Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-26 / 122. szám
1965. május 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 £gy rókáról két bőrt Egy nagysikerű újítás a MÉH-nél fejelte be pályafutását — Na és mi lett a sza- bászkés-marógép sorsa? — Kidobták a műhelyből, kiselejtezték és átadták a MÉH-nek. A két felháborodástól izzó mondat elhangzott. Ki mondta; nem tudni, mert a martfűi műszaki klubban akkor éppen élénk vita folyt a gyári újítómozgalomról. Tudtam, hogy az a gép, amelynek elherdálása valakinek így fáj, még két esztendővel ezelőtt nagysikerű újítás volt a lakatosműhelyben. Azért vagyok a Tisza Cipőgyárban, hogy megtudjam, mi az igazság a fenti súlyos kijelentésben. — Az újítási naplóban 4020-as számmal jegyezték be az '„egyélű” szabászkések készítése . géppel” című újítást, amit 1962. október elsején valósítottak meg. — Deák Miklós, Klincsik János, Tóth Károly, Murai Kifizették — majd kidobták az ócskavas közé László, Czagány Lajos, Vá- radi Ferenc és Csaj bók Ferenc újítók 5877,30 forint díjat kaptak, mert az egy évre szóló utókalkuláció szerint a gépesített késgyártás 100 213 forint nép- gazdasági hasznot hajtott. Az elképzelés kivitelezésénél közreműködő Nagy Sándor és György János az újítási díj 20 százalékát vette fel.' ' A késmarógép, melyet régi síkköszörűből alakítottak át e célra, 23 579 forintba került. Állítólag egy évig használták és azután a lakatosműhely folyosójára, majd később az udvarra a szabad ég alá került. — A selejtezési jegyzőkönyv kelte: 1965. március 12. Röviddel ezután megjelent a MÉH Vállalat teherautója és elvitte a rövid idő alatt ócskavassá vált, de egy év alatt mégis százezer forint megtakarítást jelentő gépet, A kérdés a következő: ha egy újítás ennyi hasznot hajt, akkor miért nem jó, ha pedig nem jó, akkor miért fogadták el, miért fizették ki? Felkerestem az újítókat. — Miért dobták ócskavasba a késmarót? Czagány Lajos, a késkészítők csoportvezetője, az újítás legnagyobb népszerűsítője: — Elég sok baj volt vele, időközben kiderült, hogy tévedtünk: Tóth Károly technikus, újító, abban az időben a lakatosműhely időelemzője: — Azt mondom nem rossz, csak nem akarta a késes csoport. Főleg a kovácsoknak kellett volna gondosabb munkát végezniük, Klincsik János újító, a formakészítő műhely vezetője: — Nekem is az a véleményem, hogy nem szabad lett volna kidobni a gépet. Adatokat gyűjtöttem, hogy miben mutatkozott meg az újítás eredményessége. Az összehasonlítási időszak 1962. harmadik és 1963. negyedik negyedéve volt; A gépesítés előtt átlagosan tizennyolc ember foglalkozott késkészítéssel és egy dolgozó 193 kést, utána tizenhárom munkás dolgozott és egy fő 268 szabászkést gyártott egy negyedév alatt. E kimutatás szerint kézzelfogható a termelékenység emelkedése.— Volt olyan negyedév, hogy 4687 munkaórát takarítottak meg. Kiderült az is, hogy jelenleg nem az érvényben lévő technológia szerint készülnek a szabáskések. A marást ugyan abbahagyták, de új technológia nem készült. Czagány Lajos csoportvezető a számára készített munkaköri leírást semmibe sem veszi, egyszerűen nem tartja be. ja mellett, s annak mégis pontosan az ellenkezőjét hajtják végre. Bárkivel beszéltem, senki sem mondta meg, ki döntötte el az újításról, hogy az nem megfelelő. Tökéletes útvesztő. Azt is megtudtam, hogy a 4020-as újítás óta már a harmadik módszerrel készülnek a szabászkések. A jelenlegi, a 4735-ös, — a késgyártás szalagosításáról szól. Ezzel a módszerrel az egy főre eső negyedévi termelés 404 kés, sokkal több. mint amennyit a gépesítéssel az utókalkuláció kimutatott. Kényelmetlen íeledékenység Sajnos Czagány Lajosék valamiről megfeledkeztek. Arról, hogy a szalagszerű késgyártást pontosan két évvel ezelőtt, a 4020-as újítás bevezetésének idején Ónodi Zoltán gépészmérnök akarta megvalósítani. Akkor ez a fontos munka- szervezési kísérlet a késescsoport konok ellenállásán tört meg. Vajon annak idején Deák Miklós osztályvezető miért nem állt Ónodi Zoltán mellé és miért nem támogatta abban, hogy elképzelését végrehajtsa? Nagyon érdekes módon, éppen ő véleményezi Czágányék újítását: „Mivel a javaslat a termelékenységet emeli, javaslom, a bevezetését” — írta. Lehet, Deák • elvtárs nem tudta, hogy a késgyártás szalagosítása már 1962- ben is a termelékenység emelését szolgálta volna. Az „egy rókáról több bőrt” újítások ideje lejáróban van a Tisza Cipőgyárban is. Az üzemi párt- végrehajtó-bizottságának utasítására hat főből álló csoport vizsgálta az újítások és újítók helyzetét. Az általuk készített nagyon tárgyilagos és hasznos beszámoló figyelembevételével március 9-én határozat született a feltárt hibák kijavítására. Már rövid két hónap után is biztatóak a jelek, hogy az aggasztóan megcsappant újítási kedv hamarosan újra feléled. — bognár — Félmillió párral több cipőkellék A kunszentmártoni Vasipari Vállalatnál ebben az esztendőben félmillió párral több acél lágyékerősítő* orr- és sarokvas készül mint tavaly. A cipőipari kellékek gyártása régi, eléggé elavult gépekkel történik. 1965-ben mégis 10 százalékkal növekedik a termelékenység úgy, hogy a meglévő berendezéseken újításokat, észszerűsítése- ket alkalmaznak. Képünkön Balga Károlyné présgéppel villás acél lá- gyékerősítőt hajlít Bér- és mimkaerő- gazdálkodás — Alkalmazzák-e a korszerű technika vívmányait a vasas üzemek? — A társadalmi bíróságok működésének tapasztalatai A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége legközelebbi ülését június 4-én tartja meg székhazában. Ez alkalommal több fontos témát tűznek napirendre. A különböző szakmák szakszervezeteinek megyei bizdttságai közösen készítik elő az ülés első napirendjének anyagát. A bér- és munkaerőgazdálkodás 1965. évi eddigi tapasztalatairól A budapesti Irodagéptechnika Vállalat szolnoki kirendeltségében havonta 120— 150 különféle irodagépet javítanak meg. Ezenkívül 2300 darab irodagép karbantartását végzik el Szolnokon. Képünkön Paál László a táska írógépet gyógyítgatja és eredményeiről tesznek jelentést, amelynek alapján tárgyal majd az elnökség és megfelelő határozatokat hoz. A megyei bizottságok a napokban befejezik előkészítő munkájukat. Hétfőn a vasasok tartottak ülést, amelyen végleges formába öntötték vizsgálatuk során szerzett tapasztalataikat. A megyei elnökség június 4-én a MEDOSZ és a KPVDSZ megyei bizottságának területén működő társadalmi bíróságok tevékenységével is foglalkozik. Részint felméri, hogy a társadalmi bíróságok milyen eredménnyel végezték munkájukat, részint a közelmúltban újjáválasztott testületek első lépéseit veszi szemügyre. Nem kevésbé fontos az elnökségi ülés harmadik napirendjén szereplő téma sem: hiszen azt vizsgálják meg, hogy a vasas üzemek alkalmazzák-e a gyártás és gyártmányfejlesztésben a korszerű technikai vívmányokat. Hazai események Dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter vezetésével magyar delegáció utazott el kedden a Ferihegyi repülőtérről • a KGST valuta- és pénzügyi állandó bizottságának május 26-án Kijev- ben kezdődő ülésére. * A BNV meglátogatására néhánynapos budapesti tartózkodásra hazánkba érkezett Georges Bumay, a belga külkereskedelmi hivatal igazgatója. * Ugyancsak a BNV meglátogatására érkezett Budapestre az eichhenstadti (Burgenland) kamara elnöke Robert Graf, a kamara két vezetőjének kíséretében. * Tíz nap alatt ezer esemény — békegyűlés, találkozó — zajlott le a városokban és falvakban, — tájékoztatták az Országos Béketanácsnál az MTI munkatársát. A tavaszi békedemonstráció első mérlege arról tanúskodik, hogy népünk mély felelősséget érez a világ dolgaiért, éretten foglal állást korunk nagy kérdéseiben. A gyűlések. találkozók és más ösz- szejövetelek részvevői egységesen foglaltak állást a béke, a leszerelés, a nemzetközi együttműködés, a népek szabadsága és függetlensége mellett. Felháborodással bélyegezték meg az amerikai imperialisták vietnami agresszióját, dominikai intervencióját és a gyarmatosítók, háborús gyújtogatok más mesterkedéseit. (MTI) A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár Törökszentmiklósi Gyáregysége azonnali belépéssel felvételre keres lakatos szakmunkásokat Jelentkezni lehet a gyáregység személyzeti osztályán. Az úri-szabó szakmát változtat Senki nem tud semmit Deák Miklóssal is beszéltem, mint osztályvezetővel és újítóval egy személyben. — Miért nem használják az újítást? —- A helyzet hozta így!? •— Bevált vagy nem? — Hát... először be, de azután kiderült, hogy... Én a végsőkig kitartottam amellett, hogy a gépet használjuk. — Ki ellenezte? — Nem tudom, nem emlékszem rá. — Ön a vállalati selejtezési bizottság tagja volt. — Említette ott. hogy a kiselejtezendő gép egy hasznos újítás? — Nem, Nagyon érdekes lehet, amikor egy osztályvezető végsőkig kitart álláspont. — Sándor!!! A kiáltás kereső és sürgető volt. A röplabdázók abbahagyták a játékot és a nézőik közül is többen (köztük Sándorok) várakozóan egymásra néztek. Volt, aki az ujjával mellére bökött és néma, csodálkozástól kerek szeme kérdezte: — Én? A hívó mutatóujjával kiegészítő mozdulatot tett A labda röpült tovább, a leütéseket élénk tetszésnyilvánítások követték, az ismeretlenek kék munkaruhás tömegéből pedig kivált Ficzere Sándor, a kenderesi mezőgazdasági gépészképző szakiskola legtávolabbról jött hallgatója. — Honnan? — Sály — liheg, mert ő is játszott. Keskeny, napbarnított arcán az orr körül apró izzadságcseppek ragyognak, borostája talán egy napos lehet. Az a típus, akinek mindennap kell a pengét használni. Kockás zsebkendőt vesz elő, gyorsan törölközik, majd hozzáteszi: — Borsod megyéből. A keze érdes, durva, sok munkát látott. Otthon a Szabad Föld Termelőszövetkezetben a növénytermesztési brigádban dolgozott. Nem lépett be tagnak a mai napig sem, így bedolgozónak nevezik. — A munkáról egyszerűen azt tartja, hogy ő bizony elvégezte. amit rábíztok. Nem ellenkezett, csupán azt kérte az agronómustól. nyáron helyezze a cséplőgép mellé. Meghitt, csendes barátság fűzte az öreg masinához. Ha csak tehette, babrált szerelt rajta. Egy- egy alkatrészt kiszerelt, órákig forgatta a tenyerén, az ujjával többször végigsimította. Amikor a télen megérkeztek az első öntözőgépek, szinte beléjük szeretett. A fógépész olykor alig tudott megszabadulni tőle, mert annyi kérdést tett fel. A főagronómus március elején aztán csak annyit kérdezett: — Elmennél-e öntözőgépész iskolára?... — ...Hát így kerültem ide — mosolyodik el. — Harmincöt éves fejjel kezdek el újra tanulni. De megéri. Tudja, dolgoztam én már Pesten, Csepelen, Miskolcon. Sehol se találtam a helyem. Sokszor nevetek saját magamon, hogy valamikor férfi szabóként kezdtem és a mezőgazdaságban folytatom. Elhallgatott. Elgondolkodva nézte a műhelybejárat- nél álldogáló évfolyamtársait. kik a délutáni foglalkozásra gyülekeztek. Lassan a zsebébe nyúlt, cigarettát kotort elő. — Mielőtt eljöttem, kérdezte az elnök, fizessünk-e valamit az öt hónapra? — Nem kértem semmit. Ügy gondoltam, nem tartozom még annyira a tez-hez. hogy fizessenek rám. A feleségem ott könyvelő, az ő keresete elég a két családomra. Én 480 forintot kapok havonta az iskolától. Ez elég nekem vonatra és cigarettára. Mire hazatér, már javában tart majd az öntözési idény Elmesélte, hogy a 3000 holdból kétezret öntözni akarnak. Lesz munkája elég. Megszólal az iskolacsengő. megjelenik az oktató. Ficzere sietve búcsúzik: — Ja és azt elfelejtettem mondani, hogy , ha visszamegyek Sályra, belépek tagnak. — w —
