Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
1M. május 30 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Á mezőtúri Miska család" újszülötte rr Egy iparművész és a népművészet — Készülődés egy kiállításra Szabó Kinga iparművész- kerámikus, a mezőtúri Fazekas Népművészeti Htsz tervezője. Műveivel már jóval személyes találkozásunk előtt megismerkedtem és ezek felkeltették bennem az alkotójuk iránti kíváncsiságot is. Ezúttal azonban sehogy sem akart mellém szegődni a riporter-szerencse. Szabó Kinga ugyanis Pestről jár le Mezőtúrra, így időben és térben egyaránt nehéz volt összeegyeztetnünk érkezésünket. Ám a minap segítségemre sietett a véletlen. Egy megbeszélt randevút sem tudtunk volna jobban összeegyeztetni. Szinte percre azonos időben toppantunk be a népművészeti htsz irodájába. Es hogy a jó se járjon egyedül, egy kiállítás előkészületeire érkeztünk. A mezőtúriak június közepén rendeznek termékeikből egy bemutatót Budapesten a Régiposta utcában. A kiállításon Szabó Kinga által tervezett kerámiák is szép számmal láthatóak lesznek. — Már két éve vagyok a szövetkezet tervezője. — Mostani termékeink nagy része már az én mintáim i»tán készül — magyarázza az iparművésznő, a kiállításra utazó kollekció néhány darabját mutatva. A fazekas ház munkatermeit járva beszélgettünk. Szabó Kinga szeretne mindent megmutatni, legalább a legutolsó időszak munkáiból. — Sajnos, most festettek nálunk és még semmi sincs a helyén, pedig legalább a „Miska”-figura legújabb változatát szeretném megmutatni — panaszkodik, aztán egy polcról mégiscsak ' előkerül egy mulatságos, félig-kész kis pálinkás bütykös és egy munkapad mellé letelepedve Szabó Kinga hozzákezd a kifestéséhez. Mire befejezzük a beszélgetést, Miska is elkészül, mehet a kemencébe. — Nagyon érdekes ez a munka. Igaz, ez már inkább iparművészet, sem mint népművészet, de munkámban igyekszem a népi hagyományokat felhasználni, a népi motívumok alkalmazásával a modem ízlést, a mai igényeket is kielégítő m iveket készítve — ez egy kicsit Szabó Kinga „arc-poeticájának” is beillene. A munkája valóban nagyon érdekes. A korsók, a vázák formájukban inkább klasszikus előképekre utalnak, a népi formák kifinomultabb variánsai, míg díszítésükben, mázaikban egy-egy tájegység népi hagyományait őrzik. — Hogyan lett iparművész? — kíváncsiskodom, mikor egy pillanatra leteszi kezéből : ecsetet. — Erdetileg fogorvosnak készültem — mondja nevetve. — Aztán textilterve- zéssel foglalkoztam, majd 1960-ban Gorka Géza lett a mesterem. Igazában azt hiszem, mindig kerámikus akartam lenni. Az évek során sikerült egy kis saját műhelyt is teremtenem. — Kár, hogy nem láthatja az otthoni munkáimat. — Talán azok egészen másmilyenek, mint az itteniek? Lehet, hogy kétféle Szabó Kinga létezik? — teszem fel kissé célzatos malíciával a kérdést. — Igen is, meg nem is — hangzik a diplomatikus válasz. — Otthon matt mázakkal kísérletezem. A díszítő motívumok modernebbek ugyan, de a népi formákból indultam ki otthon is. Nincs tehát benne sema közönség néhány Szabó Kinga kerámiát? — Külön kiállítva nincs egyetlen munkám sem, de ami egy alkotó számára talán nagyobb öröm, a váA jáhóhalmipolihisztor Tanár, vb elnökhelyettes, amatőr régész és ezermester mi kettősség, csak ügy érzem, hogy amit otthon csinálok, az már teljes egészében iparművészet. Szabó Kinga kerámiái már ismertek, gyakran találkozhatunk műveivel a2 iparművészeti boltok kirakataiban. — Engedjen meg még egy kérdést. Lehet, hogy most a BNV-n is láthat sáron bemutatott víkend- házak berendezését az én kerámiáimmal és bátyám festményeivel egészítették ki. Mielőtt búcsúznék, egyszer még villan a „vaku” és a fotóriporter megörökíti a Miska-fejes pálinkás bütyköst elkészült „díszruhájában”. Rideg Gábor — Tessék, foglaljon helyet — mutatott a verandán álló fonottszékek egyikére. — Azt hiszem, itt kényelmesen elbeszélgethetünk. Valóban, nehéz lett volna állva végighallgatni azt. amit Váradi Zoltán elmondott önmagáról. Ezerkileoc- száztizenkilencet írtak, mikor szeptemberben Jászjá. kőhalmára került. Nem volt szokatlan ez a jászsági falu, hiszen ezen a tájon született, Árokszálláson. A jól ismert szeptember elsejei csengőszó őt már nem hív. ta 1963-ban. Negyvennégy évi egyhelyben tanítás után nyugdíjba ment. Asztalos műhely és múzeum Derűsen, maga elé mosolyogva ismétli meg kérdésemet. — Hány nebulót tanítottam? Számszerűleg meg sem tudom mondani. Talán elég, ha annyit mondok: némelyiknek még az unokáját is tanítottam. És mint történelemszakos, közben régészkedett is. Tanítványai, akikkel e szerettette meg a történelmet, hűségesen kísérgették gyűjtőútjain. Ha játék- közben, vagy a mezőn kóborolva találtak valamit, azonnal hozzá futottak: tanár bácsi, tessék csalc megnézni! A tanár bácsi szakavatott Szeme nem tévedett. így gyarapodott a gyűjtemény, hol egy csiszolt kőbaltával, hol egy honfoglaláskori kengyeldarabbal. — Közben régi iratok, oldevelek után is kutattam. Szerettem volna minél többet megtudni a községről. Nemzetközi értekezlet a film és a kritika viszonyáról Új film Leninről Lilian Harvey ismét filmezik Az olaszországi Pesaroban május 29 és június 6 között, konferenciával egybekötve, megrendezik „Az új film nemzetközi bemutatója'’-^ ahol megtárgyalják a film és a kritika viszonyát. Az öt értekezlet mindegyikét egy-egy országnak szentelik, amelyeknek film- művészete napjainkban eredeti kezdeményezésről és megújhodási törekvésről tanúskodott. így megvitatják a szovjet, csehszlovák, francia, olasz, angol, amerikai filmművészet problémáit. A konferenciát Pier Paolo Pasólini nyitja meg, s majdnem minden ország részéről két-két kritikus és egy-egy rendező szerepel mint előadó. Eddig 23 ország jelentkezett játék- és rövid filmekkel. A Cannes-i fesztiválon bemutatták a 90 perc az élet című szovjet filmet, a halálra ítélt, harckocsival menekülő hadifoglyok történetét a r.áci Németországban. A fesztivál közönsége elismerő tapssal fogadta a filmet. * Ugo Gregoretti rövidesen megkezdi I Comunisti (A kommunisták) című filmjének forgatását az olaszországi kommunistákról, a cinéma vérité módszerével. A felvételeket 16 rnm-es filmszalagra fényképezik, s ezután készítik el a 35 mm-es változatát. * Grigorij Alekszandrov rövidesen befejezi Lenin Svájcban című dokumentum-játékfilmjét. * Az első hangosfilmek ünnepelt sztárja, Lilian Harvey, 58 éves korában ismét filmszerepet vállalt. Az Elefántok-at a svájci Alexander Ziegler rendezte, s a külső felvételek Dél- Framciaerszágtoan készülnek. Tudósítók — riporterek — újságírók Csörögnek a telefonok. Kattognak az írógépek. Pillanatonként nyílik, csapódik a Budapesti Nemzetközi Vásár sajtóközpontjának az ajtaja. Újságírók, riporterek adják egymásnak a kilincset. Ez persze természetes is, hisz jelenleg egyik legjelentősebb hazai eseményünk a BNV. Az olvasók millióit érdekli: mi újság a vásárban? A helyszínen csak egy „újság” jelenik meg, Vásár Híradó címmel, de szerte az országban a fővárosi és megyei sajtóorgánumokban jelentős terjedelmet kapnak a vásárral foglalkozó riportok, tudósítások. Több mint 120 állandó magyar tudósító és 70 külföldi újságíró járja naponta nyitástól zárásig a pavilonokat, hogy színes, gazdag anyaggal szolgálhasson az olvasóknak. Ez évben először a Magyar Távirati iroda kirendeltséget állított fel a pontosabb tájékoztatásra és naponta többször ad híranyagot. A sajtóközpontban többnyelvű információs szolgálat segíti a külföldi riporterek munkáját. Minden újságíró kapott egy postafiókot, ahol megtalálhatja a mindenkori eseményprogramot. Nehéz is lenne enélkül eligazodni a sok tájékoztató, sajtófogadás között. A kollégák egyré- sze már kint a helyszínen megírja a riportját, s erre a célra külön újságíró dolgozószobát nyitott a vásár vezetősége. A rádió riporterei mikrofonnal járják a vásárváros utcáit, élménybeszámolóikat millióan hallgathatják. A televízió rendszeres egyenesadásokkal jelentkezik, és hosszabb riportfilmet készít. Zajlik a sajtó élete. Az újságírókat az a cél vezérli, hogy az eddigieknél jelentősebb, szebb kiállítású Budapesti Nemzetközi Vásárról készített riportjaikból az olvasók megismerhessenek minden érdekességet, minden jelentősebb kiállított tárgyat; „Minden hely foglalt”. A telefondróton keresztül pereg a tudósítás, s a szerkesztőségekben kattognak aa írógépek. Munkában a sajtó információs szolgálat. Kép és szöveg: Regős István. Hangjából elégedetlenseg csendül ki. Az igazi kutató elégedetl ensége. — Még most sem tudom pontosan, honnan ered Jász- jákóhalma neve. — ? — Találtam egy okiratot, egy „iskolai bizonyság”-ot, A tanító a tanuló születési helyéhez ezt írta: Jakabbal- ma. Az öregek elbeszélése szerint egy Jakab nevű pásztor telepedett le azon a halmon, ahol a templom áll. Megtetszett neki a környék, itt telepedett le népes családjával. Talán a Jakab—Jákob szóból ered a ..Jákó” rövidítés? Nem tudom. Pedig milyen sok mindent tud. Tanár, ha kell r- pőt javít, vagy felcsap szabónak. összecsukható tyúkketrecet készít, vagy dolgozatot az iskola történeté-öl. Asztalosműhelye kettősségének szimbóluma. A gyalu szomszédságában falra akasztott kardok IáthatÓK. gyűjteményének egy része, Van egy álmom... Két éve nyugdíjas, de azóta sem pihent. Jelenleg tiszteletdíjas vb-elnökhe- lyettes. — Nem terhes ez a munka? — Ugyan — legyint kezével. — Amit az ember örömmel csinál, az nem lehet terhes. Én ismerek a községben mindenkit, ismerem a problémáikat is. Egyébként nem szakítottam a pedagógiával. Ebben a funkciómban is naponta találkozom vele, húszén a kul- túrház. vagy a bölcsőde ta. nácsi szempontból az én el 'enőrzésem alá tartozik Terveiről, elképzeléseiről faggatom. Láthatóan megélénkül. — Van néhány régi iratom, de akárhogyan is olvasgatom a szöveget, néhány összefüggést nem értek. Szeretnék ennek utána nézni a szolnoki levéltárban. S mikor a „nagy álomra” terelődik a szó, kissé bizonytalan a hangja. — A gyűjtött anyagból egyszer már nagysikerű kiállítást rendeztünk. Szeretném, ha egy helyiséget kapnánk, ahol berendezhetnénk a községi múzeumot. Sajnos, ez anyagiakhoz és engedélyhez kötött. Valóban olyan nehéz lenne egy életmű befejezése? Szó sincs róla. Csupán az a szívósság, akaraterő és lelkesedés kell hozzá, ami Vá. radi Zoltánt egész életében jellemezte. Tóth László Szövetkezeti jogvédők továbbképzése Szolnokon A Szolnok megyei Termelőszövetkezeti Tanács a termelőszövetkezeti jogvédők részére Szolnokon, a megyei tanács nagytereiében május 31-én tartja harmadik továbbképző konferenciáját, valamint a második negyedévi szakmai értekezletét. Az értekezleten Nyíri Béla, a megyei tanács vb-ei- nökhelyettese, a megyei Tsz Tanács elnöke, a megyei Termelőszövetkezeti Tanács működéséről és a tsz-mozgalom, tsz-jogvédelem időszerű kérdéseiről tart előadást. Ezután dr. Sömjén Pál, az Állami Biztosító Főigazgatóságának vezető jogtanácsosa a mező- gazdasági termelőszövetkezetek általános vagyonbiztosításáról fog beszélni. Az általános jogvédelmi problémákat dr. Sebestyén Mihály ügyvéd, az ügyvédi Kamara elnöke ismertah. \ cs vásáron
