Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

Olvasó napló Villa, de mibűi ? Olvasom az újságban, hogy valahol messzi Bogo­tában vagy mit tudom én hol, szóval egy közepes fi­zetésű hivatalnok gyönyörű villát építtetett magának. A szomszédai persze ször­nyűségesen csodálkoztak, hogy hát miből telik ez, mígnem kiderült, hogy a hivatalnok rendszeresen fosztogatta a pénztárt és abbul... Én is szörnyűsége­sen érdekesnek találtam az esetet, meg kell ugye be­csülni az érdekességet, mert nem kényeztet el minket a sajtó manapság, de talán az is érdekes lenne, sőt nagyon érdekes, hogy itten egy kicsit közelebb, itten Jászböködön a főkönyve­lő... hogy azt a villát ugye... no. Érdekeset írni Langyos április, jó föld­szag, kezembe veszem a kedvenc lapomat és az első oldalon szinte letaglóz ez a váratlan közlés: Vetik a zöldborsót Jászputtonyon. Magam előtt látom az öt tagú Kovács, Verebes vagy Kerekes vagy Mittudomén- milyen családot, amikor a családfő este ünnepélyesen kezébe veszi az újságot és az ámuló, hüledező család­nak felolvassa: Vetik a zöldborsót Jászputtonyon. Tehát nem hógolyóznak, nem fakutyáznak, hanem így tavasszal vetik a zöld­borsót. Hogy mik vannak? „A kombájnszérűről a rak­tárba szállítják a gabonát.” Tehát jámbor olvasó, ha azt hinnéd, hogy a kom­bájnszérűről a gabonát a Jeges tengerbe szállítják, vagy elássák, biztosítha­tunk. hogy csalódol. Előadás Meghívtak egy előadásra, na mondom, erre el kell menni. Bélmutter Jenő az ünnepi szónok beszél. Hogy a régi vezetés ma már nem megfelelő. Űj utak nyíltak. A gazdasági harc előtérbe került. A régi gondolkodás most már nem tartható. A régi vezetést fel kell válta­ni egy dinamikus, modern satöbbi. Megboköm a szomszédo­mat. — Mondja, honnan tudja ez ezeket? — Na, hallja, ö ne tud­ná? Tizenöt éve vezető. — kefe — — Tessék megnézni doktor úr. Valami nincs rendbe a szimatjával. Megugatta a főnökömet! Milyen is az ifjúság ? Laboda Lali, a „Keopsz” kávéház állandó vendége már régen szakítani kivánt éppen csak megtűrt helyze­tével a Törzsasztalnál. Ezért elhatározta, hogy most már 5 is ír valami jó zaftosat if­júságunk erkölcsi válságáról. Az első lépés az irodalmi pályán az volt, hogy Lali ki­írt néhány jelzőt asztaltár- sai műveiből. „Hullaszagú", „merev-közönyös”, „álmában- isásító”, „csupareflex” — so­rakoztak a jelzők az „Ápisz”- nál vásárolt kockás füzet­ben. Az utóbbi jelző különö­sen tetszett neki- A témákat azonban nem lophatta el, — szegény fiúk maguk is oly kínos-keservesen csenték azokat régebbi korok alko­tóitól — s arra sem kérhette az őt oly fölényesen lekeze- lőket, hogy legyenek szíve­sek, adjanak neki, kölcsön valami jó cselekményt, majd elsején megadja... És mert Lalinak magának hiányos élettapasztalatai voltak — a nyolcadik általánossal befe­jezte tanulmányait, aztán egy ideig otthon magánzott, majd törzsvendég lett a „Keopsz”-ban — elhatározna, hogy magához az ifjúsághoz fordul egy kis originál élet­unalomért és egyéb pené­szért. Este megszólította egyete­mista bátyját, Jenőt, aki na­gyon csodálkozott, mert Lali már elég hosszú ideje nem igen állt szóba családtagjai­val, lévén ugyebár ő író, aki folyton a gondolataival van elfoglalva­— Te, Jenő, mondj nekem valamit a mai egyetemistá­kat jellemző, gyanakvó kö­zönyről... Nagyon fontos... Jenő folytatta (és fokozta) már előbb megkezdett ámu- lását. — majd idegesen vá­laszolt: — Nem értlek pontosan, de majd később megbeszéljük, mert most el kel! rohannom- Műegyetemisták és bölcsé­szek közös vitát rendezünk a kibernetika társadalmi je­lentőségéről... — Erről jut eszembe Anyu!.., Az Ernő bácsi ezután mindig eljön hozzánk, ha Apu kiszálláson lesz? Az utcán találkozott egy­kori osztálytársával, Szántó Rudival. Rudi ipari tanuló lett, s most szakmunkásként dolgozik egy nagy, Buda- környéki gyárban. Lali valósággal lerohanta őt­— Rudikán, mondd, miféle huligánságok történtek mos­tanában nálatok? A nagyorrú, kicsit „jampi” módra öltözöködő Szántó Rudi komolyan utánagondolt a kérdésnek. — Nagyon régen nem tör­tént ilyesmi. — Senkit sem öltek meg? — Nem. — Lopás? — kérdezte Lali, reménykedve­— Nem volt — válaszolta a nagyorrú. — És táppénzcsa­lás sem... — Akkor nagyon unalmas lehet nálatok — fakadt ki a Kép szöveg nélkül „Keopsz” törzsvendége. — De mondd csak, mit csinál­jak én, ha az ifjúság pené- szesedéséről akarok írni? — Hogyan fogjam hálómba az ifjúság édes jómadarát? Ki­ről írjak? Szántó Rudi arcán egy vo- násocska sem rezdült: — Van egy javaslatom.,. Ha már mindenáron penész­virágról akarsz írni... — Na... Halljuk! — Amit mondok, már eszedbe juthatott volna: — írjál saját magadról... A- G-

Next

/
Thumbnails
Contents