Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-29 / 125. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. május ifi Kaleidoszkóp MOSZKVA A május 30-án teljes nap- fogyatkozás megfigyelésére szovjet csillagászati expe­díció szállt partra a nyu­gat-polinéziai Cook-szigete- ken, * AMMAN — (MENG) Jordánia hivatalos szóvi­vője szerint csütörtököli késő este izraeli csapatok a két ország közti demar­kációs vonal mentén egy sor támadást intéztek több község ellen. Izraeli részről a támadá­sokat azzal indokolták, — megtorlásnak szánták amiatt, hogy jordániai csa­patok a közelmúltban szin­tén behatoltak izraeli te­rületre és szabotázs-cselek­ményeket hajtottak végre. * LUSAKA — (AFP) Az ENSZ bizottság csü­törtöki ülése előtt Lusaká- ban az utcán a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió egy tagja tojással dobta meg Philip Bonsel amerikai de­legátust. Később kijelen­tette, hogy tulajdonképpen az angol küldöttet vette célba, de ha lett volna nála még egy tojás, megcélozta volna az amerikait i6< * . / BOGOTA — (AFP) A csütörtök este Kolum­bia fővárosából érkezett hí­rek szerint Leon Valencia köztársasági elnök helyt adott a sztrájkoló diákok egyik követelésének. Ennek folyamányaként az egyete­mi tanács elfogadta az an- tioquiai egyetem rektorá­nak lemondását; Bánya­szerencsétlenség Dhanbady (Bihac állam, India) (MTI); Az indiai bányaügyi mi­nisztérium szóvivője pén­teken bejelentette, hogyíiaj- naltájban súlyos katiÉfctró- fa történt a Dhanbad kö­zelében levő dhori bányá­ban. A bányaváros Kelet- Indiában, Bihar államban fekszik. A kormányszóvivő az el­ső jelentésekből úgy érte­sült, hogy a felrobbant ak­nákban 300—400 ember dolgozott. Valamennyien el vannak vágva a küvilágtól, de az is lehet, hogy mér mind meghaltak. VIETNAM HETE A z örökösen zakatoló telexgépek csak úgy ontják a tömör, de mégis sokatmondó távirati jelen­téseket: Olaszországban sikeresen halad a neves orvospro­fesszorok által kezdemé­nyezett gyűjtés egy viet­nami tábori kórház építésé­re. Eddig már százmillió líra gyűlt össze... Ausztrá­liai diákok nagyarányú tüntetést szerveztek a Sid- ney-i kikötőben, amikor ex- pedíciós csapatokat hajóz­tak be, hogy Saigonba küldjék azokat... Párizsban csaknem há­rom tucat ország ifjúsági szervezetei arról tárgyal­nak, hogyan segítheti a jövő nemzedéke a vietna­mi nép bátor függetlenségi harcát... A szocialista or­szágokban tömegével je­lentkeznek önkéntesek, hogy szükség esetén váll­vetve harcoljanak a viet­namiakkal ... Akármerre te­kintünk is a földgolyónkon, a kontinensek a Vietnam iránt érzett rokonszenvtől és együttérzéstől visszhang­zanak; A szolidaritásnak ezek a megnyilvánulásai természe­tesen nem szűkülnek le egyetlen hétre. 'Amióta csak megindult a vietnami há­ború, s az imperialisták szelet vetnek, — vihart aratnak. Ezekben a napok­ban azonban különösen erőteljes a felháborodott tiltakozás hangja. A Béke Világtanács kez­deményezésére ez a hét ugyanis a Vietnammal való szolidaritás hete. Egyben nyitánya annak a megújult békekampánynak, amellyel a világ a finn fővárosba, Helsinkibe jú­lius elejére összehívott nagyszabású béke-világ- kongresszusra készül; Ha valamikor, ma külö­nösen nagyok a világbéke mozgalom feladatai; — A nemzetközi események olyan szakaszukhoz érkez­tek, amikor az imperializ­mus veszett támadásokat intéz a népek szabadsága, a békés egymás mellett élés ellen. Vietnam és Do­minika a föld két külön­böző pontján dokumentál­hatja ennek a politikának visszataszító és veszélyes voltát. Mi pedig megtanulhattuk történelmi tapasztalata­inkból, hogy az agresszort sohasem lehet virágok­kal megállítani. Az amerikai imperializmus is csak akkor mond le ka­landjairól, ha érzi a vele szemben feltorn.vosuló erőt; elszigeteltséget; próbálkozá­sainak biztos kudarcát. így sikerült az elmúlt évtize­dekben megfékezni a ko­reai háborút, eloltani a francia imperializmus által gyújtott tüzeket Vietnam­ban és Algériában, — így sikerült rákényszeríteni az imperializmusra bizonyos megállapodásokat, részmeg­egyezéseket a békés együtt­élés érdekében. Vietnam népének hősi küzdelme és a világ szo­lidaritása is meghozta már az első eredménye­ket. Amerikai polgári személyi­ségek egymás után ismerik el, hogy katonailag nem tudják legyűrni a délviet- nami nép ellenállását és nem vezethetett eredmény­re a déli vereségekért vég­rehajtott úgynevezett „észa­ki revans” sem. Washing­ton képtelen politikai szé­náját rendbehozni, a saigo- ni rezsim belső torzsalko­dásai, az államcsíny-kör­hinták visszatérő karikatú­ra témát jelentenek. Az amerikai politika szá­mos szövetségesétől is el­szigetelődött ebben a kér­désben, elsősorban Francia- ország — pedig Párizsnak igazán vannak vietnami ta­pasztalatai — tartja eszte­lennek az Egyesült Álla­mok kalandját. Ezért hiá­ba a tengerészgyalogosok ezreinek, a korszerű harcá­szati eszközöknek, a dollár­százmillióinak áramlása Saigon felé, — egyetérthe­tünk Morse senátor velős megállapításával: „Az Egyesült Államok helyzete még soha nem volt olyan rossz Viet­namban, mint most”. "\r ietnam hete kiemelke- dő eseményt jelent a nemzetközi szolidaritási kampányban, a harc azon­ban nem ér véget. A vi­lágpolitikában vietnami na­pok lesznek mindaddig, — amig nem sikerül végkép csapást mérni a támadó imperializmusra, s biztosí­tani, hogy a hős vietnami nép saját akaratának meg­felelően, békésen építhesse országát. Láiogaiás a HŰTŐGÉPEK ÉS CIPÓK BNV Aki arra vállalkozik, hogy egy délután végigjár­ja a Budapesti Nemzetkö­zi Vásár összes pavilonját, minden kiállított tárgyat megnézzen, az először is marathoni futó legyen, má­sodszor meg... De nem is folytatom, mert ez egysze­rűen képtelenség. Testvé­rek között is három egész napra lenne szüksége min­denkinek, hogy nyugodtan elmondhassa: láttam a vá­sárt. Mivel erre nem volt még két napom sem, így első­sorban a Szolnok megyé­ben, szűkebb hazánkban lévő gyárak kiállított ter­mékeiről akartam meghall­gatni a látogatók vélemé­nyét. Ez nagyon érdekes és fö­löttébb szórakoztató kísér­let volt. Az emberek jön­nek, mennek, ezt monda­nak, azt mondanak, sokszor egy percen belül teljesen ellenkező vélemények hang­zanak el. Mégis érdemes odafigyelni, mert végered­ményben a vásárlátogatók a kiállítás bezárása után vásárlók lesznek, s a ren­geteg szebbnél szebb ruhá­zati, háztartási és egvéb cikkből vásárolni szeretné­nek. ■ Először a könnyűipari pavilonban, a Tisza Cipő­gyárban készült cipőkkel megrakott kirakat mellé álltam, örvendetes, hogy a minisztériumi vállalatok mindegyike külön kiraka­tot kapott. Két hölgy; — Jaj de édes ez a kis­csizma. — Nekem a sarka nem tetszik, — mondta a másik. — Karcsúbb is lehetne. Egy idősebb férfi, a fele­ségével: — Nézd Mária, milyen kényelmes cipő. Ilyen kel­lene nekem is — mutatott egy Pólóra. Két harminc év körüli ízlésesen öltözött férfi: — öregem, ha ilyen jó­képű cipőket vásárolni is lehetne... — Ja kérlek, ilyenkor sok szépet látni — legyin­tett a másik. Egyszer csak ismerős ar­cokat pillantottam meg. A cipőgyár néhány tervezője volt. — Na, mi a véleményük a konkurenciáról? — kér­deztem. — Végignéztük az összes cipőt. Szerintünk a leg­szebbek a Balaton Ktsz gyártmányai. Az igen. — A gyárak közül? Mindeneset­re nem vagyunk az utol­sók között. A „középme­zőnybe” tartozunk. A jászberényi Hűtőgép­gyár, mint minden eszten­dőben, most is tartogat meglepetést a látogatók­nak. Jelenleg azonban a kereskedelem szakemberei és a tsz-ek, valamint az ál­lami gazdaságok érdeklő­dését keltették fel a kiállí­tott hűtőgépek. A nagyon ízléses dekorá­ció a háztartási hűtőgép­üzem futószalagjáról készült és az egész hátteret bebo­rító színes fényképfelvétel volt. A 120 és a 70 literes háztartási hűtőszekrények­ről jó véleményeket hallot­tam. A látogatók többsége a 120 literes kompresszo­ros gépet dicsérte. A „kis Lehel” már nem favorit. Sokan megnézték a szép formájú ivóvízhűtőt is. Két férfi: — Te, ilyen kellene a Martinban is — nézték sóvárogva. — Honnan jöttek? — Dunaújvárosból, Egy csoport: — Mikor lehet ilyen tej­hűtőt kapni? — kérdezte egyikük a gépeket bemuta­tó fiatalembert. — Még nem tudjuk ké­rem. Valószínű, hogy hat­vanhatban már gyártani fogjuk. — Ilyen kellene a mi gazdaságainkba is. — Hová valók? — ér­deklődtem. — Bábolnára. Az állami gazdaságból jöttünk. — De szép ez a jégakkumulációs tejhűtő. És a teljesítménye is jó. Ezer liter. Ez már nagyon hiányzott a na­gyobb gazdaságokból. A szép, modernvonalú 450 és 600 literes kereske­delmi hűtőszekrényeknek is állandóan sok nézője volt. A két gyár méltóképpen képviselte megyénk iparát a Budapesti Nemzetközi Vásáron.- bj ­A középítkezések új módszerei Sajtótájékoztató és szakmai bemutató a BISV-n Skoda Lajos, a Középület- tervező Vállalat igazgatója az építőipar vásári pavilon­jában pénteken az újság­íróknak és a szakma képvi­selőinek bemutatta a köz­építkezések új módszereit. Mint mondotta, a középüle­tek előregyárt ásához múl­hatatlanul szükséges előre­gyártható vázelemek kiala­kítása, ami többévi kísérle­tek után sikerrel járt. A pavilonban bemutatott ma­kettépületet már ilyen elő­regyártott elemekből állí­tották össze. Ugyanígy fel lehet építeni nyolc-tíz-szin- tes kollégiumokat, szállodá­kat, kórházakat, irodaháza­kat, iskolákat. Ilyen megol­dás esetén is szabad keze van a tervező építésznek a végleges homlokzatképzés megválasztásában, ugyan­akkor az építkezés rendkí­tríill tnzifTíUrArieiiiIl Elmozdulnak a Jugoszláv—román közös építkezés az Al-Dunán — 1970-ben már működül I ■ w™ a világ ötödik legnagyobb vízienergia ■ létesítménye — Megvalósul \JF8#’ Vásárhelyi Pál évszázados álma jj A néhány napja zá­rult Növi Sadi Nemzetközi Mezőgazdasági Vásár szen­zációja a Vaskapu —vagy ahogy itt mondják — Gyer- dap Vízierőmű rendszer százszorosán kicsinyített működő modellje volt. A látogatók ezred csodálták naponta. Ki lelkesedve, kd hitetlenül olvasgatta a le­endő nagy mű építésének és majdani működésének mé­reteit szemléltető adatokat; Akit nem elégítettek ki a modell körül felállított táb­lák útmutatásai, az élőszó­val is felvilágosítást kapha­tott a legilletékesebbtől, a Gyerdapi Vízierőmű Igaz­gatóság főmémöknőjétől: Xénia Neimarevity-től.- Én is éltem ezzel a lehe­tőséggel. És Xénia fáradha­tatlanul mesélt. Olyan em­ber türelmével és lelkese­désével, mint amilyen csak a nagy alkotások létrehozó­inak lehet a sajátja. Szavai és a mandulavágású szemé­ben lobbanó apró fények szinte megjelenítették azt a pillanatot, amikor majd az első generátorok meg­indulásával tízezernyi lám­pa kigyullad —, és a transzformátorok züm­mögő kórusa hirdeti a ter­mészet gigászi erőivel küz­dő ember diadalát. A Vaskapu Vízierőművet Jugoszlávia és Románia kö­zösen építik; A Duna itt mintegy 150 kilométeres szakaszon a két ország ha­tárán folyik. A két szom­szédos állam 1963-ban kö­tött egyezményt a Dunán épüld hajózási és hidro. energetikai rendszer létre­hozásáról. A megállapodás­ban mindkét fél egyenlő kö­telezettségeket vállal, en­nek megfelelően egyenlőek jogaik is. Közös munkacso­portot hoztak létre a terve­zésre és az építkezések irá­nyítására, amelynek egyik fele a jugoszláv oldalon lé­vő Tekiján, a másik fele a román parton lévő Orsován székel. A múlt év szeptem­bérében megindult műnké, nál a legtökéletesebb együttműködés elengedhe­tetlen követelmény. Ugyan­is egyidőben folynak mind­két parton az építkezések, melyeket óramű pontosság­gal kell összehangolni. A Duna itt fenséges, de félel­metes ellenfél. Nincs az a hajó és hajós, melyet a fo- lyónak ez a százegynéhány kilométeres szakasza próbá­ra ne tenne. A sziklák hol az égbe nyúlnak, hol a víz- alatt rejtegetnek szörnyű veszedelmet. A folyamóriás hol békésen elterül, hol nagy kavargással összeszű­kül, hogy apróra zúzza az utat törlesztett emberi al­kotmányt. Ezen a szakaszon a viz folyási sebessége másodper­cenként 5 méter. Egy nyolc uszályból álló konvojnak 120 óra szükséges, amíg a folyás irányával szemben áthalad ezen a vidéken. Óránként 1 kilométeres se­besség! Pedig helyenként még gőzmozdonyok is segí­tenek a partról; De hiába, rettenetes ereje van a víz­nek, s ez az erő évezrede­ken át csak veszedelmet és pusztulást jelentett az em­bernek. Két ország népe most összefog, hogy munká­ra kényszerítse az eddig óriási mennyiségben kárba- vesző energiát, A hatalmas munka tervezésekor az egyik leg­izgalmasabb feladatot az je­lentette a szakembereknek, hogy az építkezés egész ideje alatt zavartalan le­gyen a hajóforgalom. Ez a Dunát használó országok­nak létkérdést jelentett. Nos, a jugoszláv és román mérnökök megoldották ezt a bonyolult feladatot, és az építők kötelezettséget vál­laltak, hogy mind műszaki­lag, mind szervezés terén munkájukat úgy hangolják össze, hogy a folyón a ha­józás mindvégig zavartalan lesz; Az építkezés és az elké­szülő vízműrendszer mére­tei lenyűgözőek. A vasbe­ton duzzasztógát hossza 1200 méter, szélessége 50. magassága 54 méter lesz. Beépítésre kerül 2,5 millió köbméter beton, 80 ezer tonna acél. A 30 ezer ton­nányi gépészeti berendezés 12 gépegységből áll, mely­ből hatot a jugoszláv, hatot pedig a román oldalra épí­tenek. A közel 20 méter át­mérőjű turbinák egy részét a Szovjetunió szállítja. A jugoszláv oldal többi beren­dezésének előállításán a ha­zai ipar fáradozik. Százhat- vankilenc jugoszláv gyár és vállalat 4 ezer dolgozója működik közre az építésben és a berendezések előállítá­sában. De ahogy Xénia mondja, ez a szám nemso­kára eléri a hétezer főt. S mindez csak a jugoszláv parton. A helyszínen jelen­leg 1500 jugoszláv munkás és mérnök dolgozik, akik számára munkásszállások helyett központi fűtéses, fürdőszobás lakásokat épí­tenék, akár nőtlenek, akár családosok. Az építkezések a Duna 120 kilométeres szakaszát érintik, szaknyelven szólva, ilyen hosszú lesz a folyó akkumulációs szakasza. En­nek következtében 15 ezer 700 hektár termőföld és 500 ezer négyzetméternyi lakott terület örökre víz alá kerül. Tucatnyi kisebb-nagyobb falut és várost áraszt majd él teljesen, vagy részben, méreteiben csak a mi Bala­tonunkhoz hasonlítható ha­talmas új tó, A jugoszláv parton nyolc és félezer, a román oldalon tizenegy és félezer lakost kell_ áttelepí­teni a víz elől. Számukra a víz által nem veszélyeztetett helyen új otthonról gondos­kodnak. Az összes munka, mintegy 400 millió dollárba kerül, s ennek egynegyedét kimondottan a hajózási fel­tételek lényeges megjavítá­sára költik. Ezzel valóra válik egy zsen;álís magyar mérnök, Vásárhelyi Pál, év­százados álma, aki Széche­nyi István munkatársaként elsőnek dolgozta ki az Al- Duna átfogó szabályozásá­nak akkor még fantaszti­kusnak tűnő tervét. Ha mindent oem is, de valamit az is érzékeltet a felépülő erőmű nagyságá­ról, hogy ez lesz a világon az ötödik legnagyobb víz­energetikai létesítmény, s Európában, a Szovjetunión kívül, nem találunk párját. Gépei 2100 megawattos tel­jesítménnyel évenként 11,4 milliárd kilowattóra elekt­romos áramot szolgáltatnak egyenlő arányban a két or­szág villamosenergia fo­gyasztóinak. Az első négy gépegység 1970-ben. a többi 1971-ben kezd dolgozni. Et­től az időtől kezdve Ju­goszlávia összes villamos­energiájának nagyobb felét vízierőművek állítják mar elő. A ha; ózás is rengete­get nyer a vízrendszer elké­szülésével. Jelenleg a min­denkori vízálláson kívül a Dunának ez a szakasza ha­tározza meg legfőképpen a szállítóhajók nagyságát, és a szállítható áruk mennyisé­gét. Eddig évenként 11 mil­lió tonna súlyú árut szállít­hattak az 1800—2400 tonna rakománnyal haladó uszály- konvojok. A zsiliprendszer elkészülésével állandósul a vízszint, s nem kell majd olykor 30—40 napot is a megfelelő vízállásra várni a hajóknak* mint régen. Egyenként 6—7 ezer tonna árut szállító uszályvonato­kat állíthatnak össze, me­lyek a korábbi 120 óra he­lyett 30 óra alatt hajóznak át a Vaskapun. Ezzel az évenkénti szállítási teljesít­mény elérheti a korábbi négyszeresét, vagyis a 44 millió tonnát is. Gyertyános Zol tár

Next

/
Thumbnails
Contents