupán a fő­mérnökön múlott. Vissza­vette azzal, hogy a legcse­kélyebb fegyelmezetlenség esetén végképp felmonda­nak neki. Azóta az égvilágon semmi panasz nem merült fel K. A. ellen. Továbbra is bri­gádvezető — ezt a brigád akarta így. Beszélni akar­taim K. A.-val, de sajnos nem találtam a jelölt he­lyén. mert harmadik napja Kunszentmártonban dolgo­zik. A brigádot azonban meg­találtam, az MTE sportpá­lya egyik épületének tető­zetét csinálta. Pacsér Béla, Horváth Béla és Széles Já­nos elmondotta, hogy K. A. csúnya fegyelemsértése a brigád valamennyi tagjá­nak körülbelül ezer forint- iába került, mert az eset után fagyszabadságra küld­ték őket. Nagy árat fizettek az italozásért, de főleg a brigádvezető, akinek ennél ióval többe került a mu­latozás. K. A.-val ők be­széltek. amikor visszavet­ték a vállalathoz és meg­egyeztek abban, segítenek neki, hogy parancsolni tud­jon magának — soha töb­bet ne igyon munkaidő alatt Azóta is megtartot­ták a szavukat, s a brigád- vezető jó útra tért. K. A. egyébként kifogástalan szakember a maga szak­májában. Mégsem az tar­totta vissza a vállalat fő­mérnökét attól, hogy el- küldje, hanem az, hogy ígéretében, fogadkozásában felfedezte a megbánást és módot akart neki adni a megiavulásra. Reméljük si­került. A vállalat igazgatója és párttitkára elmondotta, hogy a krónikus ivók tuda­tának felébresztéséért mi­lyen nagy küzdelem folyik a vállalatnál. A párttag­gyűléseken már egyes párt­tagok kifogásolják, mennyi időt fordítanak az ilyen ügyekre. Sajnos sokszor eredménytelenül. A rendes emberek, a fegyelmezett jó szakemberek elítélik a vál­lalat jó hírnevét rontó iszákosokat, igazolatlanul hiányzókat a gátlástalan fegyelmezerienkedőket. Sok­szor igazuk van, amikot szigorúbb felelősségrevonást, nemegyszer azonnali elbo­csátásit követelnek. Az ÉPSZER vezetői vi­szont rendkívül nehéz hely­zetben vannak. Mit mond­janak annak a parkettás­nak. — aki egyébként a legjobb szakember, s aki reggel nehezen forgó nyelv­vel csak annyit mond az igazgatónak: „Igazgató elv­társ, megint elütött a gyász­kocsi...” Elbocsáthatnák. Igen, de mi lesz a tervteljesítéssel, mert parkettás szakembert nem kapnak. Ugyanígy van­nak a vízvezetékszerelő bri­gáddal is, amely már egy hete életjelt sem adott ma­gáról. Sorolhatnánk bár­melyik szakipari szakma lelkiismeretlem'einek vissza­éléseit. Tudják, rájuk még bizony os ideig mindenütt szükség van, még kapósak. őket nem érdekli az anyagi felelősségrevonás sem, hiszen bármilyen nagy büntetést néhány napi „ma- szek olással” kiegyenlítenek, s még a mindennapi bő­séges italozásra valót is könnyűszerrel megkeresik. Az elmondottak ellenére is van követhető és szívós kitartás után sikerre vezető út. Ez pedig a nevelés. A vállalatnál hatvan kommu­nista és több szocialista brigád dolgozik. De olt vannak az olyan brigádta­gok is mint az előbb em­lített tetőfedők, akik nem A kutyaszög Zagyvarékor sok minden­ben elüt az alföldi falvak­tól. Abban is. hogy itt a község részeit nem úgy ne­vezik, mint máshol. Nem alvégre, felvégre, kisjárás- ra, nagyjárásra, alsórészre, felsőrészre osztja lakossági szóhasználat. Szögekre. Van Kisszög, van Zagyvaszög es van Kutyaszög is. A kutyaszögi részt bejár- iuk Molnár Lajos községi párttit/cárral a minapon. Ez itt a falu befejező része. Valaha Zagyva-öntés lehe­tett, mert mélyebben fek­szik most is és ha nagy eső jár erre, hát megszalad a víz az árkokban és a ker­tekben. Ennélfogvást nem is törekedett nagyon szorosan beépíteni ezt a részt a falu. Tágas nagy kenek, ellenben kicsi, öreg házak zárják le itt a falu és a Zagyva határát. Csakhogy mostanában nagy változás napjait, esz­tendeit éli a Kutyaszög. A zagyvarékasi Béke Terme­lőszövetkezet ugyanis az or­szág legjobbjai közé tarto­zik. Jól fizet, s aki szeret dolgozni, az igen szép jöve­delemhez jut a zagyvaréka­si közös gazdaságban. — Nálunk meg arra köl­tik a pénzt az emberek, hogy kicserélik a házat — mondja a párttitkár. Vagyis hogy a régi, ala­csony, sötétes, szűkös laká­sokat lerombolják, lebont­ják, s a vályogépítmények helyébe takaros, kényelmest nagy kőházakat húznak fel. Lenne egy javaslatom a zagyvarékasiaknak. A Ku­tyaszög onnan nyerhette furcsa tulajdonnevét, hogy bizony kutyamód nehéz le­hetett ezen a részen megél­ni és megtelepülni is. De­kái mint éppen a rékasiak szemlélhetik, nap mint nap, már nem időszerű a falu eme részének ilyen megíté­lése. S ha már a falurész meg. változott, célszerü-e még tovább is Kutyaszögnek hív. ni? Mert ez tény. Egy tele­pülésrész neve elvesztette eredeti jelentését. — borzák — kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy ha kell a vezetőjük kezét fogják le, ha netán borospohár után nyúlna. Meg kell találni ezeknek az embereknek a tudatára ható és annak változását előidéző módszereket, vagy tetteket. Egy példát említe­nék. B. J. műköves brigád­jában dolgozott F. M., aki módfelett ivott. Amíg egy brigádban dolgoztak négyen, a másik három semmivel sem tudott rá hatni. Beszél­hettek annak, ő csak ivott. A vállal atvezetőségnek olyan gondolata támadt, hogy F. M. próbaképpen egymaga dolgozzon. — A kísérlet a legnagyobb si­kerrel járt. A megrögzött iszákos azóta abbahagyta az ivást és nagy szorgalom­mal, lelkiismeretesen dolgo­zik — egyedül. Ahány ember, annyiféle természet. Az utat meg lehet találni mindenkinek az igaz énjéhez. Az ÉP­SZER kommunistáinak és szocialista brigádjainak ez legyen most a nagyon fon­tos feladata. Ha az értékes szakemberekből álló szak­ipari részleg egyik dolgo­zóját sem „üti már el a gyászkocsi”, akkor a vál­lalat mennyiségi és minő­ségi munkájában is lemér­hető eredményt értek el — bognár «

Next

/
Thumbnails
Contents